"Elszemélytelenedő" vicinálisok: a 76-os vonal
Diósjenő-Romhány + ami még belefért a napba

Ezúttal nem Interszitivel mentem mellékvonalakat felfedezni, hanem Fricy-vel. És mivel maga a kipróbálni szándékozott Diósjenő-Romhány vasútvonal elég rövid volt, a nap fő attrakciójaként fel akartunk vonatozni Balassagyarmaton át Ipolytarnócra. Ami végül persze nem jött össze, de legalább Gyarmaton szereztem pár klassz kéregjegyet :)

Vácig Dzsémszbond, azaz a 007-es ügynök repített bennünket. Na jó, nem ügynök, hanem a 007-es Hernyó, azaz BDVmot.

Onnan a 75-ös vonalon ezzel a motor+pót+pót Bz-vonatkával mentünk Diósjenőig. Ez is egy olyan vonal volt, ahol még nem jártam, és kicsit csalódás is, mert a vágányok menti települések elhanyagoltak voltak - de még náluk is jobban az erdők. Ennyi kidőlt fát, letört ágat és megrekedt belvizet nem sok helyen láttam eddig :(

Azért Nógrád vára jól nézett ki! Tényleg, valaki nem tudja, hogy a megyék miért viszonylag kisebb települések neveit viselik a nagyvárosoké helyett? Tolna, Csongrád, Békés, és itt Nógrád... :)

A 76-os vonal (Diósjenő-Romhány) kiágazása a 75-ösből. Ígéretesnek nézett ki...

... és úgy is folytatódott, aztán elment a nap, és megint elhanyagolt erdők következtek.

Bánknál egy kisvasúti vágány csatlakozott be mellénk, és ez az újdonság erejével hatott rám. Minr kiderült, ez a felsőpetényi kisvasút, mely egy átrakóban végződik Bánk állomás után kicsivel..

Videón is megkíséreltem megörökíteni az élményt.

Az összesen 18 kilométer hosszú vonal - melynek megtételéhez 50 perc szükségeltetett - mellett számos iparvágányt láttunk, melyek nagy része nem tűnt használatban levőnek. Ettől függetlenül Romhányon állt két teherkocsi. Az utasok viszont túlnyomó részt vasútbarátok voltak, legalábbis nem mentek innen sehova, inkább az állomást fényképezték :) Eredetileg innen busszal akartunk volna átjutni Balassagyarmatra, de nem tudtuk, merre van a "Romhány elágazás" nevű megálló, amit kiindulási pontnak ajánlott egy internetes útvonalkészítő. A településen persze senki nem tudta, merre lehet, így inkább vonattal mentünk vissza. Aztán este kiderült, hogy az említett megálló tíz kilométerre volt innen, gyakorlatilag Rétságnál...

Diósjenőn kéregjegyet akartam venni, de a pénztár ezen a héten zárva volt (vasutasul szólva "a menetjegykiadás szünetelt"). Helyette inkább nézegettem azt a szakadt Bz-t, amivel utazunk.

Hát, a legtrágyább kinézetű vasúti jármű volt, amin eddig utaztam :(

Aztán befutott a balassagyarmati vonat, ...

... majd a miénk is, Vác felől.

A háromkocsis szerelvényképzés ellenére itt sem voltak hatalmas utastömegek. A táj viszont érdekes volt. Meg ez a spontán vasúti múzeum is Nagyoroszi állomás kertjében.

Drégely viszont "kicsit" leépültnek tűnt. Ráadásul a megállóhely egy közúti átjáró kellős közepén volt; ilyet se sokat láttam eddig.

Drégelypalánkon megint nem volt szerencsém kéregjegy-vásárlás terén: a pénztári személyzet az éppen körüljáró (azt hívják így, amikor a gépes kocsi átmegy a vonat másik végére, hogy azt onnan vigye tovább az új menetirányba) vonatunk személyzetével beszélgetett, és csak akkor jött vissza, amikor nekünk már vissza kellett szállni, hogy folytathassuk utunkat. Amíg ez lezajlott, jobb híján lekattintottuk ezt a szép kis pályahibát.

Következő megállóhelyünk Balassagyarmat volt, itt pihentünk egy jó órát, közben ilyen életképeket fotózgattam. Mivel az látszott, hogy már nem lesz idő Ipolytarnócra felmenni, inkább a Pestre visszatérés mellett döntöttünk.

A pénztár kezelője kedves volt, a készlete tele volt klassz jegyekkel - az állomás területe meg sok-sok Bz-vel.

Ezt a kialakítást hívják "börtönbézének".

Tetszett, hogy a bemondó nem azt mondta, hogy "vonat indul", hanem hogy "motorvonat indul".

Az persze kevésbé tetszett, hogy újabb szekerünkön ilyen szétrohadt részek voltak :( De legalább itt volt utas elég.

Be kell valljam, nekem ez a vonal (a 78-as) jobban tetszett, mint az előző kettő. Sokkal harmónikusabb képet mutatott a természet, és nem csak azért, mert újra kisütött a nap.

Nemsokára aztán megérkeztünk Aszódra, a miskolci vonal mellé. Innen már "villanyvasúttal" mentünk tovább, de szerencsére nem ezzel a szakadt ingavonattal.


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez