bevezető
A-Z lista
viszonylatok
forrásmunkák

a készítőről
levél írása

blog

Előző oldal

Közvágóhíd: villamosvégállomás és kocsiszín

Elérkeztünk a végállomáshoz!

Pusztulás előtt és után: a még működő végállomás, illetve a kocsiszín és a végállomás hűlt helye 2002-ben. A baloldali képen az ICS mögött látható épület ugyanaz, mint ami a lóvasutas képeken is látható - úgy látszik, nem volt műemlék. Szintén látszik az az egyvágányos "sikátor", melyen át a villamosok visszatértek a Gubacsi úthoz. A másik, 2003-ban készült fotón a kocsiszín kapuja, és néhány oszlop tanúskodik arról, hogy itt volt egyátalán valami egykoron (azóta már ez is eltűnt).

Régen és 2008-ban.

Baloldalt: lőrinci iker a végállomáson. Jobboldalt: egy klasszikus beállítás a végállomási tartózkodóval a háttérben, melynek utólag odaépített, ívelt kapuzatú toldaléka a budapesti villamosközlekedés jellegzetes épületképe volt.

A remiznek a hatvanas évek elején új funkciója lett: itt működött az UV főműhely, ahol a főváros villamosvasúti életét sokáig meghatározó típust szervizelték, korszerűsítették. A baloldali képen Stukákat is láthatunk, ami persze nem annyira meglepő, hiszen az UV eredetileg e régebbi motorkocsi korszerűsítéseként született meg.

További mementók: a kocsiszín körül több, a baloldali képen láthatóhoz hasonlóan meggörbült oszlop is szomorkodik. Jobboldalt: a 2001 októbere óta ICS-vel járó 30-as viszonylat egy kocsija a remiz területének túloldalán, a Gubacsi úton.

A hurok a végállomástól a Gubacsi útig a remiz csarnoképülete és a vasúti töltés között vezető "sikátorban" folytatódott, ez a rész maradt meg a legtovább az óriáshurokból.

Újra a Gubacsi útnál

A Gubacsi úthoz kiérve be is zárult a kör: a hurok visszaért a kezdetéhez.

Baloldalt: a 23-as a sikátorból északnak kanyarodott, a Markusovszky lejtő felé. A jobboldali kép nem "egykor és most" stílusban készült, csak véletlenül és (nagyon) nagyjából ugyanazt a helyet ábrázolja később.

A 31-es eközben délnek kanyarodott,...

.... Pesterzsébet felé.

A 30-as csak lazán elsiklott a remiz háta mögött (baloldali fotó), és az óriáshurokba nem behaladva fordult a lejtőre (lásd jobboldalt).

A hurok utóélete: a 31-es villamos fejvégállomása

Ahogy 1993-ban megkezdődött a Lágymányosi híd lehajtójával kapcsolatos területrendezés, a környék villamosközlekedése is fel lett rúgva :a 23-as ettől kezdve (egészen 2000-es megszüntetéséig) a Ferenc körúthoz, a 30-as végállomására járt, utóbbi pedig nem közlekedett egy ideig. A 31-esnek a régi végállomáson rendeztek be egy újat: a két vágányra a sikátoron át lehetett be- és kiállni. Egy évvel később aztán újraindult a 30-as, 95-ben pedig felfüggesztették a 31-es közlekedtetését, megfosztva végállomási szerepétől a remiz melletti részt. A környék eddigre teljesen átalakult: eltűnt a Gubacsi út egy kis szakasza, a Markusovszky lejtő, a város közlekedési szokásainak változásával összhangban pedig az illetékesek, úgy tűnik, nem láttak fantáziát a közvágóhídi kocsiszín és végállomás megmentésében.

Az utolsó idők: baloldalt 31-es kanyarodik a sikátorba, jobboldalt pedig egy életkép szinte giccsesen szép színekkel, és azzal a bizonyos végállomási tartózkodóval.

Valami elmúlt: a végállomás néhány évvel később, teljesen átadva az enyészetnek. A régi lóvasúti forgalmi épületnek, a kis kerek tartózkodónak és a ferdetetejű kocsiszíni csarnoknak ekkor már nem sok volt hátra...

Elvesztett sínek: a 31-es végső végállomásának vágányai még most is ott pihennek az aszfaltban. A helyét a jövőben talán további aszfalt veszi át, a remiz területére pedig gondolom valaki már odaálmodott egy benzinkutat. Sic transit gloria mundi.

Közvágóhíd HÉV végállomás és kocsiszín

Így, az oldal végén meg kell még emlékeznünk a közvágóhidi HÉV-végállomásról is, ahonnan 1887 után számtalan helyre indultak vonatok: kezdetben Soroksárra, majd Dunaharasztiba, később Tökölre, Ráckevére (1892), de Pesterzsébetre (1907) és Csepelre (1912) is.

Ahogy az a baloldali képen látható, a végállomás eredetileg a Soroksári út kocsiszín felőli oldalán volt, míg át nem helyezték a túloldalra (ahol most van), a vágányok pedig össze voltak kötve a villamoséval. A tartózkodó-váróterem előterének padlójából még 2002-ben is megvolt egy kicsi, lásd a sárga keramit burkolókockákat a jobboldali képen!

A ráckevei szakaszt viszonylag későn villamosították (bár a belső részeken viszonylag hamar megtörtént ez), ezért sokáig megmaradt a dízelüzem - emiatt itt rendezték be a HÉV dízelműhelyét '61-ben. A funkciót később felhagyták, de a 2/24-es villamosok végállomásáról idevezető vágányok 2002-ben még mindig megvoltak, igaz, a telep területére érkezve szinte azonnal eltűntek a gazban. Azóta már ez is történelem.

Mint már említettem, a HÉV a hetvenes években került át jelenlegi helyére (megspórolva a Soroksári út forgalmának keresztezését), de ezzel még nem értek véget az elvesztett sínek hányattatásai: '76-ban még három vágány volt a helyiérdekű végállomásán (balra), míg ma már csak kettő (jobbra - a két kép nem ugyanonnan készült).

Az oldal végén még talán érdemes lenne megemlékezni azokról a tervekről, melyek a ráckevei HÉV-et a Kálvin térig vezetnék be. A "megemlékezés" szó azért jogos, mert már maguk a tervek is műemlék jellegűek: a közvágóhidi végállomás már több, mint száz éve ideiglenes, ha azt nézzük, hogy a bevezetés ötlete még a vonal megnyitása előtt felmerült! Az más kérdés, hogy valamiért egy cég és városvezetés se vette a fáradtságot, hogy valóra váltsa a mindenképpen figyelemreméltó kezdeményezések valamelyikét (kéregvezetés a Lónyay utca alatt, mélyalagút, stb), ezzel nagy tömegek számára használható közlekedési eszközzé varázsolva a jelenleg a város "középpereméig" becsoszogó helyiérdekűt. Talán az ötös metró majd változást hoz, ez ugyanis egységes gyorsvasúti üzemet vezetne be itt, meghosszabbítva a vonalat a föld alatt a szentendrei HÉV-hez, mely hasonlóan átalakulna. Persze ha az eddigi tendenciák alapján számolom, ezt úgy 3-400 év múlva várhatjuk - a Közvágóhídnál egyelőre még csak rombolnak, nem építenek...