Dél-pesti UV búcsú

A budapesti éjszaka általában csendes. Oké, az éjszakai szórakozóhelyek környékén talán mégsem annyira, de egy német, francia vagy holland nagyvároshoz képest a mi fővárosunk még mindig olyan, mint egy amish falu napnyugta után.

Augusztus elsejének kora éjszakáján azonban bizonyos pesti villamosvonalak mentén olyan élet volt, ami még számomra is meglepőnek tűnt. Ha azt írnám, hogy "a levegő elektromossággal volt tele", illetve hogy "mindenki érezte a vibrálást", akkor egész konkrét megállapításokat tennék, mivel nagy, zörgő villamosok voltak az este főszereplői. Szó szerint búcsújárás volt ez: a dél-pesti 42-es és 52-es vonalakról ekkor vonták ki az UV típusú villamosokat, és ezt az eseményt több tucat - megkockáztatnám, hogy az este bizonyos pillanataiban száz körüli, vagy még több - villamosmániás követte figyelemmel, olyan lelkesedéssel, ami ezer Budapest-parádézóéval felért.

Sokan már napközben kimentek a kispesti és pesterzsébeti vonalakra, én viszont csak késő este értem a Határ úti metrómegállóhoz, ahonnan a két viszonylat indul. Állványt elfelejtettem magammal hozni reggel (a munka után nem ugrottam haza), így a fotózás nehézkes volt. Bár később kedves emberek kölcsön adták állványukat, ezzel együtt kevés jó fotót sikerült csinálnom, majd később elmondom, miért.

Ha már a fotózás nem ment, videóztam. A Nagysándor József utcából a Vörösmarty utcába való kanyarodást amúgy is imádom, így most már nem csak kívülről, hanem belülről is megörökítettem.

Kis villamosunk vígan robogott Pacsirtatelep felé...

... és hamar be is fordultunk a végállomásra. Itt azonban kicsit koppantunk.

Intersziti barátom ugyanis megnézte, hogy mennyi idő van a villamos indulásáig, és úgy találta, pár végállomásos fotóra elég lesz. De alig állítottuk be masináinkat, a tuja ajtót csukott és elindult, otthagyva minket a kutyaugatásos erzsébeti éjszakában :O

A következő 52-est azért sikerült elkapni, és például a Székelyhíd utcánál levő "S-kanyarban" is megörökíteni.

A későbbiekben a fényképezőgépem egy rossz mozdulat (egyel tovább tekertem egy tekerentyűt, mint kellett volna) miatt önállósította magát, így hiába álíltgattam a "blendét" és a záridőt, ő más értékekkel tovább játszott. Például ISO400-asra tette az érzékenységet, ami miatt a képek teljesen szemcsések lettek.

A Határ útnál ez a kép viszont nem a félautomatika miatt lett alulexponált, hanem mert sok jelenlevő villamosbarát ész nélkül villogtatta a vakuját. Ez az olyan hosszú ideig exponáló fotósoknál, mint én, azt eredményezte, hogy a kép tele lett kékesfehér foltokkal. Bár néhányan folyamatosan rimánkodtunk, hogy legalább pár percre függesszék fel a villogtatást az illetők, valaki mindig el-elsütötta a villanófényét :( Csak azok a fotók sikerültek, amik elég rövid ideig készültek ahhoz, hogy senki ne vakuzzon bele, akkor viszont ilyen alulexponáltak lettek.

42-es villamos a  Tulipán utcába való kanyarodás után...

... és közben. Egyes kocsik (lehet, hogy csak egy, nem jegyzeteltem) ünnepélyesen fel voltak táblázva-tablózva az utolsó UV-s üzemnap alkalmából.

A fekete iránytábla indokolt volt, hiszen itt még valamikor a hatvanas évek elején jelent meg ez a típus - igaz, a 42-es akkor még a Móricz Zsigmond körtérről indult. Gondoljunk bele: már ez a tuja robogott itt, amikor Marilyn Monroe és J.F. Kennedy még élt, amikor még csak alig egy-két tucat műhold keringett a Föld körül, amikor a Beatles-mánia még egy új dolog volt! :)

"A vakusok" ellenére megpróbáltam kiélni fotózgatási hajlamaimat, a forgalmi szerelvényen épp úgy, ...

... mint a volt Hofherr traktorgyár falánál álló, éppen műszaki szünetet tartón.

Valamiért (nem tudom pontosan megindokolni) ez a kedvenc képem az éjszakáról.

Aztán egyre később lett...

... és a villamosok elindultak. Na nem haza, mert a Száva kocsiszínben, ahol addig üzemeltették őket, már nem volt helyük.

Ehelyett Zuglóba tartottak, konvoly-szerűen.

Jócskán éjfél után érték el a Bosnyák teret, ahol sorban kifordultak a 44-es villamosból megmaradt vágányokra, és onnan egyenként befordultak a kocsiszínbe.

Amíg a behaladásra várakoztak, a még jelen és ébren levő fotósok sorozatban gyártották a képeket az öreg villamosokról. Hiszen ezek már valószínűleg soha többé nem fognak járni: kiszerelik belőlük a még használható alkatrészeket, és eladják őket, ócskavas áron. (Bár ezen sorok írásakor még tartalékban vannak (üzemképesen!), arra az esetre, ha esetleg a Combinók lassabb üzembe helyezése miatt újra szükség lenne rájuk a dél-pesti vonalakon.)

Az egyik utolsó "búcsújáró" remizbe való behaladásának megörökítése közben a memóriakártya is betelt a fényképezőgépemben, így én is búcsút intettem nekik.

A 42-esen és 52-es másnaptól már Ganz csuklósok közlekedtek. De erről majd máskor rakok fel képeket.


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez