bevezető |
||||||||||
A Margit híd budai hídfőjének környéke II. Mivel a Margit híd budai hídfője körüli vágányhálózat mind térben, mind időben meglehetősen bonyolult rend szerszerint volt használva, nem lehet egyetlen útvonalon bejárni. Most mégis ezt fogom tenni, mert nem lehet másként. Ez az egy útvonal persze nem fog egyetlen valódi villamos-útvonallal se egybeesni, ezért kicsit zavaros lehet. Megpróbálom a hiperlinkekkel kompenzálni ezt, ami viszont redundanciához, ismétlésekhez fog vezetni, annak érdekében, hogy az egyes részletek önmagukban is emészthetőek legyenek. A fentebbi kép valószínűleg a XX. század első éveiben készülhetett. Látunk rajta egy a hídról Budára legördülő villamost (ne felejtsük el, hogy még bőven a baloldali közlekedés idejében vagyunk!), illetve a távolban egy másik kocsi kanyarodik ki felénk a Henger utcából. A környék épületei még nem mind állnak, sok üres területet látunk. A Margit híd budai hídfőjének déli oldala 1937-ben a szentendrei HÉV
addigi végállomását az északi, a
budai rakparti villamosok végállomását pedig a déli oldalra helyezték,
miközben a Frankel
Leó út Margit körúttól délre eső szakaszán megszűnt a villamosforgalom.
A fenti képeken a 9-es végállomását, illetve annak hűlt helyét láthatjuk.
A két vontatóvágány a közúton bekövezve futott. Ahogy az látható, ezt a hídelemet a hetvenes évekbeli hídfelújításkor kicserélték, egy darabja a Közlekedési Múzeum előtt látható. A Margit híd budai hídfőjének északi oldala A HÉV végállomás, balra a híd alatt a déli oldalra átfutó vontatóvágányok láthatók. A végállomás a másik irányból, egy régi festésű M IX szerelvénnyel. Érdemes még megfigyelni a Margit hídon haladó szólóGanz csuklóst is! Szintén 1937-ben épült a Vidra utcai hurokvégállomás. Ezen a szép régi képen az is megfigyelhető, hogy akkor még szigetperonos villamosmegálló volt fent a hídfőben (aluljáróval). Ezt a hetvenes években építették át kétoldalira. Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a pesti oldalon ezzel ellentétben kétoldali peron volt, amit később építettek át középen levőre. A lényeg, hogy nehogy mind egy oldalon legyenek a peronok... A két legjellemzőbb itt forduló viszonylat az egykor a Pacsirtamező utcában haladó 11-es, a ma is közlekedő 17-es, illetve annak elődje, a 7-es volt. A 17-esnek továbbra is itt van a végállomása, de a hurokvágányba már nem halad be, mert azt valamiért túl szűknek minősítették. Egyes hírek szerint a Ganz csuklósok tükrei törnének le a híd mellé simuló részen, mások szerint komolyabb oka is van, ami előttem sajnos nem ismert. Eddig a keresztbe legrözített síndarabig lehet az egyszerre ki- és bejáratként is szolgáló vágányon bejönni a hurokba, azaz így végződik az egyetlen végig Budán haladó óbudai villamosvonal 2002-ben. Az a történeti bevezetőből biztosan kiderült, hogy a tér átjáróházként funkcionált a harmincas évekig, és ez később is csak kicsit enyhült: tulajdonképpen a Nagykörút, a rakpart, és Közép-Buda vonalai találkoztak itt egymással, plusz itt volt a Pálffy kocsiszín is. Álljon most itt egy BKVT időkből származó kép, csak hogy el tudjuk képzelni a vágányrengeteget! A nézőpontul szolgáló Bem József utca torkolatából északra kanyarodó vágányok a jobbparti körvasút részét képezték - utasforgalom nem volt rajtuk. A középen levő villamoskocsi a Batthyány tér felől, a rakpartról, a baloldali szűk ív pedig a Pálffy kocsiszín illetve a Frankel Leó utca felől kanyarodik felénk. Egy ritka kép a HÉV végállomásról, mely meglehetősen prózaian terpeszkedett el a tér keleti oldalán... 1937 és 1970 között így nézett ki a tér vágányzata. A középső csonkavágány a Pálffy telepre vezetett. A Bem József utca és a Margit körút sarkán észak (a rajzon lent) felé kanyarodó két vágány a feljegyzések szerint alkalmas volt az akkori HÉV járművek mozgatására is, ami a rendelkezésre álló nem túl sok hely ismeretében szinte meglepő...
A Pálffy kocsiszínt még a lóvasúti időkben építette a BKVT, csak később alakította át villamosvasúti üzemre. Egy időben villamoserőmű is üzemelt itt, majd 1953-ban a troliüzem vette használatba az épületegyüttest. Ez első hallásra elég furcsán hangzik, hiszen Budán sose volt trolivonal (a II. világháborúban tönkrement óbudait nem számítva), de ez nem akadályozta meg az FVV vezetőségét abban, hogy itt rendezzenek be egy troliműhelyt. A buszokat vontatóval hozták át a Margit hídon - igazán praktikus megoldás volt :-/ A javítások utáni ellenőrzések érdekében egy troli-próbapályát is építettek a környező utcákban (Henger utca - Tölgyfa utca - Fekete Sas utca), felsővezetékkel, ahogy kell. Ez az állapot nem működött sokáig. A műhely épülete egyébként már kiskoromban is nagyon rossz állapotban volt, tulajdonképpen nem is látszott rajta, mi is az. Hogy valami köze volt a villamosokhoz, azt abból sejtettem, hogy a körútra vezető síneket véltem felfedezni az épület csücskénél. Sajnos azóta se sikerült megtudnom, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján valóban ott voltak-e még a sínek, vagy csak odaképzeltem őket. A létesítmény akkor már csak a múlt emléke volt, komoly hasznosítás nélkül, a vég mégis jóval később, 2000-ben következett be, amikor elbontották a csarnokokat, csak a homlokzat egy kisebb darabját hagyták meg az utcai frontokon. Folytatás: a Henger, Frankel Leó és a Török utca Archív felvételek és térképek: Németh
Zoltán Ádám és Mr. Cyber gyűjteménye, tramway.com, Geoffrey Tribe, illetve
saját gyűjtés Folytatás: Pest elvesztett vágányai, 1. rész
© Varga
Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon
található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra |
||||||||||