Városi és nemvárosi közlekedés
1986-ban a családdal a dalmát tengerpartról hazafelé tartva álltunk meg egy vagy két napra itt. Mivel a látogatás turisztikai jellegű volt, én pedig még csak 11 éves, nem sok maradt meg azon kívül, hogy egy szép várost láttunk (illetve életem első Apple Macintosh számítógépét, a vendéglátó családnál - teljesen le voltam nyűgözve a mai Windows szinte minden szolgáltatását már akkor is nyújtó masinától!). 1988-ban már csak átrohantunk a városon, viszont ekkorról egészen jól emlékszem a KT4-es típusra, mely szemből olyannak tűnt, mint a mi T5C5-öseink túl sokat fogyókúrázott verziója. Aztán hosszú szünet, és most megint itt voltam; ezúttal NZA-val, IC-vel, és persze párommal, Riannával.
Az elején pár szó a tömegközlekedésről: Horvátország fővárosa 50-60 kilométeres villamoshálózattal rendelkezik, de ennél sokkal kiterjedtebbnek tűnik. Bizonyos helyeken az embernek az az érzése van, hogyminden második utcában van villamos - no meg az sem mindegy, hogy a kereszteződésekben meglevő vágánykapcsolatok miatt kellemes fonódó vonalakat tudnak üzemeltetni. A hálózat folyamatosan bővül, főleg a Szávától délre, bár az északi részen is mutatott útikalauzunk egy olyan utcát, ahová villamost akarnak építeni. A városnak nagyjából 800 000 lakosa van, és mivel nincs földalatti vasútjuk, a közösségi közlekedés alapja a tuja. Ez látszik is, hiszen a Svájcban látotthoz hasonló sürgés-forgást láttunk még szombaton is.
Ez itt Zágráb még mindig szolgálatban levő klasszikus villamosa - mondhatni "a jugoszláv UV". A Đuro Đaković az én kis budapesti kedvenceimmel nagyjából egy időben (1957 és 66 között) építette ezeket a kocsikat. Érdekességük, hogy viszonylag modern kinézetük, és a megtévesztően kivágott oldallemez ellenére kéttengelyesek.
Persze Kelet-Európa villamosos generálszósza sem maradhatott ki a helyi villamosüzem történetéből: ez itt egy T4YU, azaz a keskenyebb, 2,2 méter széles gömbölyű Tatra kimondottan Jugoszlávia számára szállított verziója. Ez a fotó egyébként szerintem kellemes balkáni hangulatot áraszt...
... illetve az is észrevehető, hogy a vágányok az utca két szélén futnak. Ez itt elég elterjedt megoldás, bár az újabb szakaszokon már ők is az út közepére helyezik a pályát.
A város a kilencvenes években Mannheim-ből átvett "gömbölyű DÜWAG-okkal" frissítette fel öregedő járműparkját. Bár voltaképp ezek a kocsik sem újak, hiszen a hatvanas években építették őket - viszont elég jó állapotúak.
Egy másik DÜWAG hátulról. A német villamosok mind vidám, színes teljes kocsikszekrényes hirdetést viseltek, míg a többi típusnál...
... inkább a hagyományos kék+krém, a kék, vagy a kék+fehér festés dominált.
Kis mindennapi "forgalmi fennforgás" Kvaternikov trg-nél.
Ez viszont kicsit kijebb van, Dubrava végállomáson. A bal vágányon egy Tátra motor+pót szerelvény, a jobb oldalin a Duro Drakovic hetvenes évekbeli, egy négytengelyes motor- és két négytengelyes pótkocsiból álló egység-szerelvénye látható.
Kis változás a treffen: balra egy színes Tátra állt be, jobbra pedig a helyi konzorcium vadonatúj alacsonypadlós villamosának prototípusa...
... a 2201-es. Meglehetősen dögösen néz ki, és az utazási komfortja semmivel sem volt rosszabb, mint egy nyugati alacsonypadlósé. Ezen nem kicsit meg is lepődtünk, hiszen egy ilyen modern kocsit nem lehet csak úgy megépíteni. Igaz, a forgóvázait Németországban tervezték.
A számítógéppel vezérelt ívbeállású villamos szűk ívben kicsit rázta az orrát, de nem volt vészes.
Az utastér egyszerű, jól átjárható...
... bár a forgóvázak fölött...
... természetesen dobogókra vannak az ülések szerelve.
Bár a fényviszonyok messze nem voltak tökéletesek, megpróbáltam az ajtók felőli oldalról is lekapni a járgányt. Jelenleg még csak ez az egy van belőle, de már megrendelték a sorozatot, ami elég bátor döntés volt a közlekedési vállalat részéről egy "bejáratós" típus kapcsán. Bár friss benyomásainkra alapozva elmondható, hogy talán nem véletlen a lelkesedés. Ők megtehetik, hisz az iparuk megmaradt, a mi régi jó Ganz-MÁVAG-unkkal ellentétben, mely sajnos csak a "de miért nem magyar villamost veszünk a Nagykörútra?" kérdés szintjén megrekedt fékezett habzású lokálpatrióták képzeletében létezik.
Az utcák kinézete nem túl fényes gazdasági állapotokról tanúskodik. Itt éppen megint egy színes DÜWAG-ot látunk a Subiceván.
Egy DÜWAG belseje, hogy ilyet is lássunk. Én, mint DÜWAG-mániákus, élveztem, hogy itt is utazhattam kedvenc külföldi típusommal.
A vágányok helyenként meglehetősen elhanyagoltak, és a pályahibákon kívül nem kevés gazt is láthatunk rajtuk/körülöttük. Illetve itt a KONCAR kilencvenes években gyártott nyolctengelyes csuklósát is, mely vegyes érzelmeket keltett bennem. Kinézetük ugyan modern, és ADtranz gyártmányú szaggatójuk is korszerű, de alapvetően ez akkor is egy nem éppen alacsonypadlós járgány.
A Trg zrtava fasizma-t a villamosok a tér szélén járják körbe, körforgalomszerűen.
A Trg bana Jelacica Zágráb főterének tekinthető. A látványa egész jól megmaradt 86-os nyaralásunk idejéből, meg az is, hogy valahol itt volt az a hanglemezbolt, ahol megvettük a Queen Kind of Magic című nagylemezét, illetve egy gyerekméretű flipperautomatát. Hiába, fontos emlékek ezek! :) Na, de vissza a villamosokhoz: a képről sejthető a járatsűrűség: a középen álló csuklós mögött már ott a következő villamos, baloldalról pedig már bedugta az orrát egy Tatra.
Egy négytengelyes motor+pót+pót szerelvény érkezik a tér másik oldala felől. Kicsit talán az is látható, hogy a két pót eltérő típusú és festésű, ezek megfigyelésem szerint általában így, vegyesen jártak.
Az egyik ilyen pót belseje. Egy részük egyébként Belgrádból lett átvéve.
A térre becsatlakozó Praska utcából is villamosok jönnek, itt például egy DÜWAG.
Az alacsonypadlós kocsi csak kora délutánig szokott forgalomban lenni, de mivel időben érkeztünk, sikerült még egyszer elcsípnünk.
Érdemes megnézni, hogy a megállóperonok milyen elegánsan emelkednek ki a tér síkjából. Olyan nyugatiasan.
Az innen induló főutcán, az Ilicán - mely jórészt mentes az autóforgalomtól - a gyalogosok közt száguldoznak a villamosok. A szó nem túlzás, hisz nem éppen óvatosan mennek!
Sikló is van a városban, ez azonban éppen átépítés alatt
állt, így nem tudtuk kipróbálni.
A belváros egy részének panorámája a fellegvárból, a sikló egyik kocsijával.
Sört reklámozó DÜWAG, még mindig az Ilicán. A vágányzat nem volt túl jó állapotban: a sínek kopottak voltak, az őket fedő betonlapok pedig ki voltak lazulva.
Ha a sofőrök látják, hogy valaki belépne eléjük, a légfékes kocsik pályacsengő helyett kisvasúti hatású légsíppal hozzák a frászt az emberre :)
A Frankopanska utcai elágazást éppen ekkor kezdték el bontani. Még jártak a tuják, de másnapra vágányzár volt kiírva.