Potsdam: vegyes érzések

Click here for the English version / Hier geht's zur deutschsprachigen Version

Ünnepelni utaztam Potsdamba, végül mégse amiatt éreztem jól magam ott - a cím ennek köszönhető. Az ünneplés oka a helyiek új Variobahn villamosának bemutatása volt, mely alkalomhoz kocsiszíni nyílt nap is tartozott; az öröm pedig végül annak szólt, hogy ott voltam, és jót sétáltam mindenféle régi/érdekes épületek/építmények közt. Azok számára, akik eddig elkerülték ezt a várost, talán érdemes elmondani, hogy az "odautazás" természetesen nem volt túlságosan megerőltető: Potsdam, az egykori porosz/német uralkodói székhely, Brandenburg tartomány mai fővárosa annyira szomszédos Berlinnel, hogy valószínűleg csak történelmi okai vannak annak, hogy nem olvasztották be külvárosnak. Ennek köszönhetően szeptember 17-én csak felszálltam az S-Bahnra Berlin belvárosában, és kicsivel később már itt is voltam, a postdami főpályaudvaron:

Nem igazán volt szerencsém: bár néha kisütött a nap, alapvetően felhős, borult idő volt. Kivéve itt, a főpályaudvarnál*, ahol amúgy már sok évvel ezelőtt bőven kifotóztam magam, és ahol most is csak azért álltam meg, mert vártam a Variobahnt :-/ A baloldali jármű egy Combino (az eredeti kivitel, az első homlokfal-dizájnnal), jobboldalt pedig az ünnepi forgatag része: a Tatra KT4D prototípusa.

*Egyébként talán nem mindenki tudja, de ez az állomás nem mindig volt főpályaudvar: a kelet-nyugati megosztottság idején Potsdam Pirschheide volt a fő állomás.

Igazából persze nem Combinót és 001-es Tatrát fotózni jöttem, hiszen ezeket már megörökítettem régebben, hanem - amíg el nem indult útjára az első potsdami Vario - szerettem volna beutazni pár vonalat, ahol még nem jártam. Az egyik ilyen a Glienicker Brücke-hez vezető szakasz volt, melynek egyik érdekessége, hogy a végállomáshoz nem tartozik hurokvágány, a villamosok deltázva fordulnak (baloldalt). Érdekes, hogy ehhez képest a delta és a végállomási kihúzó közt vagy kétszáz méter hosszon kétvágányos a pálya (jobbra). Ha valaki tudja, miért alakult így, ossza meg velem!

A hely másik érdekessége a névadó Glienicke-i híd, mely évtizedeken át a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin határa volt - érdekes fekvése miatt a Szovjetunió és az USA többször is itt cserélte ki egymás elfogott kémeit! Szerencsére azok az idők elmúltak, így a fentebbi képen látható buszok teljesen normálisan járhatnak át a két város közt: baloldalt egy berlini csuklós (ami egyébként csak idáig jön át), jobboldalt egy potsdami városnéző emeletes. Furcsa elképzelni, hogy 1988-ban, amikor mi már térdig jártunk a Danubius Rádióban, Gorenje hűtőben. Sky Channel-ben és C64-esben, itt néhányan teherautóval törtek át "nyugatra" (sikeresen)... A történelmi és földrajzi pontosság kedvéért: az ő teherautójuk pont az ellenkező irányba ment, mint ezek a buszok.

És úgy érzem, itt az ideje egy kis villamosos videónak! Sajnos a hétvégi menetrend nem túl sűrű, ezért amikor épp jött egy villamos, el kellett döntenem, hogy fotózom vagy videózom, mert ha mindkettőt akartam volna, akkor 10-15 perceket kellett volna várnom egyhelyben (már úgy értem, hogy villamos jön, klikk... sok várakozás... végre következő villamos is jön, videó). Mivel egyhelyben ácsorogni nem szeretek, a videón olyan helyszíneket is láthatunk, melyekről nem csináltam állóképeket - asszem ez elég jó ok arra, hogy rákattintsatok ;)

Potsdami Tatrával legtöbbször Szegeden szoktam találkozni, úgyhogy néhány képet ők is megérnek eredeti közegükben. Baloldalt még mindig a Glienicker Brücke végállomáson vagyunk, jobboldalt pedig egy kocsi belső terét látjuk. Puritán, de legalább van jegyautomata a fedélzeten! Egyébként a potsdami villamosok elég lelakott állapotban vannak: dübörögnek, csikorognak, bár annyi összekarcolt üveget mintha nem láttam volna, mint 5-6 éve (bár a kontraszt messze nem olyan éles, mintha a lengyel határ felé indulna az ember Berlinből, azért Potsdamban is eléggé látható és érezhető, hogy volt keletnémet területen vagyunk).

Annyira elnézelődtem az időt a hídnál, hogy lemaradtam a Variobahn második publikus köréről (meghirdetett menetrend szerint fordult egyet-egyet minden vonalon). Még jó, hogy az első menetet lefotóztam a pályaudvar előtt (balra), mert a belvárosba visszatéréskor már csak az indokolatlan időben indokolatlan irányba elcsoszogó kocsit láttam. Azt hittem, én néztem be valamit, de nemsokára kiderült, hogy nem: valami műszaki gond támadt, és a villamos idő előtt visszament a kocsiszínbe - a meghirdetett menetek pedig elmaradtak. Erről persze senkinek sem szóltak (például a megállóhelyi kijelzőn, vagy bemondással), úgyhogy több helyi villamosbaráttal együtt feleslegesen szobroztam egy sort a következő fotólehetőségre várva. Végül a kocsiszínben tudtam ismét megörökíteni az első potsdami Variót - a tetőpódiumon beszélgető mérnökökkel (jobbra). Valami fura hiba lehetett, mert először visszament a remizbe, aztán fordult egyet az udvaron, aztán megint visszament a csarnokba, aztán kicsit kiment az összekötő vágányra, de a vonalra már nem.

A nem túl jól sikerült nyilvános bemutatkozás, ahogy én (nem nagyon) láttam. Ez szombaton volt; hétfőn egy másik kocsival együtt menetrend szerinti forgalomba állt, bár úgy hallottam, hogy csúcsidőben szűknek bizonyult a belső tere a kijelölt vonalon. Majd 1-2 év múlva talán megnézem, mennyire jött be a helyieknek, de egy ideig most nem fog érdekelni :)

Hogy az elszalasztott fotólehetőséget pótoljam, itt egy napos kép 2005-ből, amikor a duisburgiak egyetlen - még ADtranz gyártású - Variobahn-ja reklámozta a típust. A jelek szerint sikeresen.

Baloldalt: az iménti videón látható, épp a kocsiszínbe visszafordult Variobahn levideózása után csináltam ezt a képet a Platz der Einheit-on a korábban már látott Tatra szerelvényről. Ezután átmentem kultúr-turistába, és csak órákkal később tértem vissza a villamosok fotózásához - csak sajnos addigra teljesen beborult az ég, és olyan sötét lett, hogy a kocsiszínben alig tudtam megörökíteni ezt az 1907-es gyártású Lindner nosztalgiakocsit, melyet szintén aznap mutattak be a nyilvánosságnak.

Nem mondanám, hogy sz*rok voltak a fények... inkább úgy fogalmaznék, hogy egy átlagos gyomortükrözés közben jobbak a fényviszonyok odabenn :-/ Lehet, hogy eleve a kocsiszínben kellett volna kezdenem a látogatást, de úgy terveztem, hogy a Vario első két körét fotózom-videózom (amíg fenn van a nap), aztán a harmadik menettel kijövök ide... de a menet elmaradása miatt vagy egy órával később értem ki. Amúgy a ViP - a helyi közlekedési vállalat - rendesen kitett magáért: mindent kiállított, mindenre fel lehetett szállni, mindent ki lehetett próbálni (a gyerekek természetesen állandóan a pályacsengőt nyomták, meg az ajtókat csukogatták:). Baloldalt egy KT4 szerelvény, jobbra pedig különböző kivitelű kéttengelyes szerelvények: elől egy Gotha T2-64, mögötte egy "gothai Bengáli" (G4-65), amögött egy Combino, amögött pedig a Variobahn. Mert hát ugye utóbbiakat nevezhetjük ugyan multicsuklósnak, de azért akkor is csak kéttengelyesekből épített "bengálik"* maradnak :)

*a mi Combinónk hálistennek teljesen más felépítésű

Két kép a gothaiakról: baloldalt a T2-64 motorkocsi 1964-ből, két passzentos pótkocsival, jobbra pedig a G4-65, 1967-ből.

Ha már utazni nem tudtam vele, körbenézegettem a fellelhető Variokat: baloldalt egy még szám nélküli példány a javítócsarnokban, jobboldalt meg a második szériadarab.

Utóbbit belülről is meg lehetett nézni. Mit mondjak, nem bűvölt el a kerekek fölé besuvasztott másfeles szélességű üléseivel (balra)! Kis utasforgalomra elmehet, de látszik, hogy a kerék nélküli (befüggesztett) részben megpróbáltak több állóhelyet nyújtani, hosszpadokkal (jobbra).

Valami ilyesmi viszont nagyon kellene Budapestre: síncsicsoló jármű. Mániám, hogy a budapesti tuják zötyögésének, vibrációjának és zajának tetemes részét meg lehetne szüntetni rendszeres csiszolással - amit akkor kellene kezdeni, amikor még szinte csak a koszt lehet leszedni a sín tetejéről. Mert ha már egyszer úgy meghullámosodott, mint gyakorlatilag bármelyik pesti pálya, akkor nem sokat lehet kezdeni, hiszen millimétereket kellene leradírozni :-/

Gumikerekűek is voltak: baloldalt (többek közt) egy Unimogot láthatunk, jobbra pedig egy 1934-ben gyártott emeletes buszt. Nem semmi hangja volt - sajnos vele se volt időm utazni, csak kívülről láttam-hallottam. Pöf-pöf-taka-taka :)

A nem túl jól sikerült kocsiszíni látogatás után visszagyalogoltam a legközelebbi villamosmegállóba (a kocsiszín nem rögtön a vonal mellett található), és Combinóztam egy sort. Akit érdekelnek az ilyen részletek: a jobboldali képen látható, hogy hogy néz ki a vázrepedések után megerősített csuklóalagút-keret - eredetileg kis lekerekített sarkai voltak az itt látható, ferde tartók helyett. Lehet, hogy alaposan felülméretezték az eredeti dizájn gyengeségei után?

Ekkorra már túl sötét volt a fotózáshoz, de azt azért levideóztam, ahogy az egyik megállóban a vezető leállította a Combinót, majd bekapcsolta, igazi "bootolás" jellegű műsort elindítva. Illetve tulajdonképpen ez nem csak jelleg, hiszen egy modern villamos több számítógépes rendszer halmaza :)

Ennyi volt mostanra, remélem, tetszett!

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez