Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Innsbruck

Mostanában tűnt fel, hogy bár egyik kedvenc villamosos városomról van szó, ahol szerencsére többször is jártam (2003, 2004, 2005), még mindig nincs elég kép róla az oldalon. Ezt most egy néhány napos nyaralás alkalmával pótolni tudtam: végre nem kellett rohanni sehova, nem utaztunk tovább sehova, nem kellett a vonatot elérni, semmi ilyesmi. Igaz, az időjárás nem volt tökéletes a fotózgatáshoz, mi több, egy teljes napot a szálláson töltöttünk, mert annyira vacak volt az idő (nyirkos, ködös, esős), hogy inkább aludtunk meg olvastunk :)

Itt viszont rögtön két napfényes pillanatot láthatunk, mindkettőn egy-egy bielefeldi származású DÜWAG csuklós érkezik a főpályaudvar előtti Südtiroler Platz-ra. Ezek a klasszikus tuják lassan nyugdíjba fognak menni, mivel a város által megrendelt alacsonypadlósok már gyártás alatt állnak. Sőt, 2007 októberében az elsőnek meg is kell már érkeznie.

Innsbruck az ezredfordulóra kidolgozott egy szerény véleményem szerint meglehetősen "de luxe" tervet a közelebbi régió közlekedésfejlesztésére. Ebben gyakorlatilag a teljes trolihálózatot villamosra cserélték, plusz mindenféle új szakaszokat építettek, többek közt régiotram jelleggel a közeli Völs, Rum és Hall városokba. Ja, és mindezt a teljes gördülőállomány lecserélésével. A tervek azóta kicsit megtépázódtak, de a perpillanat érvényesek is eléggé... hm, ambiciózusak. A régióvasúti részeken a politika még rágódik egy kicsit (az eredeti tervekben olyan helyekre is új vágányok vittek volna, ahol tíz emberből csak egy tömegközlekedik, és nem azért, mert nincs mozgásigénye, hanem mert ez nem éppen egy szegény környék, cserébe viszont elég nehéz terepviszonyokkal rendelkezik), ellenben a villamosok városi szakaszainak megépítése már biztosnak tűnik.

Azt nem tudom, hogy a főpályaudvar előtti tér modernizálása mennyivel korábban "terveződött", mint a hálózati koncepció, mindenesetre itt dögivel láthatunk olyan síneket, amiket sosem használtak. A baloldali képen a sárga villamostól balra levő vágány fölött például még villamos-felsővezeték sincsen. Trolimadzag persze van, de a troliüzemet 2007 februárjában végleg leállították - és már előtte is csak buszokat láttam itt a korábbi látogatások alkalmával. A jobboldali képen valószínűleg azt látjuk, ahol az eredeti tervek szerint a Stubaitalbahnnak a belvárost kikerülve el kellett volna jutnia a villamosremiz melletti saját vonalára. Na, ez a programpont a jelek szerint el lett vetve, marad két vadonatúj, ám csonka vágány, ami buszvégállomásban végződik. A Stubaitalbahn meg megy a belvároson át, már meglevő síneken.

Az alacsonypadlósok érkezése miatt a megállókat átalakították, magasított peronokkal. A jobboldali képre Intersziti szerintem azt írná, hogy "itt még a kukáknak is magas peron jár - és a távolban már jön is az ő járművük" :) Egyébként a szélesebb új járgányok miatt a vágánytengely-távolságot több helyen növelni kellett. Ez itt nem áthelyezéssel történt, hanem a "rossz helyen levő" sínt nemes egyszerűséggel darabokra vágták és kidobták (Németh Zoltán Gábor fotója). Mondom, szegény környék ez...

A baloldali videó végén látszik is egy semmiben végződő, illetve innen nézve a semmiben kezdődő sínpár. Régen itt két vágány volt, azt nem tudom, hogy megint lesz-e ilyen, vagy sem. Jobboldalt egy részlet a koros mivoltuk ellenére elég halkan suhanó DÜWAG/DÜWAG-licensz tuják belsejéről.

Először megijedtem, amikor azt láttam, hogy a főpályaudvarnál a hegyvidéki villamosok koronázatlan királya, a Stubaitalbahn járművei helyett buszok járnak, aztán kiderült, hogy csak a remizt verték félig szét, és emiatt nincs kapcsolat a hegyvidéki és a városi vágányzat között. Emiatt aztán a "hegyvillamosok" a vonal eredeti, huszonvalahány évvel ezelőtt felhagyott, és azóta múzeumként üzemelő végállomásáról indultak, ...

... ami egyébként rögtön a remiz mellett van, lásd jobboldali kép.

Ezeket a kocsikat hageni és bielefeldi DÜWAG-okból rakták össze, és emiatt majdnem olyan érdekesek, mint maga a vonal.

Mondom _majdnem_ :) A jobboldali képen az egyik olyan kanyargós részt látjuk, ahol egy irtás után egy erdő jön, majd némi zötyögés után feltárul egy olyan panoráma, amelynek megörökítésére sajnos a gépem csak részben alkalmas. Érdemes megfigyelni, hogy pályacsengő helyett a villamos tülköl (sípol, kürtjelzést használ, dudál - kinek mi tetszik). Jobboldalt egy viadukton való áthaladást láthatjuk visszafelé jövet.

Mivel a külső végen már sokszor jártam, most csak Telfes település állomásáig utaztunk, ahol egy csonkavágányon egy négytengelyes teherkocsi is állt (jobboldali kép, a beton-mellvéd mögött).

A remiz és a Stubaitalbahn régi végállomásától egy megállóra találjuk Bergiselt, az 1-es villamos külső, és a 6-os villamos belső végállomását. Régen a remiz is valahol itt volt.

Megjegyzés, csak úgy: nekem kimondottan tetszik a helyi közlekedési vállalat, az IVB visszafogott imidzse, melynek integráns részét képzik a vastag fekete keret által szegélyezett piros figyelmeztető matricák is.

Az 1-esen vegyesen jártak hattengelyes Lohner (DÜWAG-licensz), illetve hattengelyes (ex-bielefeldi) és nyolctengelyes (szintén ex-bielefeldi) DÜWAG-ok. A jobboldali kocsi a közlekedési vállalat új színét viseli, az alacsonypadlósok ilyenben fognak pompázni.

A remizben zajló vágányépítés miatt az amúgy ott forduló 6-os villamos (leánykori nevén a Mittelgebirgsbahn) is kénytelen volt kétirányú villamosokkal, azaz a Stubaitalbahn járműveivel közlekedni. Jobban mondva egy darabbal, mert ezen a vonalon óránként egyszer egyetlen jármű ingázik.

A baloldali fotó egy amolyan képeslap-beállítás (imádom azokat a nagy hegyeket a háttérben!), a jobboldali már elgondolkoztatóbb: az óránként egy kocsival járó 6-os vonal fel van szerelve számítógép-vezérelte forgalomirányító rendszerrel (RBL), ez oké. De hogy ez a megállója miért van a hozzá tartozó digitális kijelzővel felszerelve, azt már nem értem. Nem túlzás ez egy kicsit? A kijelző amúgy igyekszik megdolgozni az áráért: rögtön kétszer is kiírta ugyanazt az egy villamost :)

Bár az óránkénti egy vonat elég nehézkessé teszi a fotózást, Schönruh megállóhelynél leszálltunk, mert kiszámoltam, hogy ide viszonylag hamar vissza fog érni a már visszafele jövő tuja. Pluszban van itt egy klassz kis íves alagút!

Bár úgy nézett ki, hogy minden pillanatban eleredhet az eső, az időjárás megkegyelmezett nekünk. Bár a nap nem sütött ki, emiatt aztán félhomály honolt a környéken (lásd baloldali fotó), meg azért nem áztunk, és a visszafele jövő tuját is le tudtam fotózni, ahogy éppen kijön az alagútból.

Egyébként - ha valakinek még nem tűnt volna fel :) - ebben a városban imádják a reklámfestéseket. De nem ám olyan nyomi módon, mint nálunk, hanem tényleg az egész kocsit beborítva. Ezek aztán néha évekig így közlekednek, nem tépik le róluk a matricát két hónap után, mint nálunk - a fényezéssel együtt.

Baloldalt: a kettős felsővezetékrendszert már nem használják, de túlnyomó része még fent van a helyén, pedig használható trolibusz már tán nincs is a városban: a járműveket a közlekedési vállalat jelképes (0 eurós) áron, továbbárusításra eladta a mariazelli vasúttörténeti egyesületnek, mely cserébe ingyen leszereli nekik a "pókhálót". A most megszűnt troliüzemet amúgy 1988-ban hozták létre, úgyhogy igen pöpec állapotban volt - örülnék, ha a budapesti csak fele ennyire jó állapotban lenne. Jobboldalt: villamos a szürkületben.

Szállásunk a reptér mellett volt, amit kimondottan élveztem. Elég kalandosnak tűnik a le- és felszállás itt: a baloldali képen például a már elég magasan levő gép még mindig a környező hegyek tetejének vonala alatt van, ahogy az a baloldalt a felhőből kibújó hegygerincen is látható. A jobboldali képet valószínűleg Rianna készítette a gépemmel, amíg sziesztáztam, mert nem rémlik, hogy én ilyet csináltam volna. Nem kicsit vadregényes beállítás egy éppen felszálló turboprop-ról :)

A remizben levő kavarások miatt a Stubaitalbahn kocsijainak nagy része a múzeum területén pihent, a múzeum kocsijai pedig a remizben; így kerültünk mi is oda, a képen látható nosztalgiaszerelvénnyel. Ahogy az a másik képen is látható, a troli-felsővezetékek itt is a helyükön vannak még.

Valamiért több kocsiszínbe beálló 1-est is láttunk - érdekesnek találtam, hogy a váltót kézzel állítgatták maguk előtt, pedig szerintem itt ez is távirányítós amúgy.

Két kép a belváros azon szakaszáról, amit én nemes egyszerűséggel csak kiskörútnak szoktam hívni. Ha minden igaz, ez a régi városfal vonala.

Két további belvárosi kép, a Maria-Theresien-Strasséból. Ez a két tuja bielefeldi DÜWAG, míg az előző kettő osztrák (Lohner) gyártású licensz volt. A kettő közti leglátványosabb különbség a fényszórók számában (és alakjában) mutatkozik meg. Egyébként az szerintem a viszonylatszervezés negatív csúcsa, hogy a főpályaudvartól ide elhoz a 3-as villamos, innen a főpályaudvarhoz átszállás/hosszabb rágyaloglás nélkül azonban már csak busszal lehet jutni.

Egy hangulat a belvárosból: tuja a régi házak közt, félállandóra épített szökőkút (hogy nyáron a városlakók és a vendégek jobban érezzék magukat) mellett áthaladó villamos. Város, gyalogosok, üzletek, vendéglők, biciklisták és a villamos harmonikus együttélése, ahogy az meg van írva :)

Az 1-es villamos egyik végállomását is átépítették kicsit (az íveket és a peront), plusz új nevet kapott, bár a helye alapvetően nem változott. Régebben Hungerburgbahn-ként hivatkoztak rá, most Mühlauer Brücke a neve. Ennek persze lehet, hogy az az oka, hogy a Hungerburgbahn (egy sikló) éppen felújítás alatt van, nem közlekedik, a híd neve meg adta magát. De akkor is furcsa. Pláne, hogy némelyik térképen az átkelőt Kettenbrücke névvel jelölték, a régen ugyanitt állott lánchíd miatt.

És az oldal végére két büdösbusz, amint szépen felújított vágányokon halad. Ráadásul mindkét viszonylat (O és R) eredetileg troli volt, mi több, a madzaguk még mindig ott van felettük. Cserében ebben az utcában gyakorlatilag csak az egyik vágány van használva. Illetve most egyik sem volt: a korábban látott módon a város szélén elvágott Stubaitalbahn híján csak a rendszeres nosztalgiajárat csörömpölt itt végig párszor, azt annyi!

Folytatás: nosztalgiavillamos és villamosmúzeum


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra