bevezető
A-Z lista
viszonylatok
forrásmunkák

a készítőről
levél írása

blog

Előzmény: a Rottenbiller utca-Damjanich utca villamosvonal

A Dózsa György út és a Nagykörút köze II.

Versenyvonalak: a Keleti pályaudvar-Nyugati pályaudvar vonal

Ahogy azt a belvárosi vonalak történetét áttekintve láthattuk, a BKVT és a BVVV mindent megtett, hogy "elhappolják" egymás utasait. Ez azt jelentette, hogy ugyanazon pontok közt igyekeztek saját viszonylatokat nyitni, lehetőleg úgy, hogy minél több további potenciális utazási célpontot érintsenek. A Városliget és Dunapart közötti térség mellett a Keleti pályaudvar és a Nyugati pályaudvar közötti viszonylatok voltak kulcsfontosságúak. E két pont között ma se lehet igazán normálisan közlekedni (a szűk utcákban kanyargó trolikat nem merném normálisnak nevezni), és mi tagadás, ennek hagyományai vannak: az útvonalak akkor se voltak egyszerűen létrehozhatók. A Nyugati pályaudvar Pest első vasúti állomása volt, melyet 1866-tól érintett a PKVT (majd a BKVT) vasútja. A Szent István körút helyén húzódó Tüköry-gáti, majd a Margit hídhoz, és azon átvezető járatok meghatározták a környék közlekedését. A Nagykörút ekkor még nem létezett, így ott nem is indult városi vasút. Néhány évvel később azonban már létrejött a mai pesti körgyűrű, ahol nem a BKVT, hanem egy új, villamosvasúti társaság, a BVV (később BVVV) építhetett vonalat. A BKVT így csak nagy kerülővel tudta megközelíteni az 1884-ben megnyitott Keleti (akkor még Középponti) pályaudvart innen: a Bajcsy-Zsilinszky úton és a Rákóczi úton át. A BVVV ezzel ellentétben könnyen eljutott a Nagykörúton a Rákóczi úthoz, onnan viszont nem tudott hasonlóan egyszerűen továbbmenni a Keletihez, hiszen bár látótávolságban volt, a Rákóczi úti vonal a BKVT tulajdona volt, amit a konkurens cég nem nagyon akart megosztani velük...

Az 1910-es évek elején ezért a BVVV nekilátott egy versenyvonal-hálózat kialakításához, mely a kis józsefvárosi, erzsébetvárosi és terézvárosi utcákban kanyargott. Az akkor forgalomszervezési elveknek megfelelően kör irányú forgalmat terveztek, azaz úgy helyezték el a vágányokat, hogy a két végpont közel essen egymáshoz (más kérdés, hogy mire megvalósult, már nem a szó szerint körforgalom volt a cél; az átszállókapcsolat is elégséges volt), a vonal pedig körbemenjen a városban. Ez a körvonal több szakaszban épült meg: 1911. október 27-én a mai Blaha Lujza tér és Klauzál tér közötti részt adták át, mely utóbbi végén kapcsolatban volt a Nagymező utcával, így az ott járó vonalakon keresztül a Dunaparttal és a Lipótvárossal is. Következőnek a Keleti pályaudvar és a Blaha Lujza tér közötti szakaszon indult meg a forgalom (1912 elején), ezzel ha átszállással is, létrejött a BVVV Nagykörút-Keleti pályaudvar közötti vonala. Az említett két szakaszon a 2-es számú viszonylat közlekedett, eleinte a Vágány utcáig, később pedig a Jászai Mari térig.

Ugyanebben az évben elkezdték építeni a Keleti pályaudvartól a Terézvárosba tartó vonalat is. Mivel a Rottenbiller utca és a Dózsa György út egy része is már a BKVT használatában volt, a síneket a Bethlen Gábor utcában fektették le. Ez természetesen csak a kezdet volt, hiszen a vonalnak akkor volt csak értelme, ha ezen a végén is csatlakozik valamelyik másik BVVV viszonylathoz. Ez duplán is teljesült: 1913. júliusában megindult a forgalom a Podmaniczky utcáig meghosszabbított vonalon, mely nyakatekert útvonalán (Bethlen Gábor utca-Damjanich utca-Bajza utca-Városligeti fasor-Lövölde tér-Felső erdősor-Szinyei Merse utca-Podmaniczky utca) csatlakozott a Király utcai szakaszhoz is. Minket ez a vonal érdekel, melyen 46-os viszonylatjelzéssel indult meg a Keleti pályaudvar-Nyugati pályaudvar viszonylat. A végállomás a Körút sarkán, a Posta előtt volt, egészen a végső időkig. Érdekes módon a nem főbb városi útvonalakon haladó viszonylatok közül ez maradt meg legtovább: a Podmaniczky utca és Keleti pályaudvar közötti részt 1956-ban használták utoljára, igaz, akkor már nem a 46-os járt itt.
 

A vonal bejárása

A bejárást a Keletinél kezdjük, itt volt a végállomása a 46-os villamosnak, a pályaudvar csarnoképülete előtt. A baloldali vágányrajz az 1941-es állapotot ábrázolja. A mellette levő képen nem annyira látni, mint inkább sejteni lehet a szemközt látható Bethlen Gábor utcába haladó síneket; a Thököly út felé menő vágánnyal való keresztezése éppen ki van bontva az útburkolatból.

Egy kis kavarodás, hogy ne legyen túlságosan átlátható a dolog: A 46-os viszonylatot 1952. október 26-án szüntették meg. Erre nem kihasználatlanság miatt volt szükség, hanem mert a Dózsa György úton a Szondi utca és a Thököly út, valamint a Podmaniczky utcán a Nagykörút és a Szinyei Merse Pál utca között a vágányokat elbontották, és ezzel kapcsolatban hatalmas átszervezések történtek. A  Podmaniczky utcai 8-as villamost a 72-es troli (Nyugati pályaudvar (akkor Marx tér) - Dózsa György út (MÁV kórház)), a 46-os villamost pedig a 73-as (Marx tér - Keleti pályaudvar érkezési (Kerepesi úti) oldal) pótolta.

A Bethlen Gábor utca köckakövei elvesztett sínek nyomait őrzik...

A sínek megmaradtak a Bethlen Gábor utcában: az addig a Dózsa György úton haladó villamosokat (21-es: Nagyvárad tér - Újpest, István tér, 23-as: Közvágóhíd - Újpesti vasúti híd, 24-es: Nagyvárad tér - MÁV kórház) terelték ide. A vonalak végállomásai folyamatosan változtak, a fenti, baloldali képen a 23-as éppen a Közvágóhíd és a Váci út-Dózsa György út kereszteződése között jár. Az új útvonal létrejöttéhez az '52 előtt a Podmaniczky utca-Szinyey Merse utca sarkán a Nyugati pályaudvar felé forduló vágányokat a Dózsa György úti MÁV aluljáró felé kanyarították.

A Bethlen Gábor utca köckakövei elvesztett sínek nyomait őrizték a burkolat 2005-ös felújításáig

Ez az állapot 1956-ig tartott, ekkor már csak a 15-ös villamos (Jászai Mari tér-Keleti pályaudvar) használta az útvonalat. Ekkor a troli vette át a szűk utcákban kanyargó villamosvonalak feladatát; az egyik vágányt el is bontották, a másikat csak a Damjanich (ekkor már troli-) kocsiszínben üzemelő, belső szállításokat végző csapat kiszolgálására tartották meg. A sínt 1968-ig használták, de még a közelmúltban is látni lehetett; mára már csak a kockakő mintázata emlékeztet hiányára (lásd fentebb látható képek). A trolivezetők egyébként állítólag járműveik kerekét a vágányok helyére betett kockakő sorokhoz szokták igazítani, ha azt szeretnék, hogy a legkevesebb hepehupával jussanak el a Garay utcáig.

Az iménti, 23-as és 44-es villamost ábrázoló képtől jobbra látható fotón a megmaradt vágány Baross téri becsatlakozása figyelhető meg - a hiányzó vágány helye is kivehető. Az utcának ezen a végén ma a trolivégállomás van, ez 1957 és 1972 között hol itt volt, hol másutt; hol innen volt megközelíthető, hol onnan, mindenesetre ekkor már nem közlekedett itt menetrend szerint tuja...

De még nem tarunk itt: képzeletbeli bejárásunkkor még megvannak a sínek, és a sárga döcögények vígan csörömpölnek az egyik szűk utcából a másik szűk utcába vezető íveken. A baloldali térképrészlet a Damjanich utcai villamosvonallal való keresztezést ábrázolja, elég torzan, hiszen a Bajza utca és a Bethlen utca nem esik egy vonalba. Kanyarodó (egyik vonalról a másikra áttérő) vágányirány mindenesetre nem volt. A jobboldali kép elsősorban a ma már önkényuralmi jelképnek számító díszítést viselő troliról készült, bennünket azonban a háttérben a Bethlen utcában közlekedő villamos miatt érdekel.

Az előbbi flikk-flakkot továbbiak követték: a Bajza utcán csak egy saroknyit ment a villamos, aztán a Nagykörút irányába ráfordult a Városligeti fasoron (akkor Vilma királynő út) haladó Király utcai vonalra, majd nemsokára le is tért arról a Lövölde tér északi sarkánál, a Felső erdősorra.

A Felső erdősor elnevezésekor még tényleg egy erdővel határos útvonal volt, ami persze a villamos létesítésekor már rég nem volt igaz. A fentebbi képek a Felső erdősorból a Lövölde tér felé lettek fényképezve. Ez a környék se nagyon változott azóta...

A Felső erdősor derékszögben keresztezte az Andrássy utat a  Kodály köröndnél. Ezt eredetileg elég nehezen tudtam elképzelni (nem technikailag - egyszerűen csak nem illett a képbe a villamos), aztán segített a fentebbi kép. Sajnos azonban ez az egyetlen, amit erről találtam (külön köszönet érte John Howardnak!)...

A Szinyei Merse utcában a mai napig felsővezeték-tartó kampók emlékeztetnek arra, hogy itt valami kötöttpályás jármű közlekedett; más nyomot nem nagyon találni.

Ezzel be is fejeztük a vonal bejárását, hiszen a 46-os, illetve az utána itt közlekedő viszonylatok (15, 21, 23, 24) innentől a már ismertetett Podmaniczky utcai vágányokat használták, azzal a kitétellel, hogy a szintén említett 1952-es változások előtt a Szinyei Merse utcából jövő vágányok a Nyugati pályaudvar felé fordultak, utána pedig a MÁV kórház felé.

1956 után többé nem "zavarta" meg a környék nyugalmát a villamos pályacsengőjének csilingelése...

További elvesztett belvárosi vágányok: a BKVT lipótvárosi vonala