Városi és nemvárosi közlekedés
Bár 2004-ben már rendeztünk Ícével egy villamos túrát Svájcban, nagy érdeklődésünkre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy csapatunk még egyet a német nyelvterületen. Ezúttal czzf50 kísért el bennünket, azaz a vasútmánia (amire eléggé immunis vagyok) előnybe került a villamosmániával szemben. Szerencsére kompenzáltuk valahogy :)
A Rhein-Neckar vidék (Mannheim-Heidelberg-Ludwigshafen)
Utunk Münchenen keresztül vezetett, de egy darab villamost nem fotóztunk, mert Ícé és czzf50 inkább a pályaudvari peronok legvégén álló már-nem-is-emlékszem-mit fotózták. Sebaj, úgyis álmos voltam, meg gyűrődött a kusettben való utazástól!
A vonatról Mannheimben szállítunk le. Mivel itt tavaly alaposan körbenéztünk, a hozzánk csatlakozó helybeli villamosbarátokkal úgy döntöttünk, hogy inkább a Mannheim-Weinheim-Heidelberg háromszögben közlekedő OEG vasút tavaly be nem járt szakaszát utazzuk be. Az előbbi "vasút" kifejezés ne tévesszen meg senkit, a cég villamos jellegű járművekkel (lásd kép) közlekedik. A Weinheim és Heidelberg közti szakasz különösen érdekesnek bizonyult, mivel itt jó hosszan egyvágányos szakaszok voltak, kitérős állomásokkal, melyek épületein látszott, hogy ez a vonal valódi vasútként épült eredetileg. Mivel időnk nem nagyon volt, nem fotóztunk, de megállapítottuk, hogy ide vissza kell még jönnünk!
Most pedig folytassuk inkább Heidelbergben! Ez egy rendkívül hangulatos város, és ez a lomb-alagútban közlekedő villamosos se rossz fotótéma!
Ottjártunkkor a 3-as vonal el volt vágva a hálózat többi részétől. Bergfriedhof megállónál ért véget a vonal befelé, olyannyira, hogy az itt levő kocsik karbantartási lehetőség nélkül el voltak zárva a többi vonaltól és a remiztől.
A vonal jórészt elővárosi környezetben fut, aztán egyszercsak egyvágányú lesz. Ez az út szélén futás, keskeny nyomtávon, függőleges homlokfalú DÜWAG hattengelyesekkel a rég megszűnt Vestische Strassenbahnen vonalakra emlékeztetett. Ez a cég észak-rajna-veszfáliai települések közt közlekedett hasonló járművekkel, mára azonban már csak buszokat üzemeltet.
Az egyik '73-es gyártású hattengelyes belseje. A jobb oldali ülések alatt volt a távvezérlés doboza, legalábbis az UV-n hallhatóhoz hasonló kontaktorcsattogás hallatszott minden sebességváltoztatáskor. A kocsi túlsó felén a fehér fal a használt vezetőfülkét választja el az utastértől, ...
... míg a csatolt oldali, forgalomban nem használt vezetőállások megmaradtak nyitottnak. Érdemes megnézni a műszerpultot fedő ráhúzható rólót, ez szinte teljesen olyan, mint ami anno az UV-n volt.
És ugorjunk: Heidelbergből hirtelen Ludwigshafen közepében teremtünk az S-Bahnnal. Itt éppen a helyi közlekedési vállalat, a VBL egyik legújabb beszerzése, egy Rhein-Neckar VarioBahn (NGT6) közeledik Berlinerplatz megállóhoz. A képen nem nagyon látszik, de a LED-mátrix megoldású utastájékoztatók átlagosan két percenként újraindultak, tehát gyakorlatilag semmi értelmeset nem mutattak.
Ez a tér egyébként a tavalyi állapothoz képest jelentős átépítés alatt állt. Itt éppen a 155-ös pályaszámú, 1971-es DÜWAG nyolctengelyes bújik át egy frissen zsaluzott betonvalami alatt. Jópofa a "kisföldalattisan" dupla lámpája!
Aki Ludwigshafenbe megy, semmiképpen se hagyja ki a friesenheimi kanyart. Ezen a helyen a kétvágányú vonal egy picit összehúzódik, és úgy veszi be ez a hihetetlen szűk, 15 méter sugarú ívet. Ami meglepő: nem csak régi DÜWAG hattengelyesek, hanem a DUEWAG (névváltoztatás volt, kéremszépen) "kocka" alacsonypadlósa, a 6MGT is lazán beveszi a kanyart.
Igazából egy dolog miatt jöttünk ide: utazni akartunk a Rhein-Haardt Bahn (RHB) 12-tengelyes "gömbölyű" DÜWAG-jával. A még üzemben levő két ilyen kocsi 1967-ben épült, és igazi ritkaság, hiszen ekkora egyterű villamost még évtizedekig nem gyártott utánuk senki. Sajnos nem sikerült azonnal elkapnunk a napi pár menetet teljesítő óriáshernyót: először egy hattengelyes motorkocsi jött egy (szintén ritkaságnak számító) hattengelyes pótkocsival, majd egy modern 8MGT alacsonypadlós. Csalódottságunkban a Bad Dürkheim-i RHB remizben álló kocsikat fotózgattuk. A fenti képen a középső orrhoz tartozik egy 12 tengelyes villamos, a többi "csak" hattengelyes, pótkocsival.
A remizben kaptunk egy tippet: odafele menet elment mellettünk az egyik 12-tengelyes, erről kiderült, hogy nem Ludwigshafenben fog éjszakázni, hanem visszatér Bad Dürkheimba. Nosza, felpattantunk egy visszafele menő szerelvényre, hogy valahol a vonalon elkapjuk a remizbe tartó behemótót. Mit mondjak, volt némi izgalom, és sajnos az addig gyönyörűen sütő Nap is elbújt a felhők mögé, de azért egyszercsak megjelent a 38 méter hosszú óriás-DÜWAG! Igen, az ott egyetlen egy villamoskocsi, összesen két hajtott forgóvázzal, és mégis 80 km/h körüli tempóval döngetve!
Természetesen felszálltunk rá, és örvendezénk vala. Nézzük csak ezt a képet: a mai alacsonypadlós járműveknél látunk ilyet, hogy ennyivel előttünk van a kocsi eleje ívben - na de ez egy 37 éves járgány!
További különlegesség, hogy a hatalmas belső tér tolóajtókkal szakaszokra van osztva. Micsoda egy jármű; nem véletlenül becézték a "villamosok királynőjének", amikor szolgálatba állt!
Bad Dürkheim, vasút- és egyben végállomás. Hihetetlen volt, ahogy a hurokban végighullámzott a tuja - úgy érzem, mázlink volt, hogy elcsíptük (többen is állították, hogy nem fogjuk többé üzemben látni ezt a ritkaságot)!
Ezután vonattal tértünk vissza Mannheimbe, ahonnan - a változatosság kedvéért - szintén vonattal mentünk tovább. Izgalmas volt ez az első nap!
Folytatás: Frankfurt am Main és Erfurt