Tour de Trams 2019: Liberec és Görlitz
Kötetlennek szánt útibeszámoló

A "Tour de Trams" (ejtsd: túrdötramsz) nevet még 2003-ban találtam ki, egy majdnem egyhetes németországi vonatozós-villamosozós túra után, mert valami címet kellett adni a róla készült útibeszámolónak. Utána még volt néhány hasonló kirándulásom többé-kevésbé ugyanazzal a társasággal: egyszer megint Németországba, illetve kétszer Svájcba (lásd itt és itt). Ezt követően hol időm, hol kedvem nem volt ilyen - néha bizony elég fárasztó - túrákat tenni, csak kisebb ugrások voltak ide vagy oda, néha társasággal, néha egyedül. 2019-ben aztán valahogy felmerült NZA-val beszélgetve, hogy megint kellene egy egynapnyi távolságnál távolabbra vivő villamosos kirándulást szervezni. Úgy emlékszem, ő elsősorban Wrocławba szeretett volna elmenni, én meg Felső-Sziléziába, de lehet, hogy nem így volt; mindenesetre ha már arra járunk, kitaláltuk, hogy benézünk a csehországi Liberecbe is, hazafelé pedig elektricskázunk egyet a Magas-Tátrában. Időpontnak a karácsony utáni napok feleltek meg mindkettőnknek, úgyhogy a szentestei kicsomagolás után kezdhettem megint csomagolni, ezúttal befelé :) Valamiért annyira felspannolt a dolog, hogy az indulás előtti éjszaka egyátalán nem tudtam elaludni - ez a későbbiekben némileg az élmény rovására ment, de mivel nem nekem kellett vezetnem, megpróbáltam útközben pótolni.

Liberec, ahol rögtön két nyomtávon is járnak a villamosok

A hajnalok hajnalán történő indulás után a kocsiban hamar elnyomott az álom. Csak részletek vannak meg az útból, például hogy NZA cseh autópályamatricát próbál venni a szlovák autópályán, de nem kap, aztán a következő benzinkúton is megállunk, de ott se kap, aztán már Csehországban vagyunk. Kicsit később azzal ébresztett fel, hogy nézzek balra, mert épp Prágán hajtunk át, és az ottani főműhely kerítése mögött látszik pár ex-miskolci Tatra. Ezen sorok írásakor (2020 szeptembere) egyébként a Google 3D műholdfotóján is felismerhetők a borsodi jövevények! Nemsokára aztán az útmenti dombokból hegyek lettek, és megérkeztük a nagyjából százezer lakosú Liberecbe.

Ezen a két képen rögtön látszik is Liberec különlegessége: hogy vannak méteres és vannak normál nyomtávú villamosvonalak is, a közös szakaszokon pedig háromsínes a pálya. A város - más csehszlovák városokhoz hasonlóan - a nyolcvanas években kezdett el az addig méteres nyomtávú villamoshálózat 1435 mm-esre átépítésén gondolkodni, de nem bírták rászánni magukat. Végül a szocializmus kimúlt, de a gondolat megmaradt, a kilencvenes években pedig nekiálltak az átalakításnak. Nem értek a végére: bár a belváros mindkét nyomtávú villamossal bejárható, Viadukt megállótól kifelé csak normál nyomtáv van, Ulice Lomu megállótól kifelé pedig csak méteres. Ennek megfelelően vannak méteres- és normál nyomtávú forgóvázas Tatráik is; a járművek elején egy kék vagy piros korongban van feltüntetve, hogy az adott kocsi 1000 vagy 1435 mm-es. További érdekesség, hogy régebben szükség szerint cserélgették a forgóvázakat a járművek alatt, mert az átnyomtávozás körülbelül ennyiből állt. A bal oldali képen mindenesetre a 61-es pályaszámú, normál nyomtávú T3R.SLF-et láthatjuk, mely papíron az azonos pályaszámú, 1986-os gyártású T3SUCS felújításaként készült el 2019-ben, de a valóságban nem sok (semennyi?) eredeti alkatrészt tartalmaz. A gyakorlatilag új gyártású villamos közepén egy alacsonypadlós részt találunk, ez a KOS Krnov VarCB3LF jelzésű kocsiszekrényének jellegzetessége.

lib2_jpg_a719ba40b620a450b13b0a368448da25.jpg
Map C Chris Smere, used under CC BY-NC 4.0

Ahogy itt fentebb látható, a villamoshálózat Y alakú, ennek először a jobb alsó sarok felé húzódó ágával szeretnék foglalkozni, az ugyanis elhagyja Liberecet, és a Luzsicai Nisza (Lužická Nisa) folyócska völgyében egészen Jablonec nad Nisou belvárosának széléig megy. A két város önálló villamosüzemeinek összekötését már a XIX. század végén tervezték, de csak a második világháború után láttak neki megépíteni. A méteres nyomtávú, egyvágányos helyközi vonalat végül 1955-ben adták át, a rajta közlekedő járműveket a két város közösen adta. 1960-ban a közös közlekedési vállalat kettévált, ami nem sok jót sejtetett. A jabloneciek előbb a városi villamosukat szüntették meg (1965), majd a helyközi vonalból is kiszálltak (1969). A hetvenes évek elején a jabloneci szakaszon nem jártak egy ideig átépítés miatt, az újranyitástól kezdve pedig már egy új, a belvárostól kijjebb eső végállomásról indultak a villamosok Liberec felé. A kilencvenes évektől kezdve a vonal libereci részét modernizálni kezdték: részben kétvágányúsították és "kétnyomtávosították" - és a tervek szerint ezt egészen Jablonecig folytatják, ha lesz rá pénz. Arról is szó volt egy időben, hogy a villamost az ugyanabban a folyóvölgyben futó vasútvonalra terelik, de ezt végül elvetették.

© Ernst Plefka© Ernst Plefka
Az idő szűkössége és a reménytelen időjárás miatt a városok közti szakaszon nem szálltunk le fényképezni. Ezt pótolandó itt van két kép Ernst Plefkától!

A helyközi vonal - számomra meglepően - jó állapotban van. A felsővezeték hosszláncos rendszerű, az oszlopok inkább nagyvasutat sejtetnek, mint villamost, akárcsak a jelzők. A közúttal való kereszteződések többnyire andráskereszttel vannak jelölve, de van klasszikus "pozorvlakos" fénysorompó is. A közelmúltban felújított szakaszokon előkészítették a normál nyomtáv beépítését szélesebb aljak elhelyezésével, melyekre a plusz sínszál is ráfér. A vonal nagy része hagyományos betonaljas, de vannak Y alakú fém aljak is, a városi szakaszon pedig nagypanelt is láttunk.

A libereci végállomás, mely a Tyršovy sady névre hallgat, hozza a kötelező csehszlovák hangulatot: hurokvágány egy lakótelep tövében :) Szokatlan viszont, hogy a hurok belsejébe nyúló csonkavágányon szerelőakna van. A 39-es pályaszámú jármű egy T3R.PV 2004-ből - ahogy látható, ennek nincs alacsonypadlós középrésze (VarCB3 típusú kocsiszekrény). Ezek szerint a csehek 2004-ben még újonnan építettek hagyományos kinézetű T3-asokat!

Bevallom, a vonal nem ihletett meg annyira, hogy videózzak (esett az eső, minden sötét volt és szürke), úgyhogy más videóját tudom csak iderakni. De talán jobb is így, mert ezen a vezetőállásból látszik minden! Az eredeti film Viadukt végállomásnál kezdődik, de a fentebbi lejátszóablakban a belvároson átvezető szakasz végétől, ...

... azaz a Fügnerova központi csomópont modern diadalívétől indulunk, lásd balra fent. Ez az épület pont úgy néz ki, mint amit a szocialista Csehszlovákiától megszoktunk, pedig a kilencvenes évek közepén épült! Nem lepődnék meg, ha ugyanaz tervezte volna, mint aki a prágai Barrandov lakótelepi vonal túldimenzionált megállóit. Balra a 35-ös pályaszámú, 2007-es gyártású T3R.PLF-et látjuk. Ha valakit esetleg érdekelne, hogy mi a különbség a T3R.PLF és a T3R.PLS közt: az előbbinek Cegelec Progress hajtása van, az utóbbinak Škoda. Jobbra: aki eme kép láttán azt gondolja, hogy egy Tatra T3-ast lát, az téved, mert ez egy Škoda 02T! Persze ez igazából csak a Škoda által használt típusjelzés az általuk korszerűsített T3-asok egy részére (volt 01T is), másutt T3M.04-ként említik. A kocsi eredetileg Olomoucban kezdte pályafutását még 1967-ben, majd 2007-ben került ide alkatrésznek. Végül olyan jó állapotúnak találták a kocsiszekrényt, hogy szétbontás helyett korszerűsítve "feltámasztották".

Balra még egy T3M.04 1996-ból. Jobbra: egy 2014-es T3R.SLF a Zámecké náměstí közelében. Ez az óváros széle; régebben átjárt rajta a villamos, ma csak érinti.

Mivel karácsony második napja volt, nem volt őrületes pörgés, ugyanazokat a kocsikat láttuk újra és újra. Ez itt például megint a 30-as, és megint a 39-es, ezúttal a pályaudvar környékén.

A már szintén látott 61-es a 3-as vonal két végállomásán: baloldalt Horní Hanychovban, jobbra Lidové Sadynál. Utóbbi hely tisztára olyan volt, mintha Svájcban lettünk volna; látszik, hogy ez egykor egy kimondottan gazdag város volt!

Utóbbi helyen sikerült ezt a "vénséget" is elcsípni: egy 1988-as gyártású T3SUCS-ből 1998-ben kialakított T3M.04. A belsejét lefotóztam, hogy ilyet is lássunk.

Spontán kitérő Görlitzbe

Mivel a libereci látogatás az esős idő miatt rövidre lett szabva (mindent beutaztunk, csak nem szálltunk le fotózgatni), illetve mivel pont útba esett Wrocław felé, úgy döntöttünk, hogy betérünk a lengyel-német határ németebbik oldalán fekvő Görlitzbe (a lengyel oldalt Zgorzelecnek hívják - a két város 1945-ig egy volt). Érdekes volt, hogy Csehországból Németországba Lengyelországon át mentünk, bazi nagy külszíni fejtések mellett.

Görlitzről körülbelül annyit tudtam eddig, hogy itt működödik a német nyelvterület egyik legjelentősebb vasúti gyára, mely a ma is sokfelé használt emeletes kocsik mellett - többek közt magyar kocsik alatt is felbukkanó - forgóvázakat is fejlesztett, úgyhogy érdeklődve vártam a megérkezést. Na jó, azt is tudtam, hogy KT4-es Tatrákkal közlekednek, az egyik utolsó olyan németországi üzemként, ahol egyátalán nincs alacsonypadlós/szintben beszállós jármű. Ez persze lehet, hogy a közeljövőben megváltozik, mert 2020-ban kiírták a tendert nyolc új kocsi vásárlására.

Netzplan
Von -norsk - Eigenes Werk, CC BY-SA 4.0, Link

Régen itt is több vonal volt, de mára csak egy városmagban fonódó, X alakú hálózat maradt belőlük, összesen 12 km hosszban. Ehhez vegyük még hozzá, hogy mindkét vonalon 30 percenként jártak a villamosok, szóval hamar rájöttünk, hogy nem fogunk túl sokat fotózni. Már rögtön a jegyvétel problémás volt, mert az automaták csak készpénzt fogadtak el, kártyát nem. Németországban valamiért nem olyan elterjedt a kártyás vásárlás, mint mifelénk, és különösen annyira nem, mint Lengyelországban, ahol mint majd látni fogjuk, pénz és papírdarabok hordozgatása nélkül is el lehet tömegközlekedni bizonyos helyeken.

Kicsit még hadd szidjam az időjárást: itt is olyan sötét volt, hogy inkább kicsit túlexponáltam a képeket, hogy ne csak egy sötétszürke foltot lehessen világosszürke háttér előtt látni :) Baloldalt egy 1987-es gyártású KT4D-C a Demianiplatz megállóban; a ráncajtós, elektronikus kijelző nélküli kocsi már-már régimódinak tűnt. Jobb oldalt száz méterrel arrébb, a Frauenkirche előtt látjuk - valószínüleg - a 2308-os kocsit. Mit mondjak, nem nagyon erőltetik meg magukat, hogy könnyen megtalálható legyen a pályaszám a járműveken...

A Berliner Straße máskor lehet, hogy tele van élettel, de most egy cseppet üres volt. Meg sötét, ezt a villamosos képet is utólag kellett kivilágosítanom. Az utca végében viszont jól nézett ki a pályaudvar!

Balra: mivel villamos nem jött, a házakat nézegettem - itt még nem múlt el az NDK-s pangás :( Jobbra: látott már valaki ilyen betonaljakat? Vajon mi lehet az előnyük?

És itt van megint a 2306-os és 2302-es, ezúttal a pályaudvar előtt.

Még két kép ugyanott készítve. Ilyen menetrend mellett nem sok kedvünk volt beutazni a teljes hálózatot, plusz erősen sötétedett, nekünk meg még el kellett jutnunk Wrocławig.

(C) NZA

És elérkeztünk az oldal végére! Balra rövid utazásunk kiinduló- és végállomása, Weinhübel, ahol egy lakótelep melletti parkolót jár körbe a villamos, hogy aztán szó szerint a kertek alatt induljon vissza a belváros felé egy több megállónyi egyvágányos szakaszon. De a 2-es déli részén is egyvágányozást láttunk volna, ha kimentünk volna oda, lásd vágányrajz. Igazából egy már nyugatnémet szinten karbantartott, de még NDK-s szinten kiépített üzem ez, elég lassú átlagsebességgel; nem éreztem úgy, hogy egyszer majd vissza kell jönnöm ide, beutazni a most kihagyott részeket. Persze ki tudja, napsütésben lehet, hogy jobb emlék lett volna ez a látogatás! Ja, jobbra még egy KT4-es belsőt láthatunk NZA-nak köszönhetően, aki nem felejtette el lefotózni :)

A bónusz képekért köszönetet szeretnék mondani Ernst Plefkának és NZA-nak!
Felhasznált források: seznam-autobusu.cz, cseh és német Wikipedia

Folytatás: Wrocław, avagy szerelem első látásra (MAJD HA ELKÉSZÜLÖK VELE)


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez