Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Látogatás a "kisföldalatti" telepen I.
A látogatás létrejöttében nyújtott segítségért köszönetet szeretnék mondani a BKV Rt. Kommunikációs Osztályának!

A "kisföldalatti" (a továbbiakban így fogom hívni, mert a "Milleneumi Földalatti Vasút" túl hosszú) Mexikói úti telepe már kicsi koromban is foglalkoztatott: annak idején szüleim beirattak úszni a közelben levő BVSC-be, ahová aztán nagymamáim cipeltek reggelente az edzésekre (felváltva). Egy olimpiai bajnoknő próbált megtanítani úszni kéttucatnyi kisgyereket - nem igazán sikerült neki, de ez nem tartozik ide. Az viszont annál inkább, hogy milyen titokzatos helynek tűnt a Kacsóh Pongrác út környéke számomra: az M3 bevezető szakasza akkor még nem létezett, nem volt gyalogosaluljáró, és közúti felüljáróból is csak egy ívelt át a vasút fölött. Ráadásul itt volt a kisföldalatti forgalmi telepe, ahol az udvaron régi járművek rozsdásodtak, és ahol a kis sárga csuklósok feljöttek a felszínre! Mivel a Deák téri Földalatti Múzeumot ekkor már ismertem, a régi kocsik ismerősek voltak, de az, hogy a _földalatti_ kijön a föld alól, az nagyon tetszett! Szerettem volna bejutni oda, és ez huszonvalahány évvel később teljesült is :)

A telep igazából egy nagy park, néhány csarnokkal a közepén. Kimondottan kellemes a napsütötte kerti utakon sétálni, a madárcsicsergést hallgatni, de tulajdonképpen nem ezért érkeztem ide, úgyhogy rögtön egy szerelőcsarnok felé vettük az irányt kísérőmmel. Itt éppen egy csuklóst marcangoltak, ami azt jelenti, hogy a szekrényvázig lekopaszították, aztán pedig újra összerakták.

Ahogy ezen a képen látható, az elektromos berendezések és a forgóvázak hiányoztak.

Ezeket a járműveket a Ganz az ICS-k alapjain tervezte a hetvenes évek elején, könnyű szerkezettel, közepes távra. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mostanában kezdenek el öregedni, pótlásuk viszont még nincs betervezve.

Egy hajtott forgóváz: az alacsony padlómagasság miatt nem lehetett a csuklós villamosok forgóvázát használni, sem azt a hajtásláncot (az "ipari csuklósokon" a motorok az alváz aljára vannak szerelve, és kardántengelyekkel hajtják a forgóváz tengelyeit). A hozzánk legközelebb eső csapágyfedélhez egy fura szerkezet van rögzítve, ez a forgóváz terheltségét nézi (a rugalmasan felfüggesztett csapágytok elmozdulását a forgóváz keretéhez képest), és ennek megfelelően változtatja a fékhenger nyomását (azaz más terheléshez más-más fékerő tartozik).

A hajtáslánc hasonló az UV-éhoz: a motorok a forgóvázon belül vannak, és kardántengellyel közvetítik a mozgási energiát a hajtásház áttételéhez, ami aztán forgatja a kerékpártengelyt. A képen nagyjából középen levő rács a motor hűtésének a levegőbeömlője, tőle jobbra a másik motor által kiszolgált hajtásház van. Köztük a tengely tárcsafékje látható.

Áramszedő, szedőpaletta nélkül. A kisföldalatti áramszedői igen kompakt kivitelűek, a kis alagút-belmagasság miatt, ezen felül sűrített levegővel mozgatottak.

Ez már egy másik (tároló-) csarnok, ami most elég üres volt, hiszen hétköznap reggel a kocsik nagy része dolgozik.

Igazából a kisföldalatti villamos, ami azt jelenti, hogy a Ganz már a hetvenes években gyártott alacsonypadlós villamost :)

Low floor.

A külső sínen csúszó, pneumatikusan mozgatott ajtók nem nagyon jellemzőek a Ganzra...

A vezetőfülke elég szűk, bár mint később látni fogjuk, kényelmesebb, mint a régi kocsiké volt.

A baloldali kontroller ismerős a csuklós villamosokból, a műszerasztal jellege is hasonló...

... ami viszont számomra furcsa, az a légfék (a krómozot kar felül) a hozzá tartozó tekerentyűs kézifékkel (a kerék alul)!

Következő oldal


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra