Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Az UV anatómiája I.
avagy az UV villamos többféle kivételben készül, mint a 700-as BMW

Saját fotóim, Baracsy Ákos felvételeivel kiegészítve

Nos, eddig is rengeteget foglalkoztam az UV motorkocsikkal: leírtam a történetüket, képet adtam (szó szerint is) a kocsiállomány életéről 2000/2001-ben, beszámoltam a selejtezésükről, és persze rengeteget megörökítettem közülük a kocsiszini látogatásaimat bemutató oldalakon. És még mindig nem elég nekem! Rengeteg kép halmozódott fel ugyanis technikai részletekről, vagy csupán az egyes kocsik jellegzetességeiről, most ezeket mutatnám be. Illetve tulajdonképpen csak egy részüket, mert ez még továbbra se az összes képem :)

A kocsik belseje rengeteget változott a gyártás óta, de a változtatások mindig hullámokban történtek, azaz egyik kocsit ilyenre újították fel az esedékes nagyjavítás során, a másikat olyanra. A 90-es években három feltűnő újítást vezettek be: az addigi gumipadlót eternit "csillámpadlóra" cserélték, a kemping-beütésű paravánfalas vezetőfülke helyett teljesen zártat építettek, és az izzólámpás (villanykörtés) világítás helyett fénycsöveset kaptak a villamosok. De hogy ezek az átalakítások hányfajta variációban történtek meg, arra példa a fentebbi kép: ez egy már zárt fülkét kapott kocsi, melynek a világítása megmaradt villanykörtésnek. Magyarázat: egy alacsonyabb szintű javítás/vizsga kapcsán szerelték be az új fülkét, mely viszonylag egyszerűen megvan; a világítás már nehezebb ügy, meg kell bontani mind a mennyezet lemezelését, mind a villamos rendszert...

Ugyanez a kocsi a "B" vég felé. A falakat világosszürke, majdnem fehér lemezek borítják.

Ez már egy fénycsöves kocsi...

... természetesen zárt fülkével és csillámpadlóval. Az oldalfalak borítása világos famintás lemezzel történt.

Ez egy "hagyományos", paravánfalas vezetőfülkével, izzós világítással, és gumipadlóval rendelkező kocsi. Sőt, szegény olyan öreg volt (azért "volt", mert a kép a selejtezésekor készült), hogy még kézifékesen üzemelt, azaz nem cserélték ki a rögzítőféket rugóerőtárolósra (RET).

A kakukktojás 3257, melynek padlója fából van, sárléces megoldású: az UV-kat ilyennel gyártották. A nyolcvanas években már majdnem az összesét kicserélték gumipadlósra, ezt a kocsit múzeumi célokból hagyták meg ilyennek (természetesen nem ez az egyetlen érdekessége).

A vezetőfülke az ablakon át.

Ez egy másik fülke, egy kézifékes kocsié, amint azt a jobb szélen látható nagy (kézifék)kar is mutatja.

Ez pedig egy már RET-fékkel felszerelt kocsi: hiányzik az előbb látott kar! Ráadásul a műszerasztal is feketére van színezve...

A kontrollerkar, mellyel a motorra  kerülő áram mennyiségét lehet szabályozni. A nagy kar a nagyszabályzó, a tőle jobbra levő kis kar a kisszabályzó, mellyel a menetirányt lehet állítani, illetve "0" állásban hatástalanná teszi a nagyszabályzó és a műszerasztal működését. Népszerű-közérthetően szólva a nagy kar helyettesíti a gázt és a féket, a kicsi a slusszkulcsot, illetve a sebváltó rükverc állását :)

A kontrollerszekrény borítás nélkül. A nagyszabályozó hengere alatt néhány egységkapcsoló (kontaktor) található, ilyenek kapcsolják a nagy feszültségeket.

A kontrollerhenger közelebbről. A réz érintkezőfelületek továbbítják a vezérlőáramot, azaz a vezérlés jeleit az egységkapcsolók felé, melyek ennek megfelelően állítják a motorra kapcsolt áram mennyiségét. Ismét egyszerűsítve: ahogy tekered a kart, más és más számú kis rézbütyök érintkezik a kontrolleren a mellette levő érintkezőkkel -> egyre több egységkapcsoló vezérlőjele állítódik olyan állapotba, hogy az a motorra való áramkapcsolást utasítja -> egyre több egységkapcsoló vezeti az főáramköri áramot (ami a felsővezetékből jön) a motorra -> egyre jobban pörög a motor, illetve fékállásban egyre nagyobb a fékáram (ilyenkor fordított üzemmódban dolgozik a motor). Természetesen a valóságban a kontroller működése kicsit bonyolultabb, de az elv megértéséhez talán így lehet a legegyszerűbben eljutni...

A fülke másik oldalán levő szekrényben biztosítók találhatók, illetve kiegészítő elektromos berendezések, például az URH trönkrádió...

A vezető lábtartója. Az UV fülkéje nem valami ergonómikus kialakítású, bár azt meg kell említeni, hogy tervezésekor pár nagyságrenddel így is  jobb volt az akkori budapesti villamosokénál. Eredetileg semmilyen fűtés nem volt benne, később a lábtartóra szereltek egy lábmelegítőt. A dobogó bal oldalán a homokszórót működtető pedál látható, jobboldalt pedig a hangosbemondóé vagy a pályacsengőé - ezek ugyanis nem egységes kialakításúak: eredetileg a hangosítást vezérelték, aztán kezdték el lecserélni a csöngőre, ennek  köszönhetően a vezetők néha bemondás helyett csöngettek picit, illetve vészjelzés helyett hangosbemondtak.

A vezető feje fölött a megszakító/túláram-automata fogantyúja lóg...

... mögötte, balról jobbra: a motordinamó és a légsűrítő motor kapcsolója, világítás ki, világítás be nyomógombok, a leszedhető lemez mögött pedig a vészcsengő és az ablaktörlő motorja. A lefele lógó kis huzantyú a sínféket működteti.

Ugyanezen a nyíláson át lehet hozzáférni a homlok-viszonylatszámtáblához.
 

Most következzék pár variáció az utastérre: világosszürke borítólemezek, homokszínű betétekkel az ablak alatt.

Világos famintás borítás, fa díszlécekkel.

Sötét famintájú borítás, világos ablak alatti betéttel. Ez a színvilág eléggé exkluzív kinézetű. Ez egy elég régi összeállítás, itt még a padló is gumi.

Világosszürke borítás, világos faszínű betéttel, fém díszléccel. Alul, az ablaktekerő szerelőnyílását egy utólag odaragasztott ICS-tetőlemez-darabbal takarták le, miután az eredeti fedőlemezt ellopták

Világos famintás borítás, világos betéttel.

Világos famintás borítás, ugyanolyan színű betéttel, pótolt albalktekerő fedőlemezzel.

Másfajta világos famintás borítás, fém díszlécekkel.

Teljesen homokszínű borítás, fém díszlécekkel, és fém ablaktekerő-nyílásfedéssel. Természetesen ez nem az összes lehetséges variáció!

Az ablaktekerő csavarorsója a fedőlap mögött.

Még a pályszám felfestése se egyforma: itt a hideg, szürkés borításra sablonnal festették fel...

... míg itt papírcetliként ragasztották fel.

Ez egy fehér színű sablonfelirat, a sablon hézagjait utólag javították ki, csak tudnám, minek! Persze lehet, hogy egy alkotó kedvű utas tette...

Egy elfolyott sablonfelirat, lehet, hogy túl híg volt a festék?

Ezt viszont teljesen kézzel mázolták oda, méghozzá feltehetően jelentős tremorban szenvedett az alkotója.

Az ablaktekerő jellemző volt a pesti villamosokra egykoron (mondjuk leginkább az FVV korszaktól, hiszen korábban a bőrszíjas leeresztés volt divatban), bár a legtöbben nem szeretik, mert hirtelen jött eső esetén mire feltekerik az üvegtáblát, már el is áztak...

A "kihajolni veszélyes" felirat, melyet annyit csonkítanak ("hajni széles", "halni esélyes", stb).

A vészfék karja, mellette egy vészjelzővel.

3820 vészjelzője két nyelven beszél :)

Ez nem vészjelző, hanem  tűzjelző: ha kigyullad, vagy legalábbis túlmelegszik az elektromos rendszer, a lámpa világít, és az összhatást a vészcsengő teszi teljessé.

3396-on még egy plusz "takarítókapcsoló" is van, mellyel a kocsiszínben az uatstérből is be lehet kapcsolni a világítást.

A 200-as Ikarusokról ismerős hangszóró-fedél...

... és ugyanaz egy ifjabb designnal. Mellette a tipikus villamos-villanykörte, mely nem alkalmas 220V-os hálózatban üzemeltetésre, mégis sokat lopják...

A tetőn végigfutó szellőzőcsatorna fedőrácsa is többféle változatban létezik, ez például hosszában csíkszerűen lyukas...

... míg ez szabályos mátrixba rendezve. A szellőzőbe került falevelek nem tartoznak a sztenderd berendezéshez. Az előző képen elől, felül látható tekerentyű a szellőzés csapja, az átáramló levegő mennyiségét lehet szabályozni vele.

A kis kuckó egy UV5-ös (38xx) középső ajtaja mellett, merev, zárható táblatartó kerettel. Régebben az oldaltáblák csak két zsinórral voltak felakasztva, és az oldalirányú rángatástól periodikusan hozzáverődtek az ablaküveghez, ami kimondottan idegesítő volt. Persze mégse emiatt cserélték ki, hanem mert túl egyszerű volt ellopni... A sötét famintás borítás egyébként szerintem kimondottan előkelő hatású itt is.

A kocsi elejében a jobb oldali első ülés alatt van a homokszóró tartálya, mely általában a képen látható megoldású...

... de van régebbi is: annak idején a Stukákon volt ilyen, hogy ezen az UV-n miért maradt meg, azt nem tudom...

A szimpla szélességű (keskenységű) középső ajtó mozgatómechanikája.

A dupla szélességű középső ajtónak is csak az egyik szárnyát mozgatja a pneumatika, a másikat láncos áttétellel hajtják.

A kocsik "B", azaz jelen formában vezetőfülke nélküli végében van a kontrollernél már említett egységkapcsolók túlnyomó része.

A szekrény kinyitva. A függőleges hosszúkás valamik a kontaktorok védőburkolatai, melyek az elektromos ívek (póriasan: szikrák) elfojtására szolgálnak.

A szekrény bal oldala...

... és a jobb.

A bal felső sarokban látható volt a kocsiselejtező henger, mellyel természetesen nem könyvelési értelemben lehet a járművet selejtezni, hanem a főárami részt (a hajtást) lehet leválasztani a segédáramköri (vezérlési) részről.

A hengert a kisszabályozó karjával lehet állítani, a fedél felnyitása után. Selejtezett állapotban a kocsi vezérlése működik, de a motorra nem megy áram.

A kisszabályozó elektromágneses úton állítja be a képen látható menetirányváltó hengerrel, hogy milyen polarítással kerüljön a motorra az áram, azaz, hogy melyik irányba forogjon, és ettől melyik irányba menjen a villamos.

A hengert a vezérlőáram állítja, de az ő réz érintkezőin már a teljes nagyfeszültség- és áram átmegy!

A menet-fék henger a nagyszabályozó állásától függ, hogy menet vagy fék állásban van. Váltáskor a henger átfordul, más érintkezők csatlakoznak, változik a kocsi kapcsolása, a motor pedig hirtelen generátorként kezd el üzemelni...

A henger fölött a 3200-3300-3400-as kocsikban egy vékony zsinór feszül, ez a tűzjelzés: ha a zsinór elég, az azzal megfeszített rugó elernyed, és bekapcsolja a riasztást.

A keresztülés fölött látható a vészlámpa. Az ülés melletti vastag, csőszerű rész a szellőzőkkel az elektromos berendezések által termelt hő elvezetésére szolgál, de télen akár fűtésnek is beillik :)

Irányváltó hengerek beépítés előtt...

A főramkör árama a felsővezetékből jön, de honnan kapja a segédáramköri rendszer az alacsony vezérlőfeszültésget? A padló alá rejtett akkumulátorokból!

Az aksik természetesen töltődnek, ha a főáramkör áram alatt van. A képen láthatók persze nem, mert ki vannak emelve a helyükről...

A felszedett padlólemezek alatt egyébként érdekes dolgokat lehet találni, például  a fékrudazat áttételét...

... vagy a meghajtást. Középen vízszintesen az egyik tengely látszik, baloldalt a hajtásházzal, melynek alsó végén a kardáncsukló, felső részén pedig a dobfék háza látható.

Folytatás...


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra