[ Vigyázat! Szókimondó szövegek! :-) ]

Elég furcsa érzés volt... Már napok óta hívogattak egyes IRC-fejek, hogy én is menjek le a bulijukra Győrbe, én meg nem tudtam, hogy mit akarjak. Aztán történt egy kis magánéleti gixer, amin annyira kiborultam, hogy egyszercsak ott találtam magam a Schönherz (hogy ez hogy' nem keresztelték még át Október huszonharmadikára?) koleszban. Raast kerestem, aztán szerencsésen rá is bukkantam, illetve főleg nekem szerencsésen, mert éppen indulni akartak valami másik szobába, ahol tutira nem bukkantam volna raajuk...:) Miután kölcsönösen kiörvendeztük magunkat, elkezdtünk fel-alá szaladgálni az épületben, minek köszönhetően a gyomrom rövid úton átvette a lift mozgását... Az emberek felhajtása közben nem történt semmi említésre méltó, már azon azon kívül, hogy megtekintettük Cicát egy darab törölközőbe bugyolálva, amikoris egyesek hangot adtak ama véleményüknek, hogy kár felöltöznie, és gyorsabb is, ha így jön... Lent már ott volt Parker, aztán beestek Rák-ék is, akik már elkezdték letesztelni az útra vett több hektóliternyi bor minőségét. Én csendben figyeltem a társulatot, tekintve, hogy most találkoztam először élőben ezekkel az emberekkel...

Mire elindulnunk, már erős volt a gyanú mindenkiben, hogy nem érjük el a Keletiből induló vonatot, inkább elébe kellene menni a Kelenföldibe, ez a számítás annyira jó volt, hogy ott már csak egy órát kellett várnunk a győri sebesre... Míly csoda, még ülőhely is volt rajta, így mindenki átadta magát az utazás élményének, meg annak az örvendetes érzésnek, amit egy kikapcsolt, de ettől függetlenül teljes gőzzel működő fűtés nyújthat... A műszakisok útközben rögtönzött fejtágítót tartottak (én meg okosan bólogattam) mindenféle hálózati témákban, aztán Slapiccal tárgyaltuk ki, hogy miért nem kell regisztráltatni a Terminate-et, később pedig néhányan hangot adtak ama véleményüknek, hogy Copas-ék eltévesztették a házszámot, és az egyik állomáson mellettünk elhaladó marhavagonban lenne a helyük... Persze nagy volt az öröm, amikor végre megérkeztünk Győrbe, és hogy Rák túlélte a vagon ajtaja és a peron közti méteres szintkülönbséget. Áddigáltunk, áddigáltunk, aztán kisvártatva csak nem mentünk tovább... merthogy még a helyieknek se volt fogalma, hogy hova  akarunk menni... Közben Slapic mixelt egy kis tüzesvizet, aminek köszönhetően jelentősen megemelkedett hangerővel folytatta útját a banda (én meg persze kimaradtam belőle - jellemző), egészen addig, amíg be nem szédültünk egy pincébe. ...amiről később az is kiderült, hogy nemcsak pince, hanem söröző is. Végülis nem volt rossz hely, de csúnyán néztek ránk, amikor csak a saját boroskólánkat vedeltük. A helyzetet Cica mentette meg, aki poharat kért, hogy ne üvegből igyunk... Persze a rohadék vadász hamar elfogyott, így a feltűnést kerülendő a társaság legjava kiment a szabadba egy eresztés Slapic-koktélért... Egyre hangosabbak lettek az emberkék, közben Slapic (aki igazi tudósként saját magán próbálta ki koktéljának hatását) kielemezte a nagyvilágot, közelebbről, hogy miért jár jól az a csaj, aki lesz*pja... Voltak más témák is, de a fene se emléxik már rájuk... Még az rémlik, hogy mindenki egy csaj matrózsapkájával feszített (főleg a Slapo, de neki jól is állt... tiszta Popeye volt...), aztán testületileg megindult a tömeg, valami billiárdklub felé. Persze nehogy túl egyszerű legyen a dolog, bementünk egy kollégiumba is, ahol az arra igényt tartók megszállhattak. Elvileg kétszázba került volna, de a portás nekünk négyszázért megszámította... Még jó, hogy nem volt pénzem, így nem fizettem senkinek semmit! Röpke óra múlva tovább is mentünk. A billiárszalon nagyon elitez hely volt, senkit se engedtek be, akinek az IQ-ja egyszámjegyűnél nagyobb, szóval nem volt gondunk... Billiárdozni természetesen nem akartam, (páran mondták, hogy mit akarok, ők se billiárdoztak még éltükben, és rosszak, erra azt mondtam, az oké, de én már billiárdoztam, és úgy vagyok rossz)... Amit nem értek, hogy Slapo tök elázottan is teljesen profin ütögette be a golyócskákat (Vagy csak mákja volt? Mindenesetre nagyon tudományosan adta elő magát)... Közben az egyetlen (viszonylag) ismerős is meggyütt, Csussz, szivarka nélkül, viszont barátnénivel (a két tény közt ok-okozati összefüggés lehet... A továbiakban nem is nagyon lehetett vele beszélni, annyira elmerült a játékban. Akárcsak a többiek. Én közben elméleti oktatásban részesültem egy csomó témában Phoenix jóvoltából. Az est fénypontja Yoro volt, aki mint az őrült rohangált körbe-körbe, míg beszervezte a csoportokat. De úgytűnik élvezte... Aztán ki lett hirdetve a győztes (nem emléxem ki volt), és ki lett osztva a nyertesnek járó pezsgő is. Mivel ekkorra a hidegben (ja, közben lejárt az időnk, és kitettek) már 225 BPM-mel kocogtak a fogaim, erre én is befizettem, de nem lett melegem tőle...

Az éjszaka második felének fénypontja valami dizsiszerű hely volt, ahol szinte csak mi voltunk. A "legjobb" az volt, hogy legalább 3-4 lány jutott minimum 5x,6x ennyi csávóra... Raas ki is bukott, mert sehogy se jött neki össze semmi... Azért voltak jó dolgok is, például amikor be lett rakva némi Metallica (bezony, Mustár of Puppets rulz), amire páran ugrabugráltunk, főleg Taki, aki közben végig azon morfondírozott, hogy hogyan szivassa meg a tanulóit, mivelhogy tanárnak készül az istenadta...:) Nemtom mekkora tekintélye lenne a tanítványok előtt, ha azok látták volna, ahogy félmeztelenül ugrál a Battery-re... Volt Irigy Hónaljmirigy is, de a dídzsé kötelességének érezte, hogy időnként jó kis "kotonájdzsókkal" lehűtse lelkesedésünket. Ja, meg jó sok lassút nyomott a jelenlevő hatalmas mennyiségű (=1.5) szerelmespárnak. :) Sajnos valami %#&## négykor kitalálta, hogy mennünk kell, ezért elindultunk a sötét és hideg hajnalba, hogy beugorjunk Raasék cuccáért... Én azon röhögtem, hogy csórikámék potyára kiadtak négy kilót, aztán nem is alukáltak ott... Mikor kiértünk a pályaudvarra, már elment egy vonat, és jó sok időnk volt a következőig, így aztán Copas tudományos előadását hallgattuk:
-Basszadmeg, mondjad meg már nekem, hogy mi a kurváéletrejó a szaros kis Xterminálod? Kapjad be, mi a faszra jó, hogy a nagygéptől kapod a mocskos kis idöszeletedet... Nem sokkal jobb, ha ott van egy kurvajó kis 486dx2??? Szopjad le a kibaszott Xterminálodat, te geci...!
Ezt képzeljétek el teljes hangerőn, órákon keresztül, a jéghideg hajnalban. A járókelők elég csúnyán néztek ránk, én meg elképzeltem Copast 30 év múlva, sikeres informatikusként:
"-Te szarfejű állat, már megint kaptál egy Nobel-díjat, te geci!
-Te buzi, mi volt az a tételed? Kapjad be, te sarlatán!
-A kongresszust ezzennel megnyitom, akinek meg nem tetszik, az kinyalhatja!"
Ezzel el is voltunk az indulásig... A vonatra felszállás után türelmetlenül nézegettem az órámat, hogy indulunk-e már, Delfin nyugtatgatott, hogy ne idegeskedjek, nem jár pontosan, siet. Megmutatta a sajátját: amikor a számok átfordultak 5:59:59-ről 6:00:00-ra, abban a másodpercben engedtek ki a fékek, és elindultunk... Századmásodpercre pontosan! Asszittem becsinálok, és a gyomrom is aszitte, merthogy görcsölt rendesen... Aztán hirtelen elnyomott az álom, és csak néha-néha ébredtem fel, a kalauznak például mindenáron a wah-wah pedálom számláját akartam odaadni jegyként, de nem fogadta el... Kelenföldön egy hussanásra ébredtem, ez Copas volt, ahogy elhúzott. Mint a villám... Aztán végállomás, leszállás, volt egy buli, semmimás...:) Viszlát!

Vissza a Terror News-os oldalra