Városi és nemvárosi közlekedés
Saját fotóim, Baracsy Ákos felvételeivel kiegészítve
Eddig is rengeteget foglalkoztam az UV motorkocsikkal: leírtam a történetüket, képet adtam (szó szerint is) a kocsiállományról 2000/2001-ben, beszámoltam a selejtezésükről, de ez még mindig nem elég! Rengeteg kép halmozódott fel ugyanis technikai részletekről, vagy csupán az egyes kocsik jellegzetességeiről, most ezeket mutatnám be. Illetve tulajdonképpen csak egy részüket, mert ez még továbbra se az összes képem.
A kocsik belseje rengeteget változott a gyártás óta, és a változtatások jellemzően hullámokban történtek. A 90-es években három feltűnő újítást vezettek be: az addigi gumipadlót eternit "csillámpadlóra" cserélték, a kemping-beütésű paravánfalas vezetőfülke helyett teljesen zártat építettek, az izzólámpás (villanykörtés) világítás helyett pedig fénycsöveket kaptak a villamosok. Hogy ezek az átalakítások hány variációban történtek meg, arra példa a fentebbi kép: ez egy már zárt fülkét kapott kocsi, melynek a világítása megmaradt villanykörtésnek.
Ugyanez a kocsi a "B" vég felé. A falakat világosszürke, majdnem fehér lemezek borítják.
Ez már egy fénycsöves kocsi, ...
... természetesen zárt fülkével és csillámpadlóval. Az oldalfalak borítása világos famintás lemezzel történt, pontosabban lehet, hogy megmaradt olyannak, amilyen előtte volt.
Ez pedig egy paravánfalas vezetőfülkével, izzós világítással és még gumipadlóval rendelkező kocsi. Szegény olyan öreg volt, hogy még kézifékes volt, azaz nem cserélték ki a rögzítőféket rugóerőtárolósra (RET).
A kakukktojás 3257-es padlója megmaradt fa sárlécesnek - az UV-kat eredetileg ilyennel gyártották. A nyolcvanas években már majdnem az összesét kicserélték gumipadlósra, ezt a kocsit csak múzeumi célra hagyták meg ilyennek. Természetesen nem ez az egyetlen érdekessége.
Egy kézifékes kocsi vezetőfülkéje, mint azt a jobb szélen látható kézifékkar mutatja.
Ez pedig egy már RET-fékkel felszerelt kocsi, melyből hiányzik az előbb látott kar. Ráadásul a műszerasztal is feketére van színezve.
A kontroller kurblija, amivel a motorra kerülő áram mennyiségét lehet szabályozni. A nagy kar a nagyszabályzó, a tőle jobbra levő kis kar pedig a kisszabályzó, amivel a menetirányt lehet állítani, illetve "0" állásban kikapcsolja a nagyszabályzó és a műszerasztal működését. Közérthetően szólva a nagy kar helyettesíti a gázt és a féket, a kicsi a slusszkulcsot, illetve a sebváltó rükverc állását :)
A kontrollerszekrény borítás nélkül. A nagyszabályozó hengere alatt néhány egységkapcsoló (kontaktor) található, ilyenek kapcsolják a nagyobb feszültségeket.
A kontrollerhenger közelebbről. A réz érintkezőfelületek továbbítják a vezérlőáramot, azaz a vezérlés jeleit az egységkapcsolók felé, melyek ennek megfelelően állítják a motorra kapcsolt áram mennyiségét.
A fülke másik oldalán levő szekrényben biztosítók találhatók, illetve kiegészítő elektromos berendezések, például az URH trönkrádió.
A vezető lábtartója. Az UV fülkéje nem valami ergonómikus kialakítású, bár azt meg kell említeni, hogy tervezésekor még így is jobb volt az akkori budapesti villamosokénál. Eredetileg semmilyen fűtés nem volt itt, később a lábtartóra szereltek egy lábmelegítőt. A dobogó bal oldalán a homokszórót működtető pedál látható, jobboldalt pedig a hangosbemondóé vagy a pályacsengőé - ezek ugyanis nem egységes kialakításúak: eredetileg a hangosítást vezérelték, aztán kezdték el lecserélni a csöngőre, ennek köszönhetően a vezetők néha bemondás helyett csöngettek picit, illetve vészjelzés helyett hangosbemondtak.
A vezető feje fölött a túláram-automata fordított T alakú fogantyúja lóg. A lefele lógó kis huzantyú jobbra a sínféket működteti.
Mögötte balról jobbra: a motordinamó és a légsűrítő motor kapcsolója, világítás ki, világítás be nyomógombok, a leszedhető lemez mögött pedig a vészcsengő és az ablaktörlő motorja.
Ugyanezen a nyíláson át lehet hozzáférni a homlok-viszonylatszámtáblához.
Most következzék pár variáció az utastérre: világosszürke borítólemezek, homokszínű betétekkel az ablak alatt.
Világos famintás borítás, fa díszlécekkel.
Sötét famintájú borítás, világos ablak alatti betéttel. Ez egy elég régi összeállítás, itt még a padló is gumi. Szerintem ez az állapot nézett ki a legjobban.
Világosszürke borítás, világos faszínű betéttel, fém díszlécekkel. Alul az ablaktekerő szerelőnyílását egy utólag odaragasztott ICS tetőlemezdarabbal takarták le, miután az eredeti fedőlemezt vélhetően ellopták
Világos famintás borítás, világos betéttel.
Világos famintás borítás, ugyanolyan színű betéttel, fa díszlecekkel, dekorlemezzel pótolt ablaktekerő fedőlemezzel.
Másfajta világos famintás borítás, fém díszlécekkel.
Teljesen homokszínű borítás, fém díszlécekkel és fém ablaktekerő nyílásfedéllel. Természetesen ez nem az összes lehetséges variáció!
És így néz ki az ablaktekerő csavarorsója a fedőlap mögött.
Még a pályszám felfestése se egyforma: itt a hideg, szürkés borításra sablonnal festették fel, ...
... míg itt papírcetliként ragasztották fel.
Ez egy fehér színű sablonfelirat. A sablon hézagjait utólag javították ki - csak tudnám, minek! Persze lehet, hogy egy alkotó kedvű utas tette.
Egy elfolyott sablonfelirat - lehet, hogy túl híg volt a festék?
Ezt viszont teljesen kézzel mázolták oda - feltehetően tremorban szenvedett az alkotója.
Az ablaktekerő jellemző volt a pesti villamosokra egykoron (leginkább az FVV korszaktól kezdve, hiszen korábban a bőrszíjas leeresztés volt divatban), bár sokan nem szeretik, mert hirtelen jött eső esetén mire feltekerik az üvegtáblát, már el is áztak :)
A "kihajolni veszélyes" felirat, amit sokszor megcsonkítanak: "hajni széles", "halni esélyes", stb...
A vészfék karja, mellette egy vészjelzővel.
3820 vészjelzője három nyelven beszél :)
Ez nem vészjelző, hanem tűzjelző: ha kigyullad, vagy legalábbis túlmelegszik az elektromos rendszer, a lámpa világít, az összhatást pedig vészcsengő teszi teljessé.
3396-on még egy plusz "takarítókapcsoló" is van, amivel a kocsiszínben az utastérből is fel lehet kapcsolni a világítást.
A 200-as Ikarusokról ismerős hangszóró-fedél, ...
... és ugyanaz egy újabb designban. Mellette a tipikus villamos-villanykörte, mely nem alkalmas 220V-os hálózatban üzemeltetésre, mégis sokszor ellopják.
A tetőn végigfutó szellőzőcsatorna fedőrácsa is többféle változatban létezik, ez például hosszában csíkszerűen lyukas, ...
... míg ez szabályos mátrixba van rendezve. A szellőzőbe került falevelek nem tartoznak a sztenderd berendezéshez :) Az előző képen elöl, felül látható tekerentyű a szellőzés csapja, az átáramló levegő mennyiségét lehet szabályozni vele.
A kis kuckó egy UV5-ös (38xx) középső ajtaja mellett, merev, zárható táblatartó kerettel. Régebben az oldaltáblák csak két zsinórral voltak felakasztva, és az oldalirányú rángatástól hozzáverődtek az ablaküveghez, ami kimondottan idegesítő volt. Persze mégse emiatt cserélték ki, hanem mert túl egyszerű volt ellopni. Túl sokszor kell ezt a szót leírni :( A sötét famintás borítás szerintem kimondottan előkelő hatású itt is, a graffiti viszont nem.
A kocsi elejében a jobb első ülés alatt van a homokszóró tartálya, mely általában a képen látható megoldású, ...
... kivéve, amikor nem: annak idején a Stukákon volt ilyen. Hogy ezen az UV-n miért maradt meg, azt nem tudom.
A szimpla szélességű (keskenységű) középső ajtó mozgatómechanikája.
A dupla szélességű középső ajtónak is csak az egyik szárnyát mozgatja a pneumatika, a másikat láncos áttétellel hajtják.
A kocsik "B", azaz jelen formában vezetőfülke nélküli végében van a kontrollernél már említett egységkapcsolók túlnyomó része:
A szekrény kinyitva. A függőleges hosszúkás valamik a kontaktorok védőburkolatai, melyek az elektromos ívek (póriasan: szikrák) elfojtására szolgálnak.
A szekrény bal...
... és jobb oldala.
A bal felső sarokban van a kocsiselejtező henger, mellyel természetesen nem könyvelési értelemben lehet a járművet selejtezni, hanem a főárami részt (a hajtást) lehet leválasztani a segédáramköri (vezérlési) részről.
A hengert a kisszabályozó karjával lehet állítani a fedél felnyitása után. Selejtezett állapotban a kocsi vezérlése működik, de a motorra nem megy áram.
A kisszabályozó elektromágneses úton állítja be a képen látható menetirányváltó hengerrel, hogy milyen polarítással kerüljön a motorra az áram, azaz, hogy melyik irányba forogjon, azazl melyik irányba menjen a villamos.
A hengert a vezérlőáram állítja, de az ő réz érintkezőin már a teljes nagyfeszültség- és áram átmegy!
A menet-fék henger a nagyszabályozó állásától függ, hogy menet vagy fék állásban van. Váltáskor a henger átfordul, más érintkezők csatlakoznak egymáshoz, változik a kocsi kapcsolása, a motor pedig hirtelen generátorként kezd el üzemelni, lassítva a forgást.
A henger fölött a 3200-3300-3400-as kocsikban egy vékony zsinór feszül, ez a tűzjelzés: ha a zsinór elég, az azzal megfeszített rugó elernyed, és bekapcsolja a riasztást.
A keresztülés fölött látható a vészlámpa. Az ülés melletti vastag, csőszerű rész a szellőzőkkel az elektromos berendezések által termelt hő elvezetésére szolgál, de télen akár fűtésnek is beillik :)
Irányváltó hengerek beépítés előtt.
A főramkör árama a felsővezetékből jön, de honnan kapja a segédáramköri rendszer az alacsony vezérlőfeszültséget? Hát a padló alá rejtett akkumulátorokból!
Az aksik természetesen töltődnek, amikor a főáramkör áram alatt van (ezt szebben is megfogalmazhattam volna). A képen láthatók persze nem, mert ki vannak emelve a helyükről...
A felszedett padlólemezek alatt érdekes dolgokat lehet találni, például a fékrudazat áttételét, ...
... vagy a meghajtást. Középen vízszintesen az egyik tengely látszik, baloldalt a hajtásházzal, melynek alsó végén a kardáncsukló, felső részén pedig a dobfék háza látható.