Mario J. Calloni:

    NEKROFÍLIA ÉS PROSZTATARÁK
    (AVAGY:NEM KELL MINDIG CAVINTON)

    Csak tizenhúsz éven felülieknek/aluliaknak!

    A Nagyfőnök kissé feszengve ült szolgálati villamosszékében. Mint minden Nagyfőnöknek, neki is temérdek gondja volt: kiújult a porckorongsérve, a gyereke pedig megbukott szexuális kultúrából. A Nagyfőnök egyébként ötvenes éveinek közepén járt, természetesen fehér ember volt, és ko-paszodott.
    Honnan örökölhette a gyerek a szexuális tehetetlenséget? Nem tudott rájönni. Érezte, ahogy a prosztatája hízni kezd. Egyedül volt az irodában, titkárnője terhesszabadságra ment, és az a szomorú érzése volt, hogy a leendő gyerek NEM tőle van.
    De akkor kitől?-töprengett. Nem tudott rájönni. Erre sem.
    Kopogtattak. Az Elhárítás vezetője, egy nyugdíjas korú kínai lépett be. A Nagyfőnök nem szerette a kínaiakat. Nagy általánosságban nem szerette a más bőrszínűeket. A fiát se szerette, mert nem elég, hogy megbukott szexualitásból, még néger is volt, pedig az anyja is europid.
    -Mi az, Won Ton?-kérdezte a kínaitól.
    -Főnök, a maffia szervezkedni államhatalom ellene.
    -Won, miért töri a nyelvünket, hiszen már nálunk született, mindig itt élt? Különben is, ha már töri, miért afrikaans dialektus szerint?!
    -Mert az szülők lenni zulu törzsfőnök. Különben is, honnan tudhatnák különben az emberek, hogy idegen származású vagyok?
    -Magára néznek.-vont vállat a Főnök. A prosztatája viszketni kezdett.-Különben is, mi az, hogy a maffia szervezkedik?
    -Kijelentő mondat.-vélte a kínai.
    -Na, de a maffia mindig szervezkedik. Az a dolga!
    -Jó, de most valami nagy dologra készülnek.
    -Pénzhamisítás? Kábszer? Leánykereskedelem?-totózott a Főnök.
    -Nem. Titokban kifejlesztettek egy olyan női alsóneműt, melynek növényi szálai terméketlenné teszik azt, aki felveszi.
    -Szegény nők!-sóhajtott a Nagyfőnök. Heréi lüktetni kezdtek.
    -Nem csak a nők, boss!-rázta meg a fejét Won-A férfiakra is hat.
    -De hogy kerülne női alsónemű férfiakra?
    -Hát... előfordul az! Kutatóink eddig még nem találtak tesztalanyt, de véleményük szerint a szer ránk is hatna. Először megdagad a prosztata, aztán nagyon viszketni kezd, végül lüktetni, majd elüszkösödik... Hé, főnök, hova rohan?!!?

    A magas, karcsú termetű férfi belépett az étterembe. Hirtelen csend lett.
    A férfi visszarakta a helyére a levert rádiót. Körülnézett. Valami feltűnőt keresett. Megbízói azt mondták, a kapcsolat itt fog rá várni. Hirtelen észrevette: egy fiatal lány volt az, három mellel.
    -Maga az?-ült le a mutánshoz.
    -Kikeri kakas kukorékol kefélés közben?-kérdezte a lány gyorsan.
    -Csak ha tyúkkal van, a csibék közt inkább csendben marad.-válaszolt ugyanolyan gyorsan a férfi.-Joey J. Moore vagyok.
    -Örvendek.-biccentett a lány-Sietnünk kell! A maffia kémei a nyomunkban vannak! Bejönne velem a parkettra?
    -Persze.-állt fel a férfi. Vonaglani kezdtek a rádióból ömlő édesbús zenére, a lány közben  letépte ruháit, és feltűnés nélkül áltadta melleit a férfinak, aki gyorsan ruhája alá gyömöszkölte azokat. Ezek után hosszasan csókolóztak, amíg a lány rúzsa át nem tapadt a férfi szájára.
    -Várjon, a harisnyámat is odaadom!-készségeskedett a lány.
    -Köszönöm, nincs rá szükség, mindig hordok magammal a biztonság kedvéért!-ellenkezett a férfi. A fiatalasszony levette parókáját, és feltette a férfi fejére. Most már újra úgy néztek ki, mint egy lány és egy férfi, csakhogy a valóságban a nemeik fel voltak cserélve.
    -Fújj, nézz oda!-morgott férjének egy öreglány-Nézd, az a ronda pasas milyen fiatal lányt szedett fel! Látod, olyan fiatal, hogy még a lábát sem szőrteleníti! Undorító!
    A férfi,aki most éppen fiatal lánynak nézett ki, gyorsan elhagyta a termet, így nem láthatta, hogy az idős házaspár egy sötét sarokban elkapja a férfinak öltözött lányt, és egy mézesmadzaggal megfojtja.

    A Főkémség vezetőjének rossz napja volt. Megint. Még mindig. Először a lányának nem jött meg a havija, ezen felül frissen meghalt apjának végrendeletéből tegnap kiderült, hogy a saját testvérének nemzője, valamint a prosztatája is viszketett. Legjobb emberét tegnap vesztette el egy óvodában tartott razzia alkalmával, második legjobb emberét pedig női ruhákban találták meg a folyó mélyén, mellére egy tartásdíjfolyósító csekk volt tűzve egy véres cumisüveggel.
    Hirtelen egy magas, jóképű férfi lépett be az ajtón, két titkárnővel a nyakában, akik okmánybélyeget próbáltak ragasztani meztelen mellkasára.
    -Mi történt?-küldte ki titkárnőit a főkém.
    -A biztonság kedvéért megint postán küldtem ide magamat, de megportóztak. Mi derült ki a három mell elemzéséből?
    -78% szilikon.
    -De azon kívül?
    -Bőrszövetek.
    -Volt valami üzenet?
    -Igen, rá volt tetoválva a maffia chicagói központjának alaprajza Arnold Schwarzenegger aktképének álcázva.
    -Értem. Kiderült valami a maffia terveiről?
    -Igen. Női ruhák, melyek teljes terméktelenséget okoznak. A parlament kilencven százaléka már megfertőződött.
    -Hogy-hogy csak kilencven?
    -A maradék tényleg nő, akikre nem fér rá semmilyen női fehérnemű, ezért bundabugyiban és atlétatrikóban járnak.
    -És miért hivattál engem ide?
    -Csak te állíthatod meg őket, hiszen a te prosztatádat titánból öntötték ki, a herezacskódat meg bepáncéloztattuk. Rád nem hatnak a fegyvereik. Ha te nem segítesz, az emberiség kipusztul!
    -Na, sejtettem! De előbb megkeresem Diogéneszt. Hol találom?
    -Azt hiszem, Washingtonban. De vigyázz, hiszen tudod: öreg és beteg.
    -Mi baja van?
    -Férfiruhákban járkál még mindig.
    -Az ő korában? Vigyázni fogok.

    Joey J.Moore néhány órával később háromgyerekes kalauzlányként Washington felett járt egy menetrendszerinti légivillamos utasaként.
    -Oké, Joey, isten veled!-intett a pilóta:-Ugorhatsz. Jó volt veled dolgozni.
    Moore elrugaszkodott, és belevetette magát a szédítő mélységbe. Agyában villámgyorsan cikáztak a gondolatok, miközben rutinosan elhelyezkedett a szülési pózban. A föld egyre közeledett, aztán hirtelen beindult az önkioldó, és gyönyörű képeket csinált az USA fővárosáról madártávlatból. A háromgyerekes kalauzlány, akit egyébként Joey J. Moorenak hívtak rég elfelejtett polgári életben, elrakta a fényképezőgépet, és segítségért kiáltott, miután nagyot placcsanva landolt a Potomac folyóban. A légivillamos hangos csörgéssel csapódott be a Capitóliumi dombba, miután pilótáját kilőtte egy arrajáró áruló F-16-os pilóta.
    -Szép lövés volt!-gratulált Joey a szabadnapos F-16-os pilótának, aki a hazája helyett így vasárnap pattogatott kukoricát árult.
    -Kösz, a hazámért tettem. Meg szórakozásból.-rakta el szolgálati gépágyúját a pilóta-POPCORN! FRISS A POPCORN!!! FRISSEBB A BRAV*NÁL IS!
    Moore lecsatolta magáról az ejtőernyőt, melyet még édesanyja varrt neki. Mindig nála volt ez az ernyő, ha repülőn utazott, de még sose használta, mert nem akarta összekoszolni. Körülnézett az emlékművek között, de Diogéneszt nem taláta. Estig kereste, amikor végre rábukkant egy halom villanyszámla alatt. Vagy egy óráig rázta, míg volt barátja megszólalt:
    -Nem látod, hogy halottat játszom? Mi kéne?
    A magas férfi, aki kezében ejtőernyőt szorongatott, és édesanyja a szép Joey J. Moore nevet adta neki, bár az apja mindenáron Juditnak akarta elkeresztelni, röviden elmesélte az eddig történteket.
    -Nehéz ügy.-vakarózott Diogénesz-De várj csak egy kicsit!-elkezdett a kifizetlen villanyszámlák között turkálni. Ez a rejtélyes férfi annyira rejtélyes volt, hogy maga Moore se emlékezett rá, mikor találkoztak először egymással. Valami nőgyógyászati rendelő rémlett neki halványan, de ebben nem volt biztos. Diogénesz egy gumigatyát vett elő:
    -Ezt mindig tartsd magadnál! Szerencsét hoz, én is ebben nyertem meg a Miss Piggy-versenyt.
    -Ennyi?-csodálkozott Moore.
    -Majd ha nagy szükségben leszel, megtudsz mindent!-magyarázta az öreg-Addig jó melegen tart, és pelenkának is jó.-azzal visszafeküdt halottat játszani. Jól csinálta - olyannyira, hogy szíve leállt, és legközelebb csak egy feketemisén kezdett el dobogni, egy koszos dunsztosüvegben, egy Cinzanós palack közelében, de erről majd jobb később, mint soha.

    (a folytatás már történelem)

    (C) Varga Ákos Endre, All rights reserved

    Vissza a Terror News-os oldalra


    Vissza az írásokhoz
    Vissza a nyitóoldalra
    Vendégkönyv