Városi és nemvárosi közlekedés
A budapesti villamosok színe
Figyelmeztetés: ez nem egy tudományos alaposságú szakcikk, csak pár kósza tény és gondolat a témáról!
A budapesti közlekedésbarátok általában tényként kezelik azt, hogy a villamosaik sárgák - pontosabban alul sárgák, felül fehérek, a kettőt pedig egy vékony barna csík választja el. A műveltebbek el is tudják mondani, hogy ez azért van így, mert a közlekedési társaságok egyesítése után a "Beszkárt" (BSzKRt) így emlékezett meg jogelődjeiről: a BVVV-től a sárgát, a BKVT-től a barnát vette. De tényleg ilyen egyszerűen történt?
A kezdetek a lóvasúthoz nyúlnak vissza, a Budai és a Pesti Közúti Vaspálya Társasághoz (BKVT és PKVT), melyek kocsijai zöld, illetve barna színekben pompáztak. A társaságok egyesítése után a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (eleinte BpKVT, majd csak simán BKVT) a barna színvilágot vitte tovább, és ez a villamosítás után is megmaradt: a köznyelv az ő járműveikre "barna" (vagy "közúti") villamosként hivatkozott. A konkurrencia, a BVV, majd BVVV (Budapesti Városi Vasút, illetve Budapesti Városi Villamosvasút) velük ellenben "sárga" (vagy "városi") villamos néven volt ismeretes.
Persze ez nem volt ilyen egyszerű! Az 1887-ben a Nyugati pályaudvar és a Király utca közt indított kísérleti villamosvasút kocsijai ugyanis még zöldek voltak. Igaz, ők nem itt "születtek", hiszen Berlinből hozták őket, még nyitott járművekként. Sárgáról egyelőre tehát szó sem volt.
És később? A BVV megalakulása után még mindig nem bukkant fel a sárga szín: a kocsik vörösesbarnák voltak, bár ez a régi képekről nem állapítható meg teljes bizonyossággal. Jobboldalt a Közlekedési Múzeumban 1-es számmal őrzött (de igazából nem az 1-es számú) korai motorkocsi-típus látható, ennek árnyalata azonban valószínűleg nem teljesen korhű.
Kicsivel később a kocsik oldalfalának alsó részén megjelent egy világosabb, krémszínű csík...
Az alsó, világosabb csík ötlete viszont - hogy ne legyen túl egyszerű dolgunk - felbukkant a BKVT első villamoskocsiján is! Korabeli feljegyzések szerint ekkoriban a villamostársaságok közt a feliratok alapján lehetett különbséget tenni, nem volt egyértelmű sárga-barna szétválás. Igaz, a BKVT nem szokott rá a két szín együttes használatára, megmaradt a barnánál, bár egyes régi újságok szerint volt kék és szürke próbálkozásuk is (erről azért jó lenne színes képet látni:).
A maihoz hasonló sárga szín az 1900-as évek elején bukkant fel, amikor a BVVV a sorozatos átépítések során már nem barnára fényeztette vissza kocsijait, hanem sárga-fehérre. A fentebbi képen látható "L" sorozatú (később a 2900-as számmezőbe tartozó) motorkocsi és testvérei már eleve ilyen színezéssel jöttek ki. Érdemes megfigyelni, hogy - bár a sárga árnyalatán itt is vitatkoznak a szakértők - ez nem az az élénksárga, amivel később találkozhattunk, illetve hogy a sötét díszlécek belső sávja fehérre van festve. Érdemes azt is megemlíteni, hogy egy időben felbukkantak apró ornamentikák a festésben, mint amilyet a jobb oldali képen láthatunk. És voltak ennél kacifántosabbak is!
Ortokromatikus és pánkromatikus filmek, avagy a régi képeken a fekete lehet, hogy sárga!
Fontos tudni, hogy az igazán régi képek "csalnak"! Az akkor használt fényérzékeny lemezek és filmek ortokromatikusak voltak, és nem egyformán látták a spektrum összes hullámhosszát: a kéket erősebben rögzítették, emiatt az ég szinte mindig be van égve az ilyen fotókon, a vöröst viszont nem nagyon érzékelték, emiatt a vörös és a vöröst tartalmazó színek (ilyen a sárga is) feketének látszanak. Amikor tehát azt látjuk, hogy egy villamos oldala felül fekete, alul fehér, akkor az a "fekete" simán lehet sárga és sötétebb barna is. Nem értek hozzá, de arra tippelek, hogy ez az anomália a divatos "kiszinezős" weboldalakat és szoftvereket is meg tudja téveszteni, legalábbis többször láttam már automatikusan kiszinezett képeket és videókat, melyeken a budapesti villamosok kék színben tündököltek.
Később elterjedtek a pánkromatikus filmek, melyek helyesen ábrázolták a színeket szürkeárnyalatban: ezeken a sárga részek már olyanok, ahogy a sárgát elképzeljük. Az ilyen fotóanyagok már a XX. század első évtizedének végétől léteztek, de sokan még az 1930-as években is a régebbi megoldást használták.
De vissza a villamosok színeihez:
Ez a kép a BKVT-barnát hivatott demonstrálni. A geometriai "csicsa-micsák" alkalmazása ennél a cégnél is tetten érhető...
Az 1910-es évek elején aztán a BKVT is váltott: az 1000-es sorozatú villamosok drapp fényezéssel jöttek ki, és ahogy az a jobboldali képen látható, a régebbi járműveik egy részét is átfestették.
Ezután következik az, ami a betanult lecke szerint úgy hangzik, hogy a Beszkárt (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság) kitalálta a két társaság festésének keverékét: a kocsik oldalai BVVV-sen sárga-fehérek maradtak, az ablak alatti díszléc pedig BKVT-barna lett. Namármost ez a dolog két okból se stimmel teljesen: először is az íly módon átfestéseket még a nem túl hosszú életű BEVV (Budapest Egyesített Vasutak, élt 1918-1923, legalábbis nagy vonalakban) kezdte el...
... másrészt pedig az a sárga-fehér nem mindig volt ott! A baloldali képen látható (BKVT eredetű) 1000-es például - mivel az oldalfala sima volt, és nem osztotta ketté vízszintesen semmilyen síktörés és díszléc, teljesen sárga lett az ablakok alatti sávig! Az új építésű acélvázas pótkocsik, 1500-asok és a Stukák szintén nem kaptak fehér csíkot. Jobboldalt az F1A (1500-as) sorozat prototípusa, az 1506 látható, melynek acélvázas kocsiszekrénye mindentől elrugaszkodottan rendhagyó festést kapott...
Ezen felül érdemes megemlíteni azt is, hogy azokon a villamosokon, ahol még megvolt a fehér csík, az nem mindig maradt meg tiszta fehérnek, sokszor hirdetéseket festettek bele.
A Beszkárt után (egy kisebb átnevezés után) az FVV (Fővárosi Villamosvasút) következett, mely megszüntette a fehér csíkot: az oldalfalak a barna díszlécig sárgák lettek. A baloldali képen látható ezresen ez nem jelentett változtatást, a jobboldali 2800-ason (BVVV "K") viszont igen. Minden kocsit ilyenre festettek...
... kivéve persze, amikor nem: a Bengáli prototípusa ugyanis az NDK villamosaihoz hasonló elefántcsontszínt kapott, piros díszítéssel. Szerencsére a hivatalos szervek nem hagyták ennyiben a dolgot, így nemsokára ő is sárga lett. Volt még egy ilyen festésű jármű, az 1500-as, mely különleges(en ortopéd) acélvázas kasztnit kapott, és a fentihez hasonló festést - mely szintén nem maradt meg sokáig.
Az ezt követő években a fentebb is látható élénksárga lett az egyeduralkodó - vagy mégsem? Az akkor éltek visszaemlékezése szerint a sárga kicsit változott az idők során, valószínűleg az AS ("ahogy sikerül") szabványt alkalmazták a műhelyekben. Ekkor még nem használták a RAL skálát, egyszerűen csak sárga festéket vásároltak, olyat, amilyet épp gyártottak - és ami azután jelentősen meg is fakult a napfénytől. Ahogy korábban az ortokromatikus képek esetében, úgy az évtizedek után bescannelt színes képeknél is érdemes kritikusan tekinteni a színekre: az egyes gyártók filmjei közt eleve voltak eltérések (az én tapasztalatom szerint a Kodaknak a kékjei voltak szebbek, a Fujifilmnek a zöldjei, a noname filmek meg fakóbb eredményt adtak a márkásokhoz képest), a fotóanyagok hajlamosak az elszíneződésre az évtizedek folyamán (a gyengébb minőségűek nem egyszerűen fakulnak, hanem teljesen "elmászhatnak" a színek), plusz sok képet utolólag "feltunningoltak", világosítással és a szaturáció felhúzásával. Emiatt nem nagyon van alapunk arra, hogy azt mondjuk, a fentebbi két fotó a sárga két különböző árnyalatát mutatja. Lehet, hogy igazából ugyanazt kellene látnunk, de az is lehet, hogy tényleg más volt a boltban vásárolt sárga festék, amit rákentek a kocsikra.
De ha ki is egyezünk a sárgában, akkor még mindig nem vagyunk a mai villamosszínnél: a kocsik teteje ekkor ugyanis még világosbarnára, másképpen fogalmazva sárszínűre volt festve. Ez a szín persze használat közben folyamatosan sötétedett...
Valamikor a hetvenes évek végén jött be az új őrület: a tetőket világosbarna helyett világosszürkére mázolták.
További különbözőségek: egyes típusok alvázának látható részeit, illetve a kerekeket övező életmentő keretet a tető világosbarna színére festették, míg más típusokét, például az ezresét nem. A jobboldali képen az 1000-esnek a teteje már világosszürke, de az ő alváza (legalábbis tucatnyi régi színes kép átnézése alapján) még "barnatetős" korában is fekete volt...
1987-88 körül jött egy újabb ellenpélda a "hagyományos festésre": a Hungaroplan kísérleti villamos (vagy ahogy mi nevezzük: "Csufi") - kisebb felületeket leszámítva - teljes egészében sárga lett!
Emellett a tető színével is variáltak: a nyolcvanas évek második felében, és a kilencvenes évek elején a sárga még élénksárga volt, a tető szürkéje azonban kicsit "megsötétedett". Érdekesség, hogy a Ganz csuklósok teteje már kezdetben is hasonló, sötétebb és kékesebb szürke volt, még bőven a "barnatetős" korszakban is, lásd jobbra!
A sötétedés a kilencvenes években abbamaradt, az élénksárga viszont végleg eltűnt: a barna csíktól lefelé a villamosok okker/narancssárga színűek lettek. És ez még mindig nem a vége...
A Hannoverből érkezett TW6000-ek festését látva sokan felháborodtak a fehér részek és a barna csík elmaradásán, szerintem viszont grafikailag indokolt ez: így sokkal fiatalosabb a jármű! Ráadásul - amint láthattuk - korántsem igaz, hogy a sárga-barna-fehér "a" budapesti villamosszín!
Tessék csak megnézni, hogy a barna csík milyen furcsán néz ki a Tátrákon, mert nem akarták az ablakok vonaláig felhúzni a sárga részt, vagy az "ipari csuklós" homlokfalát, melyről a megint csak más arányok miatt lemaradt a barna csík! Ennek persze az is az oka, hogy ezekről a típusokról hiányzott az ablak alatti díszléc, mely igazából nem csak dísznek volt ott, hanem az oldallemezek illesztését takarta. Az UV után már egy típuson se volt ez az elem fizikailag ott (sőt, már egyes pótkocsikon is csak festve van)!
Aktualizálás: a Combinókon és a CAF-oknál az ablakcsík feketén tartásával akadályozták meg az oldalfal egyhangúságát. Erre a változtatásra egyébként okot az ad is, hogy egy alacsonypadlós esetében a "sávok" arányai teljesen mások, mint egy magaspadlósnál: jelentősen vékonyabb az ablak alatti rész, vastagabb az ablakcsík, fölötte viszont megint van egy vastagabb sáv, ami korábban nem létezett, viszont furcsán nézne ki fehéren.
És különbségek ráadásul még ezen felül is maradtak: az UV-k és Ganz csuklósok forgóvázait (utóbbi a baloldali képen látható) a mai napig feketére festik, míg a Tátrákét (jobboldalt) világosszürkére.
Talán ebből a felsorolásból kiderült, hogy nem érdemes görcsösen ragaszkodni a megszokotthoz: amint láttuk, már eddig is elég sok változtatás volt a színezésben, és legtöbbjük nem volt kiemelkedően rossz - a városkép egyiket se vetette ki. Ráadásul van még egy színezés, amelyről eddig nem beszéltem:
A zöld villamosoké! Ez biztosan régebbi, mint a Beszkárt-festés, mégse akarja senki bevezeti a BKV-nál :)