Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 

Temesvár villamosai 2007 márciusában (2)

Előző oldal

Aztán visszatértünk a városba.

A "piros fejű" Wegmann-szerelvény itt is tiszteletét tette lencséink előtt.

Ez a hurokvégállomás is egy egyvágányú szakaszon volt megközelíthető. A célegyenesbe egy ilyen sarkon való befordulással jutnak a villamosok. Kár, hogy a nap rossz irányból sütött.

És ez itt végre egy jobban kivehető kép egy első generációs, Hansa gyártmányú "kurzgelenkwagen"-ről. Ilyet nekünk már csak munkakocsiként sikerült Brémában látnunk.

Az ajtók nyitását-csukását nem gombbal lehet szabályozni, hanem "western-kapuk" lengetésével.

És most nézzünk át a "másik" belvárosba, azaz az egykori Józsefvárosba. Itt éppen egy karlsruhei nyolctengelyest látunk az egykori Józsefvárosi pályaudvar, a mai CFR Gara Nord előtt.

Egy ilyen karlsruhei villamos belseje.

Az egyirányú villamosok természetesen itt is hurokban fordulnak vissza, de van...

... egy csonkavágány is, melyen...

... két Timis állt.

A hátsót ráadásul egy kicsit talán már le is tolták a vágányról, hogy elférjenek.

Benéztünk a pályaudvarra is. Mivel (nyitva levő) vécét nem találtunk, inkább a mozdonyokat néztük, mint például ezt a "Nagydáciát", a mi M43-asaink és M47-eseink nagytesóját (azt hiszem, utóbbiakkal ellentétben ez a sorozat nem dízel-hidraulikus, hanem villamos erőátvitelű).

Ami valahol döbbenetes: Romániában nem kevés működik még ezekből a Malaxa dízelmotorkocsikból, melyeket a harmincas években építettek, Ganz-licensz motorokkal. Igaz, másnap Aradon egy "Árpád-utángyártást" is láttunk közlekedni, az se mai gyerek lehetett.

Ehhez képest ez az ex-keletnémet "Malactaxi" (Ferkeltaxe) szinte új, hisz a hatvanas években tervezték. A képen nem rossz vágányra jött a vonat, csak sokan így gondoskodnak arról, hogy ne kelljen sokat sorba állniuk a felszálláshoz a peron felől: a másik oldalról kapaszkodnak fel.

A város egyfajta jelképe a görögkeleti katedrális, ami előtt egy igazán nagyvárosias tér is van, ennek a sarka látszik kicsit jobboldalt. Mi persze kultúrbunkó létünkre inkább a villamosokkal foglalkoztunk. Ennek itt még az eredeti német iránytáblája is megvan, mely szerint ez egy műhely-menet :)

Megint egy düsseldorfi DÜWAG.

No, az ott a jobboldalon az a bizonyos katedrális.

És hoppá, egy Timis! Sajnos nem utasforgalomban volt.

Követési távolság egy kétvágányos deltában: a jobboldali szerelvény alig érkezett be a "bal alsó sarokból", a "bal felső sarokból" már jött is utána a következő.

Bár a belvárosi utcák rendberakása nem még fejeződött be, azért újnak tűnő pályával is lehet találkozni!

Forgalomtól elválasztott pálya, ...

... és a teljes utcát kitöltő "közúti vasút". A gyalogosokat korlát választja el az úttesten robogó villamosoktól, az autósokat viszont nem védi semmi se az utca közepén álló felsővezeték-tartó oszlopoktól :O

Freidorf-on át kivillamosoztunk a cukorgyárhoz, ott találkoztunk útközben ezzel a festői "ipari romantikával" bíró felüljáróval.

Szerintem remek fotóhely!

A kép sajnos nem adja vissza a hely hangulatát.

Még egy kép az iménti híd rámpájáról, karslruhei eredetű  villamossal. Ha jól tévedek, ez a kocsi viszont nem a "karlsruhei BKV-tól", azaz VBK-tól jött, mint némely másik ezen az oldalon, hanem az Albtalbahn-tól (AVG), tehát DÜWAG gyártású (volt ezek közt persze a Rastatt által licenszben készítet is, csak hogy bonyolultabb legyen az életünk:).

Beletoldás 2020-ban: Egy fényképezőgéppel készített, nem túl acélos minőségű videó, amit így utólag örülök, hogy az erős szél ellenére megcsináltam, hiszen azóta a cukorgyári vonalat bezárták.

Freidorf egyébként maga is egy időutazás. Ismét 65-ös villamos feeling.

A vonal mellett van a másik villamosremiz, ahol eredetileg a Timis villamosok készültek; itt állt a szabadtéren ez a Schörling gyártmányú síncsiszoló. Úgy látszik, csak Budapest olyan nagyvonalú, hogy nem tart síncsiszolót, és hagyja, hogy a vágányzat olyan kagylósra kopjon, hogy az minden futási komfortot tönkretegyen :-/

Ezután még villamosozgattunk egy kicsit, de egyre kevesebb lett a fény, és egyre több NZA jött be a képbe, úgyhogy inkább abbahagytam a fotózást ;)

Klassz volt, igazi maradandó élmény!


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra