Városi és nemvárosi közlekedés
2001. június 19.
[Click here for the english version]
Azt hiszem, a világban kevés villamos tudott akkora botrányt okozni, mint a hannnoverből vásárolt DÜWAG gyártmányú járművek nálunk. Másutt ekkora felhajtáshoz minimum egy óceánokat összekötő csatorna vagy több tucat repülőgép vásárlása szükségeltetik, Magyarországon viszont elég hatvanegynéhány tuja. Bevallom, néha már attól tartottam, hogy nem jutnak el Budapestre ezek a narancssárgára fényezett jószágok, amikor egyszer csak mégis ott "termettek" a BKV Fehér úti Vasúti Javítő Főműhelyében! A 2001. június 19-én megtartott sajtótájékoztatón, melyen Aba Botond, a cég elnöke és Vajda Pál alpolgármester mondott beszédet, ott kellett lennem, hiszen nem minden nap mutatnak be új járműveket szép városunkban! Politikai véleményeket félretéve én örülök annak, hogy végre mozdult valami a budapesti villamosközlekedés ügyében, ahol az utolsó - korántsem lényegi - fejlesztés másfél darab motorkocsi házilag történő összebarkácsolása volt a nyolcvanas évek végén ("Csufi", alias 3750, alias Hungaroplan Kísérleti Villamos)..
Bevallom, nem tudom megmondani, hogy a sajttájon bemutatott két kocsi közül melyik melyik, mivel kívülről semmi sem volt jelezve rajtuk. Másfél héttel később mindenesetre 1500-as és 1501-es pályaszámmal kezdték meg próbafutásukat. A járművek a BKV által kért festéssel és ablakokkal érkeztek Hannoverből.
Bár a próbakört a megjelentek csak az egyik kocsival tehették meg, pár méter erejéig a másikkal is sikerült utaznom, amikor a jobb fényképezhetőség érdekében közelebb gurították őket egymáshoz :)
A belső tér. A párnázatlan műanyag ülések meglepő módon nem kényelmetlenek, sőt, megkockáztatom, hogy a legtöbb budapesti jármű padjánál kényelmesebbek! Ami furcsa: kevés az állóhely! A színek és a formatervezés visszafogott, remélhetőleg a strapát is jól fogják bírni, mert tartok tőle, hogy a vandálok és graffitisek nem fogják kímélni a kocsikat, ha egyszer végre forgalomba kerülnek. A fentebbi képen a csukló felől az egyik kocsivég felé fényképeztem, ...
... itt pedig az említett kocsivég felől visszafelé.
Az egyik ajtó lenyílt lépcsőkkel. Ha valaki a lépcsőkön áll, se nyitni, se csukni nem lehet. Az ajtó két oldalán négy felszállásjelző is látható, kettő lent az alacsonyperonos megállókhoz, kettő pedig fent a magasperonhoz. Mivel utóbbiak nálunk nem lesznek, érdekes kérdés, hogy vajon be lesznek-e kötve egyátalán.
A lépcső belülről. A rácsukás elleni védelem háromszoros: egyrészt fotocellák figyelik, áll-e valaki az ajtónyílásban - ennek a fényvisszaverő prizmái jól látszanak a képen. Másrészt a lépcső is érzékeli, hogy áll-e rajta valaki, harmadrészt az ajtó peremén levő gumirozásban is van valami érzékelő, mert amikor csukódás közben közéjük tettem a kezem, az utolsó pillanatban visszanyíltak.
A vezetőfülke: a bal oldali kis karral vezérlik a menet- és fékfokozatokat. A fülkék ajtajában jegykiadó ablakok vannak, kíváncsian várom, ezeket fogják-e használni. A kilométeróra 80-ig van kalibrálva, a próbapályán eléggé megtömve az is kiderült, hogy a kocsi figyelemreméltóan gyorsul, és közben simán - és főleg halkan - fut.
És a végére egy olyan kép, amely csak a mániákusokat érdekelheti: a forgóvázak környéki ülések alatt van elrejtve a homokszóró tartálya (fékezéskor illetve induláskor van rá szükség, hogy homokot szórjanak a kerék elé/alá, a kipörgést megakadályozandó). Illetve... ez nem is homokszóró, mert apró kőgolyók voltak beletöltve, amilyet Hannoverben használnak. Ezeket már nem az utastérben kell zacskóból a tartályba zúdítani, mint a budapesti villamosoknál, hanem kívülről lehet betölteni, az autók tanksapkájához hasonlóan lezárható nyílásokon át.