Városi és nemvárosi közlekedés
2012 tavaszától télig, II. rész
Július 27. és augusztus 15. közt rendhagyó jármű vegyült az 1-es, 3-as és a 61-es viszonylatok normál kocsijai közé (értelemszerűen egyszerre csak egy vonalon:) - egy szurkolóvillamos, belül LCD tévékkel, kihangosítással, az olimpiára utaló dekorációval, és persze sok piros-fehér-zölddel.
Szerintem jópofa ötlet volt, bár mesélték, hogy a hármas Tatrákhoz szokott 1-esen kicsit szűknek bizonyult az ex-hannoveri, el is verődött menetrendileg. Én csak Budán utaztam vele, egy hétvégi napon, ráadásul nem is az olimpia, hanem Forma-1 ment a fedélzeten, de úgy láttam, nagyjából mindenkinek bejött. Nekem eleve nagyon tetszik, hogy időnként közlekedik valami különleges tuja a városban: könyvtárvillamos, szépírók villamosa, dizájntuja, zenevillamos, kabarévillamos... nem is beszélve az idénre már megszokottá vált Fényvillamosról. Ilyenkor úgy érzem, végre elismerik: a villamos tényleg része a pestiségnek, a budapesti létnek.
Balra a belső tér, jobbra az utolsó utáni napon rendezett sajtótájékoztatóról hazafele igyekvő kocsi, amit teljesen véletlenül csíptem el a Szent Gellért téren.
Bár az 1-esen is láttam párszor, kipróbálni csak a 61-esen volt időm. Pontosabban a 3-ason is megpróbáltam, de nem jött, nem jött, aztán amikor egy ismerős járművezető utánakérdezett, kiderült, hogy hibával kocsiszínbe küldték, aznap már nem fog jönni. Í.j.
Gépnarancs a Szépilona kocsiszín előtti biztonsági csonkában (balra), és Gépnarancs a Széll Kálmán téren, egy áramszünet miatti visszafogás során (jobbra). Ahogy látható, az ablaktörlő lapátok száma időnként megváltozik az aktuális nagyjavítások során (ahogy T5C5K-ból T5C5K2 lett).
Baloldalt: asszem ez a kép szeptemberi (sajnos sikerült kitörölnöm belőle az EXIF adatokat), és azt ábrázolja, hogy amikor egy teherautó kidöntött egy oszlopot a Szent János kórháznál, az 59-esek (mint régen) a Vérmező utca tövében fordultak. Jobbra: HÉV távozik Csillaghegy megállóból a Batthyány tér irányába.
Augusztusban igyekeztem egy másik hobbimnak, a dunai hajóknak is hódolni, ennek melléktermékeként néhány villamosos felvétel is készült.
Augusztus 12-én rendkívüli (nem BKV-s eredetű: egy ELMÜ-kábelt kellett javítani) vágányzár volt a Gubacsi út/Határ út környékén, emiatt a 3-asokat a Határ úti metróállomáshoz terelték. Ugyaneközben az 51-es is csak a Ferenc körút és a Koppány utca közt járt.
Troli: újoncok, törzsgárdatagok és nyugdíjba menők
Az elején egy vallomás: szeretném szeretni a trolibuszt, de nem nagyon megy. Szerintem a busz és a villamos hátrányait egyesíti ez a műfaj, ha pedig - utóbbiakat csökkentendő - önjáró járműveket veszünk, azok túl drágák, mind beszerzéskor, mind üzemeltetés közben. Ennek ellenére a szűk belvárosi utcákban helyük van: inkább ők, mint dízelpöfögények! Persze azt sem lehet elhallgatni, hogy a budapesti troliüzem rendkívül le van robbanva - és most nem csak arra gondolok, hogy 2012-ben még hetvenes években gyártott kocsik közlekednek (róluk is lesz szó mindjárt), hanem az újabbak is gyakran elkeserítő állapotban vannak: látványosan rozsdásodnak, belülről koszosak, graffitisek.
A helyzeten segíthet a kelet-németországi Eberswaldéból használtan megvásárolt 15 darab Gräf&Stift gyártmányú, amúgy MAN-licensz NGE152 M17 és M18 csuklós.
Akármennyire is fujjoltak sokan, amikor megvették őket, ezek mégiscsak alacsonypadlós, korszerű hajtásrendszerű járművek, bár a 2+2-es székezés talán nem annyira megszokott errefelé egy városi járművön. Az viszont külön öröm, hogy megtartották a kocsik eredeti felszerelésének részét képző gyerek "vezetőfülkét", műszerfal-matricával, tekergethető kormánykerékkel!
A kocsik dízelaggregáttal is rendelkeznek, de ez nem alkalmas utasforgalomban való közlekedésre, csak arra, hogy adott esetben madzagfolytonossági hiba esetén ne regadjon a semmi közepén.
És ha már volt "új" troli, lássuk kicsit az állomány számomra legszerethetőbb darabjait, a Ganz által épített Ikarus 280-as trolikat, azaz a GVM-eket (korábban voltak ZiU villamosberendezéses Ikarus 280-as trolik is)! A nyolcvanhárom kocsiból az első hét ráncajtóval épült, de mára már csak kettőben maradt ilyen: a 202-esben és a 205-ösben.
És itt vannak a bolyóajtós kollégák. Azért azt nézve, hogy a sorozatot 1987 és 89 közt gyártották (egy plusz kocsival - a 283-assal - 1996-ban), már ők se fiatalok. Sőt: már rég a pótlásukon kellene dolgozni, nehogy az legyen, hogy egyszercsak elkopnak (gyakorlatilag egyszerre, hiszen ők nem 7 éven keresztül jöttek, mint a ZiU-k), és nincs mivel pótolni őket.
Baloldalt: ősszel szinte minden héten legalább egyszer láttam a zuglói hálózaton ilyen sorbaállást, pedig nem is figyeltem. Erre gondoltam a bevezetőben, "a villamosok hátrányai" címszóval :( Jobbra: a Csarnok téren nekiálltak építkezni, ezért a 83-as troli útvonalát megváltoztatták, itt éppen a Lónyay utcában araszol az egyik (működőképes akkumulátoros) Solaris. Nehéz elképzelni, hogy itt régen villamos járt, nem?
A sok szürkeség közt két napsütéses kép: ZiU hagyja el a garázst, és GVM keresztezi a Bajcsy-Zsilinszky utat.
December a troli legkeményebb "rajongói" számára a ZiU-k siratásával telt. A típus forgalomból kivonásra azért volt szükség, mert 2013. január 1-től csak újravizsgáztatott trolik szállíthatnak utast, márpedig ezekre az őskövületekre aránytalanul nagy pénzeket rá kellett volna költeni ahhoz, hogy átmenjenek. A "rajongó" szó az imént azért volt idézőjelben, mert szerintem aki igazából szereti a trolit, az azt akarja, hogy más is szeresse őket, márpedig a hetvenes évek szovjet komfortja aligha tette szerethetővé a fizető utasok számára a hangos piros szöcskéket. Ráadásul borzasztóan néztek már ki szerencsétlenek: rozsdahegyek, ferdén lógó ajtók, repedt üléshuzatok és padló... Tudom, újra lehetett volna építeni őket, marha sok pénzért, de szalámiból nem lehet várat építeni. A legöregebb kocsi utolsó üzemnapjainak egyikén ünnepelte forgalomba állításának 34. évfordulóját - egyszerűen nincs az az üzemeltetői vagy pénzügyi logika, ami kihozhatta volna azt, hogy egy fillért is rá szabadna költeni a további forgalomban tartásukra. Három példány azért megmarad üzemi (jegesedés esetén "törető") és nosztalgia célra, egy pedig megy a szentendrei múzeumba.
Viszont szép volt a búcsújuk (attól eltekintve, hogy némelyik lerobbant az utolsó napjain, ezért voltak kimaradt körök): a sajtó ráröppent a témára, ennek köszönhetően az utolsó napokban minden sarkon fotósok és videósok álltak, a decemberi 31-i búcsúmenetre pedig több százan elmentek az időpont és a hideg ellenére! Megérdemlik a tiszteletet a jószágok, hiszen becsülettel elfuvaroztak bennünket 37 éven át, de azért a mindennapi forgalomból nekem cseppet sem fognak hiányozni, és kérem, senki se írjon nekem, hogy "ez nem így van, mert ez vagy az van" - ez az én véleményem, ennyi a történet. És most talán majd nekünk is lesz olyan szép nosztalgia ZiU-nk, mint a Szegedieknek :)
Ezzel párhuzamosan a MAN troliknak is egyre nagyobb számban forgalomba kellett volna állniuk, de ez nem történt meg: lassan jöttek ki a főműhelyből, és utána gyakran lehetett lerobbanásról hallani. És nem hiszem, hogy azért, mert rosszak lettek volna alapból, hanem mert talán túl sok mindenhez hozzányúltak - vagy pont nem nyúltak hozzá -, az áramszedő-lehúzótól kezdve a kijelzőkön és az ablakokon át az ajtóműködtetésig.
És most evezzünk vidámabb vizekre; vissza a nyárba, a forróságba: sok-sok évnyi pangás után a szentendrei HÉV telep hátsó részén - a szabadban - ácsorgó, múzeumi megőrzésre kijelölt járművek közül néhányat visszahoztak a városba, tető alá (konkrétan Zugló kocsiszínbe, ami jelenleg ennek a tevékenységnek a központja).
A behozatal nem volt egyszerű: először futásengedélyt kellett szerezni a roskatag állapotú síndöcögényekre, aztán el kellett vontatni őket Óbuda MÁV állomásra, onnét az esztergomi vonalon át Angyalföld állomásra, onnan pedig le Angyalföld kocsiszínbe. Többször úgy tűnt, hogy nem lesz meg a szállítás, aztán két éjszaka alatt hat kocsit mégis át tudtak vinni.
Köztük volt az 1939-es gyártású 5800-as pótkocsi, az utolsó megmaradt középbejáratú: az 1930-as gyártású 5600-as pót-, és az 1911-es gyártású 2806-os motorkocsi.
Érdekes tili-toli volt!
Szentendrétől egy Tigris (lásd bal oldali kép) vontatta a romokat Aquincum elágazásig, onnét a kis HÉV sínbusz (TVG, lásd jobb oldali kép bal oldala) húzta őket az összekötővágányon Óbuda állomásig, ahol az MMV Bobója (a jobb oldali kép jobb oldalán) várt rájuk. Ő egyenként vontatta át az öregeket Angyalföld MÁV állomásig, ahonnét a BKV Unimogja vitte be őket Angyalföld kocsiszínbe.
Ez itt a második napi adag: baloldalt elöl az 1714-es számú motorkocsi, ami a manapság majd' minden szombaton látható 611-es nosztalgiakocsi párja volt 1950-től 1976-ig. Forgalomból való kivonásuk után aztán ők voltak az első budapesti nosztalgiavillamos, míg szét nem választották a szerelvényt. 1987-ben, a budapesti villamos 100. születésnapjának örömére az 1715-ből (újra) 611-es lett, az 1714-est pedig félreállították. Remélhetőleg egyszer lesz pénz arra, hogy helyreállítsák - lehetőleg BSzKRt korabeli állapotra, mert hát annak ellenére, hogy ma is minden harmadik városlakó "beszkártnak" hívja a BKV-t, perpillanat nincs BSzKRt-os nosztalgiavillamosunk! Jobbra: Desiro kúszik el a fura vonat mellett.
Akit a hozzánk közelebb levő szürke fadoboz a Mukikra emlékeztet, nem jár messze az igazságtól; ez a kocsi valahol tényleg a mai Mukik egyik őse: a BKVT 1904-ben szerezte be 7004-es számon, majd - átalakítások sorozata után - Miskolcon ment nyugdíjba a kilencvenes években. Mögötte az 5884-es pótkocsi látható; az előző napi 5800-assal együtt ő is a - kicsit pongyolán - "UV pót" néven emlegetett család tagja (EP sorozat), amely azonban sosem közlekedett UV-k közt. Érdekessége, hogy megmaradt kettős feljárósnak és nyitott peronosnak - az ő ideális helye valószínűleg egy 1500-as mögött lenne.
Baloldalt: az 1714-es és a sínbusz közti csatlás. Jobbra még egy kép az előző napról: 2806-os és vasútfotósok az éjszakában, Angyalföldön. Az Angyalföldről Zuglóba szállítás valamivel később történt meg, és mivel lemaradtam róla, erről nem tudok képet mutatni.
Következő oldal: Halottak napi forgalom, szürkeség és köd, 125 éves villamos- és HÉV üzem