Városi és nemvárosi közlekedés
Előzmény: Amszterdam villamosai I-III.
Click here for the English version / Hier geht's zur deutschsprachigen Version
Amszterdamban a külső szemlélő számára viszonylag nehezen látható át, hogy hogyan is zajlik a régi villamosok megőrzése. Az tény, hogy van egy hét kilométeres, áprilistól októberig üzemelő múzeumi vonaluk, de ez csak egy részlete a teljes képnek. Mindenesetre az egyesületi-alapítványi forma hivatalos támogatásban is részesül, és így számtalan, különböző magánszemélyek és egyesületek által birtokolt kocsival lehet találkozni a holland fővárosban.
A Bellamyplein-en található remiz az értékesebb, hivatalosan megőrzött kocsik tárolóhelye, valamint egyúttal egy jól felszerelt műhely is. Számtalan, nem csak helyi járművel találkozhat az, aki bebocsátást nyer ide (ezúttal is meg szeretném köszönni a szíves fogadtatást a holland villamosbarátoknak, melynek része volt, hogy ide is elhoztak!): a kép bal szélén például hágai PCC-k láthatóak. Középen egy Beijnes gyártmányú hattengelyes csuklós áll, a még az utcán közlekedő "Gömböcök" elődje, tőle balra egy kéttengelyű, jobbra pedig egy háromtengelyű (nem elírás!) tuja.
A bal szélen egy kasseli származású Crede csuklós látható, középen egy amszterdami kéttengelyes, jobbra egy hágai PCC.
Ez a kocsi számunkra érdekes, ugyanis Győrben, egészen pontosan a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban gyártották, 1904-ben! A sorozatot, melybe tartozott, és melynek egy másik része a Werkspoor-nál, illetve a Van der Zypen&Charlier-nél készült, "Union" néven emlegetik, ez a kis kéttengelyes pedig a gyűjtemény egyik büszkesége.
Egy hágai PCC eleje...
... és vége.
A bécsi 1810-es c pótkocsi hátfala szintén ódivatúnak tűnhet. A hozzá tartozó 110-es motorkocsival a későbbiekben még fogunk találkozni!
Ő is ismerős design: egy rotterdami DÜWAG-csuklós.
Neki egy testvére is a közelben állt...
A múzeumi megőrzés a legtöbb, komoly nosztalgiaüzemmel rendelkező városban csak egy része a feladatoknak, hiszen turisztikai lehetőséget is jelentenek a régi járművek. Ki lehet bérelni őket, túrát tenni velük a városban, vagy akár esküvőt is le lehet bonyolítani rajtuk, hiszen az egyik egyesületnek van olyan tagja, aki egyszerre vezet villamost és anyakönyvet is :-) Mindezeken túl érdekes turistacsalogató a képen látható "kabrió" pótkocsi is!
És még egy pénzkereseti lehetőség: a hirdetőtábla-villamos. Az oldalán hatalmas poszterfelület várja a hirdetni vágyókat, és ahogy a tetőn látható hangszórókat elnézem, mindezt akusztikus hírveréssel is meg tudják toldani!
Az imént látott remiztől eléggé messze esik az egykori Harleemmermeer vasútállomás, melyet a személyforgalom megszűnte után először teherpályaudvarnak használtak, majd a hetvenes években átadtak a villamosbarát egyesületeknek. Azóta ez az EMA, az Electrische Museumtramlijn Amsterdam főhadiszállása. Az innen induló múzeumi vonalról majd később fogok írni, most lássuk, mit rejt az állomás mögötti térség, melyen autószerelő-műhelyek éppúgy találhatók, mint csirkeólak!
Pár száz méternyi gyaloglás után ér el az ember a villamosbarátok földjére, ahol a baloldali, kőépítésű kocsiszín mellett több könnyűszerkezetes (hullámlemez) csarnok is található.
Ezekben a csarnokokban az egyesületek tagjai - meglett emberek, akik szabadidejükben járnak ide, gyakran nagyobb távolságokból - saját pénzből pátyolgatják a szívüknek kedves villamosokat, melyeknek nagy részét ők is birtokolják (értsd: a kocsikat magánemberként vették meg, hogy aztán itt a többiekkel összefogva üzemeltethessék őket). A képen egy 1952-es építésű La Brugeoise PCC Hágából.
Ezen a korai darabon még az eredeti "standee window"-k vannak, azaz az ülések melletti ablakok fölötti kisablakok, melyeken át az álló utas is kiláthat. Nálunk csak a szovjet gyártmányú MTB 82-es trolibuszokon lehetett ilyet látni, mely hatás ebből a PCC dizájnból jött.
Nekem különösen tetszett ez a hamburgi Falkenried kocsi 1953-ból. Az 1978-ra felszámolt hálózatnak az egyik legtipikusabb járműtípusa volt ez a négytengelyes.
Egy második világháború utáni ('48, SGP) Graz-i kéttengelyes. Egy pótkocsi is tartozik hozzá, mely azonban nem itt, hanem a múzeumvonal tárolócsarnokában pihent.
Egy másik csarnokban folyik a favázas járművek felújítása. Az ilyesmire fogékonyaknak rendkívül kellemes látványt jelentenek a párhuzamosan alakulgató különféle kocsik!
Ez a nyitott pótkocsi egy replika, mégis gyönyörű! Kifejezetten azért lett építve, hogy a nyitott kocsikkal való utazás lehetősége is adva legyen a turisták számára...
Természetesen az itt fellelhető kocsiknak csak egy kis részét mutattam be. Ezeken túl találhatók itt még prágai (EDHMP 352, Ringhoffer/CKD, 1915) és bécsi (egy teljes M-szerelvény két pótkocsival, K kocsik) villamosok is, nem beszélve a rengeteg holland eredetűről.
Persze ez a környék rejt két, a budapesti villamosbarát számára különösen kedves járművet is, a hátsó tárolóudvaron, ahol a forgalomból valamilyen okból kivont járművek találhatók. Bár itt még nem látszik, de a fészer hátsó részében egy itthon rég elfeledett gyöngyszem pihen...
... a 2964-es favázas kocsi, azaz egy BVVV L típus (480 -> 2944 -> 2964).
Ő a nyolcvanas évek közepén került Amszterdamba, miután az akkor már vágány nélkül maradt újpesti remizben a sorsa kétségessé vált. Évekig közlekedett "Amszterdam köszönti Budapestet" felirattal az oldalán, majd különböző problémák miatt félreállították. Nemrégiben egy helyi egyesület megvásárolta addigi tulajától, de még nem tudni, mikor lesz újra forgalomban. Ahogy az látható, a belsejét addig is raktárnak használják. Figyelemre méltó egyébként, hogy míg a budapesti kocsikat meg kellett vennie a holland villamosbarátoknak, addig a prágait állítólag ajándékba kapták...
Az udvar másik végére is érdemes egy pillantást vetni, mert a holland és osztrák kocsikon túl egy másik magyar villamos...
... egy acélvázasított BVVV G kocsi látható. Ha minden igaz, ő jelenleg azért nem közlekedhet, mert valamiféle műszaki szabványok módosulása miatt nem újították meg a futási engedélyét. Pedig korábban ő is szorgalmasan rótta a köröket Amszterdam belvárosában, melyet számos képeslap és színes dia is megörökített. De nem baj, hiszen ha a szerencse is mellénk áll, nemsokára hazaérkezik e fáradt vándor, és akkor majd újra lehet látni - a budapesti utcákon!
Annak ellenére, hogy az ő belsejét is raktárnak használják, meglepően kellemes volt felszállni rá: mintha a hetvenes-nyolcvanas évekbe repültem volna vissza!
Ez persze nem csoda: a tulajdonosa imádja a kocsit, a nyolcvanas évek végefelé felújították a belsejét, és eközben arra is ügyeltek, hogy Budapestről hozott hirdetések kerüljenek a megfelelő helyekre. Így lehetséges, hogy ezen a tuján bizony megtalálható a budapesti tuják egyik nélkülözhetetlen kelléke, mégpedig Varjasiné tánciskolájának reklámja!
Eme vágány körül szombaton még csirkék kapirgáltak, de másnap - a múzeumi vonal utolsó 2003-as üzemnapján - már régi szerelvények csattogtak át rajtuk a hurokvégállomáshoz. De erről majd legközelebb!
Folytatás: Az amszterdami múzeumvonal