HamPage: Idő-séta

Idő-séta
avagy a hetvenes évek második felének Budapestje Tim Boric és Heinz Heider fényképei által ihletve

Ez nem nosztalgia, csak egy álom, politikai felhangoktól és demagóg propagandától mentesen. Kérem, senki ne is próbáljon olyat belelátni, amit nem írtam le, mert ez az egész nem erről szól. Köszönöm!

Nincs két egyforma reggel! Az egyiken pihent vagy, a másikon inkább visszabújnál az ágyba. Az egyiken tele vagy tenni akarással, a másikon inkább csak sodródsz a történésekkel. A mai reggel különösen furcsán indult: mintha nem stimmelne valami! Sőt: sok minden nem stimmelt! Nem elég, hogy az Óbuda szívében fekvő lakótelepi utcában, ahol lakom, a megszokottnál sokkal kevesebb autó parkolt, de még az emberek is másképp viselkedtek, mint egyébként! Először is, a ruhájuk: ennyi műszálas inget már rég láttam együtt! És a színek, meg a minták! Mi van ma, a Sziget-életérzés jegyében mindenki feltúrta a ruhásszekrény mélyét az ezer éve nem hordott cuccaiért? De nem csak az öltözködésük volt furcsa: mintha nem rohantak volna annyira! Ráérősen haladtak céljuk felé, az arckifejezésük nélkülözte azt a megszokott feszültséget, ami velejárója a városi életnek.

Amikor aztán megláttam, hogy a Flórián Áruház előtti zöldterület helyén még áll a szecessziós stílusban épült régi ház, amire én csak képek alapján emlékszem, igen furcsán éreztem magam. Ismerős volt minden, hiszen szabadidőmben sokat foglalkoztam a budapesti utcák történetével, de az ember először meglepődik, amikor huszonöt évet visszakatapultálódik az időben - egyszerűen nem vagyunk hozzászokva az ilyesmihez! Nem mondom, hogy nem szerettem volna mindig is élőben kipróbálni azt, amiről már weboldalak tömkelegét⁰ összehoztam, de azt hittem, hogy az ilyesmi csak az ifjúsági regényekben létezik. Hogy fogok én itt bármit is csinálni? Itt - és főleg ekkor - nincs identitásom! Nincsen papírom arról, hogy ki vagyok (azt még (majd) csak tizenvalahány év múlva fogom megkapni), és nincs se pénzem, se jegyem, se bérletem. Persze ha az a fizikai lehetetlenség megtörténhet, hogy időt utazom, akkor... Belenyúltam a táskámba. A fekete bőr helyett egy zöldesbarna műbőr pénztárca akadt a kezembe. Tudjátok, az a fajta, amin két fémpöcök összefeszülése a zár! Felpatintottam. Néhány Kossuth Lajos, egy Ady Endre, valamint féltucat Dózsa György és Petőfi Sándor nézett farkasszemet velem¹. Ezek bizony itt használatos pénzek! Eddig jó! De vajon érvényes bérletem is termett a semmiből?

Termett. Amíg a táskámban a fényképezőgépet és a hozzá való filmet keresgéltem, jópár villamos elment, de végül csak sikerült befűznöm az AGFAcolort a Practicába, és még azt a 33-asra² feltáblázott ikerkocsit is sikerült elkapnom, amit az első képen láthattok. Közben az is eszembe jutott, hogy a főnököm ott szemben, abban a téglafalú épületben dolgozott ekkortájt, vajon ha akarnám, akár találkozhatnék is vele? Eldöntöttem, hogy ilyesmibe inkább nem megyek bele - a filmekben az ehhez hasonló találkozások mindig csak problémát okoznak. Azon is majd később fogok gondolkozni, hogy hogyan fogok visszajutni a saját időmbe: most inkább csak élvezni fogom a helyzetet, és minél többet fényképezek! A következő 33A-t³ sikerült elcsípnem. A Margit szigeti bejárónál leszálltam, mert ez számomra érdekesség: az 1-es villamossal naponta járok erre, de az nem áll itt meg, hiszen nincs is hol, a megállót a híd felújításakor megszüntették! Ezen felül kattintottam egy Stukát⁴ is. Ezek a villamosok már rég eltűntek onnan, ahonnan jövök, de a tőle balra látható IFA még mindig nem ritka látvány. Fura a világ, én részemről inkább a Stukákat tartottam volna meg, mint az NDK tehercsodát!

Mi másra szállhattam volna át a pesti oldalon, mint egy kifele tartó Váci úti villamosra? Legkedvesebb veszett ügyem ez a vonal: egy kicsit még emlékszem rá kiskoromból, de nagyon homályosan. Szine csak a csörömpölő sárga motorkocsik rémlenek, nyitott peronú pótokkal, semmi konkrétabb! Hát most végre villamosmániásként is kipróbálhattam, hogy hogyan futottak a középbejáratú pótkocsik⁵! Nem rángattak jobban, mint a még 2000 után is használatban levő UV⁶-pótok, talán a billegésük periódusa másmilyen. Menet közben érdeklődve nézegettem az utastér végében levő fékkart. Vajon mi történne, ha behúznám? Csak így itthagyják, felügyelet nélkül, ez furcsának tűnik a modern vandalizmushoz szokott szemnek... Persze az embereket is figyeltem: a bajusz sokkal nagyobb divat itt, mint manapság, viszont csak az kopasz, akinek magától hullott ki a haja. A lányok szemöldöke is természetes, nincs kitépve és ceruzával újrahúzva, ez nagyon rokonszenves. Tetoválást is csak azon a nagydarab, börtönviseltnek tűnő fickón láttam, aki az előbb összeveszett a vele utazó barátjával azon, hogy ki fizeti ezen a héten a közös lottószelvény árát. De visszatérve a nőkre: a ruhák nem sokkal kevésbbé merészebbek, mint amihez szokva vagyok: a Gyöngyösi utcánál felszállt két olyan forrónadrágos lány, hogy a szemem majd' kigúvadt! És persze miniszoknyát is látni. Imádom a magyar nőket! Sokkal inkább őket nézegettem, mint a Váci út leromlott állapotban levő bérházait és gyárépületeit. Talán csak a már említett Gyöngyösi utcánál révedeztem el, a hajó- és darugyár előtti Táncsics-szobrot látva, erre ugyanis még emlékeztem kiskoromból!

Ahogy az az előbbi fotón is látható volt, az újpesti kocsiszínnél leszálltam, hogy lefotózzam a villamosmegállót. Sajnos elsiettem a dolgot, és a képben benne maradt a Zil dömper is, de nem baj, végül is kiskoromban imádtam őket! Amit azért sajnáltam, hogy kitakarta az 1700-as favázas ikerkocsit⁷, ami a Vadászkastély néven ismeretes végállomási épület mellett állt a vágányokon, de hát így jártam, túl fogom élni. '78-ban már elég ritkán lehet őket látni, de azért még talán sikerül valahol lekapnom egyet! Nemsokára már a Czabán Samu téren jártam. Itt kicsit elbambultam, és majdnem lemaradtam a képen látható villamosról, kedvenc "kerek" ezresemről⁸, amint két nyitott peronú pótot rángat a Nyugati... szóval a Marx tér felé. A csoda ezekbe az elnevezésekbe, alig jutnak az eszembe! Ha már itt tartunk: egyátalán ki volt az a Czabán Samu? Ezt a helyet mostanában, már úgy értem, hogy a jövőben Széchenyi térnek hívják, róla legalább lehet tudni, hogy kicsoda...

A 65-ös villamos végállomása a Czabán Samu téren, a templom oldalában (HH)

De nem neveken tűnődni jöttem ide, hanem a 65-ös villamost⁹ kipróbálni! Ennek a vonalnak én már csak a nyomait ismerem, bár tulajdonképpen egész későn, 1980. január 13-án szűnt meg, azaz akár utazhattam volna is vele, ha éppen lett volna erre dolgunk nagymamival. De nem volt. Az egyvágányos végállomáson picit tanácstalan voltam, mert sehol nem láttam utast, és kocsi se állt bent. Lehet, hogy épp valami vágányzár van? Megkönnyebbültem, amikor a templom mögül hirtelen felbukkant az 1521-es kocsi¹⁰. Sajnáltam volna, ha pont akkor nem közlekedik a 65-ös, amikor itt járok - ki tudja, mikor lesz alkalmam legközelebb időutazni? Nem szálltak le túl sokan: pár utas volt csak rajta, köztük egy kisfiú és az édesapja. A gyerek arról lelkendezett, hogy milyen szép vonatokat láttak Rákosrendezőn, és hogy legközelebb vigyenek fényképezőgépet is. Remélem visznek: a jövő vasút- és villamosbarátai mindenképpen hálásak lesznek érte...

Még sose utaztam ezzel a kocsitípussal, úgyhogy mindenre odafigyeltem: az indításjelzőre, arra, hogy hogyan gyorsul, hogy milyen a hangja... Jó volt! Ebbe az irányba se jöttek sokan, egész családias volt a hangulat: két gyerek barkochbát játszott a jármű másik végében, egy fiatal lány pedig a vezetővel beszélgetett. Ez persze szabálytalan volt, mégis helyénvalónak tűnt: a Beller Imre utca kertes házainak ablakából többen is intettek a villamosvezetőnek köszönésféleképpen - lehet, hogy ez egy ilyen "mindenki ismer mindenkit"-környék. Azon már meg se lepődtem, hogy a fiatal lányt nem valamelyik megállóban raktuk le, hanem a házuk kapujában! Ez ám a szolgáltatás, a BKV Plusz¹¹ elbújhat mellette!

A vonal nagyrészt egyvágányos volt, helyenként kitérővel, hogy a szembejövő villamosok el tudják kerülni egymást. Ez a tény nem volt ismeretlen számomra, azon viszont meglepődtem, hogy a kéttengelyes motorkocsik a KRESZ-ben megszokott "jobbra hajts!" ellenében, azaz angolosan, "rossz oldalon" kerülték ki egymást! Pedig NZA barátom¹² mesélt erről, de hát az én fejem se káptalan! Mindenesetre az autóforgalmat nem zavarta a kitérőben álldogáló villamos (meg kellett várnia, amíg a következő egyvágányú részről kiér a szembe jövő kocsi, és a vezetője átadja a behajtásra "feljogosító" jelzőbotot), mert egyszerűen nem volt autóforgalom! Voltak viszont gyerekek, akik "Bélabácsi, Bélabácsiii" kiáltozás kíséretében integettek a peronon ücsörgő villamosvezetőnek, és volt kotkodácsolás - úgy látszik, a környező házakban baromfit tartottak. Talán ha két percet kellett várnunk a szembejövő villamosra, így nem nézhettem be alaposabban a környező utcákba, melyek egyébként jellemzően döngölt földburkolatúak voltak. Igaz, ha nincsenek autók, akkor miért kellene leaszfaltozni őket? A jelzőbot, amit kaptunk - ha jól láttam - egy pirosra festett seprűnyél-darab volt. A másik vezető valahová siethetett, mert nem adta, hanem átdobta azt - el is tévesztette a célt, a bot a sárban landolt. Mivel közel álltam hozzá (le akartam fényképezni, ahogy eltávolodik a villamos a megállótól), lehajoltam érte, de csak az aszfaltot érte a kezem. Mire felnéztem, már se villamos, se sínek nem voltak a közelben.

A képek nem az enyémek: egy holland és egy osztrák villamosbarát fényképezte őket, ráadásul nem is feltétlenül abban az időben, amiről én most írtam. Remélem ez megbocsátható! Ha kiegészítésed van, valamit másképp tusz, vagy esetleg valamilyen ide illő emlék az eszedbe jutott, kérlek, osszd meg velem!

Külön köszönetet szeretnék mondani Farkas Júliának, Németh Zoltán Ádámnak, Péter Krisztinának, Sujbert Lászlónak, és Szántó Ferencnek!




bevezető A-Z lista viszonylatok forrásmunkák régi képek a készítőről levél írása blog

		Idő-séta avagy a hetvenes évek második felének Budapestje Tim Boric és Heinz Heider fényképei által ihletve Ez nem nosztalgia, csak egy álom, politikai felhangoktól és demagóg propagandától mentesen. Kérem, senki ne is próbáljon olyat belelátni, amit nem írtam le, mert ez az egész nem erről szól. Köszönöm! Nincs két egyforma reggel! Az egyiken pihent vagy, a másikon inkább visszabújnál az ágyba. Az egyiken tele vagy tenni akarással, a másikon inkább csak sodródsz a történésekkel. A mai reggel különösen furcsán indult: mintha nem stimmelne valami! Sőt: sok minden nem stimmelt! Nem elég, hogy az Óbuda szívében fekvő lakótelepi utcában, ahol lakom, a megszokottnál sokkal kevesebb autó parkolt, de még az emberek is másképp viselkedtek, mint egyébként! Először is, a ruhájuk: ennyi műszálas inget már rég láttam együtt! És a színek, meg a minták! Mi van ma, a Sziget-életérzés jegyében mindenki feltúrta a ruhásszekrény mélyét az ezer éve nem hordott cuccaiért? De nem csak az öltözködésük volt furcsa: mintha nem rohantak volna annyira! Ráérősen haladtak céljuk felé, az arckifejezésük nélkülözte azt a megszokott feszültséget, ami velejárója a városi életnek. Flórián tér a Vörösvári útról nézve (TB) Amikor aztán megláttam, hogy a Flórián Áruház előtti zöldterület helyén még áll a szecessziós stílusban épült régi ház, amire én csak képek alapján emlékszem, igen furcsán éreztem magam. Ismerős volt minden, hiszen szabadidőmben sokat foglalkoztam a budapesti utcák történetével, de az ember először meglepődik, amikor huszonöt évet visszakatapultálódik az időben - egyszerűen nem vagyunk hozzászokva az ilyesmihez! Nem mondom, hogy nem szerettem volna mindig is élőben kipróbálni azt, amiről már weboldalak tömkelegét⁰ összehoztam, de azt hittem, hogy az ilyesmi csak az ifjúsági regényekben létezik. Hogy fogok én itt bármit is csinálni? Itt - és főleg ekkor - nincs identitásom! Nincsen papírom arról, hogy ki vagyok (azt még (majd) csak tizenvalahány év múlva fogom megkapni), és nincs se pénzem, se jegyem, se bérletem. Persze ha az a fizikai lehetetlenség megtörténhet, hogy időt utazom, akkor... Belenyúltam a táskámba. A fekete bőr helyett egy zöldesbarna műbőr pénztárca akadt a kezembe. Tudjátok, az a fajta, amin két fémpöcök összefeszülése a zár! Felpatintottam. Néhány Kossuth Lajos, egy Ady Endre, valamint féltucat Dózsa György és Petőfi Sándor nézett farkasszemet velem¹. Ezek bizony itt használatos pénzek! Eddig jó! De vajon érvényes bérletem is termett a semmiből? Árpád híd, Margit szigeti lejáró (HH) Termett. Amíg a táskámban a fényképezőgépet és a hozzá való filmet keresgéltem, jópár villamos elment, de végül csak sikerült befűznöm az AGFAcolort a Practicába, és még azt a 33-asra² feltáblázott ikerkocsit is sikerült elkapnom, amit az első képen láthattok. Közben az is eszembe jutott, hogy a főnököm ott szemben, abban a téglafalú épületben dolgozott ekkortájt, vajon ha akarnám, akár találkozhatnék is vele? Eldöntöttem, hogy ilyesmibe inkább nem megyek bele - a filmekben az ehhez hasonló találkozások mindig csak problémát okoznak. Azon is majd később fogok gondolkozni, hogy hogyan fogok visszajutni a saját időmbe: most inkább csak élvezni fogom a helyzetet, és minél többet fényképezek! A következő 33A-t³ sikerült elcsípnem. A Margit szigeti bejárónál leszálltam, mert ez számomra érdekesség: az 1-es villamossal naponta járok erre, de az nem áll itt meg, hiszen nincs is hol, a megállót a híd felújításakor megszüntették! Ezen felül kattintottam egy Stukát⁴ is. Ezek a villamosok már rég eltűntek onnan, ahonnan jövök, de a tőle balra látható IFA még mindig nem ritka látvány. Fura a világ, én részemről inkább a Stukákat tartottam volna meg, mint az NDK tehercsodát! Az újpesti kocsiszínnél (TB) Mi másra szállhattam volna át a pesti oldalon, mint egy kifele tartó Váci úti villamosra? Legkedvesebb veszett ügyem ez a vonal: egy kicsit még emlékszem rá kiskoromból, de nagyon homályosan. Szine csak a csörömpölő sárga motorkocsik rémlenek, nyitott peronú pótokkal, semmi konkrétabb! Hát most végre villamosmániásként is kipróbálhattam, hogy hogyan futottak a középbejáratú pótkocsik⁵! Nem rángattak jobban, mint a még 2000 után is használatban levő UV⁶-pótok, talán a billegésük periódusa másmilyen. Menet közben érdeklődve nézegettem az utastér végében levő fékkart. Vajon mi történne, ha behúznám? Csak így itthagyják, felügyelet nélkül, ez furcsának tűnik a modern vandalizmushoz szokott szemnek... Persze az embereket is figyeltem: a bajusz sokkal nagyobb divat itt, mint manapság, viszont csak az kopasz, akinek magától hullott ki a haja. A lányok szemöldöke is természetes, nincs kitépve és ceruzával újrahúzva, ez nagyon rokonszenves. Tetoválást is csak azon a nagydarab, börtönviseltnek tűnő fickón láttam, aki az előbb összeveszett a vele utazó barátjával azon, hogy ki fizeti ezen a héten a közös lottószelvény árát. De visszatérve a nőkre: a ruhák nem sokkal kevésbbé merészebbek, mint amihez szokva vagyok: a Gyöngyösi utcánál felszállt két olyan forrónadrágos lány, hogy a szemem majd' kigúvadt! És persze miniszoknyát is látni. Imádom a magyar nőket! Sokkal inkább őket nézegettem, mint a Váci út leromlott állapotban levő bérházait és gyárépületeit. Talán csak a már említett Gyöngyösi utcánál révedeztem el, a hajó- és darugyár előtti Táncsics-szobrot látva, erre ugyanis még emlékeztem kiskoromból! Rákospalota, Czabán Samu tér (HH) Ahogy az az előbbi fotón is látható volt, az újpesti kocsiszínnél leszálltam, hogy lefotózzam a villamosmegállót. Sajnos elsiettem a dolgot, és a képben benne maradt a Zil dömper is, de nem baj, végül is kiskoromban imádtam őket! Amit azért sajnáltam, hogy kitakarta az 1700-as favázas ikerkocsit⁷, ami a Vadászkastély néven ismeretes végállomási épület mellett állt a vágányokon, de hát így jártam, túl fogom élni. '78-ban már elég ritkán lehet őket látni, de azért még talán sikerül valahol lekapnom egyet! Nemsokára már a Czabán Samu téren jártam. Itt kicsit elbambultam, és majdnem lemaradtam a képen látható villamosról, kedvenc "kerek" ezresemről⁸, amint két nyitott peronú pótot rángat a Nyugati... szóval a Marx tér felé. A csoda ezekbe az elnevezésekbe, alig jutnak az eszembe! Ha már itt tartunk: egyátalán ki volt az a Czabán Samu? Ezt a helyet mostanában, már úgy értem, hogy a jövőben Széchenyi térnek hívják, róla legalább lehet tudni, hogy kicsoda... A 65-ös villamos végállomása a Czabán Samu téren, a templom oldalában (HH) De nem neveken tűnődni jöttem ide, hanem a 65-ös villamost⁹ kipróbálni! Ennek a vonalnak én már csak a nyomait ismerem, bár tulajdonképpen egész későn, 1980. január 13-án szűnt meg, azaz akár utazhattam volna is vele, ha éppen lett volna erre dolgunk nagymamival. De nem volt. Az egyvágányos végállomáson picit tanácstalan voltam, mert sehol nem láttam utast, és kocsi se állt bent. Lehet, hogy épp valami vágányzár van? Megkönnyebbültem, amikor a templom mögül hirtelen felbukkant az 1521-es kocsi¹⁰. Sajnáltam volna, ha pont akkor nem közlekedik a 65-ös, amikor itt járok - ki tudja, mikor lesz alkalmam legközelebb időutazni? Nem szálltak le túl sokan: pár utas volt csak rajta, köztük egy kisfiú és az édesapja. A gyerek arról lelkendezett, hogy milyen szép vonatokat láttak Rákosrendezőn, és hogy legközelebb vigyenek fényképezőgépet is. Remélem visznek: a jövő vasút- és villamosbarátai mindenképpen hálásak lesznek érte... Falusi villamos? (HH) Még sose utaztam ezzel a kocsitípussal, úgyhogy mindenre odafigyeltem: az indításjelzőre, arra, hogy hogyan gyorsul, hogy milyen a hangja... Jó volt! Ebbe az irányba se jöttek sokan, egész családias volt a hangulat: két gyerek barkochbát játszott a jármű másik végében, egy fiatal lány pedig a vezetővel beszélgetett. Ez persze szabálytalan volt, mégis helyénvalónak tűnt: a Beller Imre utca kertes házainak ablakából többen is intettek a villamosvezetőnek köszönésféleképpen - lehet, hogy ez egy ilyen "mindenki ismer mindenkit"-környék. Azon már meg se lepődtem, hogy a fiatal lányt nem valamelyik megállóban raktuk le, hanem a házuk kapujában! Ez ám a szolgáltatás, a BKV Plusz¹¹ elbújhat mellette! A kitérő (HH) A vonal nagyrészt egyvágányos volt, helyenként kitérővel, hogy a szembejövő villamosok el tudják kerülni egymást. Ez a tény nem volt ismeretlen számomra, azon viszont meglepődtem, hogy a kéttengelyes motorkocsik a KRESZ-ben megszokott "jobbra hajts!" ellenében, azaz angolosan, "rossz oldalon" kerülték ki egymást! Pedig NZA barátom¹² mesélt erről, de hát az én fejem se káptalan! Mindenesetre az autóforgalmat nem zavarta a kitérőben álldogáló villamos (meg kellett várnia, amíg a következő egyvágányú részről kiér a szembe jövő kocsi, és a vezetője átadja a behajtásra "feljogosító" jelzőbotot), mert egyszerűen nem volt autóforgalom! Voltak viszont gyerekek, akik "Bélabácsi, Bélabácsiii" kiáltozás kíséretében integettek a peronon ücsörgő villamosvezetőnek, és volt kotkodácsolás - úgy látszik, a környező házakban baromfit tartottak. Talán ha két percet kellett várnunk a szembejövő villamosra, így nem nézhettem be alaposabban a környező utcákba, melyek egyébként jellemzően döngölt földburkolatúak voltak. Igaz, ha nincsenek autók, akkor miért kellene leaszfaltozni őket? A jelzőbot, amit kaptunk - ha jól láttam - egy pirosra festett seprűnyél-darab volt. A másik vezető valahová siethetett, mert nem adta, hanem átdobta azt - el is tévesztette a célt, a bot a sárban landolt. Mivel közel álltam hozzá (le akartam fényképezni, ahogy eltávolodik a villamos a megállótól), lehajoltam érte, de csak az aszfaltot érte a kezem. Mire felnéztem, már se villamos, se sínek nem voltak a közelben. Visszaértem a saját időmbe... Varga Ákos Endre, 2002. augusztus 7. A képek nem az enyémek: egy holland és egy osztrák villamosbarát fényképezte őket, ráadásul nem is feltétlenül abban az időben, amiről én most írtam. Remélem ez megbocsátható! Ha kiegészítésed van, valamit másképp tusz, vagy esetleg valamilyen ide illő emlék az eszedbe jutott, kérlek, osszd meg velem! Ami viszont a tényeket illeti: 0: HamPage: "Elvesztett" sínek - Budapest eltűnt villamosvonalai 1: Ady Endre: 500 forintos, Kossuth Lajos: 100-as, Dózsa György: 20-as, Petőfi Sándor: 10-es. Kimaradt még Rákóczi Ferenc az 50-esről, de olyan bankó éppen nem volt a pénztárcában. 2: 33-as villamos: Bécsi út-Marx tér, Nyugati pályaudvar, a Vörösvári úton, az Árpád hídon és a Váci úton át 3: 33A betétjárat: Bécsi út-Váci út (ma Árpád híd metróállomás) 4: Stuka: a 3600-as pályaszámú sorozat ragadványneve (eredetileg egy hasonló hangú repülőgéptípus neve volt) 5: Középbejáratú pótkocsi: 5600-as sorozat 6: Az UV-t igazán mindenkinek ismernie kell, aki Budapesten járt az elmúlt 46 évben! :-) 7: 1700-as ikerkocsi, más néven a BKVT "S" típusú motorkocsija 8: 1000-es motorkocsi, más néven a BKVT "V" típusú motorkocsija 9: 65-ös villamos: (ebben az időben) Rákospalota, MÁV telep-Rákospalota, Czabán Samu (Széchenyi) tér 10: 1500-as motorkocsi, más néven F1A (FM1) sorozat 11: BKVRt Plusz^(R) 12: Németh Zoltán Ádám: a villamosok és trolik történetének lelkes kutatója, lásd itt Külön köszönetet szeretnék mondani Farkas Júliának, Németh Zoltán Ádámnak, Péter Krisztinának, Sujbert Lászlónak, és Szántó Ferencnek! Következő rész © Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra! Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra