életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Könnyen meglehet, hogy eltúlzom a dolgot, de nagyon imádom ezt a villamost, méghozzá teljesen szubjektív, szentimentális, gyerekes okok miatt: egyszerűen annyira kedvesen bumfordinak tartom a kinézetét! Persze a hozzáértők most legyinthetnek, hogy én igazából az FVV (Fővárosi Villamosvasút) Füzesi Főműhelyének acélvázas design-ját szeretem igazából (ugyanis az ötvenes évek végén több fa karosszériával rendelkező típust átépítettek hasonló kinézetre), de én nem így mondanám. Lehet, hogy azért szeretem ennyire, mert ez az a típus a hasonló formájúra újraépített, ötablakos, kéttengelyes villamosok közül, amelyen még én is utaztam...

A "szerelem" egy kiránduláson kristályosodott ki: a Fogaskerekűhöz igyekeztünk a Moszkva tér felől, ahol az autót hagytuk. A kocsiban a velünk tartó család fiúgyermeke végig arról áradozott, hogy előző nap utaztak a nosztalgiavillamossal a városban, és milyen jó volt. Mivel mi szinte mindenhova kocsival mentünk, nekem esélyem nem volt arra, hogy kipróbálhassak egy ilyent, de mivel úgy hallottam a tévében (sic!), hogy az említett nosztalgiakocsi nem csak egy napon közlekedik, elkezdtem reménykedni, hogy hátha találkozunk vele. Az 56-os járattal mentünk pár megállót, egy aranyos, kicsit szögletes, réginek tűnő járművel, amelyben a vezető az ajtó mellett ült, nem pedig egy fülkében, elválasztva az utasoktól. Ez nekem nagyon tetszett, még öregebbnek tűnt tőle a villamos, abba a tévhitbe ringattam magamat, hogy ez a nosztalgiakocsi.

Leszálláskor aztán vetettem egy pillantást rá (felszálláskor kicsit elbambultam), kívülről nem tűnt nosztalgiavillamosnak, sárga volt, olyan, mint az UV, csak nem volt középen ajtaja, és az eleje nem volt olyan keskeny. "Ő" volt az ezervalahányas pályaszámú kéttengelyes villamos. Régebben már láttam itt, és a Kamaraerdőben is, ott főleg az ajtózáráskor világító piros lámpákra figyeltem. Nagyon tetszett. Be kell vallanom, hogy csak huszonnégy éves koromban tudtam meg, hogy a típust 1000-es sorozatnak hívják, de akkor még mindig emlékeztem erre a rövid útra. A vonzalom egyébként olyan erős, hogy ha lenne helyem és pénzem hozzá, akkor biztosan szereznék egyet, és 70-es évekbeli állapotában kerti lugasként használnám!

Egy kis történelem

Balra: A Szentendrén álló 1074-es, mely eredeti, favázas állapotában van helyreállítva. Így néztek ki tehát az ezresek születésükkor
Jobbra: Az 1074-es kocsi belseje. Szó szerint fapados, de szerintem gyönyörű. A tető bal részén, a kapaszkodók fölött a kalauz- és vészcsengőt működtető bőrszíj látható

A típusra mindenki emlékszik, akinek az itt látható képeimet megmutattam, persze könnyen meglehet, hogy tévednek, mert anno ők se tudtak különbséget tenni a hasonlóan ötablakos, de alacsonyabb 1600-as, a szintén ötablakos, de duplaszéles ajtókkal rendelkező 1500-as, a Debrecenben és Szegeden üzemelő nosztalgiakocsik, és az 1000-es acélvázas kiadása között, de nem baj!

A sorozat 80 kocsija 1911 és 12 között készült a Kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár, illetve a Ganz üzemeiben, a BKVT (Budapesti Közúti Vasút Társaság) megrendelésére; eredeti típusjelzése "V" volt. Ami érdekes, hogy alsóvezetékes áramszedővel is fel voltak szerelve, a tetőn pedig egy pantográf, más néven olló típusú szedő volt (ilyen van a mai típusok többségén), ezeket a két világháború között alakult BSzKRt ("beszkárt") líra alakúra cserélte. A kocsiban ekkor 33 ülőhely volt, a járművet két 75 LE-s motor hajtotta, ütközők közti hossza valamivel több, mint 10 méter, súlya pedig 15 tonna volt. A jármű igen erősnek és gyorsnak számított egyébként, korabeli filmfelvételeken látszik, hogy még a kifejezetten meredek 58-as viszonylat vonalán is meglehetős sebességgel haladt hegymenetben!

További képek a favázas 1074-esről

Kis magyarázat az előbbiekhez: ez lenne az a bizonyos pantográf vagy olló típusú áramszedő, illetve annak egy verziója

Az acélvázasítást az ötvenes évek végén kezdték el, a HÉV és egyéb villamoskocsikon végrehajtott módosításokat követve. Mint említettem, a "karosszéria" formája hasonló volt, de ezzel együtt nem voltak egyformák: a korai verziójukon megmaradtak az 1074-esen látható helyen levő kis szellőzők az ablakok fölött, a későbbieken az ablakok kerete göbölyített volt, majd eltűntek a szellőzőablakocskák, helyettük egy végigfutó szellőzőakna került kialakításra, melynek a tetőn, a viszonylatszám-jelző tábla mellett volt a beömlőnyílása, még később pedig napfény-ellenzőt kapott a vezetőállás. Ezek az elemek aztán kicsit kavarogtak is, tehát az 1000-esről készült rajzomon bátran keverhettem őket.

Ahogy látható, itt nincsen szellőzőkopoltyú elől, és a napellenző csak a szélvédő középső részét árnyékolja

Az acélvázasításnál az ülések is átrendezésre kerültek, innetől kezdve csak 20 fő foglalhatott helyet a műbőr borítású székeken. A fékrendszert és a motorokat is lecserélték idővel, utóbbiakat némileg gyengébbre (70 LE). Volt még egy változat az ezresből, ezek a hatvanas évektől kerültek kialakításra: az 1900-as sorozatú ikerkocsik, melyek voltaképpen két 1000-esből lettek összerakva. Ilyenkor két motorkocsit összekapcsolnak, az egymás felé néző vezetőállásokat kiszedik, a vezérlőrendszert pedig összekapcsolják, azaz a szerelvényt mindkét végéről lehet irányítani. Sajnos ilyenről nincs képem.

Még egy kép, pusztán a szépsége kedvéért

Az utolsó ezres 1984. augusztus 31-én járt a 41-es vonalán, ami azért érdekes, mert ekkor a jármű már 72 éves volt (jóllehet nagyjából minden részét kicserélték már az alvázon kívül).

Itt láthatsz további képeket (belsőket is) az acélvázas "kerek ezres"  kocsiról
Egy nagyszerű oldal a típus részletes történetével, műszaki adatokkal, képekkel