Városi és nemvárosi közlekedés
Szlovákiai kirándulás az Árpád sínautóbusszal
Másnap.
Egy klisés beállítás: villanymozdony a hegyek előtt.
Másik klisés beállítás: bumfordi motorvonat a poprádi pályaudvaron. A sínekre keresztben felül a tátrai villamosvasút végállomása látható. Ennek ilyen formáján nagyon meglepődtem, az én emlékeimben még nem így végződött.
A vasárnapi program nosztalgiavasutazás volt, egy 1913-ból származó Ganz motorkocsi vontatta, szintén Ganz pótkocsival. Itt a kis vonat éppen a Stary Smokovec-i állomáson áll, sajnos korán volt még, így a képet kicsit túlexponáltam :-/
A motorkocsi Ganz menetkapcsolója.
Uticélunk a Csorba-tó volt, talán mondanom se kell, hogy szintén rengeteg régi emlék színhelye. Legszívesebben felvágtattam volna a hegyekbe, de alig negyven percünk volt!
A villamos végállomása mellett a Csorbáról feljövő fogaskerekű vasút vágányai is láthatók. Sajnos ottjártunkkor egy fogaskerekű se tartózkodott a szintén keskeny nyomtávú vonal felső végén...
Pár további "giccses poszter-beálltás": a nosztalgiavonat Nova Lesna állomáson (ez volt az a falu, ahol nyaralásaink alkalmával laktunk - itt szinte mindenhez emlék fűz engem, úgy tűnik).
Nosztalgiavonat zöld mezőben. A fotómegállás alkalmával mindenki ugyanonnan fotózta szerencsétlen szerelvényt (ti. amerről a Nap süt), engem viszont elkapott az egyénieskedés, és inkább elrohantam távolabb, hogy csináljak egy olyan képet, amilyet ott és akkor senki más nem csinált ;-)
Hm, kár, hogy a Nap egyszerre csak egy irányból tud sütni :)
A nap hátralevő része azzal telt, hogy hazavonatoztunk Árpád apánkkal ("aki" igazából Tas (vezér) volt eredetileg, de sebaj) a Vág völgyén, és egyéb gyönyörű helyeken át. A "piros-fehér szappantartó" nagyon aranyos jármű, kimondottan az ilyen kéjutazásokhoz találhatták ki (na jó, nem), bár azért a nap végére már nem nagyon éreztük az ülepünket :)
Visszafelé a határ előtti utolsó megállás Zólyomban volt. A háttérben a vár látható, mely egy időben a Balassiakhoz tartozott (Balassi Bálint itt is született, aztán a családnak menekülnie kellett, mivel a családfőt felségárulási perbe fogták), és melyet eddig sose sikerült megnéznem. Előtérben természetesen az Árpád sínbusz, melyet viszont igen.
Egy kisebb műszaki kitérőt követően sötét este érkeztünk vissza Pestre Salgótarjánon át, klisésen fogalmazva "fáradtan, de élményekkel telve". Kellemes hétvége volt!