Előzmény: Újpest kocsiszíntől az Árpád útig
A külső Váci út
A külső Váci útnak mindig volt valami leépült romantikája számomra kiskoromban, főként az elvarázsolt gyártelepeknek és az út szélén futó síneknek köszönhetően. A negyvenes-ötvenes éveket képzeltem ilyennek: mindenütt kémények, poros-kormos ablakú gyárcsarnokok, ünnepi tablók, "betérős" kocsmák előtt várakozó emberek. Eme sztereotip látvány alól a Tungsram (leánykori nevén Egyesült Izzó) környéke jelentett kivételt, ez egyébként a mai napig elkülönül Újpest többi részétől. Itt pár száz méter erejéig mintha egy iparosított ligetben járnánk: régi, cirádás kerítés (Vízművek), fák, patinás gyárépület... De ezek a hangulatok persze lehet, hogy csak egy gyerek benyomásain alapulnak.
Azt persze jól láttam akkor is, hogy egy elsősorban ipari célokra szolgáló területről van szó; kevés itt a lakóház a mai napig, a lebontott gyárak helyén is csak gazt és romokat találni - bár lassan valószínűleg ide is be fog szivárogni a lakóparkosítás szelleme. A XIX. század végefelé mindenesetre pont az iparosodás vezetett oda, hogy Újpesti vasúti hídtól kifelé, Megyer irányába megindult a lóvasút, melyet aztán 1900-ban villamosítottak. Errefelé egészen az 1980-as évekig természetes volt a villamos vágányainak iparvasúti jellegű felhasználása: legalább egy tucatnyi cégnek volt így vasúti kapcsolata (bár a hetvenes évek végéig ezek közül sokat megszüntettek).
Az első képen (melyet Tim Boric követett el) egy a város fele tartó 3-as villamost láthattunk az Árpád út torkolatánál: egy acélvázasított 2800-as motorkocsi vontat két középbejáratú pótot. Ez elég jellegzetes látvány volt errefelé, bár a 2800-asok nagy része favázasként ment nyugdíjba, és csak pár darab lett átépítve ilyenre.
A jobboldalt látható képen egy magát álcázni próbáló történelmi emléket látunk: ez a kerítés gyanúsan törik meg! Valószínűleg még a lóvasúti iparvágány hajtott egykor itt be a gyártelepre. Később a kapcsolat megszűnt (a lentebbi, 1930-as vágányrajz már nem is mutatja), a behajtót pedig lefalazták. Témánkhoz ugyan ez csak érintőlegesen kapcsolódik, de mindenképpen szerettem volna megmutatni :)
Persze mielőtt valaki még azt hiszi, hogy itt csak teherforgalom volt, érdemes megjegyezni, hogy a gyárak közelsége az embereket is vonzza: ezen gyárak dolgozói voltak ugyanis azok, akik miatt a sok kocsis villamosszerelvények járatására szükség volt. Manapság már jóval kevesebben dolgoznak itt, így tényleg nincs olyan utasmennyiség, ami villamos üzemeltetését indokolná. A Vízművek strandjára sem járnak tömegek, és az újpesti focimeccsek se jelentenek olyan rendszeres különforgalmat, mint egykor. Helyettük viszont van jókora átmenő autóforgalom.
Ezen az 1930-as térképen (NZA gyűjteményéből) jól látható a szerteágazó iparvasúti hálózat, melyet a BURV üzemeltetett. Az is látszik, hogy a vágányok véget érnek az Egyesült Izzó után.
A szakasz bejárását kezdjük ott, ahol a villamosok az út széli pályáról középre mentek. Mike J. Russell 1984-es felvételén még állt az omladozó régi épület a József Attila utca sarkán, a Tátra villamos hozzá képest az űrkorszakot képviseli.
Az út ezen szakaszán rengeteg oszlop őrzi a villamosok nyomát, legalábbis az út egyik oldalán, ahol a közvilágítást tartják (balra). A Károlyi István utcán (jobboldali kép) kelet felé nézve látszik a Baross utca vége, ahol a 8-as villamos (és mint majd látni fogjuk a teherszállító szerelvények is) kanyarodtak.
Egy nyolcvanas évek eleji kép: 1500-as a 3-as vonalon. Lehet látni, hogy a Váci út milyen volt itt: poros, szűk és barátságtalan. A jobboldali képen le lehet mérni a változások nagyságát, hogy milyen ma a Váci út: poros, szűk és barátságtalan. Helybeli vélemények szerint persze a képekről a környék hangulatának egy igen jellemző eleme is hiányzik: a bőrgyárakra jellemző édeskés szag.
Balra: az előbbi kép helyszíne már egy Tátrával. Jobbra: van, ahol rögtön két régi rácsos oszlop is áll egymás mellett, talán éppen azon versenyeznek, hogy melyikük a rozsdásabb...
Az "Aranyköz" elnevezés nem hivatalos helyrajzi név: a térképeken nem találunk ilyet, a villamosvasútnál ennek ellenére így emlegették a házak közt az Arany János utcával párhuzamosan haladó vágányt. Az ipari létesítményekbe irányuló tehervonatok a 8-as villamos vonala felől itt mentek rá a Váci úti vágányokra, illetve mentek tovább a Népsziget irányába a Zsilip utcán keresztül. Mivel a Váci út elég szűk volt, a baloldali rajzon látható módon kapcsolódott az iparvágány a villamos két irányához, ezért használata nem kis mértékben akadályozta az út forgalmát.
A teherforgalmat a nyolcvanas évek elejéig tartották fent; a szállításokat zömében este bonyolították le, hogy ne zavarják az utas- és autóforgalmat. Persze a hetvenes évektől kezdve az iparvágány-kapcsolattal rendelkező cégek többsége már nem használta ezt a szállítási lehetőséget; a külső Váci úton leginkább a Tungsram élt a vasúti szállítás lehetőségével, ezen felül még a Zsilip utcai telepek miatt tartották meg az 1980 végén megszüntetett 8-as villamos vágányait 1984-ig.
Jellemző módon az iparvágány helye azóta sem integrálódott be a lakóterületbe, hiszen túl vékony volt ahhoz, hogy önálló parcellává váljon. Talán már a helybeliek egy része sem tudja, mi az a vékony sáv ott a telkek határán.
Az Aranyköz helye: a távolban látható kapu mögött a második képen sejthető, hogy egy sikátorszerű rés van a házak között. Itt jött ki a tolatóvágány...
... hogy aztán a túloldalon a Zsilip utcán
át közelítse meg az ott található gyártelepeket, és a Népszigetet. Ez a
környék egyébként az ipari tevékenységek jelentőségének csökkenésével megszűnésével annyira elhagyatott lett, hogy Tim Burton nyugodtan használhatta
volna díszletnek "Batman" című filmjéhez.
A Zsilip utcából alapvetően négyfelé mentek a sínek:
De térjünk vissza a Váci útra!
Régi fotó: Németh Zoltán Ádám gyűjteményéből
A Zsilip utca környéke így nézett ki észak felől fényképezve (baloldalt), és így néz ki most (jobboldalt). Olyan rettentő sok változást itt se lehet tetten érni. Az út Duna felőli oldalán itt is sokkal több régi oszlop maradt meg, mint a másikon - mivel ezek hordozták és hordozzák ma is a közvilágítást!
A út keleti oldala ikerkocsival és anélkül. A korabeli kép alján látható a korábban az Aranyközbe kanyarodó vágány maradványa.
További életképek. Az előbb említett vágány romjai a baloldali képen is megfigyelhetőek az 1900-as ikerkocsi előtt.
Elvesztett iparvágányok: Anker (később Csepel) Művek...
... illetve az Izzóval szemben levő vízmű-telep vasúti bejárata, egykor (köszönet Sujbert Lászlónak a képeslapért!) és ma. Talán érdekes, hogy a Megyeri útra is bekanyarodott egy sín, de nem ment sokáig, hanem a torkolat után egy rakodóban végződött. Ezt nem csak ipari célokra használták: a közeli (egy ideig Újpesti Dózsa, most ÚTE) stadionban tartott meccsek idején ide álltak félre a plusz utasforgalom elszállítására indított villamosok.
Baloldalt egy kis századfordulós építészeti érzelmeskedés: a vízművek kerítése egy kis lugassal körített kúttal. Az Izzó iparvágányai egyébként nagyon élesen, majdnem a Váci útra merőlegesen haladtak be a régivágású ipartelepre, mely sokáig a magyar ipar egyik fellegvára volt.
Régi fotó: Nagy Zsolt Levente gyűjteményéből
A még ma is meglevő 2806-os az Egyesült Izzó bejárata előtt. A kép jobb szélén látható Ikarus 200-as busz alatt látható az út hozzánk közelebb eső oldalán haladó villamossínről a telepre kanyarodó iparvágány egy kis darabja. Érdekes egyébként a kép modern-régi ellentétek ellenére egységes hangulata az 1911 körül épített favázas villamossal, és a még most is közlekedő busztípussal...
Az Izzó után, bár az út egyik oldalán még mindig vannak gyárak, megszűnik a Váci út iparvárosi jellege, sokkal inkább átlagos külvárosra emlékeztet. Ahogy az látható, a nagypaneles sínek és a kockakő eltűnt, a Tungsram modern toronyépülete is napellenzőket kapott, de ettől eltekintve a környéken kicsit megállt az idő...
A 3-as villamos végállomása a Fóti úti hurokban volt, de a fel- és leszállás még a Fóti út betorkollása előtt volt. A baloldali képen látható borkimérés talán még most is megvan :)
A kétvágányú szakasz utolsó/első megállópárja a másik irányból nézve.
Tárgyi emlékek a felszállóhelyen: a megállótábla tartócsonkja, egy "Vigyázz, 550V!" felirat, illetve pár oszlop (a harmadik kép jobb szélén álló oszlop csak ott van, de nem régi emlék, ilyen beton rácsoszlopot nem használtak a villamosnál).
Ikerkocsi a Fóti út kereszteződése előtt. A régi kép jobb alsó sarkában látható az összeágazó váltó, ahol a hurokvágányon forduló 3-as és 10A villamosok becsatlakoztak az északról jövő 10-esbe.
A Fóti úti hurokvágány viszonylag későn, 1954-ben épült meg. Korábban az itt alapviszonylatnak számítható 87-esnek a Béla utca magasságában volt a végállomása, majd 1947-től a Megyeri csárdáig járt. Ezt az tette lehetővé, hogy a régen a váci vasútvonalról a Váci út végéhez kanyarodó, a Cérnagyár kiszolgálására szolgáló iparvágányt összekötötték a Váci úti villamossínekkel. A Megyeri csárdától kifelé a vasutat elbontották, mivel nem volt rá szükség (utasforgalom nem nagyon lett volna onnantól). De most álljunk meg a huroknál!
Ahogy az látható, a Megyeri csárda felé egyetlen vágányon ment tovább a villamos, a 3-as viszonylat új külső végállomásának pedig hurokvágányt építettek. Ez a hurok nem volt valami nagy: kevés hely állt rendelkezésre, kicsit le is kellett csípni a mellette levő Vízművek telep területéből. A helyhiány miatt a hurok csak egyvágányos volt, a műszaki félreállást a Vízművek telep iparvágányán bonyolították le. A végállomáshoz személyzeti tartózkodóépület tartozott, és itt takarították le a szerelvényeket is.
A szűk hely miatti szűk ív hangjára kíváncsi lennék: nem hiszem, hogy eléggé meg tudták kenni a vágányt (ez a bevett módja a surlódás csökkentésének) ahhoz, hogy ne csikorogjanak benne a nagy tengelytávú villamoskocsik! Persze a közvetlen közelben főleg gyárak voltak, így lehet, hogy ez kevésbé volt szempont akkoriban, mint most...
Az igen szűk hurokban éppen egy 1500-as fordul, így sejthető, hogy ez a kép is a 3-as vonal létezésének végefelé készült. A jobboldali fotó talán komikusnak tűnhet, hiszen nem sok látszik rajta, de a gaz és dzsumbuj alatt több megmaradt az egykori villamosvégállomásból, mint az első pillanatban gondolnánk!
Baloldalt: a hurkot körbevevő padka az ágak alatt, jobboldalt: egy tőből lefűrészelt oszlop maradványa.
A 2001-ben készült képkivágás nem pontosan azt ábrázolja, mint az eredeti kép a baloldalon, de azért az látható rajta, hogy a hurok közepén álló fák élnek és virulnak (a kitaposott rész nem pont a vágány helye).
Ha ezt a képet onnan akartam volna ellőni, ahonnan az eredetit csinálták a hetvenes években, csak a gigantposztert fényképeztem volna le :) Az eredeti képen jól látszik az előtérben a Vízművek iparvágánya.
A padok romjai a végállomás maradványához tartoznak, előttük szintén látszik a síneket egykor határoló padka. (2001-es képek)
Egy félreállított Stuka az iparvágányon. A háttérben, a jobb szélen látható kacska, göcsörtös ágú fa ma is felismerhető. Jobboldalt, a Váci út túloldalán a Cérnagyár épületei láthatók, a régi képen pár további Stuka is felfedezhető.
Baloldalt: az előbbi iparvágány bejárata még ma is látszik a telepre, legalábbis télen, amikor a zöldellő bokrok nem takarják el. Jobbra: Bengáli várakozik a felszállóhelyen.
Régi fotó: Németh Zoltán Ádám gyűjteményéből
Egy pillantás a végállomásra a Fóti út torkolatából, talán ezen látható, hogy milyen hihetetlenül kis helyen fordultak a kéttengelyesek!
Tim Boric baloldali felvételén egy szépséges kétpótos szerelvény indul útjára dél felé. Az előtérben látható a tároló/iparvágány, illetve az, hogy a terület nem volt kimondottan rendben tartva. Igaz, ma pláne nincs.
A hurokvágány egyébként nem tűnt el a 3-as villamos 1982-es megszüntetésével, mivel ekkor (újraindítása után) ide került a 10A végállomása: valamilyen villamosra szükség volt itt a gyárak miatt. 1984 óta viszont már tényleg nem csikorognak a szűk ívben a tuják többé...
Folytatás: a Fóti úttól a Megyeri csárdáig
Archív fotók és térképek: Tim Boric, Heinz Heider, Izsó Zoltán, Komjáthy Zoltán, Szabó György, Szabó Zoltán, Michael J. Russell, Vitányi Iván, valamint Mr. Cyber, Németh Zoltán Ádám és a szerző gyűjteménye
Újkori fotók: Varga Ákos