életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Előző oldal

Augusztus 20-án a villamosok is felpántlikázódtak: tessék megfigyelni az áramszedőkre applikált zászlócskákat, ahogy azt kell!

Ez is közlekedés: az augusztus huszadikai légi- és viziparádé néhány résztvevője.

Lehet, hogy meg kéne próbálni kihasználni a Duna adta lehetőségeket? Tuti, hogy a legvacakabb motorossal is hamarabb felér az ember napközben a Boráros térről Óbudára, mint autóval!

A Duna egyébként a jelek szerint igen hülye humorérzékkel van megáldva: tavaly augusztus közepén hatalmas árvíz volt, idén meg kishíján kiszáradt. De ez olyannyira komoly, hogy a Margit híd középső pillérjének lábánál felszínre került a folyómeder egy része, sok-sok építési (és rombolási) törmelékkel...

... valamint ezzel a síndarabbal. A Vignoles-profilhoz csavarozott vályúelem valamikor a XX. század első felében volt használatban a hídon. Hogy hogyan került egy ilyen hosszú darab egyben a vízbe, azt nem tudom. A cement és iszap alatt épségben megmaradt vágány egy részét egyébként kiemelték, és a BKV szentendrei múzeumába szállították.

Augusztus 20-án újraindult a 41-es, és a 47-es is ismét a Városház térre járt, mivel elkészültek az albertfalvai vasúti felüljárók. Persze még mindig a Bocskai út déli oldala volt a belső végállomás!

A Móricz is alakulgatott közben. Persze ezt a képet nem emiatt készítettem, hanem mert tetszett a háttérben elrobogó felsővezeték-javító LIAZ műhelykocsi.

Szeptember 8-án átadták a Bocskai út alatti aluljáró fölötti (bonyolult dolog ez a helymeghatározás, kérem) vágányokat, így a 18-as, a 41-es és a 47-es forgalma helyreállt. Ha ugyan helyreállás az, hogy a 41-es az SZTK előtti semmiben végállomásozik.

Ugyanezen a napon indult meg a 118-as járat, de ez igazából csak annyit jelent, hogy a reggeli csúcsban minden második 18-as Budagyöngyéig megy, és nem csak a János kórházig. A képen a legeslegelső 118-as látható, melynek utolsó forgóváza az utolsóelőtti megállónál füstölni kezdett...

... így az ellenkező irányú menetet már egy másik szerelvény teljesítette.

Tudnivalók. A szomorú az, hogy a hosszabb útvonalhoz nem jár több kocsi, így a reggeli csúcsban a követési idő nőtt. De hát ez nem probléma, hisz a Moszkva és a Krisztina tér közötti szakaszon levő rendszeres utaslemaradás, és a kocsiban ehhez tartozó elviselhetetlen zsúfoltság csak az utasokat zavarja...

És még csak azt sem tudták megoldani, hogy ha már úgyis a Szépilona remiz előtt fordul vissza a szerelvény, akkor legalább odáig fel lehessen mennie vele az utasoknak. Nem: felmegy üresen, és ott a kocsiszíni személyzet segítségével fog vissza (ők is biztos örülnek majd neki télen), mert nem építettek ki végállomást a járatnak.

Szóval elmondható, hogy a 118-assal kapcsolatos érzelmeim a legjobb esetben is ambivalensek, bár ez a fotó tetszik.

Folytatás: a Haller utcai felújítás folytatódik, illetve szép sárga villamosok szép kék ég alatt