Bélavár, a Ludmilla nem
Dunántúli kirándulás 2015 júniusában

Most egy olyan túráról fogok mesélni, melyen ugyan keveset fotóztam, de melyre mégis szívesen emlékszem vissza. Valószínűleg ez volt a legjobb itthoni vonatfotós túrám, egyszerűen jó volt úton lenni! Szép tájakat láttunk, jókat dumáltunk, és néha még rá is exponálhattam valami síndöcögényre, hát mi kellhet még?

Őszintén szólva már nem rémlik, miért a 20-as vonal mentén indultunk el Ícével. Talán meg akart valamit nézni ott? Mindenesetre mentünk, mentünk, lekanyarodtunk, aztán egyszercsak a jónevű Ukkon találtuk magunkat, ahol ezt a magánvasúti Herkulest is láttuk (balra). Egyébként nem tudom, most hogy hangzik a kelenföldi hangosbemondásban az állomás neve, de néhány éve olyan volt, mintha valaki viccből egy csuklást vágott volna bele a hangba: "a vonat nem áll meg, csak Székesfehérvár, Veszprém, Devecser, Uk!! állomásokon" :) Ezen a fontos információn túl egészen tíz perccel ezen sorok leírása előttig nem voltam biztos abban, hogy tényleg Ukkon jártunk, úgyhogy megnéztem Google Street View-n, és most már tuti: megismerem a mozdonyról*. A rövid megállás után elkezdtünk lecsorogni a Balaton felé. Még volt idő fő fotótémánk, a gyeseves fürdős vonat érkezéséig, úgyhogy kicsit random módon mozogtunk - le is késtünk arról, hogy normális helyen, normális szögből kapjuk el a jobbra látható csörgős vonatot...

* ha valaki évekkel a feltöltés után nézi ezt az oldalt, nyilván nem ugyanazt a street view látványt fogja kapni, úgyhogy tessék ideképzelni, hogy majdnem ugyanott áll ugyanannak a cégnek egy ugyanolyan mozdonya egy elég hasonló vonattal

Balra: a megfelelő fotóhely keresgélése közben jött ez a remot Nagydácsia. Jobbra: Uzsánál aztán elkaptuk a Szombathely és Keszthely közt Ludmilla-vontatással közlekedő "fürdőst" is. Nem mondom, hogy ez jó vonatfotó, de nagyon tetszenek a felhők :)

Mivel az előző túra során szórakozott velem a fényképezőgép, ezúttal a korábbi masinámmal jöttem, amit meg is bántam, mert egyrészt elfelejtettem, hogyan kell kezelni, másrészt elég fura kontrasztokat és homályos foltokat produkált. Itt éppen "Tápolkáról" indul Keszthely felé a guruló béketábor (már hogy a Romániából hozott, Magyarországon üzemelő ex-NDK-s szovjet gép).

Balra: ez a Csörgő körüljárni gurult ki idáig. Azért fotóztam le, mert a nap erre sütött, pedig pont az ellenkező irányba kellett volna, ugyanis onnan jött a 2015-ös nyár sztárja, a Szergej vontatta gyors. Az nem teljesen világos, hogy azért volt mögötte egy Csörgő, hogy ha lerohad (mint előző nap 265-ös pályaszámú tesója*), akkor az vigye tovább a vonatot, vagy csak így spóroltak meg egy gépmenetet.

* fejedelmi lerohadásról beszélünk, ugyanis az elromlott Szergejt segélyező Csörgő szintén lerobbant, így kellett egy második segélymozdonyt is hívni!

Mielőtt folytatnám: az eddigi történések mozgóképen.

Tapolca után lecsorogtunk a Badacsony lábához. Valahol errefelé szerettük volna bevárni a retró festést viselő Csörgőt, mely elvileg már útban volt felénk, de aztán jött a hír (éljen az internet!), hogy az a mozdony is kipurcant valahol útközben. Merre tovább? Először begurultunk Keszthelyre, de ott csak a némileg túlméretezett - ám éppen elég üres - új buszpályaudvart lehetett volna fotózni, mert a vasútállomás - ahol a Ludmilla délutáni visszaindulásáig várakozott - átépítés alatt állt. Ícé megkérdezte, hogy tudok-e valami kitérő fotóhelyet, én meg rávágtam, hogy Bélavár. Ő rögtön mondta, hogy hadd várjon... Naszóval azt kell tudni, hogy Bélavár a Dráva mentén, a horvát határ közelében fekszik, és ott, a 60-as vonalon elkaphattunk volna egy másik ludmillás vonatot, a Szombathely és Pécs köztit. És úgy másfél órával később már ott is voltunk, lásd a jobb oldali képet. A nap persze rosszul sütött, de nem baj, hisz a Ludmilla pont az ellenkező irányből jött (okos kis gépek ezek!) - ezt a fotót meg jól meghádéereztem, hogy látszódjék, milyen szép környék is ez.

A főfogás előtt még egy videó: a 165-ös Szergej tapolcai bevonulásától a nappal szembeni bélavári csörgőig.

Ritka az, amikor szó szerint egy órát várok szó szerint egyetlen fotólehetőségre - és nem is viselem jól, úgyhogy rögtön négy képet berakok arról, ahogy megjött, majd elment a Lúd :)

Sőt, egy videót is!

Erre a megállóra egy régi MDmotos túrán figyeltem fel, körülbelül azóta le akartam itt valamit fotózni. Hát most sikerült, és a megállóépület se vetett árnyékot a téma elé, mert elbontották.

És levezetésként: egy kis Pécs

Pécs fele indultunk haza, és ha már ott voltunk, megnéztünk pár dolgot.

Elsősorban nem ez a Credo "Econell City" (balra), vagy ez az MB "Conecto G" késztetett megállásra, hanem az azóta lebontott toronyház, melynek ezen a két képen persze csak az alja látszik. A Törökországban gyártott Merci ismerős volt jónéhány évvel korábbról, a kék busz viszont még új volt számomra. Állítólag azért BKK-kékek, mert az első példányokat még BKK-s megrendelésben reménykedve gyártották - aztán mégis ide kerültek.

A másik ok sínen gurult, ha nem is mostanában: a Mavite 1031-es pályaszámú "Ezrese" a pécsi villamos elindulásának századik évfordulójára került ide, és azóta is itt pihen a Ferencesek utcájának nyugati végének közelében. A kocsinak eredetileg nem volt pécsi vonatkozása (nem járt itt se ő, se maga a típus), de most már szinte a város része (amúgy ő volt a kőbánya-kispesti sörvillamos, később pedig a Száva utcanál tárolták).

Az élesen kontrasztos fények már nem kedveztek retró jellegű (az objektív lencséit még kőből faragták, a képalkotó lapka pedig iszapból volt) fényképezőgépemnek, de a hangulatot talán sikerült megörökítenem. Ezután elindultunk haza. Nem terveztünk további fotózást, aztán Bonyhád környékén baleset miatt letereltek bennünket a 6-osról. Ekkor felmerült, hogy megnézzük az 50-es vonalat, és el is jutottunk a mőcsényi alagútig, de menetrend szerinti vonat már nem jött... meg másmilyen se. Sebaj, ez így is egy nagyon jó nap volt!

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez