Előző oldal

A következő megállónk már Innsbruck volt, ahol egy teljes napot eltöltöttünk. Ez a százhuszonynyolcezer lakosú tiroli város egy katlanban fekszik, három villamosvonala (1, 3, 6) van, 16,5 kilométer hosszúságban, illetve a hálózathoz tartozik a 18 kilométer hosszú Stubaitalbahn is, melyet szintén villamosként üzemeltetnek.

Kezdetnek rögtön egy tipikusnak mondható kép: magas hegyek, erdő, valamint buszok, trolibuszok és villamosok sorban állása a megállókban. A közeledő jármű egy Lohner gyártású DÜWAG-licensz hattengelyes, melyet a hatvanas évek elején szereztek be, és mely tulajdonképpen a bécsi és miskolci E1 méteres nyomtávú rokona. Nagy szomorúságomra egyébként itt is épp meg volt csonkítva a villamoshálózat: a főpályaudvar átépítése miatt a normálisan ott közlekedő viszonylatok a Maria-Theriesen Strasséban fordultak vissza. Egyébként elgondolkoztató, hogy egy ilyen kis városban is megoldható az ilyen terelés!

Egy kép a tipikus "DÜWAG-ajtóról": az ajtótáblák aljában levő bevágás miatt a lépcsőfokok szélét nem kellett leszűkíteni, mint a Ganz csuklóson vagy a Tátrákon.

Az egyes villamos egyik végállomásáról már látható is a Hungerburgbahn, egy sikló, mely a várost övező legalsó hegygerincre vezet fel.

A Bombardier/Rotax építésű kocsik tetőablakából ilyen "giccseket" lehet fotózni...

... előre/hátra nézve pedig ilyen a középső kitérő. Egyébként ez életem első olyan siklóvasútja, amelynek van közbenső megállója, ráadásul nem is középen! A helyi állatkerthez az alsó szakaszon lehet kiszállni, közben az ellenirányú kocsi a nyílt pályán várakozik.

Még egy klisés beállítás alacsonyra került felhőkről, illetve a vasút Inn fölötti viaduktjáról...

... és már vissza is térünk a villamosokhoz! Ez egy 1957-ben a DÜWAG által Bielefeldnek gyártott hattengelyes.

A Stubaitalbahnhof-nál található a helyi közlekedési vállalat (IVB) troli, busz és villamos kocsiszínje. Amit pedig előtte látunk, nos, az nem végállomás, hanem egy megálló: a városba bejáró Stubaitalbahn itt indul el a hegyek felé, közben átvágva az üzemi területen. A bal szélen a Lokalbahnmuseum látható.

És éppen itt jön egy ezen a vonalon ("STB") közlekedő nyolctengelyes. A vonal járművei Hagen-i A és B, valamint Bielefeld-i C részekből lettek összeépítve (már megint a DÜWAG "építőkockázás"), kivétel a képen látható 82-es, mert ennek az eleje és vége eredetileg Bochumban közlekedett!

A vonal felső végállomása Fulpmes-nél. Ide gyönyörű helyeken kanyarogva ér fel az egyvágányú vonal, melyen útközben több kitérő is található. A járatot 1904-ben indították, ma az innsbrucki közlekedési vállalat üzemelteti. Mivel a felső végen nincs hurok, a kocsik kétirányúak.

A 82-es elindul visszafelé Innsbruckba, én pedig magamra maradok egy nagy adag májgombóclevessel, ugyanis Intesziti visszament ezzel a vonattal, hogy lefényképezze az útközben levő két nagy völgyhíd egyikét. Mivel a követési időköz 50 perc, ez nem kevés várakozást jelentett, de a táj szépsége miatt ez nem volt negatív élmény!

Vonalrészlet a 81-es kocsival.

A végállomás fele kanyarodva.

A végállomási épület előtt.

A nyolctengelyes jármű belseje.

Folytatás: további villamosok és lanovka