Városi és nemvárosi közlekedés
Click here for the English version / Hier geht's zur deutschsprachigen Version
Elsősorban az öreg villamosok miatt jöttünk, de ha már itt voltunk... :) Azért lelkesedéstől fűtött beszámolót senki se várjon, mert Brüsszel nem tett rám különösebb benyomást. Van negyven kilométernyi metrójuk, százharminc kilométer villamosuk (ez egy kicsit kevesebb, mint Pesten), de valahogy a hatékonyság mintha nem lenne cél az üzemeltetésnél. A járművek szűkek, zsúfoltak, a haladási sebesség alacsony, sok az érthetetlen várakozás, az utastársak pedig... hát szóval láttunk bolondot, hangosat, büdöset... Annak ellenére, hogy az egész rendszer valószínűleg jóval több pénzből épült ki és üzemel, mint az itthoni, folyamatosan úgy éreztem magam, mint a pesti 24-es villamoson.
Kezdjük a legérdekesebb résszel, a Barriére de St-Gilles/Bareel St-Gillis megállónál! Ez egy meredek domboldalban fekvő...
.... körönd, melynek a közepén egy díszkút áll. Ezt szabályos kör alakban kerülik meg a villamosok, melyek három irányból érkeznek/három irányba távoznak. Eredetileg a térre befutó mind a hét utcában volt sín, de az idők változnak.
Érdemes megfigyelni, hogy a sínek pár centivel az úttest fölé lógnak, a hézagot (valószínűleg utólag) valami bitumenszerűséggel tömték ki. Egyébiránt ez tényleg jópofa hely, és mivel autómentes napon jártunk itt, fotózni is viszonylag könnyű volt.
Brüsszelnek vannak szép részei, és jók a sugárutak + terek hálózata, de igazából kicsit szedett-vedett az összkép.
Nézzük meg a járműveket kicsit! Brüsszel még az ötvenes években került a PCC hatása alá, és csak pár éve kezdett el kimászni belőle. Ez azt jelenti, hogy a négytengelyeseket 2010 elején vonták ki a forgalomból, ami persze azt is mutatja, hogy nevezett jószágok nem voltak rossz konstrukciók. A hat- és nyolctengelyesek még ma is meghatározó elemei a tömegközlekedésnek.
Meglehetősen keskeny járművekről beszélünk (2,20 méter), melyek utasforgalmi lehetetlenségét fokozza, hogy az ajtók két sovány emberre lettek méretezve - megtermettebb embernek már össze kell húznia magát . Ehhez képest láttunk babakocsit is az utastérben, azt bizonyítva, hogy az emberi elme és ügyesség mindig győzedelmeskedik :) A mai - kétirányú - hattengelyesek egy része újonnan jött '72-ben, egy részét pedig egyirányúakból alakították ki.
A villamosflottát nemrég elkezdték átfesteni az előbbi képen látható ezüst-arany-mittudoménmi összeállításra, amit valamiért szecessziósnak hívnak, de még elég sok az előző festést viseli (a sárgát a kék (?) ajtókkal). Jobboldalt: forgóváz. Valahol olvastam, hogy a gyártó a hattengelyeseknél már saját fejlesztésű forgóvázakat épített be (a négytengelyesek egy részénél még amerikai eredetiket használtak), de azért így is eléggé hasonlít a Clark B2-es forgóvázra, "super-resilient" kerekekkel (a Tatra villamosok forgóváza a St. Louis B3-asra alapul, "standard resilient" kerekekkel).
A nyolctengelyes verzióból a többséget már átfestették; kevés sárgát láttunk. Ezeknek a belseje kicsit modernebb, vélhetően annak köszönhetően, hogy őket 77-78-ban gyártották.
A 2000-es sorozat (Tram 2000) egy helyi csoda, sehol másutt nem látni, és szerintem okkal. Az alacsonypadlós korszak korai, kísérletezős szakaszában tervezték, ezért kicsit a Tatra és a Skoda csodáira emlékeztet. Fő különlegessége a BAS-2000 "csuklós" maximum traction forgóváz, ami mindenféle cseles áttételekkel volt hivatott a tengely nélküli ívbeállást produkálni.
A baloldali képen ez a fura szerkezet látszik: az első kerék nagyobb átmérőjű, kerékagymotoros hajtással, a hátsó kerék viszont egészen pici. Hogy mindez mire lett volna jó, azt sajnos nem éreztem: a futása pont olyan volt, mint a kevésbé trükkös korai alacsonypadlósoké.
A STIB/MIVB (ez a helyi BKV francia/flamand rövidítése) legújabb szerzeményei a Bombardier Cityrunner családjába tartoznak, melyeket legújabban Flexity Outlook-ként kínálnak, holott ez a típus más, mint a szintén Outlook-nak nevezett Eurotram (sokan ezért Flexity Outlook Cityrunner-ként hivatkoznak erre).
A 3000-es sorozat 32 méter hosszú, a 4000-es 43, egyébként pedig 10 centivel szélesebbek a PCC-knél (tehát 2,3 méteresek - mint az ICS). Ha csak ülő utas van, látványos a belső tér, de amúgy nem praktikus. A jobb oldali képen a távolban a keresztpadot érdemes nézni, ott halál állni olyankor. De az első/hátsó ajtónál is elég komoly lejtésű rámpa van, csak hogy ne legyen lépcső/dobogó a padlószintben. Mi magyarok még kicsit örülhetünk annak is, hogy ezen villamosok (egy részének?) váza a Bombardier dunakeszi gyárában készül.
No, miután így kiokosodtunk, utazgassunk egy kicsit!
Balra: a Gare du Midi környéke ezen a képen világvárosias, a valóságban viszont olyan o'ccsópiaci hangulat volt, hogy azt se tudtam, merre ne nézzek. Olvastam is utólag, hogy ekkoriban valakit megkéseltek ott napközben. Jobbra: a mindenes Brüsszelben is Unimog.
Balra: Porte d'Anderlecht, jobbra: ideiglenes egyvágányozás a hajózható csatorna falának átépítése (?) miatt a Porte De Flandre-nál.
Balra: fél-grand union - azt hiszem, ezt hívják "butterfly union"-nak. Jobbra: ez itt nem rendkívüli eset - ha a villamos hosszabb, mint a peron, akkor az utas néha a sínekre/útra száll le. Mint mondjuk Svájcban is hasonló esetekben. Budapesten ilyen nincs, itt a peron hossza szabja meg a járműméretet, nem az utasforgalom :-/
A Montgomery környéke elég csecse, talán az egyik olyan, amit mutogatni lehet a főtéren kívül a turistáknak. Ráadásul villamos is van :)
A helyi szokások része, hogy amíg nincs pénzük "rendes" metróra, addig az alagutakban villamosokat járatnak. Az ilyen, prémetrónak nevezett vonalak egy része most már talán meg is marad villamosnak (mások már korábban "bemetrósodtak").
Az infrastruktúra állapota változó, de azért helyenként láttunk olyan vonalat, ahol rendes sebességgel bírtak menni a föld alatt is :)
A vonalak számozásából nem derül ki, hogy mi metró, mi villamos, mi premetró, és ez speciel jól is van így. Jobboldalt a De Brouckere megállót látjuk, ami modernebb volt a sokévi átlagnál. Itt jól látható, hogy az állomás "rendes" peronmagassága hol lenne, és hogy ezt lesüllyesztették a villamoshoz. A vicc az, hogy a legtöbb helyen azt láttuk, hogy a "magas" és a "mély" peron közt csak lépcső van, adva egy pofont az esélyegyenlőségnek (itt a képen hátul azért egy lift is látható).
Rövid videó erről az üzemeltetési fajtáról, amit Bécsben Ustrabának, Németországban Stadtbahnnak neveznének. Nálunk hívhatták volna négyes metrónak, ha lett volna egy kis eszük. Most hívhatják "üres gödörnek bizonytalan járművekkel". A videón látható csúcsforgalom egyébként valami balesetnek köszönhető, össze-vissza jött minden; volt, ami visszafordult, volt, ami a felszínre vezető rámpán visszafogott, és közben folyamatosan mondták be, hogy elnézést kérünk, elnézést kérünk.
Akinek tetszett az előbbiekben a Lemonnier állomásnál levő, 2-2 vágányos járműosztályzóval ellátott szintbeli elágazás, annak itt van még két kép róla. A jobboldali képen jobboldalt látható Cityrunnernek valami problémája lehetett, mert ő egy ideig várakozott ott.
Ez pedig a Montgomery premetró végállomás, ami igazából csak egy föld alatti hurok. Fel is akarják számolni, már próbálgarják, lehetne-e fejvégállomást csinálni belőle. Jobboldalt egy PCC műszerfalat láthatunk, mert az előbb elfelejtettem betenni, más kép meg nem illett volna ide :)
Csak hogy valódi metrót is lássunk: Stockel metróállomás meglepően fékezett habzású. Igaz, gyakorlatilag egy dombtetőn levő utca egy épületének pincéjében van, de akkor is, ennél minimálabb aligha lehet egy nehézmetró. Jobboldalt: vizuális utastájékoztató tábla egy metróelágazásnál (értsd: a peront elhagyva már a váltón megy a metró erre vagy arra).
A 44-es vonalon dübörgő öreg villamosokat fotóztuk egy domboldalon, amikor feltűnt ez a jópofa lejtő egy elágazáson túl. Szépen mutatja, hogy Brüsszel mennyire nem lapos - nálunk meg a 61-es villamoshoz külön vizsga ("kishegyipálya") kell a járművezetőnek, mert a Márvány utcánál ott van az a bukkanó. Ha nincs neki, nem mehet arra, ezért nem triviális például baleset vagy lezárás idejére a 61-es vonalra terelni a 18-as villamost. A jobboldali képen látható tolongás viszont azt mutatja, hogy itt egyszerűen nem működik a forgalomirányítás: ezek a tuják kifelé is így mentek, vissza is így jöttek, és később se láttuk nyomát annak, hogy megpróbálták volna normalizálni a követést.
A helyi Zuglón át (balra - Guillaume De Greef) jutottunk ki a Heysel stadionhoz és az Atomiumhoz. A stadionnál peronból nincs hiány (2+2), ez az egy szál kihúzó viszont ránézésre szűk keresztmetszetnek tűnt (jobbra). Igaz, kicsit arrébb ott a metró, de akkor meg a villamos minek :)
Két nem túl jól sikerült fotó az Igazságügyi Palota elől. Ez egy grandiózus tér egy domb tetején, kilátással a városra; ehhez képest a nagy része csak simán le van kövezve, a villamos két átmenő vágánya közt meg van két csonka - ez a Lujza ;) nevű végállomás (az utascsere nem itt zajlik). Nem bonyolították túl!
Az oldal végére még egy kis rövid videó.
Nem mondom, hogy baj, hogy "az egyesített Európa fővárosában" is villamosoztam már (turistaként már jártam itt többször), de nem találtam egetrengető dolgokat.