életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Arad villamosai 2007 márciusában (2)

Előző oldal

Ismét DÜWAG: ez a szerelvény Bielefeldben kezdte, aztán az OEG-hez került, majd onnan ide.

A pótkocsi belsejében a tűző nap miatt örülni tudtunk a függönyöknek. Érdemes még megnézni a világítást - ezek a lámpák vélhetően nem eredetiek.

A már említett kétoldali ajtós esseni csoda - a bal oldalon kevesebb nyílás van, mint a jobbon. (Egyébként ismét a belvárosban járunk.)

Csatolt hallei Tátrák. A viszonylatjelző itt is hallei célpontot mutat.

Ez a GT4 gyanús, hogy Ulmból került ide - igaz, oda meg Stuttgartból mentek :)

Piata Drapelului (remélem jól betűzöm), azaz a hegyaljai (Podgoria) elágazás. Ez egy jókora csomópont, úgy a villamosoknak, mint az autóknak - ennek megfelelő torlódásokkal. Ez itt egy ex-mülheimi DÜWAG-szerelvény - ahogy az kivehető, a motorkocsinak itt is van a bal oldalán két plusz ajtaja. A pótkocsinak nincs, de ez nem baj, mivel itt úgyis csak a jobboldali ajtókat használják.

A CET (Centrala Electrică de Termoficare?) nevű végállomáshoz vezető vonal ipari környezetbe visz ki...

... mezőgazdasági környezeten át.

Ide csúcsidőben lökésszerű ütemben közlekednek betétjáratok, úgyhogy egymás után jöttek a tuják, mint ez a pink GT4, ...

... vagy ez a piros-fehér GT6.

Utóbbi egyébként hatalmas örömet okozott nekem, hiszen nem csak a DÜWAG-logó maradt meg rajta eredeti formájában, ...

... hanem nagyjából az egész belső tere is, inkluzíve ülőkalauz-helyekkel!

Az automatikus ajtózáródást itt nem fotocella, hanem ez a kis kapu akadályozza meg, ha valaki éppen a nyílásában tartózkodik. Még a felirat is az eredeti német rajta.

Gradiste egy deltavégállomás, ahol a közbenső járatok fordulnak. Klassz volt, ahogy a mindenféle ex-német villamosok sorban elindultak, miután az ide vezető egyvágányú szakaszon át megérkezett a kitérőbe egy Tátra...

... ami rögtön meg is fordult.

Visszaindulás előtt. A vezetők a saját kocsijaikat saját képünkre formálják - ez a kocsi elég szolídnak számít némelyikhez képest.

A belső térről, főleg a lyukasztóról is sejthető (a homlokfali iránytáblán kívül), hogy ez a Tátra Németországból jött.

És bár délelőtt annak az egy Timis-szerelvénynek is örültünk, amit akkor láttunk, most hirtelen minden tele lett velük. Úgy tűnik a Timis-pilóták délutános műszakban dolgoztak aznap.

Igazi szocialista feeling, kétoldali ajtós pótkocsit vontató Tátrával. Ez a pót is meglepő volt számomra; amúgy a jobboldali ajtókat csinos ráccsal zárták le.

NZA mindenáron ki akart menni a Gája (Gaia) nevű külvárosba. Ezt utólag megértettük, hiszen ez a szakasz elég jól emlékeztetett arra, hogy milyen lehetett egykor a budapesti 65-ös villamos.

Persze Rákospalotán sosem jártak würzburgi DÜWAG-ok :)

Az ablakokat elnézve gyanús, hogy eredetileg ennek a kocsinak is mindkét oldalán volt ajtaja -  lehet, hogy ezt még "odakint" építették át.

Azért tényleg van egyfajta hangulata a helynek!

Száguldás a Tátra hátsó ablakából nézve, a helybeliek magyar nyelvű beszélgetésével aláfestve.

A városi program befejezése után kinéztünk Gyorokra (Ghioroc), de mivel a "távolsági villamossal" ez kicsit (?) lassú lett volna, inkább autóval mentünk. NZA még útközben szúrta ki, hogy szembe jön egy vonat, így gyorsan leparkoltunk, és fotóztunk egy jót.

A gyoroki kocsiszínt a közelmúltban alaposan rendbehozták, és még egy nosztalgiatuját is felújítottak.

A szétesőfélben levő régi kocsik egy részét elbontották, helyette pár aktuális selejt-érett darab pihent az udvaron, például ez a "vak" Tátra.

A gyoroki delta jócskán kihaltabb volt, mint múltkor, viszont jóval kultúráltabb benyomást is keltett. Azért persze ugyanazok a kocsik várakoztak benne, mint akkor :)

El akartunk kapni a városközi vonalon is egy villamost, ezért kimentünk a település szélére, ahonnan egy tavon át ilyen kilátást nyílt a Hegyaljára - és az előtérben a vasútállomásra.

Egy idő után meg is jelent egy "villamos-HÉV", az ex-OEG szerelvény.

Ahogy eltávolodott a poros naplemente-szerűségbe, olyan érzésem volt, mintha valami sivatagban lennék.

Szabadhelyen (Sâmbăteni) még kattintottam egyet az Arad felé vezető országút mellé forduló tujáról, aztán elindultunk haza. Jó kis kirándulás volt, az már biztos: telefotóztam a memóriakártyáimat!