VARGA ÁKOS ENDRE:
Gondolatok a budapesti villamos nosztalgiaüzem alapjairól (2004)

EGY AMATŐR MAGÁNVÉLEMÉNYE 2004-BŐL

Bevezető

A lehetséges példaképek rövid bemutatása
"Nyugati" példák
"Keleti" példák
Budapesti nosztalgia villamosok

A budapesti villamos nosztalgiaüzem koncepciója - Kinek?
Kik a célközönség?
Hogyan jutunk el hozzájuk?

A budapesti villamos nosztalgiaüzem koncepciója - Miből?
Külföldi minták
Árak
Konkrét számok
További bevételi források

A budapesti villamos nosztalgiaüzem koncepciója - Mit?
Nosztalgiamenetek
Különvillamosok
Városnéző villamos
Városnézés komplex program részeként
Büfé- vagy buli-villamos
Különleges események
Filmforgatás
Kiállítóvillamos
Reklámvillamos
"Villamosok napja"
Villamosvezetés

A budapesti villamos nosztalgiaüzem koncepciója -Mivel?
Járműpark
Első csoport: múzeumi járművek
Második csoport: kifejezetten nosztalgia járművek
Harmadik csoport: normál forgalmi járművek
Technikai korlátok
Kéttengelyes, favázas, "régi" villamosok
Kéttengelyes, acélvázas villamosok
Pótkocsik
UV, MUV
Csuklós villamosok
FVV csuklós
Hungaroplan 3750
A jövő
Különleges járművek
"Cabrio" villamosok
Villamos tehermozdonyok, hóseprők

Végszó

Bevezető


Régi pesti villamosok egy filmforgatáson

A világ számos villamosüzemének van rendszeres nosztalgia-, vagy turisztikai célú szolgáltatása. Ezek megvalósításukban különbözhetnek, de közös bennük, hogy működtetésük egyszerre műszaki történeti és marketing feladat. Műszaki történeti, mivel a régmúlt emlékeit elevenítik fel, és marketing, mivel a nyilvánvaló turisztikai funkción túl a tömegközlekedés iránti pozitív érzéseket is növeli. Egy régi villamosra ugyanis még az is szívesen felszáll, aki amúgy kerüli a közösségi közlekedési eszközöket. A kisgyermek számára izgalom egy ilyen utazás, mely felkelti a figyelmét a közlekedés iránt, a felnőtteknek pedig kikapcsolódás, múltidézés. Külföldi és hazai példákból tudjuk, hogy a nosztalgia villamosozás családi program, mely nem csak a "magányos" (az idézőjel annak szól, hogy különcnek számító hobbijuk ellenére többnyire nagyobb csoportokban járnak) vasútbarátokat vonzza! Ebben a tanulmány-szerűségben azt szeretném bemutatni, hogy a lehetőségek ennél jóval bővebbek.

Budapest ilyen szempontból ráadásul kiemelkedő adottságokkal rendelkezik, hiszen villamoshálózata a legrégebbiek közé tartozik, és a mai napig nagy kiterjedésű, tehát összetettebb programokat is ki lehet rá dolgozni. Lehetőségünk lenne a Millenniumi Földalatti Vasutat, a HÉV-et, a Fogaskerekű Vasutat, a Budavári Siklót, illetve a busz- és trolibusz üzemet is bevonni a programok szervezésébe, nem is beszélve a dunai hajózásról! De mielőtt belekezdenék konkrét példák felvázolásába, lássuk, mit találunk a környező országokban!

Megjegyzés: Ez az írás a Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület tagjaként végzett munka lecsapódásaként készült 2004-ben, ezért ennek az egyesületnek a neve többször is szerepel. Mivel az írás ennek ellenére csupán "írói munkásságom része", azaz magánvélemény, az említett egyesülettől független produktum, oda lehet más nevet is képzelni. Egyébként pedig - mivel nincsen témába vágó szakirányú képesítésem - a tévedés jogát fenntartom a leírtakkal kapcsolatban. Ez nem szakmai anyag, de véleményem szerint alkalmas gondolatébresztése.

A lehetséges példaképek rövid bemutatása

A turistaszezonban Európa "villamosos" nagyvárosaiban mindennapos a nosztalgia- és városnéző villamosok felbukkanása. Az talán természetes, hogy "nyugaton" irigylésre méltó megoldásokat láthatunk, de a volt szocialista blokk egykori országaiban is figyelemre méltó kezdeményezésekkel találkozhatunk, és ez legalábbis elgondolkoztató!

"Nyugati" példák

San Francisco-ban a belvárosi főutcaként funkcionáló Market Street-en civil kezdeményezés nyomán járnak újra menetrendszerűen a megszüntetett amerikai villamosüzemek festésével ellátott régi kocsik. Bécsben a világ egyik legnagyobb villamosmúzeuma mellett tucatnyi bérelhető nosztalgia jármű is üzemel, két egyesület gondozásában. Az éves rendezvényeken ("Villamosnap", kerek évfordulók) túl nyári szombatokon, vasár- és ünnepnapokon városnéző villamos közlekedik, napi három indulással. Az angliai "Crich Tramway Village" területén - mely a turistaszezonban minden nap nyitva van (azon kívül csak hétvégéken) - az Egyesült Királyságból származó régi kocsik mellett egy berlini villamossal is utazhatnak az érdeklődők. Amszterdamban a régi villamosok szerelmesei egy bezárt vasútvonalat tettek járhatóvá, ahol hétvégéken közlekednek jobbára saját tulajdonban levő járműveikkel. Ezen felül különleges alkalmakkor, illetve felkérés esetén a városi hálózatot is bejárhatják. A Hannover melletti Wehmingenben hasonló megoldást választottak: egy volt bányatelep, és az ahhoz tartozó iparvágány alapjaira épített mini-üzemükben járatják a főleg német nyelvterületről származó villamosaikat, bár gyűjteményük egyik legnagyobb büszkesége a budapesti Millenniumi Földalatti Vasút 1896-ból származó, 12-es számú motorkocsija! Később majd szót fogok ejteni az imént említett üzemeltetési módok közötti különbségekről.

"Keleti" példák

Prágában a turistaszezon hétvégéin a 91-es vonal óránként induló nosztalgiaszerelvényei a város nevezetességeit látogatják végig. A zágrábi Műszaki Múzeum minden vasárnap körutazást szervez a város hálózatán egy 1923-as gyártású villamossal. A romániai Ploiestiben egy volt bécsi szerelvényt közlekedtetnek gyermekvillamosként. 2001-től a Bánsági Villamosklub (TCB) kezdeményezésére Temesvárott minden második szombaton nosztalgiavillamos járt, melyet egy normális vonaljegy érvényesítésével lehetett igénybe venni. Aradon az Arad-Hegyaljai Motorosított Vasút szinte teljes régi járműállománya meg lett tartva, és egy gyönyörűen felújított kocsi igénybe vehető különmenetek céljából. Lengyel városokban, például Lodz-ban vagy Szczecin-ben is működik nyaranta rendszeres turista-vonal. És egy egzotikus példa: Isztambul ázsiai részén az egykori keskeny nyomtávú hálózat egy szakaszát élesztették fel körirányú turista-viszonylatnak, használtan vásárolt, NDK eredetű kéttengelyes villamosokkal.

Budapesti nosztalgia villamosok

Sajnos az, aki régi budapesti villamossal szeretne utazni, nincsen elkényeztetve. Az elmúlt évtizedekben utazhattunk ilyennel Amszterdamban (2624-es és 2964-es pályaszámú kocsik; előbbi a közelmúltban haza lett szállítva Budapestre, utóbbi Debrecenbe került, ahol azonnal elkezdték működőképes helyreállítását), az angliai Bradfordban (2577+2576 psz.), Debrecenben (2568+2572 psz.) és Szegeden (2569+2573 psz.). Utóbbinál ráadásul 2004-ben nem csak, hogy felújították nosztalgia ikerkocsijukat, de még egy - szintén budapesti eredetű - FVV csuklóst is nosztalgia állományba terveznek venni.


Német villamosbarátokkal zsúfolt nosztalgiavillamos a Dunakorzón

Budapesten a kilencvenes évek eleje óta nem találkozhattunk hasonló kezdeményezéssel, a meglevő működőképes járművek ugyanis bérelt különjárati szolgálatban állnak, és leginkább csak évfordulókon lehet őket látni, amint politikusokat és a sajtó munkatársait szállítják egy-egy eseményre. Esetleg még filmforgatásokon is elkaphatjuk őket - de csak nézőként. Számos alkalommal voltam tanúja annak, amint az „utca embere”, vagy éppen egy közlekedésbarát fel szeretett volna szállni egy-egy ilyen menetre, de nem volt lehetősége rá, mert nem engedték. Mivel az átlagember máskor nem találkozik régi villamossal, az ilyen negatív tapasztalatok miatt a BKV olyan "támogatókat" veszít el, kiknek a cég iránti pozitív érzelmeit másféle marketing módszerekkel nem igazán lehet visszanyerni.

Pedig a lehetőségek adottak: a fővárosban - bár a megőrzés, helyreállítás és bemutatás fontosságát csak a nyolcvanas-kilencvenes évek BKV vezetése ismerte fel - komoly nosztalgia járműpark áll rendelkezésre. A rendszerváltás környékén voltak is kísérletek rendszeres különmenetek megtartására a Duna-parti vonalakon, de ezek mérsékelt sikert arattak, valószínűleg azért is, mert az akkori politikai és gazdasági változások közepette nem alakulhatott ki a szükséges üzleti szemlélet, sem a szolgáltatói ("mennyiért mit nyújtok?"), sem a keresleti ("mennyit ér nekem egy különvillamosozás?") oldalról.

Tekintve, hogy nem csak a gazdag, jóléti államokban lehetséges nosztalgiaüzemet működni, hanem tőlünk keletre is, jóval kisebb hálózatokon, kisebb turistaforgalom mellett, azt kell gondoljam, valami hasonló Budapesten is megvalósítható. Bár elképzelhető, hogy számszakilag önmagában veszteséges az ilyen tevékenység, de hozadéka sok más területen csapódna le: turisztikai bevételek, a cég imázsának javulása. Kutakodásaim alkalmával informálisan a BKV több vezető beosztású illetékese kijelentette, hogy ők is örülnének egy budapesti nosztalgiaüzem működésének, de nem tudják magukra vállalni annak létrehozását. Talán az ő munkájukat is segíthetik alábbi gondolataim.

A budapesti villamos nosztalgiaüzem koncepciója - Kinek?

Amikor az ember a "nosztalgiavillamos" szót hallja, lelkes vasútbarátok jutnak az eszébe, amint jegyzetfüzettel és fényképezőgéppel a kezükben rögzítik, hol, mikor, milyen régi kocsit láttak. Pedig nem csak rájuk lehet közönségként számítani!

Kik a célközönség?


Végre egy magyar villamosbarátokkal zsúfolt nosztalgiavillamos!

Egyrészt vannak a spontán érdeklődők, akik ha meglátnak bármi régit, valamiféle megmagyarázhatatlan vonzalomtól vezérelve ki akarják azt próbálni. Gondoljunk csak a számtalan autómárka- és oldtimer találkozóra, a repülőnapokon a régi kétfedelű repülőgéppel sétarepülésért sorban állókra! Ide tartoznak a családok is, akiknek kellemes hétvégi program lehet egy olyan út egy régi villamossal, melyet apuka és gyermeke egyaránt fülig érő mosollyal élvez. Személyes tapasztalat, hogy egy-egy érdekesebb villamos láttán tucatnyi járókelő táskájából kerül elő a fényképezőgép vagy a kamerás mobiltelefon. Nem tudhatjuk, hány ilyen rejtett, "látens" villamosbarát van, hiszen eddig nem volt alkalmuk arra, hogy összegyűljenek, és megmutassák magukat!

Rajtuk kívül léteznek természetesen a komoly, "akut" érdeklődők: a vasút- és villamos barátok. Számtalan, az interneten, vagy éppen modellező szakkörben indult kezdeményezés a tanúja, hogy mennyire érdekelnék őket a különmenetek. Elfogadható összeget rá is áldoznának ilyesmire, tehát nem igaz, hogy a BKV költségén szeretnének "játszadozni"!

És persze vannak a turisták, akiknek összetettebb szolgáltatás keretében kell eladni a különvillamosokat: akár önálló élményként, akár városnéző járműként. Erről a témáról később ejtek szót.

Hogyan jutunk el hozzájuk?

Nagyon fontos, hogy a potenciális közönség tudjon a különvillamosozás lehetőségéről. Eme írás szerzője úgy emlékszik gyermekkorából, a nyolcvanas évekből, hogy a nosztalgia villamos közlekedtetéséről mindig csak akkor szerzett tudomást a család, amikor már be volt táblázva a hétvége. Egy rövid újságcikk, a rádióban való megemlítés (Fővinform) segíthet, de vannak más, szinte ingyen a rendelkezésünkre álló lehetőségek is!

Itt vannak például a forgalomban közlekedő villamoskocsik tető-hirdetőtáblái, melyek nagyrészt üresen, azaz szürkére festve árválkodnak. Egy megfelelően kitalált, színes, figyelemfelkeltő felirat könnyen célhoz érhet. Ugyanígy az UV kocsik belső hirdetőfelületei is adják magukat, ezek ráadásul az álló utasok szemmagasságában vannak, tehát könnyen észrevehetők.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a régi, illetve érdekes kinézetű járművek felbukkanása önmagában is figyelemfelkeltő hatású: ha csütörtök-pénteken egyetlen "Muki" villamos tehermozdony körbejárja a várost egy "szombat déltől nosztalgia villamos az 56-os vonalon", vagy "utazzon velem, telefonszám ez és ez" feliratú transzparenssel, az legalább annyi emberhez eljut, mint egy napilapban leadott hirdetés. De egyetlen, a Nagykörúton közlekedő villamosnak is lehet állandó reklámfestése, mely a hétvégi nosztalgia villamosozásra hívja fel a figyelmet (mint például Brüsszelben a fő körjáraton járó egyik villamos).


Interneten szerveződött közlekedésbarát társaság szegedi kiránduláson

Az Internet lehetőségeit is ki kell használni: itt a villamos barátok csoportokba tömörülnek, és a kapott információkat azoknak is továbbadják, akik nem csatlakoznak a világhálóra. Levelezési listákon és fórumokon feladott ingyenes hirdetési lehetőségek is rendelkezésünkre állnak, hogy a külföldi érdeklődőkhöz eljuttassuk létezésünk hírét. Ezt a médiumot nem szabad alábecsülni: a szerző privát weboldalának hatására már távoli országok lakóinak figyelme is Budapest villamosai felé fordult. Talán jelent valamit - ha nem is sokat - az, amikor ausztrál házaspárok, vagy éppen észak-amerikai műkedvelők jelzik, hogy elkezdték magyarországi látogatásukat szervezni a képek láttán!

A külföldi közlekedésbarát folyóiratok is megfelelő fórumot biztosítanak rendszeres nosztalgiaüzemi tevékenység ingyenes, vagy jelképes áron való reklámozására. Ilyen folyóirat például a német VDVA Blickpunkt Strassenbahn című kiadványa. Szintén sokat segíthet a más országok klubjaival, hasonló célú szervezeteivel való együttműködés, baráti kapcsolatok ápolása. Jelen sorok írója például több ilyen külföldi csoportosulás tagjaival tart fenn személyes kapcsolatot.

Az talán egyértelmű, hogy bizonyos eseményekhez kapcsolódva a reklám maga a jelenlét. Ilyenek a kerületi napok, utcabálok, felvonulások, tematikus kiállítások, konferenciák. Sok német és svájci városban például elképzelhetetlen lokálpatrióta rendezvény nosztalgiavillamosos "ráhordó" szolgáltatás nélkül.

A turistaforgalom "megszerzéséhez" a vendéglátóiparral való szoros együttműködés szükséges. Ez megnyilvánulhat utazási irodák, utazás- és programszervezők megkeresésében, illetve szakmai rendezvényeken (mint amilyen például az Utazás kiállítás) való megjelenésben. Ezek természetesen teljesen üzleti alapokon nyugvó kapcsolatok kellenek, hogy legyenek, a díjazásban való előre megegyezéssel, alaposan kidolgozott programokkal, jogilag teljes szerződéssel. A szakmai jellegű (vasút- és villamosbarát) utak szervezése ügyében pedig meg kell keresni az ilyen profilú MÁV Nosztalgia Kft-t. A szerzőnek tudomása van arról, hogy a VTTE Nosztalgia Bizottságának korábbi vezetője informálisan felvette a kapcsolatot velük, illetve a Magyar Turizmus Rt. egy prominens személyiségével is, akik mind pozitívan viszonyultak egy esetleges nosztalgia együttműködés ötletéhez.

A budapesti villamos nosztalgiaüzem koncepciója - Miből?

Nyilvánvaló (de legalábbis valószínűsíthető), hogy egy ilyen üzem fenntartásának olyan anyagi vonzatai vannak, melyek vagy nagyobb mennyiségű tőke befektetését, vagy már meglévő műszaki és szervezési háttér meglétét feltételezik. Egy csak erre a feladatra létrehozott csoportosulásnak egyetlen régi jármű működtetése is gondot jelenthet, de a BKV mindennapos üzemeltetési hátterében ugyanez csak minimális plusz feladatokhoz vezet.

Ráadásul a VTTE (MAVITE, VEKE, stb) tagjainak személyében a BKV-nak már rendelkezésére áll egy olyan szervezet, melynél egy ilyen vállalkozásnak mind történeti, mind műszaki tudásbázisa megvan! A VTTE Nosztalgia Bizottságának tagjai többször jelezték, hogy hajlandóak szabad idejükben, társadalmi munkában, azaz ingyen résztvenni nosztalgia villamosok üzemeltetésében és karbantartásában. Természetesen ez csak egy külön szerződésben alaposan körülírt formában működhet. Ez persze csak egy lehetséges megoldás. Lássuk, mik vannak még!

Külföldi minták

Külföldön több fajta nosztalgiaüzemi megoldással találkozhatunk.

Amszterdamban lelkes műkedvelők (köztük volt, és még aktív közlekedésben dolgozók) alapítottak nosztalgia egyesületet (Elektrische Museumslijn Amsterdam). A tagok saját pénzükből vásároltak régi villamosokat Európa különböző részeiből, hogy aztán azokat - részben saját költségükön, részben jegy-eladásból, bérbe adásból, illetve adományokból - működtessék. Bár korábban kizárólag a holland főváros villamoshálózatán bonyolították le útjaikat, később - közösségi támogatásokból és egyéni felajánlásokból - saját múzeumi vonalat építettek ki egy régi vasútvonal helyén. Ennek nagy hátránya, hogy a zöldterületek szélén futó pálya minden szépsége ellenére sem adja vissza a villamos, mint közúti közlekedési eszköz hangulatát. A holland fővárosban egyébként további hasonló egyesületek is alakultak, de ezek különféle anomáliák miatt lehetetlen helyzetbe jutottak és 2004 végére gyakorlatilag működésképtelenné váltak. Az ezen a linken elérhető írás az "odakint minden tökéletes" közhely valótlan mivoltán túl rávilágít a civil szervezetek közötti összefogás szükségességére is!

Bécsben két egyesület foglalkozik nosztalgia villamosokkal. Az egyik, a Vasútbarátok Egyesülete (VEF) 1950-ben alakult, és a hetvenes években kezdett villamos járművek gyűjtésével, majd az azokkal végzett nosztalgiamenetekkel ("Rent-a-Bim") foglalkozni. 1985-86-ban ez a csapat egy másik egyesülettel, az 1966-ban alapított WTM-mel (Wiener Strassenbahnmuseum) összefogva, a helyi közlekedési vállalat hathatós támogatásával hozta létre a tulajdonképpeni bécsi villamosmúzeumot, mely ma a világ legnagyobb ilyen gyűjteménye.

A két egyesület rendszeresen üzemeltetett járműveit egy, a bécsi közlekedési vállalattól jelképes áron, évi 70 euróért bérelt remízben tartja karban. Az üzem fenntartása a különmenetekből befolyó összegekből, tagdíjakból és felajánlásokból történik, az egyesületek tagjai szabad idejükben, ingyen dolgoznak a gyűjteményen. A vágány- és áramhasználatért átalánydíjat fizetnek, a városi hálózatot pedig meghatározott feltételekkel használhatják, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy a menetrend szerinti forgalmat semmiképpen sem zavarhatják. Ugyanemiatt csak csúcsidőn kívül végezhetnek meneteket. A bevételeket ezen felül ajándéktárgyak árusításával is növelik.

Csak érdekességképpen néhány adat a VEF 2003-as teljesítményéből:

Számos német városban látszik annak példája, hogy a nosztalgiaegyesület és a helyi közlekedési vállalat közös előnyökön alapuló szimbiózisban él, melynek keretei szerződésben rögzítettek. Ez azt jelenti, hogy például a kocsik technikai felügyeletét, javítását a közlekedési vállalat végzi, a különjáratok, és egyéb szolgáltatások szervezését és lebonyolítását (kezdve az utak meghirdetésétől, a járművezetésen és az idegenvezetésen át a kalauzkodásig, a járművek takarításáig) pedig az egyesület. A vágányhálózat használata helyenként díjmentes, a közlekedési vállalat számára ilyenkor a nyereség a nosztalgiaüzem marketing-értékében jelentkezik, illetve abban, hogy a kocsikat ők is igénybe vehetik saját céljaikra. Másutt az egyesületek előre megszabott, de méltányos díjakat fizetnek a közlekedési vállalatnak, melyeket a meneteik bevételéből fedeznek.

Árak, és ami mögöttük van: bevételek, kiadások, támogatások

Egy nosztalgiaüzem, még ha az anyacég minden tőle telhetőt meg is tesz a működtetésért (hely biztosítása, vágány- és áramhasználati díjaktól való eltekintés, műszaki karbantartás), akkor is többnyire pénzszerző gazdasági tevékenységet végez. A bevételt ideális esetben vissza kell forgatni az üzemeltetésbe, például cserealkatrészek beszerzésére, fényezésre, vizsgáztatásra. Az idejük túlnyomó részét a múzeumban töltő régi kocsik a példák arra, hogy egy favázas villamos akkor is elhasználódik, ha nem használják: a fa megvetemedik, a vázszerkezet meghajlik, a festék elkezd leperegni. Ilyenkor a villamos anélkül megy ismét tönkre, hogy bevételt termelt volna, azaz visszahozta volna az árának legalább egy részét. Ez a jelenlegi, nem túl rózsás gazdasági helyzet közepette luxusnak tűnik. Persze ha megfelelő politikai és kultúrális háttér (vagy egy bőkezű meccénás) a rendelkezésünkre áll, elfogadható, hogy "szobornak" használjuk a működőképes járműveket, de egyébként megkockáztatom, hogy pazarlás így tenni.

Ráadásul az is tapasztalat, hogy a politikusok, cégek, vállalkozók szívesebben költenek egy szem előtt levő, látványos, "élő" intézményre, mint egy rendkívül értékes, de csak szűk réteg által látogatott gyűjteményre. Ezzel a "kapitalista" szemlélettel lehet egyet nem érteni, de nem baj, ha megtanulunk együtt élni vele, és akár kihasználni is. Ezen sorok szerzője legalábbis szívesebben látja egy üdítőital-gyártó által pénzelt gyűjtők régi repülőgépeit, vagy egy utazási iroda által támogatottan megújult öreg utasszállítót a a levegőben szállni, mint az értékes, de megfelelő lehetőségek híján csendben szétporladó múzeumokat. De hasonló a helyzet a hajókkal: a figyelemreméltó neszmélyi hajóskanzent egy hajózási- és rendezvényszervező cég hívta életre.

Nem véletlenül közlekedési eszközökkel kapcsolatos példákat hoztam fel az előbb. Persze tudom, hajója, repülőgépe bárkinek lehetett, de budapesti villamoshálózata csak a BKV-nak van. Ez mindenképpen nehezíti az ügyet, ugyanakkor nem látom át, hogy ha a BKV annyira sajátjának érzi a nosztalgiajárművek ügyét, hogy nem engedi másnak üzleti terepet csinálni belőle (ami alapvetően szerintem is helyes döntés, mert félő, hogy ha a pénz irányít mindent, akkor az igazi érdeklődők újfent kimaradnak mindenből!), akkor ő viszont miért nem él a kezében levő lehetőséggel? A civil érdeklődők, még ha szakmailag talán nem is kellően felkészültek, biztosan szívesen segítenének neki a téma megfelelő, történetileg és műszakilag is helyénvaló kezelésében!


Nosztalgiavillamosozásra várok tömege Bécsben

Erősen leegyszerűsítve a dolgot, ha a járatás még bevételt is hoz, gazdaságilag máris igazolhatóvá válik a következő jármű felújítása! Ellenben az a tízmillió forintokért működőképesre helyreállított kocsi, mely egy métert sem megy utasokkal, holt tőkének tekinthető, hiszen semmit nem tud visszatermelni a felújításának árából. Persze a legtöbb működő nosztalgiaüzem úgy is segíti költségeinek minimalizálását, hogy nem feltétlenül újszerű, frissen generálozott járművekkel közlekedik, hanem állapot szerint tartja karban azokat. A "nosztalgia" ugyanis nem azonos a gyártáskori, vagy valamelyik technikatörténeti pillanatnak tökéletesen megfelelő állapottal!

Ezzel a kitérővel arra akartam rávilágítani, hogy a jegybevételek a nosztalgiaüzem bevételi oldalának csak egy részét jelentik, illetve hogy a felmerülő költségeket is meg kell próbálni mérsékelni.

Konkrét árak

A díjszabásnál figyelembe kell venni, hogy a nosztalgiaüzem különszolgáltatás, tehát nem lehet egy normál vonaljegy áráért nyújtani. Ugyanakkor nem is szabad túl magasra tenni az árat, mert azzal elriasztjuk az érdeklődőket. Ha egy mozijegy ezer forint körül van, akkor fejenként ötszáz forintot még kifizet egy négytagú család, de többet már nem biztos. Erről persze egy közgazdász végzettségű valaki biztosan többet tudna mesélni, én csak azért kívántam megemlíteni ezt a faktort, mert a rendszerváltás körüli nosztalgiajáratok sikertelenségének egyik oka szerintem a nem megfelelően megválasztott különjárati díj volt. Igaz, közben az emberek hozzáállása is változott a kiadásokhoz...

Fontos az is, hogy a különmenet plusz élményt adjon, ne csak két, más járatokkal is bejárható pont között ingázzon. Nem véletlen, hogy például Prágában kifejezetten turistabarát útvonalat alakítottak ki a 91-es különvonalnak! Adott esetben azt is meg lehetne tenni, hogy a budapesti nosztalgia villamos alkalomról-alkalomra más-más útvonalakat járjon be, hogy azok, akik egyszer már kipróbálták, máskor is eljöjjenek, hiszen a változatosság gyönyörködtet. Az újra eljövetel pedig újabb bevételt jelent.

Konkrét számok (2004-es adatok alapján)

Münchenben a városnéző villamos a karácsonyi és a sörfesztiváli időszakban 10 euró/fő árért (~2700 forint) nyújt egy egyórás, többnyelvű idegenvezetéssel kiegészített körutazást. A téli menetek alkalmával a járművön a tradicionális lélekmelegítő, forralt bor kapható, így egyesek csak az ünnepi bevásárlást kipihenni, vagy a hideg elől menedéket keresve szállnak fel.

A többször említett prágai 91-es járaton a felnőttek 25 (~200 forint), a gyerekek 10 koronát (~80 forint) fizetnek.

Bécsben egy kéttengelyű, 24 üléses motorkocsit 255 eurós (~68.000 forint) áron lehet egy órára kibérelni, Ez elsőre soknak tűnhet, de az utasszámmal leosztott, fejenkénti 11 euró már nem tűnik soknak. A törtrész-órákat tíz percekben számítják, és az összidőre ráteszik a kocsiszínből ki- és az oda való beállás idejét is. Ekkor viszont a villamos már oda viszi a vendégeket, ahová azok kérik. Igen jellemző egyébként az esküvői hintóként való villamos-használat.

Amszterdamban eleve két és fél órás utakkal számolnak (hiszen egy óra általában kevés annak, aki ilyenre adja a fejét), ez 265 euróba (~70.000 forint) kerül. Hogy ezt az összeget, a szolgáltatást igénybe vevők összedobják, vagy valaki meghívja a többieket, az már csak rajtuk múlik.

Düsseldorfban szintén két és fél órás menetekben gondolkoznak, de a HI-FI hangrendszerrel és büfével felszerelt négytengelyes kocsi 307 eurós (~82.000 forint) alapdíján felül egy-egy plusz óra már csak 77 euróba (~20.000 forint) kerül. Mivel az ehhez az árhoz tartozó kocsin 28 ülő, és 10 állóhely van, az alapárat 38 fővel leosztva körülbelül 2100 forintos fejenkénti árat kapunk. Ha ez soknak is tűnik, azt fontos megemlíteni, hogy ez egy hosszabb út, különleges szolgáltatásokkal!

Természetesen nálunk érdemes lenne egy kicsit a nyugat-európai árak alá menni, hiszen a budapestiek anyagi lehetőségei szűkösebbek az ottaniaknál. Olyan összegeket kell megállapítani, hogy minél többen, minél gyakrabban megengedhessék maguknak a külön villamos luxusát, mely ekkor már nem luxus többé. Az ilyen árak viszont mindenképpen alacsonyabbak lennének a jelenleg érvényes bérleti díjaknál!

További bevételi források

Ezen felül természetesen további bevételi forrásokat is fel kell deríteni, és ki kell aknázni. Ilyen lehet a különféle pályázatokon való részvétel, melynél különösen előnyös, ha a nosztalgiaüzem egyesületi formában működik. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Gazdasági- és Közlekedési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium mind ki szoktak olyan pályázatokat írni, melyek közt találhatunk a profilunkba vágót, legyen szó műszaki értékek megmentéséről, vagy a turizmus elősegítéséről.


Édességgyárat reklámozó nosztalgiavillamos Bécsben

Cégeket is meg lehet keresni szponzori szerződések kötésével. Ilyenkor persze a cégek ellenszolgáltatást kérhetnek, legyen szó céges rendezvényeken való részvételről, különmenetekről - de ez megoldható. Ide számolhatjuk a hirdetőket is, ha a villamosok tetején levő táblák, és a belső tér plakátfelületei a rendelkezésükre állnak! Talán eretnek gondolatnak tűnhet, de egy nem múzeumi értékű kocsi esetén akár teljes kocsiszekrényre kiterjedő reklámfestésről is szó lehet.

Kisebb mértékű bevételt jelenthet még a szuvenír-árusítás. A szuvenír lehet új dísztárgy (nyakkendőtű, videokazetta, bögre, stb.), illetve eredeti tárgyi emlék is, például régi oldaltáblák, selejtezett járművek apróbb alkatrészei. Az ilyen tárgyaknak jelenleg is van piaca a vasútbarát összejöveteleken, anélkül, hogy a bejövő összeg a mi szempontunkból jó célokra fordítódna! Egy szép példa: Amszterdamban a szezon végén a helyi nosztalgiaklub a tagok és a közlekedési vállalat által felajánlott tárgyakat (régi könyvek, kalauztáskák, régi egyenruha) árverezi el az érdeklődők közt, a befolyó összeget a következő évi üzemre fordítva.

Ajándéknak való nosztalgiavillamos-kuponokat is ki lehet bocsátani, melyeket a kedvezményezett a számára megfelelő időben válthat be, miközben az út már ki van fizetve.

A budapesti villamos nosztalgiaüzem koncepciója - Mit?

A "nosztalgia" szó nem feltétlenül fedi le teljes mértékben azt a tevékenységet, melyet egy ilyen szervezet végezhet. Az alábbiakban megpróbálom körvonalazni, hány féle szolgáltatást nyújthat egy ilyen üzem.

Nosztalgiamenetek

Európában számos példát láthatunk nosztalgia villamosok menetrend szerinti közlekedtetésére. Ezek jellemzően a turisztikailag "erős" hónapokban járják az utcákat, legtöbbször akkor is csak hétvégén, meghirdetett menetrend szerint. Funkciójukat különösen hatékonyan képesek ellátni, ha nem a "levegőben lógó" két pont között, vagy egy amúgy is létező vonalon járnak, hanem olyan célhoz juttatják el az utasokat, mely önmagában is vonzza a forgalmat. Prágában ez a cél az ottani Várnegyed, nálunk hasonló szerepet tölthetne be egy Deák tér - Hűvösvölgy, vagy Móricz Zsigmond körtér - Villányi út - Alkotás utca - Moszkva tér - Hűvösvölgy viszonylat, tehát a belváros és egy zöldterületi kirándulóhely összekötése, egy Mester utca - Nagykörút - Fogaskerekű Vasút „ráhordó járat”, esetleg egy Szent Gellért tér - Krisztinaváros - Moszkva tér - Nagykörút városnéző menet. A vágánykapcsolatok szűkössége korlátot szab a lehetőségeknek, de a fentebbiek kevés visszafogással, vagy akár a nélkül is megoldhatóak lennének.

Különvillamosok

Egy különmenet attól lesz különleges, hogy valamilyen rendkívüli oka van megrendezésének, legyen szó egy születésnapról, évfordulóról, vagy jelentős eseményről. A budapesti Gyermekvasúton népszerűek a születésnapi rendezvények, melyek alkalmával egy külön kocsit szoktak a menetrendszerinti vonatokhoz kapcsolni. A villamosüzemben a különmenet jellemzően kis, vagy közepes méretű társaságok szállítását jelenti.

Az is lehet, hogy nem maga az utazás a különlegesség, hanem "csak" szállítóeszköz a villamos. Budapesten korábban többen keresték annak a lehetőségét, hogy villamossal utazhassanak az esküvőjükre, sikertelenül. Amszterdamban ezzel ellentétben még a jármű fedélzetén is van lehetőség a frigy megkötésére, ugyanis az ottani nosztalgiaüzem egyik járművezetője egyben anyakönyv-vezető is! Bécsben hétvégéken általában több nosztalgia villamossal is lehet egyszerre találkozni, melyeket baráti társaságok bérelnek ki beszélgetésre, együttlétre, vagy éppen ajándékként egy kedves családtag, esetleg a házasodni készülő pár számára!

Városnéző villamos

A városnéző buszok működését ismerjük és elfogadjuk - de miért ne lehetne ugyanezt villamossal megtenni? A pesti és budai Duna-part látványát semmilyen más járműből nem lehet úgy élvezni, mint a 2-es, illetve 19-es villamosról! Az élményt fokozhatja "nyári" (nyitott oldalú) vagy "cabrio" (tető nélküli) villamosok használata. Sajnos a vágánykapcsolatok hiánya itt is határt szab a fantáziának, pedig egy, a Jászai Mari téren a 2-es és a 6-os villamosok között létesített összeköttetés esetén egyetlen menettel lehetne bejárni a pesti Duna-partot és a Nagykörutat, páratlan élményt nyújtva a résztvevőknek!

Városnézés komplex program részeként


Karácsonyi forraltboros villamos Münchenben

Igény esetén a villamost össze lehet szervezni más közlekedési eszközökkel is.

Egy példa: a csoport busszal megtekinti a Várat, a Budavári Siklóval leereszkedik a Lánchídhoz, felszáll a különvillamosra, mely előbb a 19-es vonalán, majd a Nagykörúton és a Mester utcán át eljut a 2-es vonalra. Az utasok a Vígadó téren leszállnak, majd a Vörösmarty tér megtekintése után nosztalgia kisföldalattival jutnak el a Hősök terére, ahonnan egy nosztalgiatrolival mennek tovább a Városligeten át a Jászai Mari térre, ahonnan hajóval mennek tovább.

Büfé- vagy buli-villamos

Az úgymond "kocsmavillamos" leginkább az északi országokra jellemző, de találkozhatunk ilyennel Zürichben is. Ez egyfajta mozgó büfé, mely meghatározott menetrend szerint közlekedik, meghatározott útvonalon. A kocsik belső tere természetesen át van alakítva a feladatra (asztalok, söntés). Moszkvában a hely szellemének megfelelően teázó-villamos közlekedik.

A "bulivillamosok" fogalma Magyarországon is ismeretes, Miskolcon és Szegeden közlekedett, illetve közlekedik ilyen. Az itt felbukkanó „mozgó diszkó” funkció azonban nem feltétlenül a legkiforrottabb módja az ötlet felhasználásának. Ismét csak skandináv példákat tudok említeni, itt baráti társaságok szórakoztatására olyan szerelvényt állítottak össze, melyben szauna is található!

Különleges események

Egy működő nosztalgiaüzem kocsijai bármikor bevethetőek kulturális események alkalmával, egyfajta különleges ráhordó, illetve VIP személyek rendelkezésére álló reprezentatív szolgáltatásként. Szakmai rendezvények, cég- vagy hálózat-bemutató események is könnyen szervezhetőek, ha kéznél van egy olyan különleges csapat, mely remízről-remízre szállítja a látogatókat, körforgásban mindig más és más járművel.

Filmforgatás

Jelenleg a régi járművek filmforgatásokhoz való bérbeadása hosszas szervezést igényel. Ha viszont a városban "kéznél van" több nosztalgiakocsi is, az alacsonyabb költségeknek köszönhetően jobban eladható ez a szolgáltatás, vagy azonos ár mellett nagyobb a bevétel.

Kiállítóvillamos

Ismeretterjesztő, felvilágosító funkciókat betöltő buszokkal, kamionokkal gyakran találkozhatunk, és ezt a funkciót egy villamoskocsi is el tudja látni, legyen szó termékbemutatóról, vagy valamiféle közérdekű kampányról.

Reklámvillamos


Villamosfelvonulás a bécsi közlekedési vállalat 100. születésnapjánBevételi forrás lehet a különleges villamosok, mint "mozgó óriásplakátok" felhasználása is. Bécsben erre több példa is volt: egyrészt régi villamosokat festettek át egy édességgyár színeire, másrészt egy csuklós kocsit is használnak, melynek teljes felületét hirdetésnek szoktak átfényezni. Ezek a kocsik a várost járva mindig feltűnést keltenek, és ennek a feltűnésnek reklámértéke van. Budapesten a villamos tehermozdonyok ("Mukik") jártak egy időben így, egy ingyenes napilap nevét viselve.

"Villamosok napja"

A jelenleg 118 éves budapesti villamosközlekedés a külföldi közlekedésbarátok számára is történeti érdekességgel bír, melyet méltón meg kellene ünnepelni. Német nyelvterületen jelentősebb eseményekkor, Brnóban évente rendeznek "villamos-korzót", mely egy turisták és érdeklődők ezreit vonzó látványosság szokott lenni. Ehhez hasonlóan nálunk is lehetne „villamosparádét” rendezni, például a "Budapesti Búcsú" rendezvénysorozat keretében, a 18-as villamos Tabánon áthaladó szakaszán.

Villamosvezetés

Különösen német területen népszerűek a "Légy villamosvezető egy órára!" jellegű fizetős programok. Ez azt jelenti, hogy az az érdeklődő, aki rendelkezik "B" kategóriás gépjárművezetői igazolvánnyal, tehát tisztában van a közlekedési rendszabályokkal, reggel egy kocsiszínben rövid elméleti oktatásban részesül, majd az ott hallottak megértését leellenőrző teszt sikeres megoldása után egy oktató segédletével lehetősége nyílik villamos vezetésére. Erre is lenne igény, e sorok írójától már többen érdeklődtek ezügyben, úgy itthonról, mint külföldről.

Természetesen ezeket a szolgáltatásokat egymással kombinálva is el lehet adni. A fizetőképesebb külföldi érdeklődők által hozott bevétel pedig alapot képezhetne a kevésbé kifizetődő, helyi érdeklődőknek szóló rendszeres nosztalgiamenetek finanszírozására.

A budapesti villamos nosztalgiaüzem koncepciója - Mivel?

A működő nosztalgia üzem szempontjából három fő csoportba sorolhatók a számításba jöhető járművek.

Járműpark

Első csoport: múzeumi járművek

A múzeumi állományból - időlegesesen - nosztalgia célokra igénybe vehető villamosok. Ezek nem lehetnek különösen védett, illetve üzemképtelen járművek. Kerülni kell az üzemképes, de műszaki paramétereiben nem megfelelő járműegységeket.

Második csoport: kifejezetten nosztalgia járművek

A nosztalgia üzem járművei. Jellemzőjük, hogy nosztalgia karakterrel bírnak, de technikailag alkalmasak a rendszeres igénybevételre, ideális esetben kellő számban és folyamatosan üzemkész állapotban.

Harmadik csoport: normál forgalmi járművek

Ezek a forgalmi járművek jellemzően nem védettek. Speciális igények felmerülése esetén végeznek különjárat jellegű szolgáltatást, például nagyobb csoportok szállításakor, vagy kifejezett típus-igény esetén.

A felsorolt csoportok kapcsolatrendszere:

MÚZEUMI JÁRMŰVEK  <-> NOSZTALGIA JÁRMŰVEK <- FORGALMI JÁRMŰVEK

Technikai korlátok

Kezdetben az anyagi és egyéb adottságok (kocsiszíni férőhely, karbantartási költségek) folytán kis nosztalgia járműparkban kell gondolkozni. Egy kocsi azonban több okból kifolyólag sem elegendő: egyrészt műszaki hiba esetén rendelkezésre kell állnia tartaléknak, mellyel a már leszervezett meneteket le lehet bonyolítani, másrészt elképzelhető olyan csoport érkezése is, mely elszállítására egy kocsi nem elegendő. Ne felejtsük el, hogy egy különmeneten minden utas ülni szeretne, tehát a menetrendi forgalomban használatos utasszámok nem alkalmazhatók! Ezen túl nem elhanyagolható, hogy a megrendelőnek lehet egészen pontos igénye is, hogy ő milyen kocsival szeretne utazni, és nem kiváncsi arra, hogy szerintünk mivel kellene mennie.

A düsseldorfi nosztalgiaüzem például a következő ajánlatokat adja:

efölött

Így a legkülönfélébb igényekre is fel vannak készülve.

Mi természetesen eleinte nem számolhatunk ilyennel, hiszen a pontos keresletet meg kell tapasztalni, mondhatni “be kell járatni” a nosztalgiaüzemet. Nézzük hát, mivel gazdálkodhatunk! Sajnos napjainkban - általam át nem látható okok miatt - nem lehetséges minden régi járművel mindenhova eljutni. Állítólag a nagy tengelytávú és nagy futókör-átmérőjű kéttengelyű villamosok nem járhatják az utóbbi években újonnan épített szakaszokat, különös tekintettel az újabban nyomtáv-bővítés nélkül, vagy legalábbis minimális nyomtáv-bővítéssel épített ívekre és a feltöltött átszelésekre. Hogy az imént leírt dolgok valóban igazak, és hogy tényleg okot adnak-e a mi szempontunkból relaváns korlátozásokra, szakvégzettség híján én nem tudom megítélni. Ez a kérdés a pályás szakszolgálat kompetenciája, ők remélhetően el tudnának készíteni egy olyan utasítást, mely világosan megmondja, hogy melyik régi jármű hol közlekedhet, és hol nem, illetve ha mégis, milyen feltételekkel. Egy ilyen utasítás létezése elejét vehetné a különmenetek pletykákon és "én úgy tudom" bemondásokon alapuló tervezését vagy elvetését. A jelenlegi állapot közepette egyébként - szintén állítólag - a kisebb tengelytávú és kerékátmérőjű kéttengelyes (amilyen például a Ferencvárosból időnként kiadott 611-esen kívül az Amszterdamból hazaszállított 2624-es is!), illetve forgóvázas járművekkel biztosan nincsen gond, így a fékezettség, és egyéb paraméterek adják meg a felhasználhatóság határértékeit.

Kéttengelyes, favázas, "régi" villamosok

A BKVT 611-es kocsija ("S" típus) egy kéttengelyes, 1908-ban épült favázas kocsi, az egykori lóvasútiból lett villamosvasúti társaság színeiben. Körülbelül 40 utas szállítására alkalmas, ebből 25 ülőhely. Jelenleg ez az egyetlen kocsi az, mely bérelhető nosztalgiameneteket végez, és emiatt előfordult, hogy hatvan ember (német villamosbarátok) préselte fel magát rá. A villamosbarátoknak még talán izgalmasabb is volt így, de nem mindenki hajlandó ezt elviselni!

Mindenképpen szükség van egy másik villamoskocsira, ez ideális esetben a jelenleg a szentendrei múzeumban levő BVVV 436-os kocsi ("L" típus) lenne, melynek paraméterei nagyságrendileg megegyeznek az imént említett 611-esével. A két kocsi 1987-ben egyszerre lett felújítva, hogy a budapesti villamos századik születésnapján mindkét régi villamostársaság “képviseltetve” legyen. Esztétikailag is jól kiegészítik egymást.

Kéttengelyes, acélvázas villamosok


Budapesti nosztalgiavillamos - Amszterdamban

Ezen felül érdemes későbbi állapotban levő járműtípusokat is bemutatni, például a Füzesi főműhelyben acélvázasítottakat. Bár ezek a nyolcvanas évek elejéig közlekedtek, az ötvenes években és azután születettek számára ez az igazi "régi villamos", hiszen ilyet láthattak a legtöbbet, ilyennel utaztak fiatalkorukban. Egy, az imént bemutatott 611-es kocsival végzett nyilvános nosztalgia különmenet alkalmával többen konkrétan arról érdeklődtek, hogy "olyan nagy sárga villamos, mint ami az 56-oson járt, olyan nincs?". Javaslatom a 2624-es, "négy oldalablakos", és az 1000-es, "öt oldalablakos" acélvázas motorkocsi igénybe vétele.

Mivel az 1000-es villamos bevethetősége a már említett pályageometriai okok miatt korlátozottnak tűnik, különösen fontos lenne az Amszterdamból a közelmúltban hazaszállított 2624-es pályaszámú jármű működőképessé tétele. Ennek a kocsinak külön növelné az értékét "világlátottsága", illetve az, hogy nincs múzeumi állományban. Mivel a kocsi Hollandiában egy villamosbarát egyesületnél üzemelt, majd használaton kívül helyezése után is vágányon állva tárolták, helyreállítása valószínűleg mérsékelt összegbe kerülne.

Pótkocsik

Mivel ezek a járművek pótkocsit is vontathatnak, a nagyobb kapacitásra való igény feltételezve el kell gondolkodni a még meglevő UV pótkocsik közül néhánynak a velük együtt alkalmazhatóra való átalakítására. Mivel a meglevő pótkocsik eredetileg nem az UV-khoz, hanem pont ezekhez a kéttengelyes motorkocsikhoz készültek, ez gyakorlatilag az ütközőkészülék kicserélését, és a légfékrendszer visszaépítését jelenti. Ilyen szerelvények képzése történetileg is indokolt lenne, hiszen nem szabad elfeledkezni arról, hogy - bár a szentendrei múzeum kínálatában ilyen nem szerepel - Budapestre jellemző volt a csatolt üzem. Szóba kerülhet még a jelenleg a szentendrei tárolóvágányon rozsdásodó, 5600-as pályaszámú, középbejáratos pótkocsi üzembe helyezése is, ez szintén hitelesnek tekinthető járműegység alkotását tenné lehetővé.

UV, MUV


UV szerelvény különmenetként

Bár múzeológiailag az UV típus még nem "érett be", több előnye is van alkalmazásának. Az első az, hogy nagy számban rendelkezésünkre áll, szervizelése, javítása megoldott. A második az, hogy a kapacitása, különösen pótkocsival csatolva, elég nagy. A harmadik a leendő megrendelők felé képviselt érték: bár nekünk, budapestieknek az UV a legmegszokottabb látvány, a múzeológusnak pedig még nem elég régi gyártmány, a külföldi villamosbarátok számára ez a típus "történelmi" jelentőségű. Sokan egy kategóriába tartozónak tekintik a drezdai "Hecht" (csuka), az amerikai PCC, a melbourne-i "W", a Glasgow-i "Coronation", vagy éppen a Milánóban a városkép részének tekintett, amerikai eredetű "Peter Witt" kocsikkal, és keresik az alkalmat, hogy kipróbálhassák őket. Ezen sorok íróját többször faggatták arról, hogy megoldható lenne-e az UV sorozat selejtezése után, hogy egy arra kijelölt, turisztikai szereppel is rendelkező vonalon (mint például a 41-es, vagy az 56-os) hétvégéken üzemben maradjon belőlük néhány szerelvény.

Az UV típusból konkrétan használható lenne a megőrzésre kijelölt, jelenleg Zugló kocsiszínben tárolt, "Szellem" becenevű, eredetileg 3600-as kocsikból átépített (TV típus), de később UV állagúra hozott prototípus szerelvény (3700+3701), mely a nálam hozzáértőbbek véleménye szerint minimális erőbefektetéssel üzemképessé tehető. Ezen felül javasolnám a 3200+5806+3201 szerelvény különjárati üzemben tartását is. A jelenlegi megőrzési tervek mindezen túl tartalmazzák a 3257 szóló kocsiként való helyreállítását is, de ehhez természetesen komolyabb befektetésre van szükség.

Az MUV sorozat rövid rendszerben állása ellenére rendelkezik egy hatalmas előnnyel: a fűtött utastérrel. A  megtartott 3430-as kocsival helyreállítása után rossz időben, akár télen is lehetne utakat vállalni - az eddig felsorolt nosztalgiajárművek ugyanis fűtetlenek.

Csuklós villamosok

FVV csuklós


Korhű kinézetű budapesti FVV csuklós Szegeden

A csuklós villamosok 40 évvel ezelőtt kezdtek el elterjedni, így történeti értékük még nem teljesen magától értetődő. Ezzel együtt átjárható, nagy utasterük alkalmassá teszi őket nagyobb csoportok fogadására, illetve rendezvények megtartására (csatolt szóló kocsik esetében ugyanakkora utasmennyiség esetében nem lehet bármikor egyik kocsiból a másikba átszállni!). A külföldi villamosüzemekben a legtöbbször igénybe vett rendezvényvillamosok pontosan emiatt a csuklósok.

Mivel a Ganz CSMG2 "ipari csuklós" típus előreláthatóan még évekig utasforgalomban marad, helyettük a jelenleg már csak vidéken közlekedő FVV csuklósok jöhetnek szóba. A megőrzésre kijelölt 1100-as (3720-as) kocsi félig felújított állapotban várja a helyreállítás folytatását, a szentendrei múzeumban található miskolci 147-es kocsi viszont rendelkezésre áll. Ez a jármű legutóbbi forgalmi állapotában található, és kétirányúsága folytán – a hegyipályák kivételével - a legtöbb helyen használható lenne, ami az egyirányú 1100-asról nem mondható el. Bár ezek a járművek utaskomfort terén rendkívül rosszul teljesítenek, rajongótáboruk elég nagy, közlekedtetésükre így igény lenne.

Hungaroplan 3750

Érdekes jármű ezen felül a most még forgalomban levő, 3750-as pályaszámú Hungaroplan kísérleti villamos. Ebből a típusból csak egy darab készült, így történeti fontossága - a nálunk szokatlan hattengelyű kivitel mellett - abban merül ki, hogy "ő" volt az utolsó magyar (BKV Kísérleti Üzem / Ikarus) gyártású budapesti villamos. Érdekességszámba menő berendezésén túl egyterűsége folytán kiválóan alkalmas rendezvényjárműnek. Bár szélessége miatt nem járhat mindenütt, de ugyaneme tulajdonsága miatt a külföldön elterjedt étteremvillamos - városnézéssel egybekötött vacsoráztatás - funkcióra is alkalmas lenne.

A jövő

Mindezen túl már előre kell gondolni az első Ganz CSMG2 csuklós villamos (az 1301-es pályaszámú), illetve akár egy további, kimondottan rendezvényvillamos célokra használandó kocsi megőrzésére.

Különleges járművek

"Cabrio" villamosok

Budapesten még nem volt példa ilyenre (csak a buszoknál), de például a blackpooli (Egyesült Királyság), baseli vagy amszterdami turistavillamosok közül érdekességükkel kiemelkednek a nyitott, "cabrio" járművek, melyeket városnézésre használnak. Itthon legkönnyebben pőrekocsikat felhasználva lehetne ilyeneket építeni, amennyiben azokat ülésekkel és korláttal látják el. Az ilyen járművekből a Nagykörutat szegélyező szép bérházak, illetve a Duna-part látványa is jobban élvezhető!

Villamos tehermozdonyok, hóseprők

Elsőre valószínűleg meglepőnek tűnhet, de szintén különlegesek a villamos tehermozdonyok ("Mukik") és önjáró hóseprő gépek is. Ezeket az ember viszonylag ritkán látja, ráadásul közelebbről nem ismerkedhet meg velük, emiatt érdekesnek számítanak. A járművezetők a megmondhatói, hogy amennyiben útjuk során megállónál kell várakozniuk, biztosan akadnak néhányan, akik megkérdezik, nem szállhatnak-e esetleg fel. Eme sorok íróját pedig egyszer azzal a kérdéssel keresték meg Németországból, hogy mennyibe kerülne egy "Mukis" városnéző túra. Az illető kimondottan tehermozdonnyal szeretett volna utazni, és ezért még fizetett is volna! Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy egy-egy ilyen belszolgálati jármű is a nosztalgiaüzem részét képezze!

Végszó

Remélem, eme írásom eléri célját, és sikerült elmagyaráznom elképzelésemet, hogy miért és hogyan lenne szükséges létrehozni a budapesti villamos nosztalgiaüzemet. Természetesen megtörténhet, hogy egyik-másik ötletem technikai, szervezési vagy szervezeti okok miatt nem valósítható meg, de így is sokak véleményét sikerült felvázolnom. Kihangsúlyoznám, hogy sem vasútgépész, sem közgazdász nem vagyok, de a jó ügyért való összefogással talán túltehetnénk magunkat az eddig felmerült nehézségeken. Ismét le szeretném szögezni azt is, hogy eme írás nem valami vagy valakik ellen irányul, hanem VALAMIÉRT: a budapesti villamosokért!

Budapest, 2004. szeptember 23-24. (átdolgozva 2005. szeptember 5-6., layout átdolgozva: 2014. szeptember 15.)

Tisztelettel:

Varga Ákos Endre
"közlekedésamatőr"

Jogi információ: Az itt leírtak a szerző magánvéleményét képezik, nem pedig a fentebb említett egyesületekét, melyek nevében a szerző nem nyilatkozhat! Az írás alapját a VTTE Nosztalgia Bizottságának létrehozásakor a szintén a szerző által készített anyagok képzik. Ugyanitt szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik ötleteikkel, tanácsaikkal, kiegészítéseikkel hozzájárultak az anyag létrejöttéhez, különös tekintettel Váradi Gábornak, dr. Németh Zoltán Ádámnak és Báti Andrásnak!

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez