Előző oldal

A kasseli 218-as néhány évvel ezelőttig Amszterdamban volt, itteni felújítása néhány nappal korábban fejeződött be, tehát pótkocsijával együtt igazi sztárnak számítottak.

Az 1978-ban megszüntetett Esslingen-Nellingen-Denkendorf villamosvasút (röviden: END) 1929-ben vásárolta ezt a jókora négytengelyest az esslingeni gépgyártól. A tőle jobbra levő vágányon egy kasseli felsővezeték-szerelő villamos látható, mely dízelaggregátjának köszönhetően "madzag" nélkül is tud haladni. Őt eredetileg 1898-ban építették, majd 65-ben kapta meg jelenlegi kinézetét, amikor ebben a formában részt vett a kasseli pályaudvar alatti villamosalagút építésében.

Az ötvenes évek jellegzetes terméke ez az 1956 körül épült Talbot négytengelyes, mely az 1974-ben megszüntetett aacheni villamoshálózaton közlekedett. Szerintem a Kedves Olvasó mire idáig eljutott, rájött, hogy ennek a múzeumnak a létezése azért fontos, mert Németországban rengeteg villamosüzem szűnt meg (100-on felüli számú), melynek járműveit érdemes megőrizni a jövő számára - ez is ilyen.

A müncheni 102-es a "két szoba és egy fürdő"-elrendezés (lásd még a Bengálit) egy érdekes verziója, itt ugyanis a két gördülő kocsirész nem két-, hanem háromtengelyes.

Ezen a képen talán jobban kivehető a kerékelrendezés (sajnos nem állt igazán jó helyen fotózás szempontjából). A Rathgeber 1960-ban két ilyen prototípust épített a bajor fővárosnak, de sorozat nem lett belőlük.

A wuppertali keskeny-, illetve normál nyomtávú villamos már egy ideje a múlté, de a magasvasút még létezik. Ezt a vezetőállás nélküli motorkocsit 1912 és 72 között használta ez az érdekes üzem. A kocsitól balra egy függesztőszerkezet-részlet is látható.

Baloldalt egy baseli pót, jobboldalt - asszem - egy duisburgi motorkocsi. Az oldalon egyébként nem szerepel az összes megtekinthető jármű, úgyhogy tessék elképzelni, mekkora lehet ez a gyűjtemény egészében véve!

Ez is egy klasszikus: egy DÜWAG gyártmányú 1950-es "Aufbauwagen", melyet az ÜSTRA a Marshall-segélyből szerzett be. Az "Aufbauwagen" egyébként a második világháború után régi kocsik alkatrészeire/alkatrészeiből épített, korszerűnek mondható villamosok gyűjtőneve. A "Verbandstyp" kinézetre hasonló villamosokat jelentett, melyek azonban újonnan épültek. A járműszerkesztésnél a gazdaságosság érdekében igyekeztek mindent egységesíteni, ezt a folyamatot a "Verband deutscher Verkehrsbetriebe" (Német Közlekedési Vállalatok Szövetsége) hajtotta előre, utóbbi típus innen kapta a nevét.

Egy pillantás az udvar közepére. A vágányzat egy része állítólag még mindig a bánya-időszakból származik. Jobboldalt az előbb látott "Aufbauwagen" peronja lóg be, középen pedig egy müncheni M-szerelvényt (háromtengelyes motorkocsi+háromtengelyes pót) láthatunk.

Az M-kocsik mellett ácsorog a 427-es pályaszámú DÜWAG "Breitraumwagen" (széles kocsi). Ennek a típusnak érdekessége, hogy csak az egyik forgóváza volt hajtott, két marokcsapágyas motor által.

A másik oldalról nézve még érdekesebb ez a kocsi: az 1956-ban épült tujára a hetvenes évek elején szélesítő-küszöböket, és lehajtható lépcsőket szereltek, hogy az alagutas szakaszokon is lehessen használni őket. Ahogy látható, az ajtó (mely így tulajdonképpen olyan, mint a mi hannoverinké) beillesztésekor a tetővonalhoz is hozzányúltak, ettől a kocsi alapvetően harmonikus formája sérült. A furcsa, magasperonhoz passzolóan kiugró küszöböket a köznyelv az erkélyek korlátjára akasztott virágosládákhoz hasonlította, innen származik a kivitel beceneve a "Blumenkasten".
 
 

Az előbbi DÜWAG-hoz tartozik egy hasonló építésű pótkocsi, a 1424-es, melynek érdekessége, hogy az egyik forgóváza szintén hajtott. A fülkés motorkocsiknak elvileg kettesével csatolva kellett volna járniuk, de az ötvenes évek végén inkább ilyen vezetőállás nélküli mellékkocsikat szereztek be hozzájuk.

Oly kedves szívemnek ez a látvány: DÜWAG-hegyek! Balra egy hattengelyes, középen hátul egy 1955-ös "Grossraumwagen", elől, balra pedig egy munkakocsivá alakított másik négytengelyes látható. A "Grossraumwagen" egyébként abban különbözik a "Breitraumwagen"-től, hogy annál 15 centivel keskenyebb, tehét csak 2,2 méter széles. Ez volt a DÜWAG nagy sikere, melyet eleinte marokcsapágyas motorral, később pedig monomotoros tandemhajtással építettek, és mely a világ egyik legsikeresebb közúti vasúti járműsorozatává vált.

Nem nagyon látszik, de ez a kocsi, a düsseldorfi 1301-es a legeslegelső DÜWAG "Grossraum"-pótkocsi volt.

A hattengelyes GT6 a négytengelyesek továbbfejlesztése. A képen a "bedöntött" szélvédős változat látható, melynek a bécsi (és azóta Miskolcon is használt) E/E1-esek licenszben gyártott másolatai (valószínűleg ezért hiszik a magyar villamosbarátok minden hasonló kinézetű villamosra, hogy bécsi). A festése amúgy a Stadtbahn korszakban használt hannoveri hársfazöld+fehér, akárcsak a hozzá csatolt négytengelyes pótkocsié.

Ez egy eléggé speciális DÜWAG "Grossraumwagen": volt egy sorozat Hannoverben, mely kétirányú, kétoldali ajtós motor+pót+motor összeállításban közlekedett, a hildesheimi 11-es vonalon. A kocsikat később szétválasztották, és átalakították egyoldali ajtósra. Ez az 1951-es példány még visszaalakítás előtt áll, de piros festése már felidézi a "piros 11-es" fénykorát.

DÜWAG-városból, azaz Düsseldorfból jött ez a kétirányú "Grossraum"-tanulókocsi, függőleges szélvédővel.

Ez a Westwaggon-háromtengelyes elég zaklatott életutat járt be: 1952-es gyártása után előbb az Opladen-Ohligs vasút használta, majd Bremerhavenbe került, ahol az ottani villamosüzem 1982-es megszüntetésig használták. Szerencsére az üzemmel ellentétben ez a kocsi megmaradt, bár már ráférne egy alapos felújítás.

Ez a stuttgarti "Bengáli-szerűség" 1964-ben épült. Néhány társát még ma is látni Stuttgartban.

Ez így ránézésre egy közönséges CKD Tatra T4D...

... azaz mégse: szokatlan módon a másik végén is van vezetőfülke! Eredetileg 1968-ban épült, majd '82-ben kétirányúsították a magdeburgi üzem részére. Kicsit furcsa, hogy ajtaja továbbra is csak az egyik oldalon van, de ingajáratnak így is megfelelt.

Ez az aranyos, "gülüszemű" jószág egy potsdami "gothai" (=a gothai gépgyár által épített villamos), mely munkakocsiként volt használatos.

Ezt a lórét (lowry-t) Magdeburgban építették 1982-ben, amikor megpróbálták felvirágoztatni a villamosvasúti teherszállítást a közútival szemben. Jól látható, hogy Tatra forgóvázakon gurul.

A villamosokon kívül egy "másfélemeletes" busz is látható volt.

Egy pillantás az udvar távolabbi végéből visszafelé. Baloldalt a korábban látott kasseli motorkocsi igyekszik visszafelé a múzeumvonalról a felszállóhely felé, egy pótkocsit vontatva.

Folytatás: rejtett és kevésbé rejtett kincsek