Úgy látszik, nem tudom abbahagyni: már több tucat képet prezentáltam ezeken az oldalakon a BKV Városi Közlekedési Múzeumáról, de ettől még nem bírok odajárás és fotózás nélkül meglenni. Évente párszor felkerekedem, és megpróbálok jobb képeket csinálni, mint az előző alkalmakkor. Mindenki ítélje meg, hogy ezúttal sikerült-e ez. Történeti és technikai leírást most nem mellékeltek a képekhez, mivel az eddigi szentendrei oldalakon (itt, itt, itt, itt és itt) az itt látható dolgok már mind ki lettek tárgyalva.

Minden kezdet nehéz...
Az FVV/BKV 1625-ös acélvázas motorkocsi
Az FVV/BKV 1000-es acélvázas motorkocsi
Sörbet, a nagy részletfotó-sorozatok előtt
A BVVV 436-os favázas motorkocsija jó alaposan körbejárva
A BKVT 418-as favázas motorkocsija jó alaposan körbejárva
A miskolci 72-es favázas motorkocsi jó alaposan körbejárva
A 267-es és 214-es háromablakos pótkocsik
A BKVT 1074-es favázas motorkocsija jó alaposan körbejárva
Az udvaron: síncsiszoló, sínhálózatmérő kocsi, HÉV-ek
Az M IX-es HÉV motorvonat
Az M VIII-as HÉV motorkocsi
És végül...

Kezdetnek egy olyan kép, ami máshova nem kapcsolható: azt hiszem, ez egy forgógépes átalakító. 2002. áprilisában ottjárva a kocsiszíni csarnok végében volt letéve.

Részletfotó, különösebb apropó nélkül.

1625, akinek már egy egész oldalt szenteltem régebben.

Kiskoromban a Váci úti villamosok révén ez a forma volt számomra az "öreg villamos".

Az ötablakos "Füzesi-kaszni" oldalról...

És íme a picivel fiatalabb tesó, aki még mindig elég idős azért: az 1000-es.

Szögletes villamos, kerek szám :)

Az ajtó mellett látszik az indításjelző parázslámpa, melynek fénye gyerekkoromban számomra maga volt a "régi villamosok" megtestesült titokzatossága.

Egy keskenynyomtávú kisvasúti kocsi, tréleren.

Ez a HÉV mozdony a múltkor még nem volt itt...

... akárcsak ez a poggyászkocsi.

Egy miskolci Bengáli a pesti múzeumban. Pestit ellenben  Miskolcon lehet látni...

A világ leggnómabb hóseprője.

A 436-os pályaszámú BVVV villamoskocsi. Hm, ez a beállítás nem az igazi, nézzük meg inkább...

... a másik oldalról! Sokkal jobb, nem?

Az egyik klasszikus budapesti villamos-ideál, avagy a "BVVV dizájn" - a cég XX. század első évtizedeiben gyártatott motorkocsijai, de még a pótkocsik is nagyjából mind ugyanígy néztek ki.

Táblatartó alul, folötte a rézlemezből kivágott, tehát nem festett pályaszám, illetve a pályavilágítás, aminek a tükörbúrája csengőharang is, illetve ha az izzó elé berakják a pirosan áttetsző zárjelző lencsét, akkor az egész zárfénnyé változik. A gumitömlő a légfékrendszernek szól.

Az ütköző- és vonókészülék.

A vezetőállás a nyitott peronon, elöl jobboldalt a lecsapott rácsos ajtó.

A fadeszkás peronlépcső.

Amikor a merevítés díszít is...

Baloldalt a homoktartály, és a homokot a kerekek elé vezető cső tölcsére, a kettő közt lapáttal biztosították az "összeköttetést". Jó lehetett a vezetének, feltéve, ha polip volt, különben kapkodhatott a homoklapát, a kontroller és a kézifék között.

Baloldalt a légfék szelepe, légnyomásmérővel kombinálva, jobboldalt a kézifék tekerentyűje.

A viszonylag egyszerű, de kellemesen régies belső tér. Az egyik oldalon kettes ülések, a másik oldalon hosszpad volt, ez elég megszokott elrendezés volt.

Világítás, kapaszkodók.

A fő- illetve a szellőzőablakok.

A mai matricák korabeli megfelelője.

Érdemes a tető díszfestését is nézni! A tábla fölött a kalauzcsengő bőrszíja látható.

A tetőn levő indítóellenállások, melyek NZA szerint (ő kísért el) csak imitációk a nosztalgia-hatás érdekében, technikailag jelen állapotában a kocsi nem ezeket használja.

Az oldalablakok kívülről.

A BVVV cégjelzése, illetve festési sémája. Mint megtudtam, nincs konszenzus azügyben, hogy melyek is voltak egészen pontosan a villamostársaságok színei, így ez is csak egy tipp.

Folytatás: a BKVT 418-as favázas villamoskocsija