életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
Ünnepi villamosforgatag Amszterdamban I.
No, most egy olyan oldal következik, mely minden villamosmániás számára a megtestesült álmot mutatja be. Az NVBS nevű helyi vasútbarát egyesület 75. születésnapját ugyanis egy olyan villamosparádéval ünnepelték meg a hollandok, amelyhez fogható nem nagyon volt még a világban - és talán nem is lesz: rokon egyesületek és közlekedési vállalatok járműveit hívták meg egy kis fel-alá korzózásra magukhoz.
A felvonulás egyik végpontja a Surinameplein volt, ahol rögtön egy ilyen modern Combino szerelvény kihaladását fotózhattuk a tér szélén levő, parkosított hurokvágányról. Ez a felvonulás ugyanis nem csak a múltról szólt, hanem a jelenről is, így mai villamosokat is láthattunk. A Combino jó úton van afelé, hogy az uralkodó típus legyen Amszterdamban, így önmagában nem lett volna különleges - na de csatoltan nem szokott közlekedni!
És a nyomában viszont már egy oldtimer jött, a rotterdami közlekedési vállalat, a RET 522+1020 pályaszámú középbejáratú motor+pót szerelvénye 1931-ből. Az ellenkező irányból ekkor futott be egy bécsi illetőségű szerelvény, a 4143+5312, 1929-ből.
És ez még csak az eleje volt a látnivalók sorának: a 401+916 szerelvény is 1929 körülről származik, de Amszterdamból.
Mögötte ismét egy ifjú titán jött, a rotterdamiak szinte vadiúj Citadis alacsonypadlósa. Budapestiek figyelmébe ajánlom azt a tényt, hogy a különböző városok, sőt, országok villamosai, legyenek kéttengelyesek, forgóvázasok, vagy éppen alacsonypadlós multicsuklósok, ugyanazokon a síneken futnak, és köszönik szépen, jól vannak. Ez első látásra nem lenne különleges, de el kell mondani, hogy jelenleg Budapesten többek közt azért sincsen nosztalgiavillamos, mert a szakemberek szerint az évek során átépült vágányhálózaton nem tudna biztonságosan közlekedni a régi járművek egy része (konkrétan a nagy tengelytávú, nagy átmérőjű kerékkel rendelkező kéttengelyesek). Én ehhez nem értek, így nincs alapom kritizálni, pláne felülbírálni ezt az információt - nekünk mindenesetre ezt mondták, amikor a tősgyökeres pesti 1000-es villamossal szerettünk volna emlékmenetet szervezni.
De nem nagyon volt időnk sokáig gondolkozni azon, hogy mi van nálunk, mert egy újabb külföldi vendég közeledett: a megszüntetett koppenhágai villamosüzem 575+1578 pályaszámú szerelvénye (ez is motor+pót, de négytengelyesből) 1935-ből. A működőképes tuját a Skjoldenaesholm-i (na, ezt vajon hogyan kell kimondani?) múzeumból szállították ide az ünnep kedvéért.
A hágai illetőségű 830+756 szerelvény kel éppen áll egy tipikus csatornahidon. Ezek a bukkanók a magyar villamosvonalakhoz szokott szemnek néha elég extrémnek tűnnek...
... de a Düsseldorfból érkezett Siemens NF8-as "majdnem-Combinónak" ugyanúgy nem jelentettek gondot, mint a többi felvonulónak. A fűnyíróra hajazó dizájnnal megáldott alacsonypadlós kiugró "állkapcsa" alatt egy kis átmérőjű kerekekkel szerelt vezető-forgóváz van elrejtve, ami élőben valahogy siklás-veszélyesnek tűnik, mégse az.
Az 5008-as pályaszámú négytengelyes (1935) Brüsszelből érkezett. A tőle balra látható, szintén múzeumi jellegű Citroen kisteherautó klassz kiegészítő volt a képhez.
Egy újabb amszterdami szerelvény, a 465+600. De hopp, mi is az, amit vontat?
Igen, egy nyári pótkocsi...
... mely ugyan nem valódi, hanem utánépítés, de azért szép darab. És ez az utóbbi két kép már a felvonulás másik végén, Sloterdijk-nál készült...
... ahol a modern űr-tujákat, azaz a düsseldorfi..
... és rotterdami alacsonypadlósokat hozzájuk illő építészeti közegben lehetett fotózni :) Az Alstom Citadis-nál egyébként csak most ugrott be, hogy valószínűleg nem "szitadisz"-nak, hanem "szitadí"-nak kell mondani a nevét.
Bárhogy is kell ejteni, a belső tere így néz ki. Csillogó, kemény műanyag ülések, és hát... szóval ha a budapesti Combinót szűknek érezzük, akkor nem tudom, ezt minek :-/
A futása egyenesben szép, puha volt (talán még kicsit túlrugózott is), de ívben szögletesen rángatózott, mint a hagyományos Combinók. Ez persze nem csoda, hiszen alapvetően ez is olyan kéttengelyes futó részek közé befüggesztett szakaszokból áll, mint amaz (a miénk már másmilyen szerkezetű).
A 181+1023 szerelvény a Hannover melletti Wehmingen villamosmúzeumából érkezett. Tavaly nyáron láttuk is őket ott.
GETA 76, Arnhem-ből. Ez egy utánépített kocsi, mert az eredeti, 1929-ban tervezett sorozat összes darabja megsemmisült az "A híd túl messze van" című regényből/filmből ismert arnhemi csatában. Egyébként szerintem ez volt a felvonulás legcsúnyább résztvevője.
És egy igazi klasszikus, akit nagyon vártunk: a hágaiak 1024-es pályaszámú, már európai építésű PCC kocsija 1949-ből.
Már régóta szerettem volna kipróbálni, milyen hangulata van a kis "standee window"-knak, melyek arra szolgáltak, hogy a kisméretű, az ülések magasságában levő ablakokon ki nem látó álló utasok is bámulhassák a külvilágot. Az más kérdés, hogy ezen a kocsin csak ezeket lehetett kinyitni, ezért gyilkos meleg volt bennük. Amúgy megdöbbentő volt, hogy a kocsi motorhangja, futása, menetzörejei, az ívekben való csikorgása, a váltókon való átcsattogás dübörgése mind ugyanolyan volt, mint a mi budapesti Tátráinknál. Oké, a prágai gyár közismerten amerikai licensz alapján építette a Tátra villamosok ezreit, de hogy ennyire keveset tettek hozzá az évtizedek alatt mechanikailag (a mi T5C5 típusunkat a hetvenes évek végén csinálták!), az durva volt.
A kocsi vezetőülése. Ez a kocsi a valódi PCC-khez hasonlóan pedálos vezérlésű. Amúgy a járgánynak ez volt az első nyilvános fellépése a közelmúltban befejeződött felújítása óta.
Folytatás: még több tuja a városban, és a múzeumvonalon
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
