Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
A MillFAV múzeum, valamint néhány életkép
"Nyitott kapuk napja", 2003. szeptember 20.

Kiskorom egyik kedvenc múzeuma a Deák téri kisföldalatti-kiállítás volt, mely a Milleniumi Földalatti Vasút 1955-ben - a 2-es metró építése kapcsán - felhagyott alagútszakaszában lett berendezve (a földalatti új alagutat kapott ehelyett). Izgalmas hely volt ez, hiszen olyan régi kocsikat lehetett közelről megnézni, melyekről a szüleim sokat meséltek, és amilyet egyébként csak a Mexikói úti telep területén lehetett látni, elég rossz állapotban, ráadásul messziről. Másrészt viszont olyan térképeket is kiállítottak itt, melyek izgalmas perspektívát vetítettek elénk, négyes, ötös, és talán hatos metróval (utóbbit lehet, hogy csak álmodtam:).

A kiállított néhány kocsi közül először a 19-es ötlik szembe.

A kisföldalatti 1896-os megnyitására a két üzemeltető cég, a BVVV és a BKVT egy-egy garnitúra kocsit vásárolt a Schlick gépgyártól (illetve a Siemens&Halske-tól, mely az elektromos berendezéseket szállította). A BKVT kocsijai (11-19) - melyek a nyitásra nem készültek el - faburkolatúak voltak. A kétszárnyú ajtó a harmincas években lett kialakítva, a forgóváz az ötvenes évekből származik. Érdekesség, hogy bár elől szimpla fényvetőt találunk, hátul a végső időkben használt dupla fényszóró van.

A BVVV kocsijai fémborításúak voltak, és BVVV-sárgára voltak festve.

Ez itt persze már nem az eredeti állapot, hanem a BKV-s.

A két kocsitípus egyébként a borításán kívül különbözött még az alváz alakjában, forgóvázában, vontatómotorban, áramszedőben, és jópár egyéb részletben.

Az előbbi makett-összeállításon látható kéttengelyes pótkocsi "élőben" is szerepel a kiállításon (csak fotózni nehéz, ha sokan vannak a múzeumban, márpedig most sokan voltak).

Itt egy kép az FVV Füzesi Árpád Főműhelyben 1959-60-ban készített pótkocsi makettjéről.

A királyi kocsi - melyet Ferenc József tiszteletére építettek - makettje. Az eredeti kocsi története elég szomorú: a megnyitás után a névadó kétszer utazott vele, aztán később egy főhercegi rokon is, majd a negyvenes évekig félre lett téve múzeumi célra. Akkor a nagy forgalom miatt újra üzembeállították, némi átépítés után, mely során például Stuka-forgóvázakat kapott. A hatvanas években aztán megint leállították. A kocsiszekrényt felújították, de mivel (eredeti) forgóváza nem volt, torzóként állt közel egy évtizedig, amikor az akkori idők beteges szellemében inkább szétvágták.

Ő már egy Ganz kisföldalatti, amilyen ma közlekedik a vonalon.

Az alagút fala mentén szépen berendezett tárlók vannak, a makettek mellett képekkel...

... és apróbb tárgyi emlékekkel, illetve szemléltetőeszközökkel a "nagy" metró építésével kapcsolatosan. A háttérben a szovjet gyártmányú metrókocsik makettje vehető ki, középen egy fúrópajzs modellje, a jobb alsó sarokban pedig egy KÉV-Metró feliratú védősisak.

És ha már elkezdtem egy újabb oldalt csinálni a kisföldalattiról, álljon itt néhány kép egy állomásról.

Nem is akármilyen állomásról: ez a Vörösmarty tér, a belső végállomás!

Érdekes, ahogy a régi, szegecselt oszlopok, a jellegzetes csempeborítás, a hetvenes évek modern járműdizájnja, és a kilencvenes évek világítástechnikája randevút ad egymásnak! Már ha randevúnak lehet nevezni egy ilyen sokszereplős találkát.

Ez a végállomási kihúzó kiskoromban mindig foglalkoztatott. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogyan érhet véget egy alagút. Lehet, hogy nincs is vége, hanem továbbmegy, csak a kocsiknak nem szabad oda bemenni? Azóta persze már tudom, sőt láttam is, hogy a kihúzó olyan, mint egy fehérre meszelt falú pince, sínekkel a közepén :)

És itt van az oka annak, hogy 2003. szeptember 20-án "véletlenül" a kisföldalatti környékén volt kedvem fotózni. A "nyitott kapuk hétvégéjén" ugyanis a Városi Tömegközlekedéstörténeti Egyesület szervezésében lehetőség volt utazni a 11-es pályaszámú, faborítású nosztalgiakocsival.

Akkor annyi érdeklődő volt, hogy nem lehetett rendesen a belső teret fotózni, így inkább két korábbi képet rakok ide.

Namármost ehhez a látványhoz tegyük hozzá, hogy akkor ez nem a business class volt, hanem az, amivel bárki utazhatott. Igaz, ki látott már business class-t fapadoson? :)

A kocsi a Vörösmarty tértől a Vörösmarty térig szállította az utasokat, természetesen a másik végállomás, a Mexikói út érintésével. Le- és felszállás útközben nem volt. Na nem mintha bárki is le akart volna szállni (inkább fel)!

A kocsi középdélután aztán szépen elvonult aludni a remizbe, ezzel az oldalt is kénytelen vagyok befejezni. Aki mindenáron további képeket szeretne látni a kisföldalattiról, az kattintson a lentebbi linkekre:
Elvesztett sínek: a kisföldalatti útja a Városligetben
Látogatás a kisföldalatti kocsiszínben
Szokatlan forgalom a "Nagy Lajos királyné útján"
Első találkozások: a kisföldalatti
Emlékek a nyolcvanas évekből: a kisföldalatti


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra