Városi és nemvárosi közlekedés
Szlovákiai kirándulás az Árpád sínautóbusszal
2003-ban befizettem egy kétnapos túrára a MÁV Nosztalgiánál. Egyrészt az utazás célja, a Magas-Tátra, másrészt pedig a jármű, az Árpád sínautóbusz miatt. Előbbi kiskoromban több családi nyaralás színhelye volt, utóbbival pedig már azóta szerettem volna menni egyet, hogy először láttam menet közben '88-ban a Balaton mellett. Addig csak könyvből tudtam, hogy volt ilyen járgány:
A Nyugatiból indultunk, aztán meg se álltunk Kassáig. Ez persze nem igaz, mert pár percet várakoztunk Miskolcon, aztán a határállomáson is...
Kassa a villamosmán énemnek volt hivatott kedves lenni, de nem volt, mivel szombaton alig mozdult valami a városban. Örülök, hogy legalább egy pár tuját lencsevégre sikerült kapnom!
Ez itt egy T3 belseje. Tavaly Prágában elfelejtettem a típusról belső képet csinálni, most pótoltam ezt a hiányosságot.
Egy cseppet modernebb Tatra: egy T6A5. Láttunk egy KT8D5-öt is, de totál szembefényben, így meg se próbáltam lefényképezni.
Csalódottságunkban, hogy a villamosok nagy ívben elkerülnek bennünket, inkább a belvárost néztük meg, ami olyan szépen helyre volt állítva, hogy a legtöbb magyar város példát vehetne róla! A főutca közepén két vágány húzódik, pedig itt talán '86-ban járt utoljára villamos - manapság nosztalgia lóvasút jár-kel rajta időnként. A sínek közti részen mesterséges patak csörgedezik, megtörve a kockakő felület egyhangúságát. Figyelemreméltó!
Kisvártatva továbbmentünk. (Bevallom, a képek sorrendiségét illetően csalok kicsit, de dramaturgiailag jobb így)
Szállásunk Poprádon volt, de nem pihentünk le megérkezésünkkor, hanem felvágtattunk a hegyek közelébe, a Tátrai Villamosvasúttal. Kiskoromban itt gömbölyű orrú csuklós jószágok (a 420-as sorozat) futott, mára ezeket mind lecserélték (a depóban áll még pár, de nem használják őket) a képen látható modern csuklósokra.
A 425-ösre számozott sorozat a szlovák ZOS Vrutky, az ADtranz (Bombardier) és a Stadler együttműködéseként jött létre. Utóbbi cég, ha minden igaz, a kasztnit szállítja, azt hiszem, Svájcban fut hasonló konstrukciójuk.
A kocsik két futó-, és egy hajtott középrészre oszthatók, utóbbi középen, a két, részben alacsonypadlós rész közt helyezkedik el, itt nincsenek ülések, csak egy átjárófolyosó. Viszont mivel a műszaki részeknek így bőséges hely jut, a járművet tetszőleges áramellátásra (egyen- illetve váltóáram, kevéstől sok voltig) be lehet rendezni. Belül LED-es (sötétben is jól látható) vizuális-, és háromnyelvű (szlovák, angol, német) audió utastájékoztató rendszer üzemel. A bicikliket, síléceket az erre kialakított helyekre lehet felakasztani. Az oldalfal ablakai hatalmasak, fóliázottak, így menet közben lélegzetelállító kilátás esik a hegyekre. Ez most nem buta reklámszöveg - Magyarországon nem üzemel ilyen komfortú kisvasúti jármű, nagyon meggyőző volt ez az utazás!
Kiskorom egyik visszatérő emléke a Tarajkára (Hrebienok) vezető sikló (pozemna lanovka), ezt ki kellett próbálni most is!
Sajnos csak felfele volt menet (az utolsó aznap), de ez nem zavart senkit, lefele gyalogoltunk :)
Ilyen a sikló belseje. A jegyeladó- és beéptető rendszeren (mely olyan, mint az Alpok bármely hasonló létesítményében) kívül itt semmi se változott.
Poprádra (természetesen) már csak az utolsó vonattal (villamossal) tudtunk visszajutni, addig én részemről sztrapacskáztam egyet kedvenc helyi kajáldánkban, a Tavernában, mely gyerekkoromban is ugyanolyan volt, mint most, igaz, akkor még mindig rántotthúst ettem :)