Március utolsó napján a Szegedi Közlekedési Kft. (SZKT) és a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) konferenciát rendezett Szegeden a Tatra KT4D-k felújításáról, külföldi vendégekkel, illetve a hazai villamosüzemek képviselőivel. A szakmai nap után (április 1-én és 2-án) aztán az érdeklődő civileké lett a terep, nyílt nap formájában.

Én az első Tour de Trams "csapatával", azaz Ícével és NZA-val mentem le a második napra. Korán leértünk, így le tudtuk fotózni a villamosremizt, még mielőtt benépesült volna.

Bár a rendezvény főszereplője alapvetően a KT4 volt, ezeket épp eleget fotóztam négy korábbi látogatásom alkalmával (előző év júliusában, októberben, illetve idén február elején és február második felében); most inkább a 313+314-es Füzesi acélvázas nosztalgia ikerkocsira koncentráltam.

Mivel hamar ideértünk, mi már eleve vele mentünk a kezdőprogram kiindulóhelyére, a Nagyállomásra...

... visszafelé pedig átengedtük az akkor érkezett villamosmániásoknak, és busszal tértünk vissza a remizbe. Ezen a képen sejthető, hogy elég tömött volt az öreg síndöcögény!

No, nem akartam azt csinálni, amit anno a Csörgő-napról szóló oldalon, hogy pont a címszereplőről nem teszek be képet...

... úgyhogy itt van...

.... rögtön három kép a 201-es pályaszámú KT4D-ről :-)

A Tatra villamosok hagyományos menetszabályozó szerkezete, a gyorsító, avagy akcelerátor. Ezt a szerkezetet a General Electric a harmincas években fejlesztette ki, és később a PCC licensz alapján készülő Tatra villamosok tízezrei használták - nálunk Magyarországon mégis a három nem modernizált ex-potsdami KT4D az első, ami rendes utasforgalomba ment ilyennel (a tesztkocsik most nem számítanak), hiszen a budapesti T5C5 kontaktoros, a miskolci KT8D5 és a szegedi T6A2H pedig szaggatós.

A szerkezet működése dióhéjban: a képen látható dob belső felületén érintkezők tucatjai találhatók, melyekhez ellenállások tartoznak. Ezeket az érzékelőket az érzékelősoron végiggördülő zöld tárcsa zárja, így kerül a motorokra egyre nagyobb feszültség. A gördülőtárcsát egy villanymotor forgatja.

És ez itt a jelen és a jövő: az IGBT alapú TV-Progressz hajtásrendszer. Engem meglepett, milyen kis méretű, ráadásul ennek a konténernek a jobb végében találhatók a fékellenállások is! Azt eddig is hallottam, hogy ez a szaggató elég kompakt kivitelű, de most már értem, miért ilyet épít/építtet az SZKT a trolibuszaiba és villamosaiba.

Napközben volt egy KT4D különmenet az érdeklődőknek, de mi inkább a remizben járkálva fotóztunk. Utána megint volt egy nosztalgiamenet, azt fotózni megint elindultunk a városba. Amíg nem jött, egy T6A2H-t is lekaptam.

Szerencsére nem kellett sokáig várni a tavaly felújított nosztalgiakocsira. Egyébként furcsa érzés volt, ahogy kocsival követtük az utca közepén haladó 2500-as ikret: olyan volt, mint a Váci út 1982 körül :-)

Az újfent eléggé tömött iker az Aradi vértanúk terén.

Ez pedig, ahogy az iker végigdöcögött a Nagyállomás előtti "óriáshurokban", egyenesen a hetvenes/nyolcvanas évek Újpestjéről és Rákospalotájáról készült fényképeket juttatták eszembe!

Tél utáni hangulat a Széchenyi téren.

Tudom, már leírtam, de szerintem nagyon szépre sikeredett ez a szerelvény!

A remiz felé ballagva a rókusi hurokból.

Egy kérdezz-felelek session után a következő program a trolitelep meglátogatása volt. Itt Dózsa Gábor, a cég igazgatója (a képen nagyrészt takarásban van) bemutatta a járműparkot és a létesítményeket.

Ez (még) nem troli: egy Mercedes Citaro a használtan vásárolt ötből. Ha úgy alakulnak a dolgok, lehet, hogy kettőből troli lesz!

Én igazán szeretem a cseh ipart (különösen a repülőgépeiket), de ez a "nagyskoda"...

... és "kisskoda" troli nem tetszik. De azért hősiesen lefotóztam őket :)

A kisebbik verzióból (direkt nem írok típusjelzést) három darab érkezett a közelmúltban Brnóból...

... többé-kevésbé "bontott csirke" állapotban. Az egyiken már dolgoztak a szerelőcsarnokban, ahol volt (dízeles) Citaro, Ikarus és Ziu troli, ex-BKVs Ikarus, szóval minden, ami egy buszrajongót izgalomba hozhat.

Két Ziu és három Ik280-as már selejtezéshez lett félreállítva.

A látogatás végén visszatértünk a villamosremizbe, ahol lefotóztam két kedvencemet, az eredetileg 1506-os, majd 1520-as pályaszámon közlekedett budapesti F1A "prototípust"...

... és testvérét, az 1531-est.

Az oldalt egy szintén munkakocsis kép fejezi be, az M III jelzésű kis mozdonyé. Ha minden jól megy, ezt a járgányt fel fogják újítani a jövőben.

Gratulálni szeretnék az SZKT-nak a nyílt nap ötletéért és lebonyolításáért, és egyben megköszönni a lehetőséget, hogy ott lehettünk. Biztosan sok közlekedésbarát fog még sokáig emlékezni az itt szerzett emlékeire!