Ha türelmetlen vagy, és nem akarsz résztvenni a történelemórán, kattints ide!
Mi az a Terror News?
Ijesztő név, de legalábbis feltűnősködő, azt hiszem, ezekben a pillanatokban azon gondolkozom, hogy vajon hányszor fogják Internetes keresőgépek kidobni ennek az oldalnak a címét újságíróknak, akik épp a hálózaton felbukkanó erőszakról akarnak valamit írni. Éppen ezért azt hiszem a legjobb lesz bemutatni az újságot (ugyanis egy újságról van szó) azoknak, akik nem ismerték, illetve akik azt se tudják, mi fán terem egy "lemezújság"! (bár tudom, hogy nem én vagyok a legalkalmasabb a történet megírására!)
A lemezújság egy olyan médium, mely egy floppyra ráférő program formájában járta az országot. Az emberek egymásnak adogatták ezt a floppyt, az ember átmásolta, elindította, és utána elolvasta a programba "rejtett" írásokat, megnézte a képeket, meghallgatta a zenéket. Kicsit olyan volt az egész, mintha egy website-ot terjesztenénk lemezen, de hányan fértek akkoriban (nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója) az Internethez. Nem tudom hol készítettek először lemezújságot, azt se tudom ki csinálta az első magyar "discmag"-ot, és mikor, de elég sok ilyen volt egy időben. A számítógépmániákusok különböző csoportokba tömörülve tucatszám adták ki ezeket az újságokat. Az egyik csapat újságja a játékokról szólt, a másik a szexképekről, de többnyire mindegyikben voltak bulileírások, viccek, szórakoztató vagy tanulságosnak szánt történetek. Mivel többnyire tizen-huszonéves srácok készítették őket, a hangnem diákos volt, sok vagánykodással, szextörténettel, és gyakran a többi lemezújság szapulásával. A Terror News valószínűleg az egyik legnépszerűbb újság volt, PC-n körülbelül 40-50 számot ért meg, melyek havonta-kéthavonta jelentek meg. Maga a "mag" egy Taylor művésznevű balmazújvárosi srác találmánya volt, aki Criminal Gang néven alapított csapatot. Ennek a csapatnak a tagjai, és mások publikáltak a TN "elektronikus hasábjain": ha valakinek írhatnékja volt, a kész művet elküldte Taylornak, és ha neki tetszett, a következő számban megjelent. Honorárium nem volt, az emberek megelégedtek azzal, hogy a nevük megjelent egy cikk mellett, amit több százan, több ezren elolvastak. Nem tudnám megmondani, hogy a végefelé hányan olvasták a "Tnews"-t, mert értelmetlen lett volna követni próbálni a diszkeket, amiket mindenki átmásolt x barátjának, pláne akkor, amikor már az Interneten és BBS-eken is elérhetővé vált, de nem kevesen. Boldog-boldogtalanhoz eljutottak a számok, mind a mai napig találkozom számomra ismeretlen emberekkel, akik ismerősként üdvözölnek, mert olvasták az írásaimat.
Én 1993 szeptemberében olvastam először a TN-t, és néhány hónap után rászántam magam, hogy a publikálással próbálkozzak. Eleinte csak néhány rövidebb hozzászólást eresztettem meg, aztán novellákkal, történetekkel próbálkoztam. Ekkortájt pont megjelenési szünet volt, mert Taylor a jubileumi ötvenedik számon dolgozott (ebbe beleszámolták a plus4-en, C64-en megjelent számokat is), így mire az TN#51 kijött, egész tisztességes mennyiségű cikkemből válogathatott. Akkoriban éppen Metálhörcsögként írtam alá a műveimet, ami hol Hörcsire, hol Hörcsögre, hol Hamster-re rövidült, az 52-es számban a cikkek úgy 60%-a mellett szerepelt ez a név. Ekkortájt abszurd humorban utaztam, célom valószínűleg az lehetett, hogy még a Monthy Pithonnál is őrültebb dolgokat írjak, szerintem ez elég jól ment nekem "Madarsko Televizija Praha" című jelenetsorozatomban, illetve egy másik szériában, mely a "Joey J. Moore" címet viselte. Ezek mellett írtam apró híreket, zenekritikákat, rockzene-történeti írásokat, illetve a TN számára készítettem el a "Lovaskocsik kalauza az IRC-hez" című leírást, amiről érdemes tudni, hogy egy időben a fél ország ebből tanult meg irc-zni (és ennek a kipofozott változata látható itt). Az általános vélemény szerint külön kategóriát képviseltem az újságon belül, ami persze nem feltétlenül jelent dícséretet (én annak vettem:).
A TN-es korszakban rengeteg barátot szereztem, és bár már többségükkel nem tartom a kapcsolatot, nagyon sokat jelent számomra az az időszak, hiszen itt derült ki, hogy mások is vevők lehetnek a hülyeségeimre.
Jó szórakozást!
A TN számára készült műveimet három fő csoportba lehet sorolni, és ha leírom őket, akkor azt hiszem nem kell majd magyaráznom, miért. A csoportok:
Az írások sokfélék voltak, de ez majd talán kiderül, készültükről azt kell tudni, hogy édesanyámék irodájában íródtak, mivel nekem otthon nem volt számítógépem. A legtermékenyebb időszakban hetente két-három éjszakát is átvirrasztottam ott, ropin, mirelit virslin és kólán élve, rádiót hallgatva. Eleinte nem írni mentem át, hanem programozgatni, aztán hamar rájöttem, hogy "szövegelni" jobban szeretek. A környezet ettől még maradt, mert továbbra is egy fejlesztőrendszer editorjában gépeltem le ötleteimet, egyszerűen nem találtam kényelmesebbet! Nem hiszem, hogy túl sok olyan írás lenne, amit elküldtem és nem került be a TN-be, pedig egy jó részükkel inkább tovább kellett volna foglalkoznom... Egy barátom úgy fogalmazott, hogy "tök jókat szoktam írni, de néha tök nagy hülyeségeket is", és ez stimmelt is. De végülis fiatalság, bolondság :-) Sokat tudnék mesélni még róluk, többet viszontláttam már másutt: levelezési listákon, weboldalakon, tagline-gyűjtemények részeként.
Valóság lehet?
Borongós novella egy alternatív világvégéről
Hogyan leplezzük
hullamerevségünket?
A "Hogyan...?" sorozat (Hogyan tűnjünk
fel, Hogyan haljunk meg, Hogyan fagyjunk meg, Hogyan viselkedjünk tömegdemonstráción)
egyik első darabja, cseppet morbid.
Madarsko Televizija
Praha, valahanyadik rész
Egy találomra kiemelt rész, melyben megismerkedhetünk
a Szülőkölcsönző Szolgálattal, illetve a létező legnagyobb veszéllyel!
Madarsko Televizija
Praha, n+1. rész
Miért lett öngyilkos a Déli Összekötő
Vasúti híd? Ezt, és még sokminden mást sem tudhatunk meg ebből a folytatásból!!!
Ha még ezek után is kíváncsi vagy, és nem vetted észre a már egyszer szerepelt
linket: további ilyen írásokat itt olvashatsz.
Joey J. Moore színrelép
Az elég hosszúra nyúlt abszurd kémtörténet
kezdete, enumeráció.
Testreszabott végzetek
Kísérlet arra, hogy hogyan lehet a legkevesebb
szóban elmesélni valamit, ráadásul rímekben.
Ircbuli Győrben
Életem első ircbulija, ahol annyira jól
éreztem magam, hogy rögtön leírást is csináltam róla.
Diáktüntetés
'95
Egy újabb élménybeszámoló, vélhetően azoknak
mondhat valamit, akik ott voltak...
Black Sabbath
Rendhagyó megemlékezés egyik kedvenc zenekaromról.
Egy kisebb kötetnyi hasonló cikket írtam anno, össze lehetne fűzni, és
kiadni "A rockzene története, ahogy Hamster látja" címmel.
Nem nagyon tudtam bánnni az egérrel, papíron a mai napig szívesebben firkálgatok, akkoriban valahogy mégis jó ötletnek tűnt telepakolni a képeket olyan dolgokkal, amik nem illenek oda. Természetesen itt is a humor dominált, és sokszor a szex, mi más? :)
Szekszuális
jellegű firkálmányok
Csak 18 éven felülieknek! Mi mindent hall
az ember ebben a témakörben, ami rajzolásra késztetheti...
Nemszekszuális
jellegű firkálmányok
Ezek csak úgy kicsusszantak... Ebből az
látszik, hogy nem csak azon járt az eszem!
Na ezekből egy se került be a TN-be! Ez persze nem is csoda, hiszen elég furák voltak, igaz, nem véletlenül: nem volt hangkártyám! Bizony, párhuzamos portra hegesztett Covox átalakítóra dugott zörgős hangszórókon keresztül figyelhettem, hogy éppen mit csinálok a ScreamTrackerben, így aztán nem sok esélyem volt odafigyelni a hangerőre, dinamikára, effektekre, pláne, hogy nem is hangosíthattam fel a cuccot, mert a szomszédokat zavarta az éjszakai zajongás! (Ha valaki nem tudja mire számítson: a MOD egy négysávos zeneformátum, ledigizett hangszínek különböző paramétereinek változtatgatásával jön létre egy hang.) Igazából egy el nem készült MOD-opera részei, legalábbis egyszer megcsináltam hozzájuk a történet gerincét. Hogy ha én se vagyok megelégedve, akkor miért teszem őket mégis ide? Talán önkritkám teljes hiányának fényes bizonyítéka itt létük, talán csak azért, mert több ember MOD-gyűjteményében láttam már közülük egyet-egyet, tehát mégis tetszhetnek valakinek. Hogy fogyaszthatóbbak legyenek, esti városos-villamosos videók hátterébe tettem őket: ha nem jönnek be, lehalkítod őket, és akkor csak amatőr turisztikai videók ;)
Klasszikus Amiga-zene beütés, vinnyogó-dörmögő
basszus, ugráló sample-k, püffögő dobok.
Csilingelés, kedvenc hangjaim (köztük
a pizza, ami itt nem egy étel, hanem egy hangszín), kicsit kínai
prüntyögés; egy pörgős játék végén tudnék elképzelni valami hasonlót, nyugtatásként...
Ez akkor készült, amikor egy hétre kölcsönkaptam
valami egyszerűbb SoundBlaster-t (ettől függetlenül nem szól jobban, főleg
a dob). Címlapzenének képzeltem, de épp elég "püffögős" lett ahhoz, hogy
ne legyen az. A középrész témája (körülbelül 1:17-től) mindig nagyon
tetszett, amibe átmegy, már kevésbbé. Mindegy, most már így marad :)
Ez a konkrét zene még engem is megoszt ;) viszont a képek szépek, szóval lehet lehalkítva is nézni!
Ez a darab egy átprogramozott éjszaka után készült valamikor '94-ben, amikor túl sok Bachot hallgattam. A darab címe valamiért "Commodore Days" volt, ami kedvet csinált ahhoz, hogy 2014-ben hozzáhegesszek egy oldschool chiptune intrót. És ezzel meg is indultam a lejtőn, mert akkor meg az jutott eszembe, hogy vizuálisan is meg kéne támogatni ezt a rossz poént... Másfél óra kísérletezés után ez lett belőle, kérem, elindítás előtt kapcsoljátok be a biztonsági övet ;)
Köszönöm, hogy benéztél, és remélem, azért alapvetően jól szórakoztál!