Városi és nemvárosi közlekedés
Tour de Trams Light
A wehmingeni villamosmúzeum 2005 nyarán (1)
Tulajdonképpen az egész túrába csak azért vágtunk bele, hogy megnézzük a Wehmingenben működő Hannoveri Villamosmúzeum "villamosünnep" névre keresztelt hétvégéjét. Péntek este érkeztünk Hannoverbe, másnap Wolfgang Mönch barátommal sorban bejártuk a remizeket. Mindez klassz volt, de már nagyon vártam, hogy végre eljussunk a múzeumig :) Nem is gondoltam volna, hogy ezt milyen stílusosan fogjuk megtenni, ...
... Wolfgang ugyanis feljuttatott bennünket a múzeum felé induló nosztalgiaszerelvényre Buchholz kocsiszínben. Ez az 1928-as, vasvázas HAWA szerelvény volt az egyik ráhordója ugyanis a villamosünnepnek. Elvileg csak Döhrentől szállított utasokat, mi viszont odáig is vele tarthattunk, végig a belvárosi alagutakon. Ha azt mondom, hogy hatalmas élmény volt, eléggé visszafogottan fogalmazok!
A motorkocsi belseje.
Egyébként nem csak alagutakon át haladtunk, de 50-60 km/h-s sebességgel is száguldoztunk - itt éppen 55-öt mutat a tachográfos kilométeróra! Jó erőben volt ez az öreg szerelvény, nálunk a vadonatúj villamosok se mehetnek ennyivel a régimódi szabályok miatt :-/ Amúgy az utazás elég hosszúra sikeredett: a hannoveri Stadtbahn vonalak jellegzetessége, hogy messzire kinyúlnak az agglomerációba. A belvárosban "metrószerűen", alagútban járnak, a külvárosban villamosként, azon túl pedig HÉV-szerűen. Ez a konkrét utazás olyan hosszú volt, hogy szégyenszemre el is aludtam közben :)
Wehmingenbe sajnálatos módon nem lehet a városi vasúttal kijutni, így Sarstedtben át kellett szállnunk erre a különjárati buszra. Furcsa volt, hogy régies kinézete ellenére az ajtók automatikus visszazáródása előtt ugyanolyan hangon csöngetett, mint az új Volvo buszok Pesten!
Hannoversches Strassenbahn-Museum, Sehnde-Wehmingen
Wehmingen Hannovertől délkeletre található. Kicsit olyan volt az oda eljutás, mintha Dunaharasztiig HÉV-vel mentünk volna, onnan pedig buszoztunk volna mondjuk Kiskunlacházáig.
A Hannoveri Villamosmúzeum (HSM) a hetvenes évek elején alapított "össznemzeti" Deutsches Strassenbahn-Museum (Német Villamosmúzeum) utódjaként jött létre. A DSM '71-ben még az ÜSTRA (a hannoveri közlekedési társaság) Rethen remizében kezdte el összegyűjteni a német villamosüzemek levetett kocsijait, majd '73-ban költöztek egy Wehmingen melletti egykori bányatelepre. Itt jóval több hely állt rendelkezésre, ugyanakkor el voltak vágva a városi villamoshálózattól. 1977-ben már 100, 1986 körül pedig már 375 (!) jármű volt a gyűjteményben. Sajnos ekkor pénzügyi nehézségek merültek fel, és a DSM csődöt jelentett. Az 1987-ben alapított HSM ezt a szó szerinti csődtömeget szerezte meg, nem kis anyagi áldozatok árán. A hatalmas gyűjtemény nagy része rettentő rossz állapotban volt, hiszen szabad ég alatt állt, emiatt a múzeumot egyesek a mai napig - erősen rosszindulatúan - csak "roncstelepnek" nevezik. Pedig a múzeum önkéntesei hatalmas munkát végeznek, hiszen sok olyan kocsijuk van, amit ha ők nem őriznek meg, akkor az adott típus teljesen elvész. Mivel sok a teendő (például pályaépítés, az épületek állagmegóvása), lehetetlen minden egyes darabra odafigyelni: jelenleg 62 motorkocsijuk, 35 pótkocsijuk, 25 munka-motorkocsijuk, 29 teherkocsijuk, 5 trolibuszuk, 1 buszuk és 2 busz-utánfutójuk van. Apró lépésekkel haladnak előre, szerintem meggyőző eredménnyel. Csinálja utánuk, aki úgy gondolja, hogy jobban tudja!
Pechünkre elég rossz idő volt: néha esett, az ég pedig az eső szüneteiben is borult maradt. Valószínűleg emiatt kevesebben jöttek ki, mint várták, bár így is elég sok lelkes embert lehetett látni. A képen az udvarra épített sátortetős nyitott csarnok látható, mely a felújításra váró értékesebb exponátumok tárolására szolgál.
Kezdjük rögtön a gyűjtemény legöregebb darabjával! Igen, ez bizony a budapesti Milleniumi Földalatti Vasút egyik régi motorkocsija, a 12-es! Büszkék rá, azt szokták mondani, hogy 1895/96-os építése ellenére ez a legkorszerűbb kocsijuk: forgóvázas motorkocsi, alacsonypadlóval :) Bár a terem, ahol áll, elég kicsit, a forgóvázak sokkal jobban fotózhatók, mint a pesti múzeumi kocsikon.
Ez az 1925-ös berlini tuja (T24-es típus) a legnagyobb, egyetlen üzem számára gyártott járműsorozat volt Németországban: a német főváros 500-at rendelt belőle. Kelet-Berlinben a hatvanas években acélvázasították őket, majd "Reko-Wagen"-ként 1996-ig szolgáltak.
A 181+1033-as szerelvény "testvére" annak, amivel idefele jöttünk.
Ez a Herbrand gyártmányú kéttengelyes az 1985-ben felszámolt kieli villamosüzemben szolgált tanulókocsiként. Eredetileg 1900-ban készült, majd '60-ban építették át ilyenre.
Neutchateli (Svájc) helyközi villamos, amit a Schlieren gyártott 1902-ben.
A járművek körül mindenféle érdekességek láthatóak, például ez az Y alakú vas-alj (majdnem talpfát írtam:).
A baseli 160-as kocsi (Schlieren, 1920).
A színe alapján egyértelmű volt, hogy ez egy heidelbergi tuja: egy "Verbandstyp II" 1955-ből. A háttérben jobbra egy 1950-es gyártású stuttgarti pótkocsi sejthető. Ezek a méteres nyomtávú járgányok ideiglenes vágányokon állnak.
Ezt az OEG (Oberrheinische Eisenbahn-Gesellschaft) számára készült középbejáratú fél-ikret 1928-ban építette a heidelbergi Fuchs. Azért írtam, hogy fél-iker ("Halbzug"), mert csak az egyikük motorkocsi, de az a másikból is vezérelhető (persze írhattam volna, hogy vezérlőpótos, de a németek így ismerik).
Egy testvérével egyébként két éve találkoztunk Mannheimben.
Az 1978-ban teljesen felszámolt hamburgi villamosüzem egy 1951-es gyártású négytengelyes kocsija a sátortető alatt várja a jobb időket.
Ez a furcsa jószág egy 1920-ban épült duisburgi locsolókocsi, utcatisztításra tervezve.
A pályakarbantartó gépeiről híres Schörling cég - amit az ÜSTRA egy mérnöke alapított - 1955-ben építette ezt a síncsiszoló villamost, mely az esseni közlekedési vállalat jelzéseit viseli. Érdekes módon Csehszlovákiában is használtak ilyen járműveket, így nem csoda, hogy NZA először azt hitte, ez is valami ottani gyártmány.
Az egykori Bonn-Bad Godesberg-Mehlem villamosüzem az ötvenes években vásárolta ezt a háromtengelyest a Westwaggontól.
A 315-ös az előbbi kocsi pár évvel idősebb testvére. 1976-ig használták őket Bonnban.
Következő oldal: megszűnt villamosüzemek megmaradt kocsijai, DÜWAG-klasszikusok és további csodák