| AKTUÁLIS ARCHÍV LINKEK | ||
|
 |
|
|
|
Kicsit tujázzunk még: Egyébként láttam tegnap egy turistabuszt a Rákóczin, amint a Grand Hotel előtt parkolt. A vezető épp kiszállt a bal oldalon, kilépve a hetes busz elé, melynek vezetője rádudált. Az illető erre nem visszalépett, hanem komótosan befejezte a kiszállást, és méltatlankodó arcot vágott. A járdán álló turistacsoport tagjai közül az egyik pedig még felháborodottan mutogatott is a mi sofőrünknek, hogy mit képzel. Mivel a buszunknak fékeznie kellett, hogy ne csapja el az okostóbiást, nem csak hátráltatva voltunk utazásunkban, hanem még borultunk is kicsit a hirtelen lassulástól - de azért nekik állt feljebb. Úgy látszik, a budapesti taplóság fertőző, és a vendégek is hamar elkapják, betagozódva a helyi autósok pofátlanságra és önzésre épülő rendszerébe. Erre is kéne valami védőoltással készülni, nem csak a madárinfluenzára!
Ha valaki kiváncsi, miért írok ritkábban újabban - mert most ilyesmi oldalakat barkácsolgatok:
Reggel láttam, hogy a Blaha Lujza téri Sajtópalotának a tér felőli homlokzata már teljesen eltűnt. Remélem, a körúti oldalról az ígéreteknek megfelelően megmenekül néhány neonreklám, mert ezek klasszikusok! A villamoson meg láttam egy bliccelőt: amikor jött az ellenőr, nyájas hangon azt kérdezte tőle, hogy "nem lehetne-e ez egyszer eltekinteni a büntetéstől?". Pech, hogy nem volt országgyűlési képviselő, vagy diplomata, hiszen akkor mentes lenne az ilyen pórias dolgok alól, mint a kötelességek teljesítése (bár a képviselőink asszem amúgy is ingyen utazhatnak, hiszen szegények fizujából nem telik jegyre) és a következmények viselése! Tegnap valamelyik pániktévé hiradójában mondták, hogy a nálunk tartózkodó külföldi diplomáciai testületek ennyi meg annyi büntetéssel lógnak az országnak. Én is szoktam látni a Keleti Károly utcánál, ahogy a kék diplomatarendszámos autók rohannak lefelé a buszsávban. Nincs ugyan joguk ott lenni, de tudják, hogy a rendőr nem büntetheti, de még csak meg sem állíthatja őket emiatt. Ennyit arról, hogy a politika környékén dolgozók csak nálunk korruptak és semmirekellők :(
Az elmúlt két napban Zágrábban voltunk. Szép az a város, bár látszik rajta, hogy nekik is bőven volt és van anyagi gondjuk. Persze ezzel együtt bizakodóbb nép, mint mi, és a fellendülést sem óriásplakát- és tévéreklámkampányoktól várják. Ja, és idegenforgalom alatt nem a turisták megkopasztását értik. A főtéren levő turistainformációs központban például negyed óra alatt szereztek nekünk szállást, annak ellenére, hogy evezős világbajnokság, vagy mi a csoda volt a városban, ennek megfelelő turistaforgalommal. A szállás pedig kényelmes volt, és tiszta, a kényelmi fokához képest pedig nem is drága. Igaz, ők már a mi gengszterváltásunk előtt is az idegenforgalomból éltek, így tudják, hogy kell ezt csinálni. Esetleg a magyar vendéglátóipart el kéne hajtani a francba, és a helyükre horvátokat hívni.
Végiggondolva a lentebb részletezett
helyzetet, úgy döntöttem, hogy a jónevű Me, Myself & I Consulting
and Lókötés Kft. benyújtja programját ez ügyben, abban a
reményben, hogy A kutyaszar mindennapjaink égető problémája, így azonnal és habozás nélkül (valamint rögtön és most) tennünk kell ellene. Cégünk akcióprogramja - melyet később egy tetszés szerint kiválasztott híres magyar emberről fogunk elnevezni - ebben a szellemben az alábbi pontokat tartalmazza: 1. Koncert a Felvonulási téren a kutyaszar előretörése ellen. Fellépnek a Megasztárok. 2. A közszolgálati televízió főműsoridejében háromperces spot-okkal hívjuk fel a közösség figyelmét a problémára. Az egyes adásokban hírességek nyilatkoznak a kutyaszarral való első találkozásukról. A végén emeltdíjas SMS-ben meg lehet szavazni, hogy melyik volt a legszebb vallomás. 3. A kutyaszar elleni harc kabalafigurájának megtervezése és elhelyezése Budapest fő terein és címerében. 4. Pályázat kiírása a kutyaszar elleni harc közös jelszavának megtalálása érdekében. Mert kell egy közös mondat! Javaslatunk: "A ***** *****be, már megint beleléptem!" - ez már most is gyakran használt formula, ami megkönnyíti széles körben való elterjedését. 5. "Írj mesét a kutyaszarról!" - pályázat kisiskolásoknak és közeli rokonoknak. 6. Gyermekrajzpályázat "Mit ástál ki ma a homokozóból?" címmel. 7. Központi weboldal indítása, ahol a budapesti utcák bélféregszennyezettségének aktuális állását szép színes grafikus felületen lehet megtekinteni. 8. Középvezetői szintű városházi alkalmazottak utaztatása nyugati országokba az ottani kutyaszar-helyzet tanulmányozása céljából. Utána nyilvános útibeszámoló, hogy hol tudták a legolcsóbb aranyórát venni, és milyenek a helyi éttermek. 9. Újabb tanulmányutak, hogy most már valaki tényleg nézze meg odakint a kutyaszar-helyzetet is. A program megvalósítása - belátjuk - nem olcsó, de a befolyó összeget jó célra fogjuk hasznosítani: elköltözünk valami másik városba, hogy végre ne kelljen az addigra kibírhatatlanul szennyezett utcákat látnunk minden nap! A téma az utcán hever. Meg a játszótereken. Meg a kapualjakban. Remek kvalitású vezetőink ismét nagyobb adag pénzt
készülnek kivágni - na nem az ablakon, "csak" a zsebünkből: Persze a politikusok gondolom látványosan meg fognak sértődni, amikor az emberek azt fogják gondolni, hogy csak azért kell már megint propagandára - és nem valami értelmesre - dobálni a pénzünket, mert a haverjaiknak reklámcége van. Mert feltételezem, hogy annyira ezen pénzek kiszignálói se ostobák, hogy ne vegyék észre, hogy ha háromszori szép kérésnek, csillogó takonnyal bevont tévéreklám-kampánynak nem lett hatása, akkor a negyediknek sem lesz. Valószínűleg tudják ők ezt, csak szarnak rá, hiszen nem az eredmény a lényeg, hanem az, hogy ki legyen pipálva a "tettünk valamit" rubrika - és még talán nyernek is valamit rajta. Az ún. "állatbarátok" (az idézőjel annak szól, hogy szerintem az, aki tényleg szereti az állatokat, nem akarja bérházban vagy lakótelepi lakásban tartani őket) pedig továbbra is ugyanúgy odaszaratják a kutyáikat az utcára, és röhögnek az egészen. Már megint az ússza meg a rendrakást, aki a jelenségről tehet! Itt jegyzem meg, hogy a városvezetés hülyesége nem menti fel a sok bunkó kutyagazdát a felelősség alól. Ők is ugyanúgy elhúzhatnak a búsba, ha engem kérdeznek. Esetleg összeköltözhetnének valami szép, tágas pöcegödörbe, ha már ilyen jól megélnek egymás semmirekellőségéből!
Na, megint elpattant valami az agyakban. Szikora Robika számos sajtótermékben tiltakozik Marilyn Manson ellen, és más ráérő emberekkel együtt nyilvános magamutogatás keretében imádkozik a Sátán ellen (legalábbis ha én adott esetben imádkozom, akkor azt magamban, csendben teszem, és semmiképpen nem hívok újságírókat, fotósokat hozzá). És teszi ezt olyan jó hatásfokkal, hogy Marilyn Manson sajtóügynöke biztosan háromszor elélvezett örömében: ilyen ingyenreklámot csak sokkal vallásosabb államokban szoktak kapni! MM szerintem egy középszerű pojáca, aki a zenei tehetség
hiányát polgárpukkasztó allűrökkel igyekszik ellensúlyozni, ez eddig
világos. Arra viszont baromi kiváncsi lennék, hogy Robikát az "Rég
várok valakire, aki csak annyit mond HE!" dalsor (rég foglalkoztat,
hogy vajon tényleg ezt mondja-e, vagy énekelni is csak ennyire affektálva
tud?), vagy a "csikidám" - tök értelmetlen - hívószó
kitalálása jogosította fel arra, hogy az ország szellemi és lelki
irányítójának képzelje magát? Persze igazából az zavar, hogy amíg MM csak itt volt, és már el is ment - jó messzire, békén hagyva bennünket -, addig Robika itt marad, és még több okosságot fog a fejünkbe önteni arról, hogy hogyan kellene élnünk. Viszont legalább a BKV nem veszi át a selejtes minőségű részletekkel átadni próbált metróállomásokat. Kérdés persze, hogy a t. kivitelezők miért nem bírták elsőre rendesen megcsinálni a dolgaikat. Nem drágább így végül az egész?
Érdekes fellegek szálldosnak a város felett:
Kicsit olyan Omega-koncert hangulata van, jön a működ, meg játszanak a fények :)) Metró-szexualitás ("kapja be!", "nyalja ki!" és nagyvárosi társai)Reggel direkt úgy szerveztem utamat, hogy meg tudjam nézni az ismét közlekedő kettes metró felújított állomásait (Batyi, Astoria, Keleti). Bárki bármit mond, nekem tetszenek az új "illatszerboltok" (valami magát szellemesnek vélő újságíró nevezte el így az új dizájnt - hát, szerintem az illető még sosem járt ilyen helyen, mert én a metróban egy darab szűk polc-sort sem láttam, sem pedig pénztárt, és az odkolony illata is hibádzott:)! A Batyin szerintem nagyon jó az a panorámakép, ami a peronnal szemben van. Az Astorián meg az a kis szürkés kő-csík, ami a fehéret megtöri. Itt talán csak az a gáz, ahogy a régi díszítésből meghagyott (?) fekete kismozaik és az új díszkő találkozik a mozgólépcső alján: kicsit olyan, mintha az új borítás máris leesett volna, és kikukucskálna mögüle a régi :) És hogy az alsó részen nem bírták ívre levágni a kőlapokat, az is furcsa... A Keleti legalább három nagyságrenddel jobb, mint régen volt. Én imádtam a megállók eredeti kinézetét, de a Keleti mindig egy negatív csúcspont volt. Most végre világos, és kicsit tágasabb is.Nagyon jó az, ahogy egy olyan méter szélességben látni lehet a tübingeket, némi magyarázószöveggel és építés-korabeli szerszámokkal, képekkel! Imádom az ilyen "élő múzeum" dolgokat: a tübing egyrészt kiállítási tárgy, másrészt viszont az tartja a földet a fejünk fölül! Ami viszont borzasztó, az a mozgólépcső lejtaknájának és az állomás alsó és felső tereinek találkozása: szögletes vonalak rossz szögben találkoznak szögletes vonalakkal, hatalmas hézagok, tiszta barkács! Remélem, ezt még átépítik, mert nagyon gáz, hogy az esetlegesen vonattal érkező külföldi ezt látja először a budapesti metróból! Szerintem egy részük ijedtében rögtön sarkon is fordul, és elmenekül, ama gondolat nyomán, hogy "ha burkolóelemeket képtelenek voltak rendesen méretre vágni, milyen lehet az alagút?" Pedig az alagutat még az "ákosban" tervezték - az nem dől csak úgy össze, mint a Lágymányosi híd lehajtójának a rendszerváltás utáni idők dicső színvonalát tükröző támfala :-/Közben olvasgatok, és rájövök, hogy kár volt, hogy nem mentem fel a Batyin is e felszínig, mert legalább láthattam volna csodát (vagy legalább egy kis beázást). Így csak egy ismerőst láttam, aki nem volt elalélva az átalakítástól. Mondjuk asszem egy átalakításnak nem is ez a célja - én legalábbis inkább múzeumba vagy a szabadba megyek, ha szépet akarok látni! Az imént belinkelt oldalon egyébként az anonim beírók osztják az észt, hogy mit milyenre kellett volna inkább csinálni, vagy hogy mi miért szar. Például az, hogy egyformák az állomások. Na igen, ezt már az újpesti hosszabbításkor is észrevehettük; ez a tizenöt évvel ezelőtti osztrák divat. Bár konkrétan Leopoldau környékén ma első blikkre ugyanolyan stílusú állomásokat építenek, mint régen. Azok is tök egyformák. Én Bécsben mindig anyázok, mert bizonyos vonalakon tökr enem tudom látványra megmondani, hogy hol vagyunk - de azért a végén mindig csak eljutok a célhoz. Írja valaki, hogy jelezzék színek a megállókat. De örül ilyenkor a színtévesztő lelkem :)) Igaz, erre valaki hamar beírta, hogy a külföldinek úgyis mindegy, hogy egy feliratot kell keresnie, vagy egy színt: neki tökmindegy, hogy a "Blaha megállót", vagy a "lila megállót" keresi. Valaki más hiányolja, hogy az állomás nem tükrözi azt, hogy mi van fent. Gondolom mást meg pont az zavar, hogy "miért kell a Batyin és a Kossuthon lent is azt nézegetnem, ami fent van?" :)) Na mindegy, csak az jutott kósza módon az eszembe, hogy a várostervezőink pont olyanok, mint a városlakók, akiknek (elvileg) terveznek. Majd ha egy-egy szarul kivitelezett dologról az embereknek nem az jut eszükbe, hogy "azért, mert a Józsi csinálta és nem a Pista, mer' a Józsi egy kommunista, a Pista ellenben aranyat hugyol", illetve az unatkozó embereknek többre is futja majd, mint hogy a szar se elég büdös nekik, akkor változik valami. Például elmennek a képviselőjükig, levelet írnak mindenkinek, aki illetékes, civil szervezetekbe tömörülnek, és fellépnek a nekik nem tetsző jelenségek ellen, vagy éppen a nekik tetsző dolgok mellett. A lehetőség megvan, de sokkal macerásabb, mint utólag ugatni arra, amit elénk raknak... El kéne az embereknek magyarázni, hogy mi az a civil kurázsi, civil összefogás. Nem, az ilyesmi nem egyik, vagy másik párt híveiből szerveződik, és nem csak az elkövetkező választásokig, vagy a mozgalom vezetőjének pozícióba jutásáig tart. Az ilyen résztvevője nem ilyen vagy olyan vallású, nem ilyen vagy olyan foglalkozású. A civil ugyanis az ilyen csoportérdekektől mentességet jelenti. És ha ez megvan, elkezdhetünk azon vigyorogni, hogy hogy meg fog a két politikai oldal lepődni, amikor megjelenik valaki a színen, aki se egyiknek, se másiknak nem a kutyája, és se egyiknek, se másiknak nem néz el többet, mint a másiknak. De jó lenne, ha már most itt tartanánk!
Ma bulit csaptunk Farkashegyen, szintén a születésnap alkalmából. Párom a tanúm, hogy meghatódtam, olyan jó fejek voltak a haverok és barátok! Kaptam például egy varióméterrel felszerelt, nevemre lajstromozott (HA-MSTER) gumicsirkét, illetve annyi pezsgőt és bort, hogy szerintem - látens antialkoholista létemre - még szilveszterkor is ezekkel fogunk koccintani... Volt némi repülés is, "trolista" atomfizikus kolléga végre megtudta, hogy amit ő eddig repülésnek hitt - ti. az utasszállítókkal való utazás - az nem az. Viszont kisgéppel, erdők-mezők, hegyek-völgyek fölött, na, az valami csodálatos!
Tök aranyosak voltak kollégáim: most tudták meg, hogy harminc éves lettem (itt a neten szinte reklámoztam, de a való életben már nem annyira), és ennek örömére rámtörték az ajtót az irodában, és hangosan elénekelték, hogy boldogszűűűűlííínaaaaapóóóót :-)
Különvélemény a bliccelésről, rongálásról, és egyéb népsportokról Az alább leírthoz hasonló kettős mérce nem csak a városi biciklistáknál van, hanem mindenütt. Az interneten például átlagosan hetente nyílik egy-egy új fórum, ahol a Budapesti Közlekedési Vállalatot szidják. Részben jogosan, hiszen messze van még a tökéletestől a budapesti tömegközlekedés, máskor viszont arcpirítóan tapló stílusban. És általában hamar előkerülnek azok az - anonimitásukat büszkén felvállaló - önkéntes mérvadók, akik nagy hangon hirdetik, hogy ők mindig bliccelnek, és másokat is erre bíztatnak. Néha konkrét tippeket is adnak, hogy hol és hogyan lehet jegy nélkül utazni. Mert hogy nekik a BKV nem elég jó, nem fizetnek érte, és más se tegye. Pedig akárhogy nézem, a bliccelés lopás. Nem érdekel, hogy a törvény betűje szerint csak szabálysértés, vagy valami hasonló! Arról van szó, hogy valaki használ valamit, de nem fizet érte - ezt a népnyelv nemes egyszerűséggel általában csak lopásnak szokta hívni. Az állítólagos okokról csak ennyit: a közértben talán ingyen hazaviheti az ember a zsemlét, mondván, hogy "a múltkor sem ízlett"? Ráadásul a bliccelő azt a demagógnak látszó, de attól még igaz kapcsolatot sem látja át, hogy amíg az ő utazásáért járó pénz nem folyik be a céghez, addig az aligha tud jobb buszt venni, több takarítót megfizetni. Mivel a bliccelésből adódó kár kimutatható (legalábbis elég jól becsülhető - és főleg nagyon nagy), igaz marad, hogy többek közt a szolgáltatás színvonalára panaszkodó bliccelők miatt is ilyen a szolgáltatás színvonala. Ördögi kör. Persze sejtem, hogy a bliccelők igazából csak valami hangzatos ideológiát keresnek, amivel igazolhatják maguk előtt azt, hogy lopnak... Az igazi erkölcsi nihil persze az, amikor az ilyen illető nem kussol a sarokban, bölcsen hallgatva arról, hogy megkárosított valakit, hanem még büszke is rá! És közben még ő anyázza a békávét, neki áll feljebb. Igaz, a legtöbb ember vállat von az ilyenre, hiszen nem személy szerint őt lopták meg. És ebben téved: a BKV az adókból, és a becsületesen fizető utasok pénzéből működik, ergo aki a BKV-t meglopja, az őket lopja meg. Ilyen alapon szeretnünk kellene a zsebtolvajt is, amikor éppen nem a mi zsebünkből emeli el a mi fizetésünket, vagy a betörőt, aki a szomszéd ház lakóinak értékeit lopja el, hiszen az se érint bennünket közvetlenül! Talán ha az emberek felfognák, hogy aki összekarcolja egy villamos ablakát, összfesti egy aluljáró, vagy egy ház falát, használhatatlanná tesz egy utcai padot, az igazából nem "az államnak", "a városnak", a megfoghatatlan, és előjogai miatt hőn utált "köz"-nek az ellensége, hanem konkrétan neki, akkor változhatna valami. Én úgy vagyok vele, hogy aki felhasogatja a busz ülését, az engem károsít meg; aki jegy nélkül utazik, engem károsít meg; aki felgyújt egy szemetest, az az én szemetesemet teszi tönkre, így nekem árt, és emiatt megvetem. A polgári létformának az egyik ismérve az, hogy az emberek tudják, hogy a "mindenkié" az nem senkié, hanem az övék is - és emiatt aztán vigyázniuk kell rá. Egyébként egy-egy ilyen bliccelésmegideologizáló fórum végigolvasása azt is jól mutatja, hogy bizony nem csak a felsőbb szinteken van baj. Az olyan társadalom, amelyik nem veti ki magából a lopás, csalás, hazugság elterjedt formáit, hanem minden szinten csak megmagyarázni próbálja őket, és beléjük nyugszik, az maga sem különb azon tagjainál, akik ezeket a bűnöket elkövetik! Szép kis jövő az, ahol mindenki a másik tolvajra mutogatással igazolja a saját tolvajságát, és a két lopás közti szünetben gúnyosan kineveti azt a "balekot", aki betartja a szabályokat..
Reggel, munkába menet a Podmaniczky-Nagykörút sarkon láttam két biciklisfutárt, amint átmentek a piros lámpán. Csak pár száz méterrel arrébb, az Andrássyn egy harmadik a menetiránnyal szembe kerekezett a szervízúton. Nem kerestem, nem figyeltem őket árgus szemmel, de nem is kell, hiszen lépten-nyomon azt lehet látni, hogy megszegik a szabályokat. Ehhez képest elég "vicces", hogy ők harcolnak a biciklisták jogaiért, magukra véve a "'szegény elnyomott" figuráját. Semmivel sem jobbak, mint a vérbunkó autósok, és rossz hírét költik a normális kerékpárosoknak, akik általában megsértődnek, ha összemossák őket velük. Szerintem ha rendbeszednék a futárokat, több empátia jutna a városi biciklizőknek. Addig viszont marad a kettős mérce ("más ne szabálytalankodjon a mi rovásunkra, de mi azért szabálytalankodunk orrba-szájba"), ami a nem-biciklistákat meglehetősen zavarni fogja továbbra is, és sose lesz béke...
Gondolkoztam ezen a dolgon, hogy Budapest "Európa Kultúrális Fővárosa" akar lenni 2010-ben. Aki nem tudja, ez nem egy valódi szerep, csak egy cím, amit évről-évre más kap meg. És általában nem milliós nagyvárosok, hanem kisebb, de kellemesen életteli városok, akiknek ez felemelkedési lehetőség, hiszen végre önmaguktól is figyelmet kapnak a világtól. Minek kell Budapestnek megint megpróbálni elvenni a lehetőséget más magyar várostól? Budapest már önmagában is főváros, minek még egy cím? Szerintem:
Rólam biztosan tudni, hogy Budapest a szívem csücske. A világ legszebb városának tartom, imádom, és tudatosan itt és csak itt akarok élni. Ezzel együtt igazságtalannak tartanám, ha megint ő kapna figyelmet az ország más városaihoz képest. Hadd tudják meg másutt is, hogy nem csak "puszta" meg "tschikósch" meg "Plattensee" van Budapesten kívül!
Kritikakritika Már megint kiakadtam az "alternatív városteremtők"
ténykedésén. Ugye ők azok, akik eddig kívülről sírtak, hogy nem mennek
jól a dolgok a várossal. És teljesen igazuk volt. Most viszont lette
egy főváros pénzelte programirodájuk, és még mindig panaszkodnak,
például
arra, aki megakadályozhatja, hogy a játszóterükké váljék Budapest.
Miközben most már a mi pénzünkből próbálják ránk erőltetni a saját
agyrémeiket! Élükön Bojár Iván Andrással, a "Szeretem a Innentől kezdve tehát a világmegváltás is "kincstári" lett. Nézzük meg, mivel gondolják elérni, hogy Budapest budapestebb legyen:
Ha az Európa Kulturális Fővárosa döntőbizottságnak van egy kis empatikus érzéke, már csak azért sem fogják Budapestnek adni ezt a címet, hogy ne fenyegessen minket a veszélye, hogy mindezeket elkezdik megvalósítani. Bár remélem, hogy ha széles rakpartot nem szabad a Duna-part elé építeni, akkor ilyen rémségeket sem! Az egész észveszejtően öncélú, a városlakók igényeit nagyrészt figyelmen kívül hagyó ("á, mi nem nézük meg, mire lenne szükség, hanem majd kitaláljuk"), nagyrészt felesleges, ámde meglehetősen drága izét itt találtam. Lehet olvasgatni, és reménykedni, hogy ez tényleg csak valami vicc.
Ma nagy döglés volt. Eredetileg tegnap este akartunk volna kimenni a Szigetre, aztán ma délután, ehelyett itthon ragadtunk. Voltunk fel párom szüleinél is, nagyon aranyosak voltak, tőlük is kaptam tortát születésnapomra! Meg kaptunk almáspitét is, úgyhogy most annyi édesség van raktáron, hogy kenyér helyett is azt fogunk enni. Na persze csak módjával, mert azért szalámis-almáspitére nem nagyon vágyom. Perpillanat lenne némi kritizálnivalóm a világ irányába, de megmenekültök ettől, mert inkább nekiállok kiválogatni a képeimet. Valami 8-900 darabot csináltam ezen a héten, főleg villamososokat. Éljen a digitális technika!
Ma Szegeden voltam, villamosozni. Ha ugyanis régi budapesti villamosokkal akar az ember utazni, oda kell mennie. Igaz, bónuszként rengeteg csinos és szép lányt is láthat, mert Szeged már csak ilyen hely :)
Naszóval, tényleg harminc éves vagyok. Csomóan jönnek azzal, hogy "na, más érzés?". Tudnám mitől lenne más tegnaphoz képest, amikor még csak huszonéves voltam - hisz azóta nem egy évet, pláne nem egy évtizedet, hanem csak egy napot öregedtem! Amúgy nagy ünneplés helyett ma gitároztam. Hallgattam a Danubius online keményebbik verzióját, és amit tudtam, azt játszottam vele. Rájöttem, hogy anno - úgy egy évtizede- tényleg a legtöbb Metallica számot el tudtam játszani, és még most is visszajött valami. Na nem mintha olyan nagy varázslat lenne Metallicát játszani tudni ;-)
Elnézést, hogy nem írtam a napokban - és ma sem tettem, mivel családi ünneplés volt. Holnaptól harmincéves vagyok!!! :-)
Bővítettem a frusztrált webmestereknek készített
logók és bannerek oldalát:
Ajajj,
újabb lánglelkű kezdeményezés: Ez pontosan ugyanaz, mint hogy az autók pöfögését senki se szereti, tehát náluk ne legyen se főút, se buszmegálló, de azért legyenek jó utak, ahol ő közlekedhet, és senki se akarja megmondani neki, hogy ne menjen autóval. Vagy az, hogy a vastagabb pénztárcájúak kiköltöznek a városból, mondjuk a Pilis tövébe, de élni, dolgozni, szórakozni, vásárolni azért állandóan bejárnak Pestre, végigpöfögve az utat odáig és vissza. De azért náluk senki se akarjon elkerülő utat építeni! Az önkormányzatuk pedig, mely pont az ő kiköltözésükből él - miközben a környezeti terhelést a Bécsi és a Szentendrei úton élők kapják a nyakukba! - természetesen melléjük áll, és harcol, és zsarol, és betesz, és akadékoskodik. Hát ne legyen kerülőút, ne legyen M0, de akkor holnaptól kezdve a budakalászi, ürömi, borosjenői lakosok fizessenek útadót minden egyes alkalommal, amikor beteszik a gumikereküket a fővárosba. Ez persze piszkosul nem tetszene nekik, mi? Mert nekik "állampolgári joguk" mások orra alá pöfögni, de más ne tegye ugyanezt velük. A "közvéleménykutatási demokrácia" (ez lett nálunk a képviseleti demokráciából) lelkes bonvivánjai, a politikusok pedig lelkesen segítenek elhitetni velük, hogy ez tényleg így van. Ez a zuglói anti-ferihegyes dolog is furcsa: évekig éltem Zuglóban, és most is ott dolgozom, tehát tudom, mennyire valós ez a probléma. Semennyire. Ha szeretnénk, hogy legalább egy kis gazdasági élet maradjon az országban, kell Budapestnek reptér. Ahová a tőkések nem érnek oda (t) időn belül, oda nem szeretik vinni a pénzüket, ezek már csak ilyenek. Meg hát lehet, hogy az, aki most aláírja ezt a marhaságot, következő hónapban az is lázadozna, ha csak Bécsből juthatna el kezdvenc görögországi üdülőhelyére! Tehát reptér kell. Nem azért, mert én szeretem a repülőket. Hanem mert ebben a - szerintem túlzottan is - mobilizált világban ez a legkevesebb. Persze, menjenek másfelé a gépek - gondolom ehhez a szélirányt, és a gépek érkezési irányát is megváltoztatják. A vecsésiek kevésbé emberek, az ő fejük fölött nyugodtan lehet hangoskodni, csak a zuglóiaknak nem? Ez ám a demokrácia, mások micsodájával csapkodni a csalánt... Meg legyen másutt a reptér. Aha, pont ebben a nyamvadt tiltakozásalapú társadalomban, ahol szerintem ha ma találnák fel a repülést, soha nem engednék, hogy bárhol repülőtér épüljön. Mindenütt lenne valami öntudatos civil kezdeményezés, aki megakadályozná. Az ország amúgy elég jól el volt látva repterekkel, de most éppen a bezárásuk és elkótyavetyélésük van napirenden, nem az értelmes felhasználásuk (Tököl, Kunmadaras, Kiskunlacháza, Taszár, Szentkirályszabadja, Kalocsa - de még Mezőkövesd mellett is rohad egy akkora betonplacc, hogy másutt már biztos kitaláltak volna valami hasznosítást neki, csak nálunk veri szét a gaz). Na mindegy, csak azt akartam mondani, hogy tönkre fogjuk "civilöntudatkodni" magunkat, ha mindig csak a "monnyon le, csukják be!!!" vonalon tudunk gondolkodni. Az Alkotmánybíróság zargatása helyett mondjuk inkább megpróbálhatnák feltalálni a teleportálást, és akkor tényleg megoldódna ez a probléma. "Volt egyszer egy király, aki magához hívta
három fiát. Megkérdezte őket, hogy felnőtt fejjel ki mihez akar kezdeni.
Az idősebb fiú arról álmodott, hogy fogadósnak álljon, sok boldog
vendéggel. A középső fiú a zene szerelmese, így muzsikus akart lenni.
A Sajtópalota körút felőli oldalán még fent vannak ezek a neonok. A főhomlokzaton levőket már leszedték (a "szerelés" szó túlzás lenne: homokdombot hordtak alájuk, és lelángvágózták a tartókonzolról őket), de ezeket szerintem meg kellene menteni. Remélem az Elektrotechnikai Múzeumban létrehozott neontárlat kiagyalói rajta vannak az ügyön... @rcoskodók a Felvonulásai téren Megnéztük a most már szokásosnak mondható óriásplakát-kiállítást a Liget mellett. Szerintem volt már jobb is, kicsit sok volt a kötelezően jópofa szóvicc, és volt pár művészi értelmetlenség is, amihez sajnos nem vagyok elég bölcsész, hogy hasraessek előtte. A kiállítás vezérfonala állítólag a hazaszeretet volt, bár ez nekem nem jött le olyan egyértelműen. Szerintem a hazaszeretet amúgy sem plakáttéma. Utána mindenesetre kínait vacsoráztunk. Remélem ebből se von le senki következtetéseket a témában :)
Ma egy barátommal megint megnéztem a "Galaxis útikalauz stopposoknak"-ot. Nem tudom, hogy az állítólagos Douglas Adams-rajongóknak mi nem tetszett benne, de szerintem ennél csak rosszabb filmet lehetett volna csinálni ebből a könyvből. (Vagy miből. Nem igazán tudom, hogy a "könyv" megjelölés illik-e az "Útikalauz"-ra. Ez inkább egyfajta világlátás, amit Adams ráhúzott néhány sztorira, amiből végül egy "ötrészes trilógia" lett.) Végülis ennek a filmnek a forgatókönyve részben az eredeti szerző műve, nem pedig valaki fogta magát, és átírta, hogy jobban nézzen ki a vásznon - ahogy a Gyűrűk ura kapcsán szoktak fintorogni a vájtízlésűek. Aki szerint nem szabadott volna megváltoztatni az eredetit, az szerintem nem tudja, hogy ez az ún. eredeti is mennyit változott. Meg azt sem, hogy a könyv sem "az eredeti", hanem csak egy feldolgozása Adams korábbi forgatókönyveinek. És valószínűleg az egész mélységesen humanista, ugyanakkor vércinikus filozófiát se érti meg, ami kinyomtatva valahogy nem filozófiának, hanem humornak tűnik. Szóval szerintem zseniális az egész. Kár, hogy Adams már nem fog több hasonlót írni nekünk :( No, most pedig lássuk, mi NEM történik mostanában! Gondolkozom, hogy a blogot átnevezem "Helyzetjelentés NEMvárosból"-ra. A mai adag nem következik. NEM tudni, mikor lesz szennyvíztisztító:
A töketlenkedés* okozta értékpusztulás folytatódik A mai balsikertörténet:
Valami régebbi Indeo codec-kel van kódolva a filmtöredék: ez volt kéznél, ezért a nagy méret (820 kB). Senki ne számítson semmi különlegesre, de azért hátha örül valaki neki. Aki nem tudja lejátszani, annak megpróbáltam átkonvertálni animált GIF-be is (így csak 270 kB, de persze sokkal darabosabb). *nem a neonmúzeumosokra gondolok Korábban... Megvan a mai
nap ügyes kisfiúja: Ha ez így
megy tovább, rászokom a bulvárhírekre: Ezek egyrészt vicces "városi legendák", másrészt viszont annak a bizonyítékai, hogy milyen egy tapló, önző és zsigerien erőszakos ország lettünk. Még hogy a "világ agyközpontja"! Van két tucat értelmes ember az országban ("miért, biztos van, nem ismerhetünk mindenkit" mondta Hofi anno), és az ő képességeiknek köszönhető csak, hogy az ország intelligencia-átlaga nem ment még át törtszámba :(
Úgy látszik a helyzet még fokozható tovább: olyan meleg van, hogy az előbb kint felejtettem az asztalon egy szelet kenyeret, és mire visszamentem érte, pirítós lett belőle... Majdnem írtam megint valami anyázósat annak kapcsán, hogy valakik fényes nappal felgyújtották a Móricz Zsigmond körtéri "Gombaépületet", de rájöttem, hogy kár az energiáért. Ez egy ilyen város jelenleg, ahol ez a legkevesebb :( Ehelyett inkább büszkélkedek egy kicsit a július havi statisztikákkal: ebben a hónapban 37845 egyedi látogatóm volt, akik össz-vissz 202621 oldalt és 2167470 fájlt töltöttek le. A nézelődök kétharmada Magyarországról jött, de érdekes módon 6%-nyi japán is volt (ill. szerintem valaki letöltötte az egész site-ot egymás után párszor, ahogy a logot nézem). Harmadik helyezett nemzet a németek 2%-kal, utána az osztrákok, hollandok és lengyelek jönnek 1-1 százalékkal. Sajnos a blognak indulása óta csak 2417 látogatója volt, ellenben a legtöbbet a közlekedési oldal címlapját töltötték le. No, remélem örültök, hogy most már ezeket a dolgokat is tudjátok :-)
No, írok ma valami jót is: le a kalappal a Vízművek előtt, 2-3 óra kihagyás után megint van víz! Tök vicces reggelünk van: nincsen víz. Mikor máskor legyen vízhiány, ha nem a legmelegebb napon? Az utcát éppen most bontják fel, azaz zaj is van legalább, hogy az ember kínjában becsukja az ablakot - a szellőztetés ezzel kilőve. A lakást ezennel katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítom. A "vicces" persze az, hogy ezt az utcát az elmúlt másfél évben félévente felbontották, közműépítés jeligével. Legutóbb asszem csatornát bővítettek - érdekes volt, ahogy a frissen leaszfaltozott munkaterület és a régi aszfalt közti résből másnap csordogált kifele a víz! Minőségi munka, ahogy a magyar építőipartól megszoktuk. Amúgy mindig csak a négyes metróról és a hidakról beszélünk, pedig szerintem ennek a városnak a közműhálózatát irtózatosan elhanyagolták az előző rendszer leköszönése óta. Állandóan csőtörések mindenhol, a csatorna meg a legkisebb esők után is eltömődik. Mert hát foglalkozni kellene ezzel is, csak nem teszik. Majd ha elszaporodnak a patkányok, és lesz valami járvány, talán észbekapnak, hogy "hoppá, még egy dolog, amivel b*sztunk foglalkozni"* :( *elnézést kérek a vulgáris fogalmazásért, de a stílusérzékem a körülmények miatt szabadságra ment Ja, és persze hogy legyen
min idegeskednem, ugyanennek a kerületnek a polgármestere a jól végzett
munka tudatával másodállásban folyamatosan nagyot álmodik: Nos, a gondjaim: Ja, mindezeket az okos ötleteket egy léggömbön tartott sajtótájékoztatón mondta. Hányahtnékom van az ilyen öncélú PR bohóckodástól :(
Elfog a pepita rezgőfrász, amikor ilyeneket olvasok: Ja, megvan az eheti "Ez se épülhet meg csak
úgy, egyszerűen." is: Még
nincs béke a gerincút mentén
Uuuuutálom, hogy a helybentopogásra mennek el az adóforintjaim! Ha a régi idők Magyarországát "ántivilágnak" nevezik, akkor a mostanit meg lehetne "antivilágnak", mert itt mindennek csak a megakadályozása megy olajozottan :( Na, és persze ez se rossz: Minden becsületesen dolgozó, szabálytisztelő ember megalázása, hogy ezt csak így megcsinálhatja valaki!
Mivel beláttam, hogy nem fogok tudni olyan weboldalt csinálni, ami minél több böngészővel jól használható, pluszban az ún. szabványoknak is megfelel, úgy döntöttem, hogy a jövőben nem én fogok megpróbálni görcsösen alkalmazkodni azokhoz, hanem inkább én találok ki újabbakat. Íme:
Bővebben itt. Aki hozzám hasonlóan gondolkodik, használja őket egészséggel! Más... Olyan kibírhatatlan meleg van, hogy ha ez így folytatódik, az emberek hamarosan azért fognak a szaunák előtt sorbaállni, hogy beülhessenek egy kicsit hűsölni :-O
Ezt a képet ma reggel csináltam a Blahán. Egyre jobban bontják a Sajtópalotát... Híreket mondunk Na, ez a nap is remek hírekkel szolgál agyhúgykő fronton. Egyrészt valami agyatlan gyerek atombombával fenyegetőzött, másrészt a Heineken sört az emblémájának számító vörös csillag miatt támadják a bíróságon. Hogy mennyi unatkozó ember van a világon! Mindegy, foglalkozzunk inkább mással! Ha kiváncsi
voltál, hogyan érezte magát Darth Vader, miután levágta Luke kezét
Felhővárosban, olvasd ezt el:
Párom az előbb a tévé elé
hívott, hogy valami interjú lesz a Hajóssal (Hajós András). Amíg arra
vártunk, a képernyő belső oldalán megint egy csomó okosat beszéltek
arról, hogy milyen klassz dolog a bloggolás. Mostanában mindenütt
a blogokkal foglalkoznak: a nagy (értsd: papír) újságok, a tévék...
a végén még ciki lesz, hogy pont most kezdtem bele én is a sajátomba
:) Persze általában elemzik is, hogy miért sikeresek a blogok, és
mi bennük az újszerű, holott: A blogok csak közelebb visznek Andy Warhol "a jövőben mindenki híres lesz - 15 percre" című próféciájához. Régen senki sem foglalkozott veled, most viszont bárki eljuthat (szinte) mindenkihez a neten. Kiváncsi vagyok, hogy a mai bloggerek közül kik fognak még öt, tíz, tizenöt év múlva is blogot írni. Én magamra biztosan nem fogadnék komolyabb összeggel, a mirelitte blogsite-okat (ahol csak regisztrálsz, aztán dobálod felfelé a gondolatokat, vagy ha épp nincs olyanod, akkor azt, ami épp az eszedbe jut) használók 90%-a pedig sokkal hamarabb ejteni fogja ezt a foglalatosságot - mint annak idején a moncsicsit, a szagos radírt, meg az összes divatos marhaságot. Túl sokáig ugyanis nem hiszem, hogy érdeklődés lehet ennyi napló iránt, mert azért valljuk be, a legtöbb emberrel nem történik olyan sok érdekes, és a legtöbbjüknek nincs ideje folyamatosan világmegváltó gondolatokat kiötlenie. Kiforrnak azok, akik valami pluszt tudnak adni, és ezzel lekötik a népeket, azok pedig, akik csak a szokásos napló szintjét hozzák, szépen abbahagyják. Amúgy a mai divatos blogok írói általában már a bloggolásuk előtt is "valakik" voltak, nekik ez csak egy új csatorna a mások felé megnyilvánuláshoz, amit persze még időben felfedeztek...
Előre is elnézést kérek, de most eléggé profán témáról
lesz szó. Közelebbről a tévéreklámról. Ami újabban pont oda való,
mint az, amiből az a cég él, melynek jelmondata: -Köszöntöm kedves nézőimet a Mónika kibeszélőshowban.
Mai adásunkban vécécsészék fognak vallani tulajdonosaikról. Jöjjön
hát első vendégünk, Fehér Fajansz! Hallgatunk, kedves Fajansz! De most komolyan, biztos, hogy negédes hangon beszélő budikat kell mutogatni a tévében? Mi következhet ezután? A babák pelenkái és a női egészségügyi betétek fognak beszámolni arról, hogy hogyan érzik magukat a nap végére???
Elnézést kérek, hogy kicsit eltűntem, de elkezdtem játszadozni a style sheet-ekkel (CSS), és maguk alá temettek. És persze megerősítést nyert, amit már kicsit lejjebb is fejtegettem: a megőrülés legbiztosabb módja, ha olyan oldalt akarsz csinálni, ami az összes böngészőben egyformán jelenik meg, és a W3C validator is megeszi.
Véletlenül tévét néztem: egy csomó kereskedelmicsatorna-közeli sztár égette magát egy ingyennyaralás keretében. Ez önmagában nem meglepő, hiszen ebben az országban a magukat celebritásként definiáló humanoidok mind ebből élnek, de az nagyon tetszett, ahogy Marsi Anikó mellét kitakarták, mert valami reklámnak minősülő embléma volt a pólóján! Meghalt párom gépében a fő vincseszter, az újabbik. Mondtam már, hogy tökre utálok Windowst újrainstallálni? A frissítésekkel együtt ezzel el is telt a nap nagy része.
Nem volt erőm tegnap beírni (inkább aludtam egy jót), de tegnap kicsit abszurdba hajló élményem volt. A Blahán egy csapat fiatal lány ugrált zenére. Én arrébb, a villamosmegállóban álltam, de azért felfigyeltem a szövegre: "I love Jesus / yes, I do / I want Jesus / how about you?". Mindez Elvises stílusban előadva, és az említett csoportos tánccal kísérve. Na mindegy, felszálltam a tujára, és kisvártatva a Nyugatinál egy ugyanilyen performanszot láttam: a forgó óra alatt ugyanerre a zenére vonaglott egy csapat lány. Megszállták Pestet a hittérítők? A stratégiailag fontos helyeken legalábbis már ott vannak...
Mai nyelvleckénk: BBC kabaré egy kelet-európai utazásról.
Egy csomó időt elszórakoztam azzal, hogy megpróbáltam elérni, hogy ugyanúgy nézzen ki ez az oldal Internet Exploderben és Firefoxban, de kudarcot vallottam. És mivel már n+1 éve szívok a különféle termékek és szabványok, és az azokat készítők kompromisszumkészségének hiánya miatt*, azt hiszem egy darabig így is fog maradni, mert nincs kedvem tovább vacakolni vele. Mivel a legtöbben IE-t használnak, marad az alapnak, a maradék pedig vagy küldjön nekem sok pénzt, hogy munka helyett legyen időm ezzel foglalkozni, vagy fogadja el a döntésemet. Igen, ezt tényleg én írom, aki pár éve még mérges volt a Microsoftra, amiért az megpróbálta átvenni a hatalmat az internetes kvázi-szabványok fölött. De most már nem érdekel a W3C.org, nem érdekelnek a HTML3.11-es szabálygyűjteményének 245. alverziójának XML-ben megfogalmazott, RFC-be átültetett, és végül a párologtatók bináris nyelvére lefordított direkciói. Tíz év után végre használni akarom az internetet, és nem szöszölni vele :) *régi informatikai favicc, hogy "az a jó a
számítógépes szabványokban, hogy olyan sok van belőlük" Hopp, közben beugrott, hogy nekem valahol van egy 1.01-es verziójú Netscape-em. Meg kéne nézni, azzal mi látszik ebből az egészből!
Kicsit tanácstalanul állok a hírrel szemben, miszerint nincs igazán jó jelöltje a pártoknak a budapesti főpolgármesteri pozícióra. Hát már a politikusoknak sem kell ez a város? Egyébként pedig bontási hullám van a városban: szeptemberig elbontják a Blaha Lujza téri újságírópalotát. Aki még le akarja búcsúzóul fotózni a markánsan nemtudommilyen homlokzatot, no meg az újságok neonreklámjait, szerintem gyorsan tegye meg. Ha itt végeznek, a bontás átköltözik a Madách térre, ahol a FőPoHi (ez a Főpolgármesteri Hivatal "koviubisra" debilizált beceneve) előtti borzasztó bazársort fogják végre eltüntetni. Utána szerintem meg mehetnének tovább a Kálvin térre, a Baross utca torkolatának két oldalán álló üvegházakkal is valamit csinálni ;)
Még mindig a dizájnnal bírkózom. Na jó, dizájnnak nem nevezném, de birkózom vele. Kérlek, ne írjátok meg, hogy nem tetszik, mert túúúúl sok munkám (két estém - minden relatív) van benne ahhoz, hogy érdekeljen bárki más véleménye, mint a sajátom ;)
Korábbi fogadkozásaim ellenére elkezdtem valami nem "fekete alapon" dizájnt hegeszteni a 'plóhoz. Még nem tudom, hogy siker fogja-e koronázni a próbálkozást, de szerintem majd észre fogjátok venni :)
Ma véletlenül felfedeztem, hogy a Danubius Rádió honlapján az on-line zenehallgatásnál nem csak az aktuális rádióműsort lehet kagylózni, hanem kiválasztható a menüből egy heavy metal "csatorna" is. A fene se gondolta volna, hogy 2005-ben az ország fő popper-rádiójának szájtján on-line lehet Sodom-ot és korai Metallica-t hallgatni... Amúgy kiderült, hogy tegnap azért cs*sződött el több ezer, a 4/6-os villamossal utazó ember délutánja, mert egy gyalogos körülnézés nélkül ment át a közeledő tuja előtt, és fel lett lökve. Szerencsére csak könnyű sérüléseket szerzett - de könyörgöm, emiatt miért kell 50 percre leállítani a világ legkihasználtabb villamosvonalát?!? Ma meg hallottam, hogy bombariadó volt a Déli pályaudvaron.
A vonatok utasainak állítólag azt mondák, hogy szálljanak fel a 139-es
buszra, és menjenek azzal az Osztapenkóig (leánykori nevén Sasadi
úti megálló). Nagy öröm lehetett annak, aki pont ekkor akart a Balatonra
vonatozni, hisz ez a busz ritkán jár, és akkor általában eléggé tele
van. Persze igazából annak is benőhetne az orra lyuka, aki képes ilyesmivel
viccelni, hogy bomba van a pályaudvaron. Remélem megtalálják az illetőt,
és kifizettetik vele az okozott kárt. Ezen felül egyenként elnézést
kellene kérnie mindenkitől, akinek a napját elszúrta. Sose fogom megérteni,
mi vezethet valakit arra, hogy ilyet tegyen :( Macerás napom volt a melóhelyen, ráadásul később tudtam elindulni hazafelé, mint terveztem, amikor azzal szembesültem, hogy a nagykörúti villamosok nem közlekednek a városnak azon a felén, amerre mennem kellene. Pontosan nem láttam, hogy miért volt bénultságra kárhoztatva a fél belváros, mindenesetre a Nyugati és a Moszkva között semmi nem mozdult semerre. Aztán mire megfelelő számban előkerültek a pótlóbuszok, lassan újra is indultak a tuják. Persze ennek is megvan a maga bája, hiszen túl gyakran nem lehet piros hetes buszt fotózni a Margit hídon :) De volt piros 56-os is. Már hogy villamospótlóként. Mindenesetre csókoltatom azokat az illetékeseket, akik a Nagykörút felújításakor a költségeknek valószínűleg a kemény fél százalékát megspórolva kihagyták azt a pár váltót, amivel ilyenkor el lehetne kerülni azt, hogy több ezer embert megszivassanak. Gondolom prémiumban már legalább annyi pénzt kifizettek nekik azóta, amennyiből be lehetett volna építeni a szükséges dolgokat. Sebaj, hiszen "világvárost építünk", nem kellemeset... Akinek van másfél-két órája, hallgassa
meg ezt a rádióműsort az "élhető város" témaköréről! Az előbb ment a tévében egy 1972-es Alice Cooper videóklip. Az jutott eszembe, hogy a tinédzsertársadalom aktuális "ok nélkül lázadója", Marilyn Manson is randa, mint ő, és szintén erősen hajt a vizuális botrányokozásra, de Cooper legalább jó zenét csinál. A másiknál se a jó, se a zene nem stimmel. Mindenesetre 33 év múlva majd megnézzük, hol lesz Manson. XXI. századi életképek Ma 666 forintot fizettem a céges menzán. A Blaha Lujza téren pedig orbitális sz*rszag volt, az Országblamázs Központ ajánlásával. Kishírek a nagyvilágűrből Basszus, felfedezték a Tatooine bolygót! Szegény Jabba, a hutt menekülhet, mert a rejtekhelyét is hamar meg fogják találni :-) Amúgy
meg virágzik a retró-üzlet. Édesanyám szerint figyelemreméltó,
hogy a fiatalokban mekkora érdeklődés van a régi dolgok iránt. Szerintem
nem, mert az természetes, hogy az ember szereti azokat a dolgokat,
amik gyerekkorában körülvették... Feltettem jónéhány, a múltheti utazás során készített képet Brémáról. Mit mondjak, ez az öreg Hansa-város teljesen lenyűgözött. Persze az oldalaimon elsősorban városszervezési, közlekedési szempontokból vesézgetem ki, de szerintem e téren is lenne mit tanulnunk tőlük. Jó, "csak" egy félmilliós városról van szó, de akkor is. Kár, hogy rossz volt az időjárás!
 
Tour
de Trams Light: Bréma I-II.
Amúgy pedig jó lenne hamar visszamenni ide, és mezei turistaként is alaposabban megnézni a várost. Nem akar valaki szponzorálni? Blógok a szeren.. (hú, de rossz volt) Nézegetem a hvg.hu "GoldenBlog" című versenyét, és kezdek rájönni, hogy én tényleg nem blogot csinálok. Mert egy olyannak például "közösségformáló erejének" kellene lennie, meg interaktívnak. Az imént átgondoltam a 'pló alapkoncepcióját, de továbbra se érzem, hogy egy free blogmotorba bepakolt értelmetlen képek (mondjuk 33 darab, különböző szögből készült fotó egy plüssmalacról), illetve az unatkozó emberek hétköznapi exhibicionizmusára ("de jó, itt én is megmondhatom a frankót, és mindenki láthatja!") alapozott mini-chatnek túl sok köze van hozzám. Időjárásjelentést, órát, és egyéb értelmetlen kötelező dolgokat se szívesen aggatnék ide. Akinek ez nem tetszik, annak ott van baloldalt a "vendégkönyv helyett" című link :) Azért az egyik zsűritag, Nyírő András véleményét ezzel együtt meghallgatnám a dologról, már csak azért is, mert ezer éve nem kommunikáltam vele. Milyen klassz kis hely volt az Internettó szerkesztősége 1996 körül, haj-haj; akkor még úgy érezték sokan (persze én is), hogy lehet új dolgokkal próbálkozni a neten, most meg már szinte csak trendek vannak, az összes lemming ugyanazt csinálja (tegnap JAVA-s chatet pakoltak fel, ma blogot, holnap pedig toronyórát lánccal). Tényleg, mostanában lesz tíz éves a homepage-em! Már korábban is próbálkoztam valamit összeeszkábálni, a végső lökést végül az adta meg, hogy akkori barátnőm családi okokból kifolyólag a Balatonra ment, én meg unatkoztam. Az első verzió olyan jól sikerült, hogy az ELTE hálózati központjában, az egyik Trefort-kerti épület alagsorában kifagyott a Sun SparcStation 10-es, amin meg akartam nézni, hogy azon hogy néz ki. Egyébként valahol ijesztő, hogy életem valamivel több mint egyharmadát már az Internet*-korszakban töltöttem (94 óta netezek). Bár rossz napjaimon legalább pionírnak érezhetem magam a témában legalább... *=Tényleg, akkor még az Internet-et nagy "I"-vel
írták, mert tulajdonnévnek tekintették. Ma már köznév, kisbetűvel.
Ma hazafelé azt figyeltem, ahogy a villamosok és buszok a dugóban beengedik maguk elé a szirénázó mentőket és rendőröket. Olyat is látni, hogy a trolisok integetnek a rendőröknek, ők meg vissza. Tökre örülnék, ha ezek a - többség által eléggé mostohán (le)kezelt - "szolgáltató rétegek" összetartanának, és másban is segítenék egymást. Ebben az országban sajnos divat utálni és kifigurázni őket, de azért néha jó lenne rádöbbenni, hogy például akármilyen trágya is az idő ma, nekik menniük kell, és tenni a dolgukat, és többnyire teszik is. És mivel nem fizetik őket túl, a többi ember igazán megbecsülhetné őket. Anno rang volt kalauznak, pláne járművezetőnek, csendőrnek lenni, de még a vasúti váltókezelők is büszkén feszítetenek egyenruhájukban a régi fényképeken. Ma meg mindenki átgázol mindenkin, csak azokat bálványozzák, akiket az újságok és a tévé eléjük nyom. De cserébe őket akkor is, ha az illetők összes alkotó tevékenysége abban merült ki, hogy kétszer szellentettek és háromszor élőben pettingeltek a tévében. Észhez kéne már térni, emberek, mert ez így nagyon nem jó!
Banális mindennapi élmény: hazajöttem, és a fürdőszobában "nyolcvanas évek szag" volt. Nem, nem büdös vagy dohszag, hanem valami keverék a ruhaöblítő és az esőáztatta város illatából. Valamiért az általános iskolai éveim jutottak eszembe róla. Érdekes, hogy az illatok sokszor jobban visszaidéznek rég elmúlt hangulatokat bennem, mint a fényképek! MM (Most Megy) a rádióban: valakik ritmikusan dadognak
a Spandau Ballet "True" című számára. Ilyen már volt egyszer a kilencvenes
évek elején, de ez még igénytelenebb (ami azért már önmagában sem
semmi): egy kis eredeti vokál is megmaradt, és annak a tetejére majomkodik
rá valami önjelölt "művész" (lehet, hogy többen is vannak). Elnézést
a vulgáris fogalmazásért, de a tököm televan az olyan "zenészekkel",
akik ennyit tudnak: kölcsönvenni más szellemi termékét, és rábrekegni
kész zenékre. Meg azokkal is, akik ezt kiadják. Meg azokkal is, akiknek
ez tényleg tetszik. Elnézést kérek, hogy pár napra 'pló nélkül maradtatok, de sürgősen Hannoverbe és Brémába "kellett" utaznom némi villamosfotózásra. Ez azzal járt, hogy pár ezer kilométert vonatozgattunk Németországban - most egy darabig nem akarok vonatot látni túl közelről...
Amíg össze nem szedem magam annyira, hogy írjak valami
igazán frappánsat vagy értelmeset (a kettő együtt általában nem megy)
ide, nézegessétek ezt a képet a következő "ádázról",
a BKV Tátra típusú autódarujáról, ismét FVV-1100 jóvoltából. Amúgy
az perverzió, hogy nekem tetszenek ezek a régimódi "nagyvasak"? Olvasom azt a webes naplót (nem blog, mert több annál), mely többek közt arra ösztönzött, hogy én is elkezdjem a 'pló-t írni, és közben (nem először) azon gondolkozom, hogy vajon le merném-e valaha annyira őszintén írni az éppen bennem zajló dolgokat, mint eme oldal készítője. Van egy hallgatólagosan elfogadott "érzelmi etikett" a világban: a nagyon negatív érzésünket nem osztjuk meg senkivel, mert nem szeretjük, ha depisnek, hisztisnek vagy pszichopatának gondolnak. A boldogságot nem írjuk le, mert babonásak vagyunk, hogy hátha akkor elmúlik, vagy esetleg azt hiszik, hogy hencegünk, kérkedünk. Mindent lesimítunk politikailag korrekt szintre, mert különben félremagyarázzák. Ez az iratlan kódex a XXI. században azzal egészült ki, hogy szélsőséges érzelmeket felvonultatni - anyázni, fikázni, rinyálni és gizdázni (milyen "szép" szavak!) - azért szabad, sőt: kell. Tucatnyi sajtótermék szól arról, hogy valakik pénzért viccesen belekötnek mindenbe, fikáznak, vagy éppenséggel főállásban sajnáltatják/istenítik magukat (lásd még a "Beszólok Stohl Bucinak" című és hasonló műsorokat, vagy bármelyik reggeli rádióműsort). A középút, az életszerű érzések pedig valahol elsikkadnak. Mivel az extremitást nyomják az arcunkba, mindenki baromi laza, mindenki hihhhetetlen király mindenben, mindenki mindent bevállal. Mindenki leugrik ötven méter magasból egy gumikötéllel a lábán (minek?), mindenki televarratja magát tetkókkal (jól fognak öregen kinézni), és magába szurat vagy fél kiló fémet (a lényeg, hogy természetellenes legyen). Mindenki összerogyásig party-zik, mindenki alfahím vagy éppen Milady Winters. Mert ha nem, akkor egy lúzer. Ha meg negatívba hajlunk, akkor mindenki porba issza vagy kábítja magát, kiéli a körülötte levőn a frusztrációját, vagy megöngyilkolja magát. Pörgünk, fogyasztunk, kifele fordulunk, amikor befele kéne, és befele fordulunk, amikor kifele. És mindezt reklámozzuk, hiszen mindenki azonnal meg akarja kapni az Andy Warhol által beígért negyed óra hírnevet (lásd még kibeszélőshow-k, ahol az emberek büszkén elmennek magukat égetni). Na, ez az oldal totál NEM ilyen: Hír az Indexen: "Felüljáró szakította le a kamion rakományát". Elképzelem, amint szegény kamion gyanútlanul áll valahol, amikor egy tűzcsap mögül előugrik egy gonosz felüljáró, és felszakítja a szállítmány tetejét. Teljesen megőrült mindenki? Amúgy pedig elegem van, hogy minden hétre jut egy felelőtlen fráter, aki miatt anyagi kár keletkezik a közvagyonban, és több tízezer arrajáró ember napja tönkretevődik a károk elhárítása okozta dugó miatt. Ugyanez áll az aluljáró-korlátokat, villamosmegálló-peronokat, lámpákat leamortizáló kamikázékra is. Nem kéne már rendbe szedni az utakat, nem csak burkolatilag, de a rajta haladókat tekintve is? Nem alanyi jog az autóvezetés, azért cserébe el kell fogadni szabályokat, kötelességeket. De ez nem megy nálunk, mert az a tökös gyerek, aki még átmegy a "halványpiros" lámpán, aki még pont be tud csúszni a másik autó elé, aki gyorsabban megteszi ugyanazt az utat. Állítólag ez olyan kemény, férfias dolog. Pedig szerintem Hegyi Gyurinak (az Emil.Rulezből) igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem a veszély keresése az igazán tökös dolog, hanem az, ha valaki fegyelmezett tud maradni, és bár lóerőileg megtehetné, mégse megy gyorsabban, mint amivel lehet. A hidak alá beszoruló kamionsofőrök meg menjenek kapálni. Más Fáj a fogam. Azaz az ínyem. Vagy az ínyem lehúzódott
a fogamról, és annak az oldala fáj. Pontosan nem tudom, csak azt,
hogy nem jó érzés. Csak azt nem értem, hogy miközben a tudósok egy
csomó sületlenséggel foglalkoznak, azt miért nem kutatja valaki, hogy
minek vannak egyátalán idegek a fogak környékén. Mert másra nem jók,
csak arra, hogy érezzük a fájdalmat. Ha engem kérdezel - legalábbis
perpillanat - azt gondolom, hogy ezért igazán kár volt "odatervezni"
őket. Még jobb lenne, ha valami virtuális gombbal le lehetne okézni:
"rendben, fogtam az adást, valami gáz van, de most már hagyd abba
a fájást". Ha egyszer valaki megír egy ilyen javítócsomagot (v.ö.
Service Pack) az emberhez, szerintem hülyére fogja keresni magát...
Ma különleges háziünnepségre voltam hivatalos a dunakeszi repülőtérre: egy cseh gyártmányú gyönyörűséget, egy Zlin 43-as típusú gépet avatott fel gazdája. A lentebbi két képen a gép és kivilágított műszerfala látható. Magyarországon divat a "cseszlovák" dizájnon élcelődni, és ha a Skoda 105-re vagy egynémely mozdonyukra gondolunk, ennek van is valami alapja, de a repülőgépeik szerény nyomott véleményem szerint a legszebbek - és a legjobbak - közt vannak. Ez a szép madár 1973-as gyártású, de ez a kategóriájában még csak középkor, és mivel minden égi jóval fel van szerelve, a midlife crisis-tól igazán nem kell tartania. Egyébként amikor az egykori Csehszlovákia iparára
gondolok, egyátalán nem lepődöm meg, hogy mindenben előttünk járnak.
Nekik anno is komoly repülőgépgyártásuk volt, számítógépeket gyártottak
sorozatban, és elárulom, hogy a paksi atomerőmű reaktortartályai is
Skoda gyártmányúak. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy Prágában
mikor nyílt az első egyetem, és mikor épült az első állandó híd. Nem
irigyelni kéne őket és bezzegkedve mutogatni rájuk, hanem ellesni,
hogy csinálják - és mióta :) Mai versenyzőnk a "közlekedjünk minél veszélyesebben" című vetélkedőben egy biciklista, aki a Hungária körúton a Népstadion felé vezető irányban a forgalommal szemben, a külső sáv és az út szélén parkoló autók közt kerekezett a Thököly út felé. Nehogymá' csak az autósok közlekedjenek össze-vissza! A veszélyes szabálytalankodás újabban állampolgári jog - vagy lehet, hogy már kötelesség, csak én nem tudok róla??? Amúgy meg fáj a fejem, ezért most nem írok többet...
No, megvolt az emléktujázás
a hosszú 30-as villamos tiszteletére. Több tucat közlekedésbarát volt
jelen, akik végigutazták a vonalat, és fotóztak is rengeteget - az
érdeklődés a viszonylag kései időpontot tekitnve szerintem figyelemreméltó.
Még hogy Budapesten nincs igény rendszeres nosztalgia/különvillamos
szolgáltatásra (ez a hivatalos álláspont)! Miért pont Budapesten ne
lenne, ha Bécsben van, Prágában van, és most már Temesváron is lesz
(a bécsiek nekik ajándékoztak egy régi villamost, hogy legyen mivel
csinálniuk)? Valahogy már megint ott tartunk, hogy mindenütt a világon
megoldható, működik, csak nálunk nem lehet megcsinálni. Mert nálunk
minden másképp működik. Mi vagyunk a Nem-ország :-( Ma a magyar kereskedelmi televíziózás megmutatta,
hogy milyen az, amikor uborkaszezon van a délibábgyárban: a tévékettőn
adásszünet volt, mert valamikor két és fél éve valakik élő adásban
keféltek (kicsit elhúzták a büntetésül kirótt adásszünetet, azt mondjátok?),
az ertéelen meg a bokszklub keretében valamelyik városszerte világhírű
bunyóst mutatták, amint elmesélte, hogy milyen a gyomorrontása, ami
miatt elmarad a meccs. Értitek: az adás meg volt tartva, csak bunyó
nélkül. Cserében volt hányingerről való mese. Érdekfeszítés pajszerrel.
Persze lehet, hogy ezek a dolgok csak engem lepnek meg, aki ritkán
szokott tévét nézni :-) Egy kép egy ádáz kis masináról, a BKV villamosműszak egyik Csepel 754 típusú nagysegélykocsija, FVV-1100 jóvoltából.
Azt tudtam, hogy a Yamaha csinál hangszereket (néha nem is rosszakat), de hogy más motorgyártók is... Vajon Harley-Davidson basszusgitár és Bugatti orgona is létezik?
Délután egy netes cimborával bejártunk még egy megszűnt villamosvonalat, ezúttal a 64-est. Olyan érdekes, hogy az ember megáll az utcán egy fényképezőgéppel a kezében, és máris úgy megbámulják, mintha össz-vissz csak egy szál varacskosdisznóba lenne öltözve. Mintha lenne valami törvény, hogy csak a Halászbástyát és a Hősök terét szabad fotózni, a Nagy Lajos király útját meg nem... Nevezett cimborával (akivel már vagy egy éve levelezünk az interneten, és pár hónap után derült ki csak, hogy igazából már élőben is találkoztunk már évekkel ezelőtt) egyébként teljesen jól elbeszélgettünk mindenféle régi zenékről (is). Olyan jó, hogy nem mindenki csak Mike Oldfield-et és Sting-et bírja szeretni (a tucctucct nem tartom zenének, úgyhogy azt kihagytam a számításból)! Szülői értekezlet: Néhányan panaszkodtak, hogy a baloldali oszlopban zavarják a szemüket a sötétkék linkek. Asszem lecserélem őket sötétszürkére ;-) Nem akarok rászokni arra, hogy esetleg már mindenki
által ismert linkeket postolgatok, mert nincs semmi ötletem, hogy
mit írjak ide, de én tegnap láttam ezt a videót először, és nagyon
bejött. Hátha még más is van, aki nem látta, és akkor hú de jó, már
többen is vagyunk. Egy darabig, mert aztán már olyanok vagyunk mi
is, akik már látták. Ééértitek :-) Közlekedés-, villamos- és Pesterzsébet-barátok figyelmébe! Július 4-től kezdve a 30-as villamos a Török Flóris utcából Szabótelep felé fog járni, azaz nem megy ki többé Pacsirtatelepig. Ezzel visszaáll a vonal 1993 előtti állapota. A rövidítés alkalmából július 3-án, az utolsó "hosszú" 30-as menetet egy Ganz csuklós (amilyen most jár a vonalon) és egy iker UV szerelvény (amilyen most az 52-esen közlekedik, és amilyen 2001 októberéig a 30-ason is járt) fogja teljesíteni. A csuklós 22.15-kor, az UV 22.17-kor indul a Mester
utcai végállomásról, ezután együtt mennek el Pacsirtatelepig. A program
100%-os megvalósulásáért felelősséget nem tudok vállalni, én csak
ezennel átadom a különmenet hírét - ezzel együtt a szervezők várják
az érdeklődőket, azaz legfőképp a villamosmániásokat és persze a villamosmániásokra
kíváncsiakat, akik nem hiszik el, hogy az ehhez hasonló programokra
több tucat ember el szokott menni :-) Eldobom az agyam: Hű, szeretem ezt a nyári időt: a lányokon-asszonyokon csak minimális mennyiségű ruha van, és a napfénytől még munka után hazafelé is ragyog szépségük. Én nem tudom, hogy ebben az országban hogyan nem halnak éhen a plasztikai sebészek - minek ezt fokozni? Amúgy ha már szépség: az Indexen egymás alatt volt két színes kishír fejléce. Az egyik lószépségversenyről tudosított, a másik arról, hogy Navratilova negyedik lett (Wimbledonban). Nekem elsőre valahogy sikerült egybeolvasnom a kettőt, és csak kicsit lepődtem meg. Elnézést kérek, Martina, tényleg nem direkt volt! Tegnap éjjel több hülye levelet is kaptam. Az egyik flamandul volt, a levéltörzs szövege arra bíztatott, hogy olvassam el a mellékelt két .doc fájlt. Utálom a személytelen leveleket. Mivel villamosokról volt szó a fejlécben, vélhetően tényleg nekem szól, de az, hogy "olvasd el", az elég kevés ok arra, hogy megnyissak egy ismeretlentől érkezett ismeretlen fájlt. Kár, hogy nem mindenki így gondolkodik, akkor nem sok babér teremne a számítógépvírusoknak! Aztán jött egy levél, ami kicsit ezen is túltett: Dániából érdeklődött valaki Veres Zoltán műrepülő bajnokunk címe iránt ÜRES LEVÉLTÖRZZSEL, a kérdést a TÁRGY SORBA belezsúfolva. Fárasztó lett volna az illetőnek nyomni még két entert, hogy rendes levél legyen belőle? A köszönésről, elköszönésről nem is beszélve. A végére egy kis "közérdekű": állítólag most már
aztán tényleg el fogják bontani a Madách téri "világszégyene" szabványú
bazársort. Az is meg van, ki csinálhatja. Majd szeptemberben. Addig
a turisták még fotózhatják a kiürített épületroncsot. Országimázs
döluksz. Olvasom, hogy a főváros külön projektirodát alapított Bojár "Gyaloghíd a Várbazár előtt" Iván Andrásnak, ahol huszonkilencedmagával dolgozhat azon, hogy hogyan lehetne fürdőt csinálni a Citadellából. Tök jó, hogy miközben állítólag semmire nincs pénz, erre a zöldségre azért tudnak áldozni. Az a hegy körbe van bástyázva fürdőkkel, minek vezessék fel a tetejére a vizet? Valaki nyert a lottón egy csomó szivattyút és csövet? A Rudasból pedig erődítmény csinálnak legalább? És eleve: amíg egy rakat összeomlófélben levő fürdő van a fővárosban, addig miért nem azokat hozzák rendbe, miért csinálnak még egy n+1-ediket? Persze mit várjunk egy olyan várostól, ahol az EU csatlakozás örömére sok pénzért vizet locsoltak az Erzsébet hídról a Dunába? Olyan sok pénzünk kezd lenni, hogy lassan belehülyülünk... Délután Angyal Tibi barátommal elmentünk nosztalgiázni
az ezer évvel ezelőtt megszűnt 65-ös villamosvonal hűlt helyére. Megmutatta,
hogy melyik Rákospalota legrégebbi, még ma is álló épülete, egy parasztház
jellegű építmény, állítólag az 1700-as évekből. Ezen a körmyéken mindig
lenyűgözött, hogy hány nagyon régi parasztház látható még. Egyátalán
nem tűnik avítt vagy ciki dolognak. Ma késtem kicsit a munkából, legalábbis ahhoz képest, amikor beérhettem volna, mert a hatos villamos, amivel utaztam, jó negyed órára mozgásképtelenné vált. No nem azért, mert elromlott, hanem mert rosszul lett valaki az utasok közül. Ilyenkor a járművezetőnek meg kell várnia a mentő helyszínre érkezését. Ezt még meg is értem, azt viszont már kevésbé, hogy a mentőautónak miért a síneken kellett leparkolnia, amikor megérkezett. Így a pácienst ugyan kezelésbe tudták venni, de mivel nem indultak el azonnal a kórház felé, feltartották a forgalmat.
Mindenesetre ameddig állt a forgalom, fényképeztem
a hosszú tömött sorban álló villamosokat (a vezetőik egy része csak
"százlábúnak" hívja őket), illetve az azokról az úttestre özönlő népeket.
Múzeumok Éjszakája volt. Tavaly gyakorlatilag sehová se jutottunk be az ismerősökkel, mert nem akartunk beállni a kiállítóhelyek előtt kígyózó sorokba, most viszont egész flottul mentek a dolgok. Kezdetnek hallgattunk egy kis zongorakoncertet az Ernst Gallériában. Utána átmentünk az Elektrotechnikai Múzeumba, ahol innen-onnan megmentett neonreklámokat állítottak ki. A bemutatott fényképgyűjtemény is zseniális volt, meg az is, hogy végre élőben láthattam, hogyan hajtogatják formára a neoncsöveket.
Aztán a kötelező "nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek" felvezető beszédek után bekapcsolták a fényreklámokat. Még "gülüzős szemű" (antikváriumos) baglyuk is van! Kár, hogy az anno a KDT-n (Kosztolányi Dezső tér) működő, guruló kerekeket ábrázoló animált reklámot nem tudták megmenteni, mert az volt a műfaj egyik csúcsa. Szerintem maximum Las Vegasban volt több mozgó neon, mint Budapesten, jó, hogy még láttam egy részüket. A rendezvénynek amúgy kimondottan utcabál hangulata volt, hatvanas évekbeli zenékkel kísérve. És nagyon finom bort is lehetett kapni. Pedig nem vagyok ám egy alkoholos típus! Mindenesetre gratulálok a gyűjtés szervezőinek, remélem lesz folytatás.
Utána sétáltunk egyet az autók elől lezárt Kossuth Lajos utcán, ahogy legutóbb a taxisblokád idején lehetett. Isteni sétálóutca lenne belőle. Az Erzsébet hídon a Bergendy játszott. Mariannom hiányolta a "Hadd főzzek ma magamnak" című opuszt, én nem annyira. A tarkabarkán kivilágított híd is jól nézett ki, szerintem minden este ilyennek kellene lennie. Valahogy ez az este megmutatta, milyennek KELLENE lennie Budapestnek így nyáridőben: az utcák tele élettel, vidám emberek mindenfelé, zene, tánc, romantika, programok mindenütt. Kisvártatva - és a felkaptatástól eléggé elgyötörve
- a Várban találtuk magunkat. Gyönyörűen ki van világítva a Palota
épülete, kívül-belül! A Nemzeti Gallériában festmények nézegetése
helyett ismét zenét hallgattunk. Volt Bach, hegedűn és csemballón,
innen kifele menet pedig találkoztunk SzigDani barátunkkal. Utána
kicsit modernebb darabok jöttek zongorán és hegedűn. A hegedűs lányt
aranyosnak találtam, ahogy minden szabad pillanatában körülnézett
a teremben - talán várt valakit. A magasból valaki rózsákat dobált
a lába elé, de a jelek szerint nem az, akit keresett, mert nem nagyon
reagált rá. Mindenesetre jó látni, hogy korombeliek, és még fiatalabbak
milyen lelkesen játszanak komolyzenét. Tök jó, hogy nem csak tucctucc
és Sting előtt értelmiségi beájulás van! ... és elhatározom, hogy nem fogom többet használni
a "trendi" szót, mert undorítóan hangzik. Mivel egy üres blog unalmas, elkezdek élményeket
gyűjteni. És elhatározom, hogy néha csúnyákat is fogok írni, mer'
az is trendi... Előszőr megnéztem, hogy is néz ki egy ún. blog. Bár van néhány olyan, amit viszonylag rendszeresen olvasok, technikailag eddig még nem elemezgettem ki őket. Most pótoltam ezt a hiányosságot, és összegyűjtöttem, mik a legfontosabb attribútumok, melyek bloggá tesznek egy egyszerű szöveges fájlba elmentett naplót:
Az úgy történt, hogy ültem a gép előtt, Machinae
Supremacy-t hallgattam, és azon gondolkoztam, hogy mivel foglaljam
el magam. Először musical-t akartam írni a Csillagok háborúja ((C)
George Lucas & Lucasfilm Ltd.) harmadik részéből,
de aztán rájöttem, hogy másnap dolgozni kell menjek, ezért valami
kevésbé időigényeset kéne csinálni. Elkezdtem hát a saját blog-omat
tervezgetni (tényleg, hogy lehet, hogy a "hanyattegér" és az "ottlap"
kifejezések nyomán még nem adtak neki valami eredeti magyar nevet?
mondjuk azt, hogy "pló"). Komoly motivációt jelentett, hogy bár a
homepage-em már tíz éve üzemel, és úgy érzem, elég sok témakörben
sikerült már mások érdeklődésére számot tartó dolgokat alkotnom, legutóbbi
projektjeim miatt beskatulyáztak a "legküzdhetetlen kommunikálási
vággyal megáldott villamosb*zi" kategóriába. Nem kérdéses, hogy imádom
a villamosokat, de azért ennél több van bennem. És nem csak anatómiailag... Úgy biza. És ha már itt vagy, akár vissza is mehetsz a tetejére ;-)
|
||
 |
||
 |
|
|
