Városi és nemvárosi közlekedés
Életképek 49: Harmadik oldal
Annak idején a Bartók Béla út felújítását végig tudtam követni az elejétől a végéig, a jóval hosszabb, emiatt elvileg érdekesebb 1-es megújulásának viszont még a főbb dátumai is teljesen elmentek mellettem. Csak Fejes Balázs oldaláról tudom, hogy 2013. szeptember 28-án indult az északi rész felújítása a Bécsi út és a Lehel utca közt, aztán december 15-én adták át a Váci úttól a Lehelig tartó szakaszt. 2014. január 24-től elkezdték előkészíteni a Lágymányosi hídon átvezető szakaszt, ezért akkortól csak a Mester utcáig jártak a villamosok, majd áprilisban szétkapták a népligeti megállót, és a Lehel utca-Reitter Ferenc utca szakaszt, júniustól pedig a Reitter Ferenc utcától a Puskás Ferenc stadionig tartó rész peronjait. Szeptember 7-én átadták a "Pstadionok" - Közvágóhíd szakaszt, ugyanakkor előbbitől a Lehel utcáig komolyabban nekiláttak a pálya újraépítésének. Vagy valami ilyesmi :)
Saját tapasztalatból csak azt tudom, hogy májusban elindult a forgalom a felújított óbudai szakaszon (azért írom így, mert át csak később adták), és azt meg kellett néznem. A Bécsi úti végálllomás (lásd fentebb) kialakítása nem sokban változott, csak a felhasznált anyagok tekintetében lett igényesebb. Az eredetileg nem volt számomra teljesen világos, hogy a jobb oldali kép jobb oldalán látható tárolóvágányok - melyek eredetileg az óbudai kocsiszínhez tartoztak - megmaradnak-e, de megmaradtak. A legjobb persze az lenne, ha a kocsiszínt is újraépíthetnék, a budai fonódó elkészülte után elkélne itt egy ilyen létesítmény!
Balra: a 17-es nem járt, úgyhogy az oda vezető "dozátorvágány" tárolóként funkcionált. Jobbra: Óbudai rendelőintézet megálló, még ideiglenes korlátokkal.
A Flórián térig tartó füves pálya egyszerűen gyönyörű - ráadásul a hangot is csillapítja. Ebben a betonsivatagban igenis kellenek az ilyen megoldások!
A Flórián téri tetőnél tetszik, hogy minimalizálták az azt tartó oszlopok számát, azok ugyanis használhatatlanná tennék a teret alatta - így meg olyan, mintha egy birodalmi csillagromboló alatt állnánk :) Azt nem tudom, eső ellen véd-e, de szél és napsütés ellen nem hiszem, hogy rosszabb lenne, mint a régi. Hangulatában meg ég és föld.
A Szentlélek tér egy kisebb tetőt (lásd balra) kapott, a Váci útnál viszont a helyi főépítész nem engedett hasonlót emelni, ezért maradtak a legós tetőcskék (jobb oldali kép). Azóta is azon gondolkozom, hogy ezen a cseppet sem szép vagy barátságos környéken mit ronthatott volna egy nagyobb tető - a forgalom nagyságát is ismerve inkább a teljesen zárt pályaudvari csarnok lett volna adekvát :)
Füves-betonos robogás videón!
Az életképes sorozat előző részében több képet is szenteltem a Ferenciek tere - plusz a hozzá tartozó egykori Apponyi/Kígyó tér, amit a rendeszerváltás után valamiért szintén Ferenciek terére kereszteltek - átalakításának, pontosabban a régi autós aluljáró lebontásának, úgyhogy pár pillantást a végeredmény is megérdemel!
Balra: az aluljáró színes és vidám lett, kicsit sem olyan, mint a régi, de én kicsit szűknek érzem. Igaz, a Kossuth Lajos utca két oldala közti gyalogosforgalom már nem itt lent, hanem a felszínen zajlik, lásd jobbra.
Ami azért zavar: nem csak hogy nem rakták be középre a buszok megállóját, egyfajta villamosvisszaépítés-megelőlegezésként, ahogy eredetileg szó volt róla, de semmi vizuális elválasztást, neadjisten zöld foltot sem tettek a helyére. Az eredmény nyolc sávnyi aszfalt, ami inkább szükségrepülőtérnek érződik, mint barátságos városi térségnek :( Viszont nagyon élvezem, hogy a Váci utca magasságában a felszínen is át lehet menni. Messze nem az ottani volt a város legrosszabb aluljárója, de egyszerűen nem jó feleslegesen lépcsőzgetni.
A rendszeres nosztalgiamenetek is használatba vették a felújított Kossuth Lajos teret, így a 2624-est is alkalmam nyílt ott fotózni.
A frissen elkészült óbudai szakaszt szintén ki kellett próbálni az öreg kéttengelyessel...
... ami az igen pocsék idő ellenére számtalan klassz fotó készítésére lehetőséget adott.
Dozátorvágányon pihenés borongós fellegek alatt.
A kocsi annak idején néha előfordult a 33-ason, de akkor azért erősen másképp nézett ki a körítés :)
Új, régi, még régebbi, kicsit újabb, felújított... van itt minden!
Fehérvári út: megint kettévágva
A következő fontos építkezés az 1-es villamos Fehérvári útig hosszabbítása volt, melynek keretében a Hengermalom út/Fehérvári út kereszteződést 2014. június 14. és augusztus 21. közt szétkapták.
Engedtessék meg a kritika, de minden nap kétszer végighaladva az építkezés mellett azt kell mondjam, semmi sem indokolta az ilyen hosszú vágányzárat...
... pláne, hogy a két ideiglenes végállomás távolsága miatt az átszállás nem épp egy perc volt - és a kettő közti utat sem éppen európai viszonyok közepette kellett megtenni. Annak nyomát se láttam, hogy az egyik oldalon álló villamos bevárta volna a másik oldalról átérőket, a déli oldalon sorbaállás annál inkább volt. Átmenő pótlóbusz viszont nem.
A legdühítőbb persze az volt, hogy az utolsó négy hetet leszámítva a munkatempó se volt valami észveszejtő. A hab a tortán az, hogy ha megépülhet az 1-es folytatása az Etele térig (aminek drukkolok), akkor megint szét kell bontani a vágányokat, mert most csak elágazás épült be, vágánykeresztesződés nem. Remélem, akkor majd jobban megszervezik a vágányzári munkálatokat, mert ezt a mostani utasszivatást (elnézést kérek, de nincs jobb szó rá) felháborítónak találtam :( Ehhez persze tudni kell azt is, hogy az elmúlt tíz évben majd' minden évre jutott hosszabb-rövidebb vágányzár a Fehérvári útra: hol aluljáróépítés miatt, hol metróépítés miatt, hol nagypanel-csere miatt, hol csatornaépítés vagy a nagypanel RAFS-ra cserélése miatt. Nyilván a nemsokára érkező alacsonypadlós CAF villamosokhoz is adaptálni kell a mostani megállóperonokat, ami szintén vágányzárral fog járni - jó lenne mostantól megpróbálni minimalizálni a járulékos károkat! Tudom, az utcáról nem látszanak a finanszírozás, engedélyezés, stb miatti nehézségek, de elvileg az utasok miatt van minden, az ő szempontjaikat is figyelembe kellene venni az építkezéseknél, nem csak a kivitelezőkét, hogy nekik hogy a legkényelmesebb minél nagyobb munkaterületet lekeríteni!
A kettévágott Fehérvári út mellékhatása volt, hogy a Hengermalomtól délre közlekedő vonalcsonkok (18, 41, 47) mind Tatrával voltak kiadva.
Ráadásul a csehszlovák ipar remekei (kivételesen nem gúnyosan értem - sokkal kellemesebb ezekkel utazni, mint a hangos, vibráló, pályát csapkodó Ganz csuklósokkal) immár világító kijelzőkkel rendelkeznek a régi, tekergetős vászon helyett. Gyakorlatilag észre se vettem, úgy átépült az összes!
A Városház téri végállomás mielőbbi átépítésében csak reménykedni tudok, hiszen gyakorlatilag ma ott fordul a 47-es, ahol annak idején a némileg félreesőbb 43-as tette - talán még a sínszálak is ugyanazok.
A 41-esen nosztalgikus látvány volt a Tatra, hiszen itt az ezresek eltűnése után néhány évig ők uralkodtak, csak aztán jöttek az UV-k.
Videózni is kellett, hiszen ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyesmi (azt hiszem, a fonódó beindulása után). A kelenvölgyi spontán állatsimogató csak növelte a helyzet érdekességét :)
Egyvágányozó 41-es, és búcsú a ráncajtóktól
És ha már 41-es: a Hosszúréti-patak ismét alámosta a villamos töltését, ezúttal a Repülőtér megálló és a kamaraerdei végállomás közt.
A kérdéses szakaszon mindenképpen ki kellett zárni a forgalomból a patakhoz közelebbi vágányt, úgyhogy gyorsan beépítettek egy ráhajlítást, és innentől az utolsó megállóközben bősz egyvágányozás zajlott a másik sínpáron.
A megoldás különleges attrakciója lett a 2014-es Villamosnapnak, amikor az amúgy nem túl sűrűn járó Ganz csuklósok mellett meglehetősen sok nosztalgia is benézett ide.
Balra: aki esetleg nem tudta volna, ez egy ráhajlítás - kúszóváltó helyett félállandó "eltérítés". Jobbra: erről az oldalról nézve ez csak egy szokásos Ikarus 280-as a 7E járat négyes metró utáni végállomásán, a Blaha Lujza téren...
... innen nézve azonban látszik, hogy ráncajtós sárkányról van szó. A gyerekkorunkban egyeduralkodónak számító nyílászárót valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdte leváltani a modernebb bolygóajtó a BKV-nál, de egészen 2014-ig tartott, míg az utolsó is eltűnt. Ez ugyanis az utolsó ilyen BKV busz, 2014. október 3-án, utolsó rendes üzemnapján. A BPO-479 forgalmú rendszámú Ikarus 1986. július 7-én lett állományba véve, még BX-es rendszámmal. Már dolgozott a '87-es nagy havazásban, elképzelhető, hogy épp a piros 7-esen pöfögött, amikor kikiáltották a köztársaságot, és egészen idáig rótta az utcákat. Igaz, gondolom, azóta kicserélték a motorját, a kasztniját, a mindenét, de 28 év egy közforgalmú busz esetében irgalmatlanul sok. Csak remélni tudom, hogy hamar eljutunk oda, hogy nem kell őskövületeket barkácsolással életben tartani ahhoz, hogy működjön a város tömegközlekedése - a szívünknek kedves ráncajtót pedig majd nosztalgia utakon újra és újra megélhetjük.
És az oldal végén lezárásként az eddig látott témák egy része mozgásban. Remélem, tetszett az összefoglaló - én meg azt remélem, hogy lesz időm a folytatásra :)