| AKTUÁLIS ARCHÍV LINKEK | ||
|
 |
|
|
|
Most olvasom, hogy
megint rongálás/lopás okozta gáz van Cegléden: "Osztrákiai" vaskerekűek, avagy:
Visszaérkeztünk egy hétvégi kiruccanásról, Puchberg am Schneebergből. Ről. Ből. Szóval onnan...
Mint az a fentebbi képekről talán sejthető, tetszett a hely :)
Nagy nehezen rábírtam magam, hogy a tegnap estét ezen képek feldolgozásával töltsem. Tessék örülni nekik :)
Na, tessék, pojácametrónak
pojácanevű fúrófejek járnak: Más: a minap Almár Ákossal megint elmentünk 41-es villamosozni. Sütött a nap, csattogtak az UV-k, és bónuszként még egy Zlin-50-es is repkedett felettünk. Kedvenc villamosaim egyike és kedvenc repülőgépeim egyike, egy helyen - jó hely ez a Kőérberek! :) A repcsit egyébként mintha éppen berepülték volna - vagy a pilóta próbálgatta volna önmagát -, mert a sima iskolakörhöz képest voltak átesések, nagy bedöntésű fordulók, és a sokadik kör után már orsók is. Jó volt egy ilyen madarat berregni látni-hallani, hiszen még csak pár hete, hogy teljesen beporosodva láttuk talán pont ezt a gépet a nagyhangárban. Most viszont nem kőérberki villamosok képei következnek, hanem aradiaké. Persze az, hogy "aradi", az relatív, hiszen ezek igazából inkább hallei, mülheimi, ludwigshafeni, stuttgarti, ulmi és esseni jószágok:
"Hétfőn
este egy motoros a villamossíneken a forgalommal szemben haladt, amikor
észrevette, hogy vele szemben egy villamos érkezik, balra rántotta
a kormányt, de fennakadt a síneket védő betonbuckák egyikén és elesett.
Ekkor érkezett pont egy Ignis..." / Élőben a városból / És hány majdnem ilyent látni nap mint nap! Az előtte haladóra fél méterre, vagy még közelebb ráragadó idiótát, aki baromira bízik a saját reflexeiben és a fékben. Újabban majd mindennap látok-hallok majdnem-csattanós, beblokkolós-félrerántós vészfékezést. De nekik akkor is meg kell mutatni, hogy milyen tökösek! Vagyok azok a született gyilkosok, akik nem lassítanak, ha a zebrán áthalad valaki előttük, sőt, gyorsítanak, mert az biztos olyan vicces. És ha a gyalogos megijed vagy elbotlik? Akkor a vicceskedvű autós sikeresen megölt egy embert, de nagy poén volt :( Vagy a városi főútvonalon egykerekezve vagánykodó motorost. És ha ráfut egy rossz csatornafedélre, és felbukik, beesve az első arrajáró teherautó alá?! Semmibe sem gondolnak bele, csak nyomják (húzzák) a gázt, mert a tévében is látják, hogy csak a lúzerek állnak dugóban, vagy tartják be a KRESZ-t. Mindegyik azt hiszi, hogy meg tudná csinálni az autós üldözést a Ronin c. filmből - vagy a motorosat a Mission: Impossible 2-ből. Itt mindenkinek kicsi a p*cse, hogy állandóan bizonyítási kényszere van mindenütt? :(
Megint vonatoztam egy tök jót. Nagyon rákaptam; már azon gondolkozom, hogyan és kivel lehetne ezt megszponzoráltatni, lévén olcsónak éppenséggel nem nevezhető ez a mulatság. Szerintem, ha kicsit ügyesebb lennék, már rég eladhattam volna valami kiadónak, hogy fényképes szociográfia készül a vidékről, miközben csak élvezkedem, és közben fotózgatok :) Most a Balaton környéke került sorra. Ismét megállapítottam, hogy micsoda kincs ez a tó. Gyerekkoromban állandóan ott nyaraltunk - hasonlóan nagyjából mindenkihez -, ezért kamaszkoromra eléggé megutáltam. Egy évtizeden át minden esetleges ottlétet kibírtam anélkül, hogy belemenjek, és szerintem részben emiatt most már megint élvezek a "pocsolya" környékén lenni. Persze belemehetnékem továbbra sincsen :) Hazafele menet aztán nem bírtam magammal, és leszálltam Balatonszemesen. Bár első balatoni élményeim Földvárhoz kötnek, azért az igazi hely errefelé nekem Szemes, még akkor is, ha körülbelül '81-ben vagy '82-ben töltöttem itt utoljára két óránál több időt egyszerre. Sokáig egyébként azt gondoltam, hogy csak azért imádom ezt a helyet ennyire, mert kiskorom legszebb nyarait (igazából persze csak nyári heteit) töltöttem itt, de az utóbbi években rájöttem, hogy nem. Valahogy a szokásosnál élhetőbb itt: van sok régi épület, tornyocskákkal, várbejárat szerű kapu, gondozott park, domboldal, fasor által alagútszerűen beárnyékolt utak, meg minden. Meg persze a vasútállomás az íves tetejű ajtókkal a várótermen, meg mellette a hozzáépített modern rész, ahol az a resti volt, ahol a nagyi megszerettette velem a tökfőzeléket :) Meg ahol a Nohabok megálltak, ahol egyszer olyan vonatra szálltunk hazafele, amin még volt egy faüléses szakasz, és ahol egyszer láttam sínautót, ami nagyon tetszett. Sajnos kedvenc palacsintás bódém már rég nincs meg, és az a bazársor sem, ahol felfújható karúszót vettünk, meg frizbit. Sajnos azt elfelejtettem megnézni, hogy a vasútállomástól a főúthoz vezető út mentén megvan-e még az ábécé, ahol furulyarágót vetettem mindig nagyival, a közelében pedig a kertmozi, ahol anyuékkal valami Pierre Richard filmet néztünk meg a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Itt is vannak persze leromlott állapotú helyek, de ha híres író lennék, akkor szerintem itt akarnék rezidenciát kialakítani magamnak :) Ja, és idén itt láttam másodszorra havat. Na jó, nem olyan igazit, jegeset, hanem nyárfától származót. A nem sima felületeket (ti. ahonnan elfújja az első szél) centiméteres vastagságban borította, amikor pedig átzúgott egy-egy vonat az állomáson, akkor hófergeteget idéző fehér kavargás lett. Klassz volt. Még ez is :)
A négyes metró lassan
akkora égés lesz, hogy inkább hőerőműnek kellene eladni, és nem közlekedési
eszköznek. Főpolgármesterünk ugyanis a naponkban kijelentette,
hogy minden akadály elhárult, az Unió majd ad rá pénzt - csak az volt
a gond ezzel, hogy erről az Unió nem tudott:
Kiszedték a fejbőrömből a múltkori berepesztés miatt odatett varratot. Csak azt nem értem, ehhez miért kellett SZTK-ba mennem: így, érzéstelenítés nélkül akárki ki bírta volna tépni azokat a damilokat. Mert bár összeszorított foggal kibírtam, azért csak ez volt a legfájdalmasabb része az egész baleseti históriának...
Elnézést mindenkitől, aki odavolt az ötletért, de én tökre örülök, hogy nem lesz foci-EB nálunk. Tudom, a rajongók utánaszámolás nélkül állítják, hogy ez mekkora bevétel lett volna nekünk - szerintem bevétel esetleg valóban lehetett volna, de nem nekünk, hanem a zsírosbödön közeli vállalkozóknak. Cserébe a nyakunkon maradt volna egy csomó csúcsidei létesítmény, amit nem tudunk mire használni. A Puskás Ferenc Népstadion is csak arra jó, hogy majdnem a nyakunkba omoljon, a BS is leégett; nem csak a sportban, de sportlétesítmények fenn- és megtartásában sem vagyunk jók, el kéne már végre fogadni. Akárcsak azt a tényt, hogy az állam bármennyi adóforintot is fektet a magyar fociba, az nem lesz jobb. Miért is akarna jobb lenni, ha ilyen trágya teljesítmények mlett is egyre csak dobálják bele a milliárdokat? Tulajdonképpen annak örülnék igazán, ha egy ideig nem kellene azt a szót a médiában hallanom, hogy "labdarúgás". Sőt, be kellene tiltani az országban a focit. Az illegális dolgok valamiért jobban fejlődnek, mint a legálisak, úgyhogy lehet, hogy a végén megint lenne magyar foci :-/
Mostanában majdnem mindig
az történik, hogy a
- sajnos már csak néhai - P.Box-ot hallgatom Rianna iPodjában
(azért csak majdnem, mert ezen sorok írása közben a Judas Priest "British
Steel" albuma megy a magnóban ("Living
after midnight" rulez - ekkora rock'n'rollt!!)). Későn érő
típus vagyok, na; gyakorlatilag most fedezem fel őket, holott kiskorom
óta ott figyelt a "Kő kövön" c. lemezük a szülői lemezgyűjteményben,
autogramokkal, miegymással. Nem tudom, anyuék valaha is meghallgatták-e,
mert olyan igazi ungarise hevimetál borítója volt, szerintem
maximálisan nem a "tartalomhoz a forma" elv jegyében.
A kilencvenes évek legelején aztán meg is hallgattam végre, de leginkább
az ebben a blogban már emlegetett "A zöld, a bíbor és a fekete"
c. szám maradt meg. Most viszont már a többire is kellően oda bírok
figyelni. Perpillanat ezek a sorok a legkedvesebbek: Amúgy ez (már hogy a "Soha nem elég", amiből
az előbbi sorok vannak) egy igazi dögös lemezkezdő szám, ami után
meg egy lazább valami következik. Ennek azért teszem ide egy részletét,
mert vasutas költői képekkel játszik :)
Száz
A jelek szerint más is arra a következtetésre jutott, mint én: A legidegesítőbb ez a részlet: "A MÁV költségeket becslő számai azt üzenik a PM-nek és a GKM-nek, ha a feje tetejére is áll Veres János pénzügyminiszter, akkor is 180 milliárd kell a MÁV fentartásához. [...] Azt még valahogy megszokták, hogy az ország a megszorításoktól hangos, de a MÁV jelenlegi szinten tartásához jövőre a most megkapott 88 milliárd forintos termelési támogatást 41, illetve 51 milliárd forinttal szeretné megfejeltetni. Eddig is így kértek, mindig többet és többet. A felterjesztett anyagnak az a fejezete, amiből az derül ki, hogy akár 3500 kilométer hoszzú vonalat üzemeltetünk, akár 7000-ret, az 174-179 milliárd forintba kerül, minden közgazdászt kiborított." Azaz a jelek szerint a MÁV nem akarja, hogy bármi is változzon, abban reménykedve, hogy a politikusok a tizennéhány vonal márciusi bezárása miatti társadalmi hangoskodás után nem mernek komoly reformba kezdeni, tehát maradhat ez a katyvasz. Márpedig nekem, mint magyar vasútmániásnak (újabban már annak merem nevezni magam - az utóbbi két hónapban eleget hagytam a pályaudvari kasszákban ahhoz (önként, csak az utazhatás öröméért), hogy megtehessem) _ilyen_ magyar vasút nem kell. Ha ennyi pénzért csak ilyen vackot tudnak adni, akkor azt se bánom, ha a jövőben Osztrák-Magyar Vasúti Szolgáltató Rt-nek hívják azt, ami lesz, vagy Deutsche Bahnnak. Lehet, hogy a vasutas munkavállalóknak is jobb lenne! Nekem, mint utasnak és mint adófizetőnek szinte biztosan. Legalábbis én úgy gondolom, hogy az nagyon nem normális, ha valaki azt akarja lenyomni a torkomon, hogy ugyanannyiba kerül nekem, akármennyi vonatot is közlekedtet. A hülyék a túloldalon laknak, engem hagyjanak békén az ilyen zöldségekkel. És a vasútbarátoknak is észbe kellene kapniuk, hogy a kedves kis döcögős vaspályákon kívül mélyebbre is bele kéne tekinteni ebbe a témába. Akit a fentebbi véleményem sért, attól elnézést kérek, de mérges vagyok az ún. magyar államvasútra. Én ugyanis a vasutat szeretem és nem a MÁV-ot. De félek, hogy ez a kettő keveseknél választható szét, és a valóságban sem engedik majd kettéválasztani. A pénzünk meg ömlik ki az ablakon továbbra is, vastag sugárban...
Nem tudom, mi van velem, de gyakorlatilag átaludtam a hétvégét. Mivel emiatt sok saját gondolatom nincsen (vagy legalábbis nem blogba illő:), inkább sajtos zsemlézünk... már úgy értem, sajtószemlézünk: Programütköző
/ HVG / Brutális
leépítés előtt a MÁV? / VG /
FLIRT: Újabb motorvonat-típus a listámon Ma megnéztem a MÁV perpillanat legújabb motorkocsi típusát, a svájci származású Flirt-öt. A "Flirt" elvileg ugyan betűszó (Flinker, Lichter, Innovativer Regional Triebzug), de azért én csak Flörtként fogom emlegetni a jövőben. A baloldali képen baloldalt látható az új hajtány, mögötte-jobbra egy régebbi típus, a 'Samu' látható, jobboldalt pedig a múltkori szenzáció, a Talent, amit ugyan megvert a tanderen a Flirt, de amely mégis hamarabb forgalomba került a MÁV-nál - no meg a menetrendfüzet címlapjára. A jelek szerint van, akinek bejön a vígasz-ág. Szóval lassan a magyar vasút gördülőállományának egy százaléka modernnek mondható lesz, a maradék meg úgyse fog közlekedni, mert ellopják az összes biztosítóberendezés kábelét, meg leszakítják az összes felsővezetéket :(
Bulvárhírek: Bekötötték a fejemet - mert erősen vérzett Tegnap belémkötött a makói vasútállomás peronja, ezért kénytelen voltam lefejelni. Grrr, csak keményen, mint a mirelit spenót :) Na jó, ennyire nem volt vicces: dolgom volt Szegeden, és mivel annak végeztével még fenn volt a nap, gondoltam átugrom Makóra, onnan pedig Hódmezővásárhelyre, egyrészt kéregjegyet vadászni, másrészt megnézni ezen helyeket. Nos, ez annyira jól sikerült, hogy még fel se szálltam a hódmezei Bzmot-ra, máris eltaknyoltam, arccal hárítva a vaspályát. A fejem hangvillaként azonnal rárezonált a normál zenei A hangra, amitől annyira megrémültem, hogy azonnal felpattantam. Mikor ez sikerült, a hang is elmúlt, én pedig örültem, hogy milyen ügyesen megúsztam az esést. Aztán lenéztem az ingemre, amit szép piros vér borított - a fejbőrömben ugyanis sikeresen elnyíródott egy artéria. Jött a nedű, így mire odaértem a váróteremhez, már úgy néztem ki, mint aki átrágta magát egy fél lovon. Szegény pénztáros hölgy azonnal leültetett, zsepit hozott, elsősegélyládát hozott, jegyzőkönyvet írt, mentőt hívott. Utóbbi nemsokára megjött, úgyhogy kisvártatva Makóból már nem csak a vasútállomást láttam belülről, hanem a kórházat is... A doki jó fej volt, kaptam szurit, kitisztogattak, bevarrták a sebet. Mivel életemben már negyedszerre csináltak rajtam ilyet (asszem fejnehéz vagyok, hogy mindig azt ütöm oda), nem voltam nagyon megijedve, és a doki is úgy találta, hogy nem esett komoly (pl. neurológiai) bajom. Szerencsémre a vasutas hölgy csereinget is hozatott a férjével, hogy sebvarrás után ne véres ruhában kelljem hazamennem Pestre; neki ezúton mégegyszer szeretném megköszönni a kedvességét! Mindenesetre a fejvarrás után valahogy nem volt már kedvem kéregjegyet vadászni Hódmezővásárhelyen, így inkább visszabuszoztam Szegedre, és onnan vonattal haza. Ma az SZTK-ban kiszedték a drént a sebből, egy hét múlva pedig a cérnát is ki fogják. Kaptam még egy tetanusz elleni szurit is; amikor a dokit kérdeztem, hogy nem lesz-e ellenanyag-túladagolásom, viccesen megkérdezte, hogy miért, inkább merevgörcsben akarok meghalni? Ez is egyfajta humor, asszem... :) Meg az is, hogy sorszámot ad a számítógép a várakozáshoz, méghozzá úgy, hogy némelyik sorszámból rögtön kettő is van. Azért az valahol vicces volt, amikor az egyik 672-es előreengedte a másik 672-est.
A szombati budaörsi kirándulás képei - és videói:
A múltkori UV-búcsúztatás képei a 49-esről... azaz inkább a búcsú előtti hetek hangulata:
Ismét megállapítottam, hogy messzire kerültem a repüléstől - pedig kedvenc 41-es villamosom igazán nem közlekedik messze a budaörsi flugplacctól :) Most egy kicsit pótoltam a hiányzó zajokat és szagokat - mert klassz ám az, amikor egy felszálló gép benzinlehelletű légcsavarszele megcsapja az embert! Pláne, ha ez a légcsavarszél egy Szvecov vagy Avia motor által van keltve. Igazán kár, hogy Budaörsön nincs valami jó kis étterem a régi főépületben: én nagyon élvezném, ha lehetne egy jófajta halászlét - vagy legalább pörköltet - enni, miközben odakint fel- és leszállnak a gépmadarak. Persze ennek a fajta turizmusnak nem sok kultúrája van idehaza. Igaz, minek van itt kultúrája? A lehúzásnak, maximum. Na mindegy, ez a kirándulás akkor is nagyon klassz volt!
Konkrétan az esőbeálló bódé körülbelül háromnegyede és a villamosmegálló korlátja. Jópár hete vitte el egy vicces (és nyilván biztonságos sebességgel közlekedő) fiatalember a terepjárójával, azóta sem építették újra. Azóta állítólag persze mégvalaki megjárta kocsival ezt a járdaszigetet, így megspóroltak a városkasszának egy csomó pénzt az utcabútorok karban(nem)tartói. Csak azt nem tudom, a tömegközlekedők őrangyala mennyit túlórázhat, hogy itt még nem történt emberhalál :( Különösen idegesítő ez a probléma, ha végiggondoljuk, hogy ezt az idióta kanyart azért szoborták oda a t. tervezők, hogy az út látványosan kerülhesse meg a kép közepén levő Ufótojást, azaz a Forrásház nevű dísz(?)kutat. Közismerten nem vagyok ellene a városszépítő építményeknek, és az autósok kényelmét sem tartom a legfontosabb tényezőnek egy tér megtervezésekor, de ha engem kérdeztek, szerintem nyugodtan el lehetne dózerolni ezt a kutat, és értelmesen újraépíteni ezt a kanyart. Természetesen nagyobb villamosmegálló-peronnal, ha már itt tartunk.
Újabb mellékvonali kalandozás képei. Konkrétan három "vicinális", a személyforgalom felfüggesztése előtti utolsó napon:
Nem április elsejei tréfa: a Microsoft Windowsok (W2000-től az XP-n át a Vistáig) egy biztonsági hiányossága kapcsán szépen demonstrálódik a "felgyorsult világ" című közhely egy nem elég gyakran vizsgált aspektusa. Pár nappal korábban (konkrétan március 28-án) ugyanis valaki rájött, hogy animált egérkurzornak álcázva mindenféle huncutságokat le tud futtatni a számítógépen. Ebből aztán tegnapra fertőzés lett: mondjuk jön egy reklámlevél, amit a nem elég figyelmes felhasználó - vagy a levelezőprogramja automatikusan! - lefuttat, és a gépe máris nem az övé. A letöltött kórokozó (nevezzük féregnek) ugyanis letölt további károkozókat, és elkezd rosszalkodni (direkt írtam ezt; a kapásból eszembe jutó szó nem lenne szalonképes). Például a gépen levő weboldal-fájlokat átalakítja úgy, hogy azok feltöltve egy webszerverre, tovább fertőzzenek - emiatt aztán sokan nem levélben, hanem a weben át fognak megfertőződni. Tehát beesik ez a vacakság a gépedre, megkavarja a honlapod fájlait, te nem veszed észre, és amikor legközelebb feltöltöd a honlapod változtatásait, egyben a vírusfertőzést is feltöltöd. Aki pedig ezután megnézi az oldaladat, megfertőződhet (már hogy a gépe). Nagyon gonosz, de egyben nagyon szellemes is. Aki ilyeneket talál ki, miért nem jó célok érdekében használja az eszét? Lehet, hogy mert az nem fizet olyan jól? :( Mindeközben a féreg ráadásul egy jelszó-lopó alkalmazást is telepíthet hozzánk. Persze az is lehet, hogy csak lefagyasztja a gépet, hogy ne tudd használni. Szóval csupa öröm és nevetés, ha felbukkan. Mindegy, ez csak egy kihasználása a hibának, hiszen ha valahol le tudják futtatni a káros kódot - amit újmagyarul exploit-nak hívunk -, akkor a gép már legfeljebb csak a fizikailag a miénk (ami persze elég mozgásteret biztosít ahhoz, hogy kihúzzuk a hálózatból, megakadályozva a továbbfertőzést), és szinte bármit meg bírnak csinálni vele a hálózaton. Úgyhogy figyeljünk oda, hogy mindig legyen friss vírusirtó a háznál, és arra is, hogy a várhatóan április 3-án kijövő javítást feltegyük a gépeinkre! Mert bár egyelőre ez a kártevő nem jelent meg nagy számban nálunk (érzésem szerint valami távol-keleti céllal indították útjára), pár óra múlva már lehet, hogy lesz "honosított" verziója...
Elmentek az UV-k a Kiskörútról Tegnap éjjel, azaz ma "nagyonhajnalban" elment az utolsó UV villamos a Kiskörúton. A Kálvin teret felássák, a maradék vonalcsonkon pedig Ganz csuklósok fognak járni. Képeket majd rakok fel az eseményről, de addig is leírnám, hogy milyen furcsa érzés ez nekem. Anno anyai nagymamám a Bartók Béla út elején lakott, és emiatt az ott zötyögő "Stukák" (így hívták őket) a világ legalapvetőbb dolgának számítottak nekem. Ugyan a hetvenes évek végefelé más típusok is jártak ott, a nyolcvanas évektől kezdve pedig Tátrák, nekem csak ezek maradtak meg. És most eldöcögtek. Ugyan ha nyáron tényleg visszaállítják a Fehérvári úti villamosközlekedést, kicsit még visszatérhetnek ide, de a fene tudja, én már nem nagyon reménykedem ebben. Ami gödröt eddig a négyes metró kapcsán ástak, azt nem nagyon sikerült időre betemetni (tényleg, mikor nyitják már meg végre a Baross téren a kettes metró új kijáratát, amit már vagy másfél éve a négyes metró elő-munkálataként "adták át"?), és az erőfeszítések koncentrálása helyett egyelőre inkább még több gödröt ásnak, gyakorlatilag kerékbe törve a Dél-Buda és a pesti Belváros közti tömegközlekedési útvonalakat, illetve nemsokára valószínűleg a 2-es villamos elvágásával már a Pest és Pest közöttit is. Na mindegy, mostanában állandóan ezen mérgelődöm, pedig nem kellene, mert a végén még én is olyan monomániás tüneteket fogok mutatni, mint az alagútfúrási függőségben szenvedő városvezetés :) Szóval egy ideig nem lesz kiskörúti villamos, és UV-k valószínűleg már sosem robognak el a Nemzeti Múzeum előtt - legalábbis menetrendszerűen. Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt szokjuk meg a hiányunkat - végülis 1956-57 óta jártak ott, tehát már a szüleim gyerekkorában is az utcaképhez tartoztak. Jó, nyilván a világ nem fog összedőlni, de azért nekem hiányozni fognak. Na ez viszont a pofátlanság csúcsa: két hónapja (megint) eltűnt egy küldeményem, amit Angliából küldtek (régi vonatjegyek), a minap pedig valaki megkérdezte, hogy ugye megkaptam azt a könyvet, amit az amazon.com-os kívánságlistámról vett meg nekem ajándékba úgy egy hónapja, cserébe azért, hogy a villamosos weboldalam örömet okozott neki. Nos, nem kaptam meg. Tehát az elmúlt két hónapban két küldeményből kettőt nem kaptam meg, ehhez képest a Magyar Posta azzal büszkélkedik, hogy: "Az Egyetemes Postaegyesület (UPU) a legmagasabb szintű, arany fokozatú szolgáltatásminőségi minősítést ítélte oda a Magyar Postának". Gratulálok az UPU-nak is, ezek szerint baromi sokat ér a szavuk. Egyébiránt nem csak nekem vannak ilyen gondjaim, az Indexen külön fóruma van a témának. Inkább ezzel foglalkozna a Posta ahelyett, hogy öndícsérő közleményeket ad ki :(
Képzelt
(?) beszélgetés a Városházán:
A múltkor írtam, hogy szerintem a metál egyátalán nem buta zene buta embereknek, erre tessék: És én ezt tanulmány nélkül is tudtam :)
Szóval ülök az ablaknál, és nézem, ahogy nyulak ugranak félre a töltés mellől, és eliramodnak a mező vagy szántóföld közepe felé. Ilyenkor drukkolok, hogy ne járjon a környéken valami nagyobb ragadozómadár, mert nekik terített asztal lenne egy ilyen nyílt terepen iszkoló nyuszi :) Fácánból is kiskoromban láttam utoljára annyit, mint mellékvonalak mentén egy óra leforgása alatt. Őzből se kettőt látni - és nem csak azért, mert ők nem egyedül szoktak járkálni. És a ragadozómadarak is fenségesek, amint kiterjesztett szárnyakkal kitérnek az ócska síneken csörömpölő Bz motorkocsik elől.
Aztán van mégvalami, ami tetszik: olyan helyekre jutok el, ahová eddig nem. Mert hát mit is kerestem volna Óhát-Pusztakócson? Vagy Bősárkányon? Rianna papája - akinek egyébként most jelent meg magánkiadásban a második könyve, talán két hónappal az első után - szokta mondani, hogy olyan hihetetlen klassz településnevek vannak Magyarországon, hogy nem is szabad mesterségesen kitalálni neveket egy regényhez, elég csak rábökni egy térképre. Nos, a vasúti menetrend ugyanez pepitában: Rákhát, Komoró, Vádna, Szellőhát, Újszász, Csincse, Attala - ezek remek hangzású név-alapok, csak úgy találomra kinézve. Jó, azért Kőbánya-Alsó Jánosnak vagy Budafok-Háros Bélának nem neveznék el senkit ;) Aztán persze nem kevéssé abszurd - vagy vicces - helységnevekkel is összefut az ember: Bolhás, Görénypuszta, Ököritófülpös, Folyás, Tisztavíz, Büdöskútpuszta, Nagytőke (van ám Kistőke is), Kilimán (-dzsáró?), Vica, Egyek (ha "Egy", akkor miért van többes számban?), és társai. Persze nem akarok senkit sem megsérteni, de ezek akkor is jópofa nevek. És némelyiknek a vasútállomása is erősen időutazás jellegű. Vagy szimplán meglepő, például egy-egy "Gyerekes anyák váróterme" felirat. Vajon "Komolyan viselkedő anyák váróterme" is van? :) Szóval jelentem, nem csak autóval lehet felfedezni az országot. Sőt.
Mostanában megint rászoktam az utazgatás közbeni zenehallgatásra - főleg annak köszönhetően, hogy Rianna odaadta (használatra) az iPod-ját. A vonatablakon kifele bámulva a szövegre is valahogy jobban oda tudok figyelni. Mostanában ez az egyik kedvencem: "Somewhere there's a reason Maybe I don't like it, but I have no choice I thought I knew it all Ez amúgy egy Megadeth szám, az "I thought I knew it all" ((C) Music by Mustaine, Ellefson, Friedman, Menza; Lyrics by Ellefson, Mustaine). Jó kis "technokrata" heavy metal, de ésszel élő. Az ésszel élés persze szerintem nem áll távol a metáltól, bár van egy olyan klisé, hogy a metál márpedig buta zene. Ezt persze nem kell elhinni, hiszen sokszor olyanok szidják a metált, akik csak az Ossian-féle "Sörivó vagyok"-ot ismerik, és ugyaneközben maguk is szeretik mondjuk a Fonográftól a "Lökd ide a sör"-t, vagy az Illéstől a "Sárikát", amik maguk sem azok a veretes költészeti darabok :)) Közben igazából csak a hangerőt és a torzított gitárt nem tudják értékelni - a fentebbi szám amúgy valahogy így szól. A másik kedvenc a P.Box-tól az "Az árulók kapujában". Ez persze igazából egy Hobó opusz, lévén Földes László írta a szöveget, és ő is olvassa fel - a Box a zenét csinálta, Vikidál Gyula pedig csak a refrént énekli. De akkor is irtó hatásos, és szerintem ebben az országban egy ki nem mondott, de gyakran alkalmazott igazságot közöl: "Kísértenek már gyerekkoromtól kezdve Egy pillanat, amíg kínlódtam, nem sok ... Most érkeztem, és máris mindenki ismer Nő boldog a nővel, fiú az anyjával Ja, az egészre persze a refrén teszi fel a koronát: "Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Tudom, cinikus meglátás (ráadásul szokatlan is ebben a blogban), de szerintem ennél frappánsabban még senki sem foglalta össze az életben maradás és érvényesülés eme - errefelé történelmileg hagyományosnak mondható - módját! Ha nem egy rockegyüttes adja elő, hanem egy zilált hajzatú, kopott zakós öregember, akkor hamar kötelező olvasmány lehetett volna belőle... Ja, amúgy a szám '85-ös.
Tényleg érdekelne - pláne a tegnapi bejegyzések ismeretében -, vajon mennyire normális reakció arra, hogy nincs pénz a metróépítésre, hogy nem leállítják és felülvizsgálják a beruházást, hanem újabb gödröket kezdenek ásni.
Csak remélni tudom, hogy a Nagy Áskálódás után a villamos visszakerül majd a Kiskörútra, és a meg nem levő pénzt majd nem úgy teremtik elő, hogy kispórolják a felszín újjáépítését. Pláne azután, hogy a Nyugatiig visszahosszabbítást is beígérték a közelmúltban! Annál is inkább, mert a Kiskörút generálozására metró nélkül is szükség lenne, mert a meglevő vágányok már nagyon rossz állapotban vannak, lépésben is ugrál rajtuk a villamos. Persze a történelmi magyarázat a lerohadásra biztosan valahogy úgy hangzik, hogy azért nem csinálták meg eddig, mert a metró miatt majd úgyis fel kell ásni... :-/
Mai híreink Mostnem-Majdegyszer-Városból: Nem rendeződik a Mad Max remake-jének egyik lehetséges helyszínének sorsa: "Hiába költöttek már rá négymilliárd forintot, a lágymányosi egyetemi városrész szélén álló sportcsarnokkal nyolc éve nem történik semmi." / Index / Nem történik semmi se a Várbazárral, maradnak a romok: "Gyakorlatilag elszállt a reménye a Várkert Bazár kanadai-angol befektetőjének, hogy valaha is hasznosíthatja a pusztulás határára érkezett épületegyüttest." / NOL / Nem sietik ezt sem el: "Margit híd: felújítás csak 2009-ben?" / NOL / Nem kéne elköltözni innen, mielőtt összedől az egész? :(
Hoppá, már egy hete nem írtam semmit ide! Megijedni persze nem kell, semmi vészes dolog nem történt, egyszerűen csak túl sok dolgom volt. Múlt szerdán kora reggel például Debrecen felé vettem az irányt, ahol egy szép ünnepre voltam hivatalos: egy amszterdamból hazahozott pesti villamost avattak fel. Innen vasúti mellékvonalakon át csurogtam le Szegedre, ahol NZA-ék vártak rám. Az út jópofa volt: délután fél háromkor indultam, és este fél tízkor érkeztem meg. Gondolom ezért szokás inkább fővonalakon menni ekkora hatalmas utakra :) Másnap Temesvár volt úticélunk, pénteken pedig Arad. Mindkét helyen sokat villamosoztunk, gondolom sejthető, hogy ezekről is fog majd weboldal készülni. Aztán haza kellett jönni, és kipihenni az előző három napot. Na ez az, ami nem igazán sikerült... Nem baj, amíg újra próbálkozom, itt egy új oldal, az imént említett ex-budapesti, ex-amszterdami tujáról:
Ma megint vonatozás következik:
A kötöttpályás közlekedés rajongói örülhetnek, mert sikerült 24 órán belül a második fotóbeszámolós oldalt is megcsinálnom (az első kicsit lejjebb olvasható, mivel ez az oldal felülről lefelé íródik):
Képek és hangulatok a néhány héttel ezelőtti mátrai vonatozásról:
Persze most baromi nagy tárgyalások lesznek, meg befeszülés az itthoni politika részéről, de azért az jó hír, hogy Brüsszel nem akar fejőstehenet játszani. Mert hát ez az EU nevű buli nem arról szól, hogy valaki más pénzt ad nekünk, mi meg azt csinálunk azzal, amit akarunk. Itthon ugyan sokan már évek óta mondják, hogy nem jó a jelenlegi négyes metró program, de erről senki nem vett tudomást, helyette jókora gödröket ástak, hogy aztán ne dolgozzanak bennük, és továbbra is tervezgetik, hogy hol lehet még jobban szétbarmolni a város közlekedését. Ebben az a fájó, hogy ha most leállítanák az egész metrósdit, hogy újragondolják, az is sokba kerülne. Ennél már csak egy szomorúbb van: hogy sokan úgy vélik, ha már elkezdték, nem szabad leállítani, még akkor se, ha egy kalap kakit nem ér az egész, "mert hát legalább valami mozduljon". No meg ha már egyszer jó évtizede azért nem épül semmi, merthogy "majd a négyesmetró", akkor ki vállalja be, hogy kiáll az emberek elé, és azt mondja, hogy "emberek, rossz dologra gyúrtunk eddig"? Gyakorlatilag az összes párt elkötelezte magát a papíron se nagyon meglevő négyes metró mellett, mivel állítólag ezzel lehet választást nyerni - a négyesmetró-akarás pedig hitvallássá vált. Könyörgöm, egy közlekedési eszközről beszélünk! Nincs olyan, hogy "nincs nála jobb" meg "ez a legfontosabb projekt", pláne addig, amíg az országban bárhova nézünk, csak olyan helyet látunk, ahova el lehetne költeni azt a valag pénzt! Ezért is tetszett ez az eszmefuttatás, ami pikáns módon pont a Mélyépítő Tükörkép Magazinban jelent meg: Csak azért idézem be (érdemes rákattintani a szövegre, és az eredeti cikket elolvasni, még akkor is, ha ez nem éppen villamosos-tömegközlekedési aspektusból nézi a dolgokat!), hogy lássuk, mekkora összegről (amiről azóta ráadásul kiderült, hogy nagyobb ennél) beszélünk. Gyakorlatilag az egész várost rendbe lehetne szedni, ehelyett évek óta csak ez a hülye csőlátásos metrómánia megy :( Egy reformkorszaknyi fejlődést eldobni egy olyan metróért, ami még metrónak se jó? Ideje lenne felébredni, mielőtt ez a vonat is elmegy, mi meg majd állunk a végeláthatatlan dugóban a metróépítés kiásott, de be nem temetett gödrének szélén, és a brüsszelieket szidjuk a saját hülyeségünk helyett!
Keszthely-Héviz helyiérdekű villamos? Manapság nem nagyon van szezonja a tömegközlekedéssel
kapcsolatos ötleteknek politikai szinten (leszámítva a négyes metrót,
ami viszont még a hetvenes évekből származik, újnak tehát aligha mondható),
ehhez képest mit olvasok? Egy tényleg érdekes felvetést: Sajnos attól félek, hogy ez csak hirtelen fellángolás, pedig irtó érdekes projekt lenne! Adott egy hely, ahol még van turizmus, bár már nem a "Plattensee", hanem a hévízi gyógyfürdő miatt. Tavaly megnéztük; azt a környéket bármikor Ausztriához csatolhatnák, mert olyan, mintha nem is Magyarországon járna az ember. És ezzel a helyiérdekű villamossal ebbe végre beruháznának, nem csak kivennék belőle a pénzt. Ráadásul a kellemeset (turistaérdekesség) összekapcsolnák a hasznossal (környezetbarát tömegközlekedés). Ha ehhez hozzácsapnának egy szárnyvonalat a sármelléki reptérhez, az egy ideje már használaton kívül punnyadó vasúti iparvágány felélesztésével, akkor ez a franciaországi tömegközlekedési reneszánsz szintjére emelné a projektet. Egyszer már igazán történhetne ilyen is nálunk, nem csak leépítés meg szétrohadás! Más. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy honnan ismerős az újság neve, ahonnan a cikk be van scannelve, aztán rájöttem: 1985-ben a balatongyöröki úttörőtáborban ez az újság fényképezett le minket. Német nyelvű Asterix-eket lapozgattunk, így odaírták a kép alá, hogy "az úttörök német nyelvtudásukat csiszolják". A gond csak az volt, hogy egyikünk se tudott németül, inkább csak a képeket próbáltuk dekódolni :)
No, itt a legújabb őrület a "Dél-Buda közlekedését már kettévágtuk, most jön Pest" Metróigazgatóság műhelyéből: Értjük, ugye? Lassan mindenki rádöbben, hogy kicsit "elnyúlt" a költségvetés a lassan 500 milliárdra rúgó összegével (különösen ahhoz képest, hogy még nem épült semmi alagút, holott ezer éve készítik elő a beruházást), erre gyorsan elkezdenek spórolni. Nem a plakátokon, nem a győzelmi jelmondatokon ("Új világot építünk"), hanem megint a mindennapi közlekedőkön. Mindezt szakadt 50 millió miatt, ami a beruházás pillanatnyilag becsült árának egy tízezrede! Ezért cserébe sokaknak egy éven át kell majd szállnia, és buszok pöfögnek majd a dugóban - mert ha a Kálvin tér és a Fővám tér le lesz zárva, akkor nem tudom, hol lesz majd hely az autóknak. Na nem mintha az autók helye izgatna, viszont az mifelénk már csak úgy szokott lenni, hogy az autók "beférkőznek" mindenhova, és kiszorítanak minden mást: zöldterületet, járdát, tömegközlekedést. Egyébként a rakpartra terelés volt a DBR M4 Metróigazgatóság első értelmes ötlete működésük során, úgyhogy nem vagyok meglepődve, hogy gyorsan visszavonták. Amúgy a repülővágány nem egy ördöngősség, és nem is új dolog, húsz évvel ezelőttig itthon is használták metróépítések során. A neve megtévesztő, mert nem repülnek a sínek - az ebben a városban a pénznek a dolga, ki az ablakon hülyeségekre :( Más. Boldog nőnapot, egészséget-vidámságot kívánok a Nőnap alkalmából hölgyolvasóimnak!
Újabb vonatos túra képei: az azóta (konkrétan a múlt hét végén) bezárt (személyforgalommentesített) mellékvonalról, és az onnan hazavezető hosszú kerülőútról:
Tele van a kis piros hócipőm a magyar postával (így, kisbetűvel)! Megint. Ahhoz már '94-95-ben hozzászoktam, hogy ha az ember sokat levelezik, akkor rájön, hogy a küldemények 5-10%-a egyszerűen eltűnik a semmiben. Előtte 1988-ban azt is megtapasztaltam, hogy ha egy csütörtöki napon egyszerre felad az ember (illetve két ember: én és a tesóm) két levelezőlapot a Balatonnál ugyanarra a címre, akkor elképzelhető, hogy az egyik már pénteken megérkezik, míg a másik majd csak hétfőn. Az is evidencia, hogy a vastagabb, nem ajánlottan feladott borítékok nagyobb arányban átcsúsznak más, általunk nem észlelhető dimenziókba, mint a vékony levélborítékok vagy levelezőlapok - a véletlennek furcsa keze van, gyakrabban hajlik az eBay-en vásárolt CD-k felé, mint másfelé... De ez, ami tegnap érkezett a postaládánkba (eredetileg Rianna postaládája volt, de újabban majd' mindent oda irányítok, mert ritkábban vesznek el az oda irányuló levelek), az valami király! Arról értesítettek, hogy érkezett egy levelem XY-tól, Angliából, sérülten, és ha tudom, hogy egészen pontosan minek kellene benne lennie, akkor írjam meg nekik, vagy menjek be hozzájuk. Nos: az ember általában nem tudja, mi van a postájában konkrétan; mi van, ha én se tudom? Akkor kaptam egy értesítést, hogy majdnem kaptam valamit XY-tól? Persze kiszúrtam velük, mert pontosan tudtam, lévén, hogy három régi vonatjegynek kellett volna benne lennie, az eBay-en szereztem őket. Rá is írtam a mellékelt űrlapra a kemény három darab jegyet, és munka után észvesztve rohantam a postára a cetlivel. Ott tízperces sorbanállás után mondták, hogy ezzel nem itt kell sorba állni (ahol minden postaládás üggyel állni szoktam), csöngessek be oda. Csengetek, semmi. Egy idő után valaki szól, hogy ne csengessek, mert nincs ott senki. Az odairányító hölgy igyekezett segíteni, szólt ennek, szólt annak, de senki se tudta, mi ez a cetli. Ilyet ők még nem láttak. Azt se tudták, hogy hol van a szóban forgó, sérült levelem, és milyen állapotban. Ez a főnök aláírása a cetlin, ő meg már nincs bent. És jött a kérdés: vissza tudok jönni másnap délelőtt? Nyilván, hiszen semmi más dolgom sincs, csak a posta hibájából meg nem kapott leveleim után rohangászni munkaidőben :-/ Áthidaló megoldásként (valószínűleg látták rajtam, hogy csak angolkisasszonyos neveltetésemnek köszönhetően nem kezdtem el az asztalt csapkodni) végül felajánlották, hogy adjam meg a mobilszámomat, majd holnap felhívnak, ha rájöttek, mi a teendő. Tehát most még kicsit várnom kell arra, hogy megtudjam, mennyi maradt meg a küldeményből (amit egyébként előre kifizettem, a postaköltséggel együtt). Lehet, hogy semmi, de hogy ezért miért nekem kell kuncsorognom, és miért nem tudják azonnal megmondani, az rejtély. Illetve a csodát rejtély: olyan jó magyaros ügyintézés...
Úgy tűnik, mostanában darabokban jutnak eszembe a dolgok, mert csak most ugrott be, hogy mivel nem találkoztam még az elmúlt időkben vonatozásaim során: vízzel a mosdóban. Tehát se lehúzás, se kézmosás. Gondolom az idén különösen fagyos tél miatt volt ez így - az Intercity vonatok légkondis kocsijaiba pedig kompatibilitási okokból nem töltöttek vizet, nehogy a víztelen "fapados" vonatok utasai negatív diszkriminációra hivatkozhassanak :-/
Az imént elfelejtettem leírni, hogy a bezárásoknál sokkal szomorúbbnak találom, hogy gyakorlatilag az összes vasútvonal mentén két dolgot lehetett látni: belvíz tócsákat-tavakat, és szemetet. Előbbiek a bokros-fás területeken is gyakorta felbukkantak - én körülbelül a vietnámi dzsungelt képzelem ilyennek a filmek alapján; lehet, hogy a következő Rambo-filmet nálunk fogják forgatni? mert Stallone-Rocky visszatérése után ez lehet a következő logikus lépés! -, utóbbi pedig jobbára a földutakat-dűlőket szegélyezte. Az előbb belinkelt képen egy extrém eset látható, de másutt is lehetett látni, hogy valakik a szemetet összegyűjtötték, elszállították, majd tüchtig módon leborították a földre. Mert otthon zavarja őket a szemét, de bárhol másutt már nem :(
Vasárnaptól tizennégy mellékvonalon szűnik meg a személyforgalom, ezért szombaton elugrottunk Interszitivel megnézni három viszonylatot közülük. Mint azt talán már említettem, nem vagyok elég vasútmániás ahhoz, hogy nemzethalált kiáltsak, ha becsuknak egy-egy olyan vasútvonalat, amin 3-4-5-10 utassal, 20-30-60 kilométeres sebességel zötyögnek a vonatok, ezért inkább a környezetre és az emberekre figyeltem. Természetesen itt is megmutatkoztak a szélsőségek, amelyek olyannyira jellemzők kis hazánkra. Baloldalt például a kalocsai vasútállomás pénztárjai láthatók. Az egész épület ki van rittyentve, azt éreztetve, hogy az utazó nem akárhova érkezett meg. Takarosabb és rendesebb a hazai vasútállomások 98%-ánál, de innen már (egy ideig?) nem fognak vonatok indulni. A másik képen ellenpárként "Kecskemét-Legalsó" látható, a Cifra Palota városának egy olyan arcát mutatva, amit eddig (szerencsére) sikerült nem megismernem. De legalább tudhatjuk, amit eddig is tudtunk: hogy nem csak a vasúttal vannak komoly gondok ezen a környéken. Egyébként az utolsó napon nagyon sokan voltak a vonatokon: vasútmániások és helybeliek vegyesen. Ha rendszeresen akár csak fele annyian lettek volna minden nap, akkor valószínűleg szóba se került volna vonalbezárás. Ezt egyes résztvevők is megfogalmazták egymás közt. Tetszik, vagy nem tetszik, még a vasutas múlttal rendelkező helybeliek is arról beszélgettek egymás közt, hogy hány éve nem jártak erre vonattal! Mindenesetre elgondolkodtató volt, hogy Pestről, és az ország másik végéből jöttek vasútbarátok azon szomorkodni, hogy megszűnik az a vasútvonal, amit már a helybeliek nagy része sem használ... És szintén elgondolkodtató volt, hogy bár legalább tizenegy órát vonatozgattunk, egész nap nem találkoztunk pontosan közlekedő vonattal. Nem csak a mellékvonalakon - mert ott érthető volt, hiszen inkább a nosztalgiázásról és a fotózásról szólt az ottani forgalom ezen a napon -, de a fővonalakon sem. Emiatt aztán csak remélni tudom, hogy a bezárással megspórolható pénzt ráköltik a megmaradó részekre, mert hogy egy alföldi fővonalon, ragyogó napsütésben közlekedő Intercity vonat szombat reggel tíz percet késik, az azért elég szánalmas. Kérem, senki ne írjon nekem maileket arról, hogy miben tévedek az érintett mellékvonalak kapcsán, meg hogy nekem, az elveszett villamossínek "kutatójának" alapból tiltakoznom kellene bármilyen kötöttpályás tömegközlekedési eszköz megszüntetésének hírére! Az ilyen vonalak bejárásánál (a 14-ből 9-et végigutaztam) én is örültem volna, ha ki nem használt lehetőségeket fedezek fel, RegioTram-eknek való útvonalakat, turistacsalogató helyeket, de jobbára nem ilyesmiket találtam, hanem a már megtörtént leépülés jeleit, és egy rugalmatlan struktúra (a MÁV) szanaszét esését a változó lehetőségek és szokások szorításában. Olcsó szóviccel élve, ezeknek a vonalaknak már vagy két évtizede elment a vonata - amit most láthatunk, az már csak a dinoszauruszok lassú agóniájának a vége :(
Spam, spam, spam, sausage, beam and spam* A múlt héten szívesen anyáztam volna itt egy jót amiatt, hogy egyre több olyan spam-et kapok, amiben nem szöveg a kéretlen reklám, hanem egy-egy képfájlba van rejtve. Aztán láttam, hogy másnál is így van, és nekik volt idejük megírni ezt cikkben (például itt), minek írjak én is erről? Aztán meg rájöttem, hogy attól, hogy másutt cikkeket írtak róla, én még anyázhatok egy jót itt - tizennyolcas karikát tessék odaképzelni a sarokba ;) Szóval ezek az illatos kis rovarkák (már hogy a hivatásos spammerek) újabban nem a szövegbe rakják a viagra- és hasonló reklámjaikat, hanem egy képet tesznek az üzenetbe, mert amíg a szöveget egyszerű kiszűrni, a képfájl tartalmát már nehezebb (a fájlban levő képinformációt értelmezni kell - ami közel sem lehetetlen, de viszonylag kevés ember gépén van meg az informatikai háttér hozzá). És mivel néhány villamosfényképes levelezőlistán rajta vagyok, rászoktam arra, hogy a levelezőprogramomban meg van engedve a képes levelek megnyitása. Emiatt aztán az ilyen levelek egy része lejön hozzám. Most már jórészt így is a kukába továbbítódnak automatikusan (éljenek a tanulékony spamfilterek!), de ha arra gondolok, hogy hány kilobájt töltődik le így feleslegesen, akkor eléggé ideges leszek. Az internet forgalmának legalább a felét spam-ek teszik ki, és egyelőre semmi jele annak, hogy ez valaha is meg fog változni... És ez idegesítő, na :( *=mivel ez egy teljesen unalmas beírás volt, kárpótlásként itt az eredeti Monty Python-jelenet szövegkönyve :)
Nem, nem tűntem el, csak nem volt időm, vagy éppem erőm a bloggal foglalkozni: amikor éppen nem dolgoztam, akkor vagy igyekeztem nem túl sokat a gép előtt lenni (kicsit begyulladt a szemem), vagy éppen élményt gyűjtöttem. Mert múlt hét szombaton például egy fotós különvonaton vettem részt, az egyik szüneteltendő mellékvonalon, Kisterenye és Kál-Kápolna közt. Kedden pedig Debrecen és környéke volt terítéken - nem annyira vonatos indíttatástól vezéreltetve (villamosozni mentünk Almár Ákossal, no és persze a saját névnapunkat megünnepelni azzal, hogy mindezt hétköznap tesszük, munka helyett:), de végülis azért a Nyírség egy részét csak bezötyögtük. Ma pedig Bécsben voltam, abszolút nem vaskerekűzni, de az élet úgy hozta, hogy mégis villamosoztam/HÉV-eztem egy sort. Hogy mindezekről mikor tudok képeket feltenni, az persze kérdéses. Hogy addig se maradjatok nézegetnivaló nélkül, itt van egy útileírás Rianna blogjából, kedvenc Kölnömről. Sajnos egy pár képen én is szereplek, azokon túllapozhattok gyorsan :) Bááár... az imént említett szombati út kapcsán még egy újság képére is sikerült rákerülnöm, háttérobjektumként (egy elég bamba háttérobjektumként, ha engem kérdeztek). Romlanak a reflexeim, hogy már nem szúrok ki minden fotóst automatikusan, és nem ugrom el az útjából :)
Előzmények: 2007 január-február
|
||
 |
||
 |
|
|
