Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
A Felső-Sziléziai Villamosüzem
Avagy a Tramwaje ¦l±skie annyival, de annyival több Katowicénél!

A varsói villamosközlekedés századik szülinapjára utaztunk Lengyelországba NZA-val és Jazzcoollal, és visszafele jövet nem bírtuk kihagyni a kínálkozó ziccert, tudniillik hogy megnézzük a Katowice környéki városközi villamosvonalakat. Jobban mondva ez a meghatározás nem stimmel: igazából nem a katowicei villamosról kellene beszélnünk, hanem a felső-sziléziai iparvidék városainak nagy részét (Katowice, Będzin, Bytom, Chorzów, CzeladĽ, D±browa Górnicza, Gliwice, Mysłowice, Ruda ¦l±ska, Siemianowice ¦l±skie, Sosnowiec, ¦więtochłowice,  Zabrze) összekötő valamiről. Katowiceinek főleg azért nevezik, mert a két és félmilliós (mások szerint három és fél - gondolom attól függ, mit számolnak bele) településcsoportosulásnak ez a legnépesebb tagja - és ez szerintem kicsit igazságtalan, mert nem arról van szó, hogy a katowicei vonalak kifutnak a környező településekre, hanem egy decentralizált hálózatról, melynek analógiájaként maximum a Ruhr-vidék mára már erősen megritkult közlekedési rendszerét tudnám említeni. És, mint azt látni fogjuk, a párhuzam nem légből kapott.

A környéken már a XII. században foglalkoztak bányászattal a helyiek, függetlenül attól, hogy éppen melyik országhoz tartoztak. Mert hogy a "gazdák" sokat cserélődtek: volt Morvaország, a Cseh Királyság, a Tatár Birodalom, illetve mindenféle lengyel államalakulat tulajdona a terület; az iparosodás korszakában pedig a poroszoké. Legalábbis nagy része, mert a keleti szél Oroszországhoz, a déli rész pedig Ausztriához tartozott. A villamoshálózat szinte magától értetődően a német részen kezdett kialakulni, az 1890-es években. Ráadásul gőzüzemmel, a meglehetősen rendhagyó 785 mm-es nyomtávval, Gliwice, Piekary ¦l±skie, Zabrze, Chebzie, Chorzów és Bytom között (egy idő után természetesen villamosították és rendes nyomtávra is átépítették a vonalakat). Kicsit később, 1912-ben indult meg a normál nyomtávú katowicei villamosüzem, egy évvel később pedig egy hasonló, de helyközi jellegű üzem Bytom környékén. Az egykor orosz kézen levő területeken (Sosnowiec, Będzin, D±browa Górnicza) csak a Lengyelországhoz csatolás után, 1928-tól építettek ki egy normál nyomtávú hálózatot, a terület nyugati részének mintájára. A hálózat konkrét fejlődését meg se próbálom leírni, az egy teljes könyv témája lehetne - amti vélhetően nem én írnék meg, lévén nem látom át a témát :)

A kialakult hálózat egységesítése érdekes módon ismét a németekhez köthető, akik a második világháború alatt fogták össze egy kézbe a különböző üzemeket. Az egységesség a mai napig megmaradt, az egész hálózatot egyetlen cég (Tramwaje ¦l±skie S.A.) üzemelteti, mely tavaly óta már nem a lengyel állam, hanem a Felső-Sziléziai Közlekedési Szövetség tulajdona. Ők biztosan jobb gazdái lesznek a hatalmas üzemnek, de irtózatos sok munka vár rájuk, hiszen a 200 kilométer körüli hosszúságú vágányhálózat nagy része rossz állapotban van, akárcsak a járművek. 2006-ban két vonalat be is zártak, és ottjártunk előtt pár nappal szintén történtek változtatások a vonalhálózaton, melyeknek "köszönhetően" csökkent a kiadott járművek száma.

A varsói vasútvonal mellett már Będzin-nél megjelent a villamoshálózat egyik nyúlványa, de mi kicsit beljebb jöttünk, Sosnowiec-ig. Itt eléggé megdöbbentem, mert NZA képei alapján egy szörnyen leépült üzemre számítottam, ehhez képest itt a vasútállomás aluljárójából egy olyan díszkövezett megállóba jöttünk fel, ami akár Németországban is lehetett volna. Aztán pár száz méterrel később megpillantottuk az üzem valódi hangulatát: lerobbant utcák szélén (néha közepén) húzódó egyvágányos szakaszok, olyan pályahibákkal, amiket mifelénk leginkább a Gubacsi úton lehet látni. De mennek rajta ezerrel, és a járművek szépen bírják is: szerintem egy átlagos pesti tuja szétesne itt! A képeken amúgy leginkább egyetlen típust fogunk látni, a Konstal gyár 105N jelzésű Tátra-másolatát. A baloldali képen a hátsó kocsi is ugyanez a típus, csak egy felújítás keretében új homlokfalat kapott (öt ilyen kocsi létezik az írás pillanatában, gondolom, később nőni fog a számuk).

Egy vasúti töltés tövében villamosozva NZA egyszercsak kijelentette, hogy leszállunk. Nem értettem, miért, aztán megláttam ezt a pöttöm aluljárót a vasút alatt.

Ez a vonal Mysłowice felé vezet. Egy csomót vártunk, hogy fotózhassunk pár tuját az aluljáró jobb megvilágításban levő oldalán is, de a jelek szerint pont itt járt egykor a megszüntetett/kiritkított viszonylatok egy része, mert annyit kellett várnunk, hogy majdnem feladtuk. De csak majdnem. Érdemes egyébként a baloldali képen az ív állapotát megnézni.

Innen betujáztunk Katowice központjába, a vásártérre (Rynek). A baloldali fotó alapján azt hihetnénk, hogy Franciaországban vagyunk, de a látszat csal: már a napsütés elmúltával is borongósabbnak tűnik a látkép...

... ha pedig körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy a rendszerváltás utáni ipari leépülés is itt hasonló következményekkel járt, mint mondjuk Miskolcon :(

Egyébként a térség egyik jellegzetessége (szerintem), hogy minden figyelmeztetés nélkül változik a környék jellege, ahogy az ember robog az utcán a villamossal: egyszer egy falusias kisvárosban vagyunk, a következő saroktól hirtelen kormos bányásztelepüléssé változik minden, gettósodásra utaló jelekkel, majd hirtelen egy szép állapotú ipari telep jön, majd egy erdő, egy modern autópálya, aztán egy paneles lakótelep, majd egy polgárias házsor, ami akár Svájcban is lehetne.

Az imént látott sugárút egy ilyen emelkedőbe ment át, mi pedig gyorsan leszálltunk, mert NZA rájött, hogy nem is erre akartunk jönni. Sebaj, legalább összefutottunk a baloldal járgánnyal: ezt a kocsit nemrég valamiért visszaállították eredeti, 105N állapotára. Jobboldalt ismét egy alacsonypadlóst láthatunk, egy 116Nd-t, melyet a Konstal legújabb kori tulajdosa, az Alstom miatt CItadis 100-nak (is) hívnak.

Azért ez a Citadis minőségében jelentősen különbözik mondjuk a barcelonaitól vagy a rotterdamitól! A 73%-ban alacsonypadlós járgányból 2000-2001-ben 17 darab készült, a Katowice-Bytom vonalra, melyet akkoriban közúti gyorsvasút (light rail) állapotba terveztek hozni. Sajnos ebből csak úgy másfél kilométer újult meg, a maradék hihetetlen pályahibák sorát mutatja fel. Ennek ellenére ezek a döcögények gond nélkül elmennek rajtuk, bár borzasztóan csörömpölnek.

A Katowice és Chorzów közötti szakasz nagyon látványos, ahogy egy autópálya mellett megy a villamos, hol jobb, hol rosszabb környékek mellett. De aztán Chorzów-ban beindul az igazi posztindusztriális hangulat, tessék csak megnézni ezeket képeket! Ezeken a vágányokon bizony nem gyökkettővel mennek a villamosok - ennek megfelelően a kétkezes kapaszkodás erősen ajánlott! :)

A fentebb baloldalt látható szakaszon így dülöngél a tuja. A képre tett feliratért elnézést kérek, de ki akartam szűrni a kezem remegését a felvételből, hogy csak a pálya miatti hullámzás látszódjon, és remegést kiszűrő filter ingyenes verziója ezt a feliratot tette oda. Azért a lényeg látszik.

Ilyen érzés a rossz pályán utazni. Aki azt hiszi, hogy csak poénból ráztam a fényképezőgépet, nézze meg az ülő utasok fejének és felsőtestének ingadozását: ez a villamos tényleg nem kicsit dülöngélt! A síntörések erre teljesen természetesek, néha a két oldal között többcentis magasságkülönbség van, amin a tuja nem kicsit huppan. A vezetők valószínűleg érzésre nyomják a menetet vagy fékeznek, mert nem láttunk olyan lassújel-kampányokat, mint ami Budapesten szokás.

Balra: egyvágányú pálya forgalmi kitérője, ahol a szembejövő villamosok kikerülik egymást. Jobboldalt: egy átlagos állapotú 105Na belülről.

Baloldalt: ezt a képet majdnem kihagytam: egy Krakkóból vásárolt, az ottani kék festést viselő kocsi. Jobboldalt: a Pia¶niki Skrzyżowanie névre hallgató megállónál levő kereszteződés. Amarra ritkásan lakott bányászvidék, a keresztező út másik oldalán pedig sokemeletes paneltelep. Mindkét oldalirányba pedig erdő (bár ez itt nem látszik).

Két további kép erről a kereszteződésről. Érdekes a kocsik ajtókiosztása, ezekkel a "másfeles" szélességű nyílásokkal!

Az előbbi keresztező villamos mögött úgy egy kilométerre van a Łagiewniki Targowisko névre hallgató delta, ahol vonalak válnak szét és csatlakoznak egymáshoz a kicsit kaotikus utcaképben.

No, de nézd csak, ezen a tuján valami nem stimmel, ennek nem csak a menetirány szerinti jobb oldalán van ajtaja! Igen, ez a 111N típus. Azok a félszélességű ajtók egyébként nem csak hülyén néznek ki, de a nem jól működő mozgatómechanika mellett konkrétan nem is nagyon lehet felszállni rajtuk. Na jó, egy gyerek lehet, hogy átfér rajtuk, én nem :)

Innen Bytom irányába robogtunk tovább. A kétszázvalahányezres város belső villamoshálózata gyakorlatilag szét volt vagdosva ottjártunkkor, az egyenes irány itt nem is volt most használva, ennek megfelelően a vágányzat is meg volt bontva.

A megálló neve Łagiewnicka, de igazából a pályaudvar és az azt övező vasúti területek túloldalán vagyunk, ahonnan pár perces gyaloglással érhető el Bytom belvárosa. Ami persze nagyrész villamostalanított állapotott mutatott, de a Dworcova utcában például ez az öreg vágánydarab is látható volt. Nem tudom, hogy ez még tényleg a 785 mm-es hálózat része volt, vagy emlékműnek építették utólag, de azért klassz. A város amúgy egy helyes német kisvárosra hasonlít - mivelhogy az 1920-as évek elejéig az is volt, Beuthen néven. Sajnos a szocialista időszak erőltetett iparosítása, majd az ipar (bányászat) leépülése eléggé lehangoló hellyé tette.

Számunkra perpillanat azonban a 38-as villamosvonal volt a legérdekesebb. Ezt a vonalat a város meg akarta szüntetni, de a helyiek összefogtak, és a Tramwaje Slaskie végül költséghatékony megoldásként két leállított kéttengelyest rehabilitált, hogy a város főtere és város fölötti dombtetőn levő temető (Powstańców ¦l±skich) közt ingázzanak.

A kocsi típusjelzése "N", de az avatott szemnek azonnal feltűnik, hogy ez bizony a német KSW (Kriegesstrassenbahnwagen - háborús villamos egységkocsi), amit a második világháborúban (és utána) számos német nyelvterületen levő villamosüzem számára gyártottak. A háború alatt a lengyel ipart is felkészítették a gyártására, ők pedig utána is jó ideig építették a típust, sőt, tovább is fejlesztették. Én eddig Bécsben és Potsdamban találkoztam KSW-vel, úgyhogy örültem, hogy most a lengyel verziót is kipróbálhatom.

A kocsi jellegzetessége a kevés ülő- és sok állohely, a hosszan előrenyúló peron, és a nagy, egytáblás tolóajtó. Ezen a videón NZA mutatja be, hogy hogyan kell felszállni egy ilyen járműre. Egyébként láttunk pár idős embert, akik úgy másztak fel erre az elég magas padlószintű járgányra az úttestről, mintha az tök természetes lenne. Bár végülis életük nagy részében valószínűleg pont ilyen villamosokon utaztak, tehát volt idejük begyakorolni...

A kocsi - elég puritán - vezetőállása és utastere.

A kocsi elég zörgősen-zötyögősen futott, érezhető volt rajta, hogy ez nem egy jól karbantartott múzeumi kocsi, hanem egy igazi, használatban levő öreg tuja. Élveztük is! :)

A térképen a főtéri végállomást Ko¶ciół ¶w. Trójcy névvel illették. Ahogy itt vártunk az öreg tujára, azt vettük észre, hogy a tér másik oldalán futó vágányon, melyen elvileg épp nem volt forgalom, elhúzott egy szerelvény (jobboldalt).

Nosza, elsétáltunk arrafelé is. Amit láttunk, csak kocsiszíni menet volt, viszont kicsit arrébb találkoztunk a két, fenekével egymásnak fordított kétoldali ajtós 111N kocsiból álló ingaszerelvénnyel, ami 31-es jelzéssel csattogott fel és alá kemény három megállónyi hosszban. A távolabbi végét értettem a vonalnak, mert ott egy elágazás volt, ahová két irányból (Stroszek és Politechnika ¦l±ska) is érkeztek tuják, melyek egyirányú kivitelük miatt nem tudtak jobban bemenni a városba (mert csak itt volt fordulási lehetőségük), de a belső vég gyakorlatilag a semmiben lógott, egy utca szélén, pár megállóra a többi villamostól, pályaudvartól, főtértől...

Sebaj, azért jó poén volt ingázni egyet vele:) Ahogy az látható, nem volt túltömve utasokkal.

Ahogy elindultunk vissza a főtér felé, megint jött egy kocsiszíni menet, immár az ellenkező irányba.

A helyi villamosközlekedés egyébként nem a főtéren összpontosul, hanem a Plac Sikorskiego-n, ahol a 6-os vonal alacsonypadlósai a városi vágányok lezárása, illetve a tér vágányainak átépítése miatt deltázva fordultak.

Innen visszarobogtunk Chorzów-ba, a Ratusz-hoz, ami valószínűleg a német "Rathaus" (tanácsház) szó lengyel megfelelője lehet, legalábbis az itteni villamosvégállomás mögötti épület eléggé városháznak nézett ki (baloldalt). Jobboldalt: felszálláskor csodálkoztunk, hogy milyen rendes állapotban van ez a kocsi, aztán elinduláskor konstatáltuk, hogy valószíinűleg nem csak a belsejét újították fel, hanem a vezérlését is: a PCC-gyorsítóművel ellentétben benne szaggató üzemelt.

Azt hiszem Nowy Bytom Huta Pokój-nak hívják a fentebb látható helyet, ahová NZA elcibált bennünket. Ez egy bányásztelepülés, pár olyan klasszul karbantartott épülettel, ami Nyugat-Európában is elment volna - az út másik oldalán meg egy ilyen nagy ipari izé tornyosult. Na, ez tényleg olyan volt, mint a Ruhr-vidék fénykorában készült képek!

A következő megálló Chebzie Pętla volt, egy teljesen valószínűtlen csomópont Chebzie szélén, ahol négy viszonylat is végállomásozott az átutazó 9-es mellett. Vágányok mindenfelé, egyvágány, kétvágány, hány vágány?

A különféle viszonylatok ravaszul kerülgették egymást, amit én biza nem bírtam követni. Ez a "teljesfestésű" reklámmal felruházott villamos viszont tetszett!

Elindulunk, átmegyünk egyvágányos pályára, átmegyünk a vasút alatt, bemegyünk egy körforgalom közepébe... klassz!

Chorzów és Katowice közt több vonal is húzódik, az "alsó" ezek közül pont nem üzemelt, csak Chorzów Batory kocsiszínig (ma már csak kocsitároló) jártak a tuják. Kár, hogy itt már kevés fény volt, mert érdekes hangulata volt a helynek. És a pálya... na, az olyan rossz volt, hogy az már ijesztő volt, de azért úgy döngettek végig rajta, mintha semmi baja nem lenne!

Mielőtt elfelejtem: pár pillanat arról, ahogy a 17-es villamos végighalad Chropaczów főutcáján. Ez már annyira vadkeleti romantika volt, hogy szinte fájt :)

Baloldalt: még egy kép Chropaczów szigorú kinézetű főutcájáról. Jobboldalt: a.Silesia City Center egy hatalmas pláza a Chorzów és Katowice közti út mentén. Egy egykori bánya helyére építették, egy felvonótornyot meg is hagytak emléknek (jobboldalt, kékkel megvilágítva). A tetején levő logó formájának és színének kapcsán Jazzcool elkezdett viccelődni, hogy biztos ez volt "Szilézia logója", és anno innen loptuk a Skála áruházak emblémáját. Ez a gondolat szöget ütött a fejembe, úgyhogy miután hazajöttünk, rákerestem a neten. És láss csodát, ki építette ezt a plázát: a TriGránit, azaz a Skálát alapító Demján Sándor cége; a logó hasonlósága valószínűleg nem véletlen, csak az irány más: tőlünk jött ide :)

A vonatunk éjfél körül indult, de mielőtt kimentünk volna a pályaudvarra, fotóztam párat állvány nélkül a katowicei Rynek-en. A hazaút érdekes volt, hiszen vonatunk Párkányban elakadt a MÁV-sztrájk miatt. Aztán eljutottunk Pestig, de csak Békásmegyerig, mert ugye aznap volt a délelőtti BKV-sztrájk is, és semmi se járt arrafelé. Na, ez a végső szakasz volt a legfárasztóbb az egész háromnapos utazás során...

Mindenesetre ez a villamoshálózat nagyon megfogott. Bár tulajdonképpen egész nap utazgattunk, csak úgy a 20%-át jártuk be (persze a fotózgatás miatt lassúak is voltunk). Remélem sikerül majd a maradék 80%-ot is beutazni!


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra