Városi és nemvárosi közlekedés
Tour de Trams 2003 III.
Németországi villamosos-vonatos csavargás
A 10-es vonal kuriózum, ez ugyanis egy fogaskerekű, mely a Marienplatztól a közeli hegygerincen fekvő Degerlochig szállítja az utasokat. Az itt közlekedő kocsik ránézésre kiköpött DT8-asok, pedig már akkor elkészültek, amikor azok még tervezés alatt álltak: a MAN és az SLM '82-ben gyártotta ezeket a (légkondicionált) négytengelyeseket, az eddigre már meglevő Stadtbahn-design alapján.
Még két érdekesség: egy, a fogaskerekű vonal (mely hosszú szakaszon kis utcácskákban halad) megmaradt méteres nyomtávúnak, kettő, a motorkocsi elé hegy felőli oldalon egy bicikli-szállító pőrekocsit csatolnak, a drótszamarakat itt kell szállítani. Ezt a BKV is bevezethetné a svábhegyi fogason!
És ez már a látszat ellenére nem fogaskerekű, hanem normál villamosvonal: Hohenheimer Strasse!
A Bopser megállóhely az előbb látott emelkedő után következő alagút bejáratánál. Teljesen hihetetlen volt, hogy ahogy az ember felér a hegy tetejére (na jó, nem teljesen a tetejére) a fogassal, ott is van föld alatti vezetésű Stadtbahn vonal! És az alagutak fonódnak, kanyarognak, olyan mértékben, amire az itthoni mérnökök valószínűleg azt mondanák, hogy megvalósíthatatlan! Persze ez egy drága közlekedési rendszer, de bevált, és ezért megéri.
A Ruhbank/Fernsehturm szintén hegytetőn van, mégis van itt Stadtbahn és villamos is. Ha nálunk stuttgartiak tervezték volna a közlekedési hálózatot, egészen biztos, hogy a Rózsadombra és a Szent Orbán tér környékére is villamos járna!
Az előbb látott hely a 15-ös villamos végállomása, a GT4-esek onnan előbb egy erdőn, majd egy kertesházas lakóövezeten átgurulva ereszkednek le a belvárost magába foglaló völgykatlanba. A fentebbi kép a Payerstrasse és a Planckstrasse sarkán készült.
Ugyanitt egy másik irányba haladó szerelvény.
És megint egy, errefele...
A város legmeredekebb vágányzata a hegyi szakasz végén, az Alexanderstrasséban található, ott, ahol a 15-ös eléri a belvárost. A képen látható emelkedő 85 ezrelékes - az ember ilyenkor megérti, hogy miért van légfék a kocsikon: a villamosfékben önmagában nem bíznak!
A villamos ezután lebújik a kettős vágányzatú alagútba, hogy a túloldalon aztán továbbfusson a külvárosok felé. A legtöbb földalatti megállóban már nincs szükség a hagyományos villamoshoz épített alacsony peronrészre, ezért ott felülbetonozták őket, de a 15-ös vonalán még megvannak. A megálló egyik része ilyen...
... a másik olyan magas. Persze néhány megállóban valószínűleg meg fog maradni ez a megoldás, mivel a 15-ös útvonalát meg akarják tartani keskenynyomtávúnak (is!), nosztalgiacélokra.
Persze ha nem lenne valahol peron, a Stadtbahn kocsik lenyíló lépcsője akkor is megoldást jelent, de ennek használata egyre kevésbé jellemző. Nem véletlen, hogy az új kocsikra már nem is szerelnek fel ilyet. A megállóperonhoz épített rámpa a stuttgartiak szerint (is) jó megoldás a magasperonos beszállás kényelmesebbé tételére. Márpedig a magasépítésű járművek adottak voltak, hiszen ilyen meredek és ilyen kanyargós pályákra senki nem tudott alacsonypadlós típust építeni!
Charlottenstrasse, "csak úgy". Tényleg, nem is írtam, hogy bizonyos vonalakon az ikerkocsik csatolva járnak! A másik érdekesség: a vezetőfülke hátsó fala teljesen üvegezett, nincs függöny vagy ilyesmi. Az SSB-nek ugyanis deklarált célja, hogy a vezető jelenléte látható és érezhető legyen, valamint hogy az utas előrelásson. Azt mondják, hogy ez a megoldás növeli az utasok biztonságérzetét - és ez egy vasútmániásnak ezen felül izgalmas látvány is! Itt a vezető nem barikádozza el magát, nem tapétázza ki újságokkal a fülke és az utastér közti üveget, hogy ne lássák, mit csinál! (Annak megakadályozására, hogy az utastér fényei zavaróan tükröződjenek a szélvédő belső oldalán, esti sötétségkor a vezető rendelkezésre áll egy kis sötétítőfüggöny, de részben az is átlátszó, lyukacsos.)
A Kelterplatz a város egy kevésbé szép részén van (mivel iparvárosról van szó, ezért akad ilyen), ahol a 15-ös megint különválik a Stadtbahn hálózatától.
Hölderlinplatz, az U2 végállomása. Itt a végállomást betették egy kis utcába, amelynek torkolatában nem volt elég hely a dupla ív kiépítéséhez, így a két irány vágánya egy rövid szakaszon fonódik egymással. A környéken nem is olyan rég még villamosok jártak, az utcákban láthatóak is némi "elvesztett vágányok".
Russischer Kirche, egy megállóval lejjebb (itt is látszik, hogy ebben a városban vízszintes utcákból elég nagy hiány van:). Itt sem volt elég hely, a megálló emelt szigetperonját betették hát az út közepére. Amíg bent áll a Stadtbahn, az autók nem tudnak elmenni mellette, de ez nem zavar senkit.
Berliner Platz, Stadtbahn kereszteződés és csomópont. Kicsit sajnálom, hogy nem tudom mind a kétszáz, Stuttgartban készült képemet idetenni, de valahol meg kell húzni a határt, így hát befejezem a bemutatót, haladjunk tovább!
Folytatás: kétáramnemű villamossal és vonattal Heidelbergig
Vissza
a túra bemutatásának elejére