életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Egyik előző oldalamon müncheni tapasztalataim kapcsán illettem kritikával a budapesti város- és közlekedéstervezőket, most Bécsről szeretnék pár képet mutatni.

Az osztrák fővárost vonattal értem el, és nagy meglepetésemre az egyik első kötöttpályás városi jármű, amit láttam, ez a nosztalgiaszerelvény volt, élén a 4148-as motorkocsival. Bár ennek homlokfala némileg hasonlít a "klasszikus háromablakos" magyar villamosformára, az egésznek mégis inkább kisvasúti hangulata van, ...

... és ezt a hatást a pótkocsik csak fokozzák - ez egy városi vonat. A szerelvény egyébként bérelhető városnéző túrákat tesz. Ez is olyasmi, ami nálunk nem nagyon van, pedig a szentendrei múzeum gyűjteményében vannak olyan járművek, melyekből össze lehetne valami hasonlót állítani!

Ez viszont itt már a jelen, illetve méginkább a jövő: a bécsi közösségi közlekedés egyik büszkesége, az ULF névre hallgató alacsonypadlós villamos. Az "ULF" egyébként az Ultra Low Floor rövidítést fedi, de becenévnek se rossz. A kocsiszekrény formaterve látványos, de utazni nem annyira jó vele, mert a belseje a csuklókkal és az utastérbe belógó mindenféle szerelvénydobozokkal elég szűk. Az viszont élmény, amikor a megállókban beáll mellé egy régi villamos: az ember nyakatekerve bámul felfelé :)

Ez itt a 4074-es pályaszámú E2 kocsi - ezeket a hetvenes évek végétől egészen `90-ig gyártották.

Puritán utastér, ...

... és modern vezetőfülke.

A 637-es számú ULF. Kimondottan látványos, hogy az ajtók nem igazán látszanak (még akkor is, ha ez most némileg képzavar:)!

A 603-as ULF sétálóutcában. Ja, és kanyarodik is! És senki nem hal bele! Hogy mik vannak..!

Itt egy tér szélén halad el a villamos. Amint látszik, van itt mindenféle vágánykapcsolat, gyalogosok, a forgalom mégis halad. Az egésznek van valami nagyon kulturált összhatása; azt már nem is mondom, hogy a villamosmegálló alatt ott van az egyik metró végállomása, illetve jelenleg még végállomása, mert építik tovább.

A változatosság kedvéért még egy ULF, ezúttal a kocsiszínben.

Az első ajtó kiereszthető rámpával. Mint látható, a jármű tényleg eléggé alacsony padlójú, de a vezetőfülke magasabban van, két lépcsőfok vezet fel hozzá. A vezetőülés karfáján látszanak a beépített kezelőszervek, melyekkel a leggyakrabban használt funkciók nyújtózkodás nélkül érhetők el.

A kocsi belseje a szűk csuklórésszel. Ugye, hogy alagút? Ráadásul minden tele van ülésekkel, alig van állóhely.

A csukló takarólemezek nélkül: jól látható a függőlegesen beépített motor és lent a tengely nélküli kerék.

Ez pedig a hátsó vezérlőpult. A bécsi villamosok egyirányúak, de néha szükség van arra, hogy rükvercben is vezethetők legyenek, ilyenkor használják ezt a minimalista kezelőfelületet. A mini kontrollerkar elég jól felismerhető.

Vissza az utcára: a 4429-es pályaszámú, E típusú csuklós motorkocsi a Karlsplatzon.

A "badeni HÉV" 101-es kocsija ugyanott; ha minden igaz, ő '79-ben épült, és személy szerint az "Erich" névre hallgat.

A 4078-as kocsi (E2 típus) az Opera előtt.

A 4021 és 4092 a pirosban (azaz a kocsi_színben_, ami ugye a bécsi villamosoknál a piros:)

A 4314-es  E2-es hátulról, ugyanott.

Még mindig ugyanott: egy hókotró. Utasszállító villamosokból építették őket, és bár modernnek néznek ki, azért ők is közvetlen kapcsolású kéttengelyesek, mint a pesti Hómukik :)

A 4838-as motorkocsi a Volksgarten mögött. Ez a villamosforma legalább annyira jellemző Bécsre, mint Budapestre az UV.

És a végére egy pótkocsis kép. Természetesen pótkocsiból is többfajta van, melyek kinézetükben illeszkednek a motorkocsikhoz.