Előző oldal

Tulajdonképpen az egész túrába csak azért vágtunk bele, hogy résztvehessünk a Wehmingenben működő Hannoveri Villamosmúzeum "villamosünnep" névre keresztelt hétvégéjén, Bréma csak hab volt a torta tetején (az, hogy ezt a "tortát" mennyire nagyon élveztem, már más kérdés:). Péntek este befutottunk Hannoverbe, majd másnap Wolfgang Mönch barátommal sorrajártuk a remizeket. Ez nagyon klassz dolog volt, de én már akkor is nagyon vártam, hogy végre eljussunk a múzeumig. Nem is gondoltam volna, hogy ezt milyen stílusosan fogjuk megtenni...

... Wolfgang ugyanis feljuttatott minket a múzeum felé induló nosztalgiaszerelvényre Buchholz kocsiszínben. Ez az 1928-as, vasvázas HAWA szerelvény volt az egyik ráhordója ugyanis a villamosünnepnek. Elvileg csak Döhrentől szállított utasokat, mi viszont odáig is vele tarthattunk, végig a belvárosi alagutakon. Ha azt mondom, hogy hatalmas élmény volt, eléggé visszafogottan fogalmazok!

A motorkocsi belseje.

Egyébként nem csak hogy az alagutakon át haladtunk, de ráadásul 50-60 km/h-s sebességgel száguldottunk. Itt éppen 55-öt mutat a tachográfos kilométeróra. Jó erőben volt ez az öreg szerelvény - nálunk persze a vadonatúj villamosok se mehetnek ennyivel a régimódi szabályok miatt! Amúgy az utazás elég hosszúra sikeredett: a hannoveri Stadtbahn vonalak jellegzetessége, hogy messzire kinyúlnak az agglomerációba. A belvárosban "metrószerűen", alagútban járnak, a külvárosban villamosként, azon túl pedig HÉV-szerűen. Ez a konkrét utazás olyan hosszú volt, hogy szégyenszemre el is aludtam közben :)

Wehmingenbe sajnálatos módon nem lehet a hannoveri városi vasúttal kijutni, így Sarstedtben át kellett szállnunk erre a különjárati (toló)csuklós buszra. Furcsa volt, hogy régies kinézete ellenére az ajtók automatikus visszazáródása előtt ugyanolyan hangon csöngetett, mint az új Volvo buszok Pesten!

Hannoversches Strassenbahn-Museum, Sehnde-Wehmingen

Wehmingen Hannovertől délkeletre található. Kicsit olyan volt az ide való eljutás, mintha Dunaharasztiig HÉV-vel mentünk volna, onnan pedig buszoztunk volna mondjuk Kiskunlacházáig.

A Hannoveri Villamosmúzeum (HSM) a hetvenes évek elején alapított "össznemzeti" Deutsches Strassenbahn-Museum (Német Villamosmúzeum) utódjaként jött létre. A DSM '71-ben még az ÜSTRA (a hannoveri közlekedési társaság) Rethen remizében kezdte el összegyűjteni a német villamosüzemek levetett kocsijait, majd '73-ban költöztek a Wehmingen melletti egykori bányatelepre, ahol jóval több hely állt rendelkezésre - ugyanakkor el voltak vágva a városi villamoshálózattól. 1977-ben már 100, 1986 körül pedig már 375 (!) jármű volt a gyűjteményben. Sajnos ekkor pénzügyi nehézségek merültek fel, és a DSM csődöt jelentett. Az 1987-ben alapított HSM ezt a "csődtömeget" szerezte meg, nem kis anyagi áldozatok árán. A hatalmas gyűjtemény nagy része rettentő rossz állapotban volt, hiszen szabad ég alatt állt, és évek óta nem tudtak foglalkozni vele, emiatt a múzeumot sokan rosszindulatúan csak "roncstelepnek" nevezik. Pedig a múzeum önkéntesei hatalmas munkát végeznek, hiszen sok olyan kocsijuk van, amit ha ők nem őriznek meg, akkor az adott típus teljesen elvész. Mivel sok a teendő (például pályaépítés, az épületek állagmegóvása), tulajdonképpen lehetetlen minden egyes darabra odafigyelni: jelenleg ugyanis 62 motorkocsijuk, 35 pótkocsijuk, 25 munka-motorkocsijuk, 29 teherkocsijuk, 5 trolibuszuk, 1 buszuk és 2 busz-utánfutójuk van. Apró lépésekkel haladnak előre, de szerintem meggyőző eredménnyel. Csinálja utánuk, aki úgy gondolja, hogy jobban tudja!

Pechünkre itt is elég rossz idő volt: néha esett, az ég pedig a szünetekben is borult volt. Valószínűleg emiatt kevesebben jöttek ki ezen a szombaton, mint várták, bár így is elég sok lelkes embert lehetett látni. A képen az udvarra épített sátortetős nyitott csarnok látható, mely a felújításra váró értékesebb exponátumok tárolására szolgál.

Kezdjük rögtön a gyűjtemény legöregebb darabjával! Igen, ez bizony tényleg a budapesti Milleniumi Földalatti Vasút egyik régi motorkocsija, a 12-es! Büszkék is rá, állandóan emlegetik, hogy 1895/96-os építése ellenére ez a legkorszerűbb kocsijuk: forgóvázas motorkocsi, alacsonypadlóval :) Bár a terem, ahol áll, elég szűk, a forgóvázak sokkal jobban fotózhatók, mint a pesti múzeumi kocsikon.

Ez az 1925-ös berlini tuja (T24-es típus) a legnagyobb, egyetlen üzem számára gyártott járműsorozat volt Németországban: a német főváros rögtön 500-at rendelt belőle. Kelet-Berlinben a hatvanas években acélvázasították őket, és "Reko-Wagen"-ként 1996-ig szolgáltak.

A 181+1033-as szerelvény "testvére" annak, amivel idefele jöttünk.

Ez a Herbrand gyártmányú kocsi az időközben felszámolt kieli villamosüzemben szolgált tanulókocsiként. Eredetileg 1900-ban készült, majd '60-ban átépítették.

Neutchateli (Svájc) helyközi villamos, melyet a Schlieren gyártott 1902-ben.

A járművek körül mindenféle érdekességek láthatóak, mint például ez az Y alakú vas-alj (direkt nem írtam, hogy "talpfa":).

A baseli 160-as kocsi (Schlieren, 1920).

A színe alapján elég világos volt, hogy ez egy heidelbergi tuja, egy "Verbandstyp II" 1955-ből. A háttérben jobbra egy 1950-es stuttgarti pótkocsi is látható. Ezek a méteres nyomtávú járgányok ideiglenes vágányokon állnak.

Ezt az OEG (Oberrheinische Eisenbahn-Gesellschaft) középbejáratú fél-ikret 1928-ban építette a heidelbergi Fuchs. Azért írtam, hogy fél-iker ("Halbzug"), mert csak az egyik motorkocsi, de az a másikból is vezérelhető (jó, írhattam volna, hogy vezérlőpótos, de a németek így ismerik).

Egy testvérével egyébként két éve találkoztunk is Mannheimben.

Az 1978-ban teljesen felszámolt hamburgi villamosüzem egy 1951-es négytengelyes kocsija a sátortető alatt várja a jobb időket.

Ez a furcsa jószág egy 1920-ban épült duisburgi locsolókocsi, eredetileg utcatisztításra tervezve.

A pálya-karbantartó gépeiről híres Schörling cég - melyet az ÜSTRA egy mérnöke alapított - 1955-ben építette ezt a síncsiszoló villamost, mely az esseni közlekedési vállalat jelzéseit viseli. Egyébként érdekes módon Csehszlovákiában is használtak ilyen járműveket, így nem csoda, hogy NZA először azt hitte, hogy ez is valami ottani gyártmány.

Az egykori Bonn-Bad Godesberg-Mehlem villamosüzem az ötvenes években vásárolta ezt a háromtengelyest a Westwaggon-tól.

A 315-ös az előbbi kocsi pár évvel idősebb testvére. 1976-ig használták őket Bonnban.

Következő oldal: megszűnt villamosüzemek megmaradt kocsijai, DÜWAG-klasszikusok és további csodák