Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Az agyam eldobom, avagy "Így is lehet, megint..."
Ünnepi villamosforgatag Amszterdamban II.

Előző oldal

Valami gond támadt a felvonulás eredeti útvonalán, ezért egy darabig más irányból jöttek visszafelé, mint egyébként, nem kevéssé meglepve minket, és a Mercatorplein-en szoborozó fotósokat. Itt jegyzem meg, ahhoz, hogy ezt a pár utcasaroknyi kerülőt meg tudták tenni, szükség volt arra, hogy valódi hálózat legyen a városban. A mi szétvagdosott, vágánykapcsolatok nélküli budapesti valóságunkban valószínűleg egyszerűen leállt volna a program.

Amszterdami háromtengelyű motor+pót szerelvény.

Ezen a képen elég jól kivehető a középső, harmadik tengely, mely a másik két, teherviselő tengely beállását hivatott szabályozni.

A motorkocsi belseje.

Talán nem világos, de az egész felvonulás nem egy lezárt vonalszakaszon történt, hanem a rendes (igaz, vasárnapi) forgalom közepette. Csak most kicsit több volt a fotós, mint egy átlagos hétvégén :)

A bécsi szerelvény közeledik egy megállóhoz, mögötte egy menetrend szerint közlekedő városi busz.

Egy pillantás a Surinapiplein-i hurokvégállomásra, mely kellemesen füvesített vágányokkal rendelkezik. Nem bírom nem leírni, hogy a füvesített vágány megint egy olyan dolog, ami Budapesten nem bír működni. Na mindegy, nézzük meg inkább azt, hogy a hágai nosztalgiaszerelvényben a kéttengelyes motorkocsi egy négytengelyes (forgóvázas) pótkocsit vontatott.

A brüsszeli tuja engem valahogy a milánói Peter Witt-ekre emlékeztetett kívülről.

Belülről mondjuk kimondottan nem, utasáramlás helyett ugyanis itt szakaszokra (fülkékre, kocsiosztályokra) osztott utastér volt.

És ismét egy kép a koppenhágai vendégről, mely a felvonulás talán legérdekesebb kinézetű résztvevője volt. Furcsa, hogy míg a motorkocsi kétirányú volt (bár az egyik oldalán csak két ajtaja volt, míg a másikon három), a pót csak egyirányú közlekedésre volt alkalmas.

A jellegzetes osztású ablakokkal megáldott pótkocsi. Az ajtókat a kalauz mozgatta, áttételek segítségével: a csúszó (toló) megoldású középsőt kurblival, a harmónika megoldású hátsót egy karral.

A felvonulás jópár órán át tartott, mégse tudtunk az összes kocsival utazni. Az utcai program végeztével a jónép, és a régi kocsik az amszterdami múzeumi villamosvonalra (Elektrische Museumlijn Amsterdam) vonult, ahol két és fél éve már jártam.

A vonalra most csak kétirányú járműveket engedtek ki, a pótkocsikat szimplán lerakták a bejárat közelében.

A környék kicsit átalakult, rendezettebb lett, de ugyanúgy egy bádogbódékból álló telepről indult továbbra is.

A helyükről a közelmúltban kiebrudalt közlekedéstörténeti egyesületek gyűjteményének nagy része is erre a telepre lett bezsúfolva. Három éve ott, ahol most a kerítés mögött csak sejthető "Gömböc" csuklós villamos áll, még az azóta hazahozott budapesti 2624-es pihent (lásd itt), kicsivel hátrébb pedig a szintén szerény közreműködésemmel Debrecenbe ajándékozott 2964-es. Egészen konkrétan azért kellett valahogy a kocsik hazahozatalára rábírni a BKV-t és a DKV-t, mert kellett a helyük a "hajléktalanná" vált holland nosztalgiavillamosoknak.

Ilyen állapotban van a múzeumvonal. Látszik rajta, hogy különböző helyről vett anyagokból lett összerakva, de legalább létezik!

Ami viszont nagyon szomorú: egy irodaház-építkezéshez szükséges autódaru pont a sínre lett telepítve, ezért az egyébként kimondottan hosszú vonal csak 2-3 kilométer hosszan üzemelhetett :( Itt most a korábban látott rotterdami középbejáratú motorkocsi áll a jelenleg végállomásként szolgáló kitérőben.

No, és a múzeumvonalra már nem az ugyanott látott bécsi szerelvény motorkocsiját hozták ki az osztrák fővárost képviselendő, hanem ezt az L kocsit. Hiába, van miből válogatni...

A hágai motorkocsi egy erősen sivatagos jellegű, homokkal borított építési terület szélén. A múzeumvonal üzemben levő hossza mellett végig építkezéseket láttunk, remélem ez nem fog a múzeum működésének rovására menni!

És az életképek sorát a szintén pótját "vesztett" hannoveri motorkocsival fejezem be, amint éppen átkel az egyik csatorna feletti hidacskán.

Persze érdemes volt egy pillantást vetni a műhelyül szolgáló csarnokok egyikébe is, ahol jópár kocsi várta sorsának jobbra fordulását...

... és ahol nem kevés szerszámot és félretett alkatrészt is láthattunk.

Ezzel együtt a körülmények továbbra is spártaiak...

... ami különösen ezen a csarnokon látszott meg. Hiába, ez a létesítmény tisztán lelkesedésből létezik, emiatt meg kell gondolni, mire költenek. A lényeg, hogy a kocsik nagy része működőképes, a vonal pedig járható legyen, az insfrastruktúra kinézete másodlagos. Az elől levő hágai motorkocsi mögött egyébként egy graz-i motor+pót szerelvény bújkál.

És ezzel be is fejezem ezt az oldalt. Csodálatos volt ez a nap, gratulálnom kell (és persze köszönetet mondani) a szervezőknek. Így néz ki az, amikor valakinek lehetősége van tennie a hobbijáért, és a hatóságok és cégek ebben segítik őt. Hajrá holland közlekedésbarátok, drukkolunk, hogy az egyesület századik születésnapját még ideálisabb körülmények közt ünnepelhessétek meg!

Tovább Amszterdam "köznapi" villamosaihoz


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
   
Villamosok.Hu