Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 

A grazi villamosok

[Click here for the english version]

2002 nyarán cselhez folyamodtam: annak érdekében, hogy lefényképezhessem a grazi és milánói villamosokat, eljátszottam, hogy nyaralni megyek a francia Riviérára, mivel tudtam, hogy útközben meg fogunk állni az említett városokban. Rianna partner volt ebben, csak én voltam olyan szamár, hogy nem vittem magammal a saját fényképezőgépemet, így a fotók minősége lett kicsit rosszabb. De azért érdekes volt!

Valami ilyesmire emlékszem kiskoromból, amikor itt jártunk: a villamos a város fő sétálóutcáján is áthalad, normális sebességgel, és senkinek se lesz baja belőle. Akkor ez furcsának tűnt, hiszen Budapesten nem volt ilyen. Ma már nem furcsa, bár Budapesten továbbra is idegenkednek az illetékesek az ilyesmitől.

A képen egyébként az 505-ös csuklós látható, mely egy 1978-as SGP gyártmány. Amit még érdemes megnézni: a villamos mellett a másik vágányt: egyszercsak vastagabb lesz. Az ott egy kitérő, ahol a kitérő irány vágánya nem távolodik el az egyenestől, hanem közvetlenül mellette megy. Ez azért jó, mert a lámpa előtt szétszortírozzák magukat a villamosok, és szabad jelzésnél csak el kell indulniuk, nem kell lassítani a váltó miatt, hiszen azon már túlvannak...

Igazából hasonló ez a típus, mint a bécsi E2 villamosok...

Az 525-ös csuklós már trükkösebb történetű: eredetileg Duisburgnak gyártották, aztán mégis ide került, a hetvenes évek első felében.

Az 526-os pályaszámú kocsi egy igazán szűk utcában, ahonnan Budapesten biztos gyorsan kitiltanák a villamost, nehogy nekimenjen a szabálytalanul parkoló autóknak :-I

A kék 530-as.

Az 582-es pár társával együtt eredetileg eredetileg hattengelyes volt, aztán kapott egy középrészt, hogy nyolctengelyessé válhasson. Amúgy szintén egy klasszikus típus, a bécsi hattengelyesek rokona.

A 600-as sorozat engem valahogy a DÜWAG kocsikra emlékeztet kinézetileg, amilyen a mi ex-hannoveri Banánunk is. Persze a német nyelvterületen a villamosoknak családjaik vannak, melyeket első blikkre akár össze is lehet keverni. Sőt, másodikra is :-) Ennek a sorozatnak az érdekessége az, hogy a kilencvenes évek végén kapott egy alacsonypadlós középrészt, mely a csuklóknál lépcsőkkel csatlakozik a magaspadlós eredeti részekhez.

Ez ám az egészjárműves reklám!

Na, és ez a legújabbak legújabbika: a Bombardier Cityrunner típusa. Természetesen alacsonypadlós.

Szerintem kimondottan jól sikerült a designja a mostanában szokásos túláramvonalazott típusokhoz képest!

Nézzük meg hátulról is!

Na mégegyszer...

Belülről is nagyon tetszett: a gömbölyített tető a régebbi Lohner/SGP villamosokra emlékeztet. Érdekes, hogy az ajtó nélküli közép-középrészen (ez egy ötrészes jármű az átlagos csuklósok (mondjuk a Ganz "ipari csuklós") három részéhez képest) az ülések kicsit befelé vannak fordítva. A kép bal részére belógó tábla egyébként egy utastájékoztató monitorhoz tartozik.

Kimondottan játékosan gömbölyödik ez a tuja, igaz, hogy a sok fényes felület miatt minden fényképen televan tükröződésekkel :-)

Ez itt a Jakominiplatz, amolyan helyi Moszkva tér-féleség, millió vágánnyal, elágazással. A közúti forgalom ki van kergetve innen, és midnen utcából jönnek sínek. Lehet tobzódni a villamosokban!

Itt például egy 600-as jön.

Van digitális utastájékoztató rendszer is, bár épp nem tájékoztatott. Igaz, cserébe elnézést kért a műszaki hiba miatt...

Grazban még egy sínen guruló jószágot is ki kell próbálni: a siklót, mely a várdombra megy fel. Annak idején mentünk vele, nagyon tetszett, hogy a budapestivel ellentétben itt kanyarodik a pálya. Igaz, jócskán rövidebb, mint a kedvenc két kilométeres tarajkai (Hrebienok) siklóm a Magas-Tátrában...

Itt jön szemben lefelé a másik kocsi. Ami érdekes volt: a lenti állomáson egy fickó árulta a jegyet, aki induláskor szépen bezárta a pénztárat, beszállt a siklóba, "elvezette" a hegyállomásig, ott kiszállt, és elkezdett jegyet árulni az ottani pénztárban. Hatékony megoldás, különösen, hogy nem külön jegyet kaptunk rá, hanem a tömegközlekedésben használatos másfél óráig érvényeset!


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra