Valóság lehet?
Novella
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke gondterhelt arccal ült le az asztalhoz. Kint a Fehér Ház előtt lassan szállingózott a hó, feketére színezve a patinás épület homlokzatát.
-Uraim.-szólalt meg-A helyzet kilátástalan. Bolygónk túlnépesedéssel küszködik, pár éven belül elfogy a szabad szántóföld, már a fejlett országokat is az éhínség fenyegeti. Ha nem cselekszünk, néhány év alatt eltűnhet az emberiség. -hatásszünetet tartott- Sokat gondolkoztam a dolgon, és döntöttem: a Föld lakosságának pusztulnia kell, ha tovább akar élni! Büszkén jelenthetem be, hogy elkészült az Államok alatt húzódó hatalmas bunkerrendszer, az ország népének krémje akár évekig is kihúzhatja benne!
-Mégis mire készül?-kérdezte egy nyakkendős alak, aki néhány éve még a CNN tudósítójaként járt a Fehér Házban, most pedig az Elnök egyik közeli munkatársa volt.
-Elindítjuk rakétáinkat, atomháborút provokálunk. Az emberiség pár nap alatt elpusztul, kivéve azt a pár tízezer kiválasztott polgárt, akit idejében leviszünk a bunkerbe. Ne izguljanak uraim, Önök mind a leendő szerencsés túlélők közé tartoznak, éppen ezért kérem titoktartásukat, senkinek nem beszélhetnek a tervről. Holnap reggel egy-egy katonatiszt megy majd Önökért és családjukért. Most menjenek! Isten óvjon bennünket!Az amerikai elnök másnap még elgyalogolt kedvenc templomához, és imádkozott néhány órát. Ahogy bűneit sorolta a papnak, eszébe jutott, hogy ez a jámbor ember pár óra múlva már nem fog élni. A rakéták indítását pontosan 16:00-ra programozták be...
Én addigra már a bunkerben leszek-gondolta, és elmosolyodott-Ezért a papért külön imádkozni fogok.-határozta el. Az órájára nézett:-Milyen lassan telik ma az idő!-a mutatók még alig hagyták el a három órát. Tovább hallgatta a rá kirótt pentenciát, majd a felsorolás végeztével kilépett a gyóntatófülkéből, és a templom kijárata felé vette útját. Ekkor megkondultak a harangok.
-Miért harangoznak?-hökkent meg az Elnök, és reflexszerűen felnézett a templom tornyát díszítő órára. A mutatók pontosan négy órát mutattak.-Nem lehet!-kiáltott fel és karórájára nézett. Az még mindig három óra öt percet mutatott. Felharsantak a légvédelmi szirénák. Az Elnök csendesen elmosolyodott. Arra gondolt, hogy soha többet nem fogja elfelejteni felhúzni óráját, aztán teste feloszlott a mindent elsöprő nukleáris robbanásban...
(C) Varga Ákos Endre, 1994. Az írások, weboldalak, képek újraközlése, felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges!
Vissza az írásokhoz
Vissza a nyitóoldalra
Vendégkönyv