életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Kérés: mivel nem vagyok teljesen kiművelve a bécsi közlekedési történelemben, lehet, hogy téves információk is olvashatók ezeken az oldalakon, ha ilyet látsz, kérlek értesíts, segíts pontosítani!

Bécsi és magyarországi ismerőseim már hetekkel a fentebb olvasható dátum előtt sem hagytak békét nekem abban a kérdésben, hogy vajon mit is fogok akkor csinálni. Mi mást is csináltam volna, elindultam Bécs irányába NZA-val, hiszen a világ egyik "villamosfővárosának" éves ünnepélyéről nem maradhattam le!

A Tramwaytag (igen, Tramway-t mondanak, a bécsi villamosmániások némelyikének őszinte bánatára, ők az "Elektrische" (vö. "villamos") névnek jobban örülnének, de az már kiment a divatból) minden évben megrendezésre kerül a császárvárosban, igaz, néha kicsit rendhagyóan, tavaly például egy buszgarázsban! Idén újra megfelelő helyet találtak az ünnepnek, a Hernals remizben, mely a 43-as vonal mellett fekszik (és ha minden igaz, itt közlekedett a város első lóvasútja is 1865-től). Ez alkalomra rengeteg villamosbarát gyűlik össze, a város televan tujákat fényképező emberekkel, a fentebbi képen is található ilyen :)

Bécs a világ egyik legnagyobb villamosgyűjteményével büszkélkedhet, egyrészt a múzeumban, mely a mi szentendrei kiállításunkhoz hasonlóan kicsit talán túlzottan is statikus (ezt nem én mondom, hanem bécsi ismerőseim!), illetve a különböző egyesületek által üzemeltetett nosztalgiaszerelvények által, ezeket óránként 300 euró körüli díjért lehet bérelni sofőröstől - ami egyébként olcsóbb, mint a BKV nosztalgia-tarifája (!). A fenti képen egy nosztalgiaszerelvény látható egy m3 póttal. Érdemes megfigyelni a tetőn levő kerek valamiket, ezek szellőztetőventillátorok, körülbelül, mint a Robur mikrobuszon.

De nem a kesergés miatt említettem a régi villamosokat, hanem mert a villamosünnep színhelyéül szolgáló kocsiszínbe aznap négy motor+pót nosztalgiaszerelvény szállította az utasokat a Schottentor-tól. Ezek 12 percenként indultak, és ingyenesek voltak - csak a különjegyet kellett kérni a kalauztól; ez a jegy egyébként aznap 18 óráig a város egész tömegközlekedési hálózatára érvényes volt, nem csak a nosztalgiaszerelvényekre! A fentebbi képen amúgy egy KSW-t, azaz Kriegsstrassenbahnwagen-t látunk, ezt a típust a német birodalom egységtípusának szánták a második világháború alatt, a heidelbergi kocsikból Bécsbe is jutott harminc darab. Mivel a kocsiszekrényekből hiányzott az elektromos berendezés, csak '45-ben tudták használatba venni őket.

Ez pedig az M típus, eszmei pozicióját tekintve a "helyi 1000-es". 1927/28-ban 150 darab készült belőlük, ezek különböző időpontokra jellemző állapotban levő példányaiból ma is elég sok van, Bécsben, és külföldi gyűjteményekben is, például Amszterdamban és Párizsban. A négy nosztalgiaszerelvényből hármat ez a típus vontatott. Fölül az egykori Stadtbahn (gőz-, majd 1925-től villanyvontatású városi vasút), a jelenlegi U6 pályája látható, egészen konkrétan az Alser strasse megállóhely.

4149, valószínűleg ez lehetett az egyik utolsó M kocsi, itt éppen a remizbe kanyarodik be.

És már meg is érkezett (... egy másik M kocsi, de ne rontsuk el az oldal dramaturgiáját!): a ráhordó nosztalgiaszerelvények a remiz területén tették le az érdeklődőket, akik rengetegen voltak. Itt a villamos még mindig kultikus jármű, pedig amúgy tíz évvel később kezdték el a hálózatuk kiépítését, mint Budapesten (az 1883-ban megnyitott Mödling-Hinterbrühl villamosvasút nem számítható ide) - csak hát kicsit "ránk vertek" pár kört, és most is megbecsülik, ami van, azaz nem csak akkor lehet nosztalgiavillamost látni, ha a főpolgármester éppen átad valami villamossal kapcsolatos dolgot, mint egyes magyarországi (fő)városokban... :-/

És ha már megérkeztünk, kezdjük rögtön a kiállítás legrégebbi villamosával, a D sorozatba tartozó 244-essel (1899). "Ő"  munkakocsiként maradt fent, néhány éve újították fel Romániában.

A kocsi csapágyfedelein egyébként meglepő felirat olvasható: "Korbuly József szabadalma"...

A korábban már látott "háborús egységkocsi" (KSW) befut az érdeklődőkkel. Érdekes volt utazni vele: bár az utastere szerintem nem valami kényelmes, a futása nagyon puha és halk!

A kocsi műszerfala. Számomra érdekes volt a kontroller: áttételes, azaz a Budapesten használatosakkal ellentétben többször körbe lehet forgatni, ezáltal kisebb erő szükségeltetik a használatához. Légféket senki ne keressen, Bécsben nagyon ritka volt a légfékes villamos (a Stadtbahn egy másik kategória), a villamosfék volt az üzemi fék!

Az érdekes (khm...) kialakítású kocsi oldalról. A dupla szélességű ajtószárnyak kézi mozgatásúak.

Folytatás: a remizcsarnok belsejében...