Városi és nemvárosi közlekedés
Háromezer kilométer vonatozás néhány állomása (1)
Németországi élmények 2014 nyarán
Vonatot fotózni menni elsősorban kocsival és/vagy biciklivel érdemes; ha az ember a síndöcögénnyel is utazik, leginkább csak az állomásokon tud kattingatni - az más kérdés, hogy nekem ez is elég. Csak vonatfotózás miatt sehol se szálltam le, viszont az átszállások és nem vasúti témájú megállások során egész sok dolgot meg sikerült örökítenem. Legutóbb 2004 körül vonatoztam ennyit Németországban, de akkoriban még nem érdekelt a vasút, úgyhogy gyakorlatilag csak a kirándulás fő attrakciójának számító villamosokat fotóztam - kicsit mérges is vagyok magamra emiatt :)
A 2004 óta eltelt tíz év során elég sokat változott a német vasút: a mozdonyos vonatok jó részét lecserélték motorvonatokra, a régebbi motorvonatok helyét pedig egyre újabb motorvonatok veszik át. Nürnberg környékén a legnagyobb sláger a Bombardier Talent 2-ese (442-es sorozat, balra), illetve az Alstom Coradia Continentalja (440-es, jobbra). Előbbinek igazából már évek óta meg kellett volna jelennie; 2011-ben Berlin környékén több vontatási telephelyet is láttam velük telepakolva, ugyanis különböző technikai és engedélyezési problémák miatt csúszott a bevezetésük. Viszont amikor munkába álltak, mindent elöntöttek: egy évvel később már kicsit fájt is, hogy akármerre mentem Németországban, mindenütt ilyen Hörcsögpofák jöttek szembe :) A másik típus nekem teljesen új volt, rá is csodálkoztam, hogy ránézésre alig van rajta energiaelnyelő zóna - aztán kiderült, hogy van belőle "nagyfejű" verzió is: az 1440-es sorozat. A bal oldali kép egyébként Fürthben, a jobb oldali Nürnberg főpályaudvarán készült.
Nürnbergben azért mozdonyos vonatból is akadt bőven. A fentebbi képek egyik érdekessége a normál esetben fehér-piros távolsági (IC) kocsi, ami itt régiós pirosra festve látható. A másik érdekesség, hogy a nem túl hosszú vonat másik végén is volt mozdony! Annak ellenére, hogy itt egy vágányra több vonatot is beengednek néha, a jobb oldali képen a távolban sejthető 101-es ugyanehhez a vonathoz tartozott: kvázi mozdonnyal pótolták a vezérlőkocsit - a szerelvény Nürnberg és Allersberg közt ingázott ebben a szendvics-felállásban.
Alapvetően persze nem DB Regio színű fernverkehr kocsikat nézni jöttem ide, hanem ifjúkorom kedvenc mozdonya, a 103-as miatt - ezek egyik megőrzött, de rendszeresen járatott példánya ugyanis München és Nürnberg közt járkált ekkoriban. Jellemzően csak a délutáni érkezést tudtam elcsípni, amikor fájdalmasan nappal szemben lehetett fotózni :-/ Az első pár alkalommal a 245-ös pályaszámú példányt láttam, aztán legközelebb arra figyeltem fel, hogy a mellettem ugyancsak a "Tojásmozdonyra" váró német úr ujjongani kezd: a vonat élén ugyanis a 113-as díszelgett. Forda szerint ennek ekkor valahol Frankfurt környékén kellett volna dolgoznia, de a 245-össel valószínűleg volt valami (pár nappal korábban Münchenben egy 101-est láttam a vonata elején), és beugrott helyette. Rossz fényben volt ő is, mégis örültem :)
Egy 200 km/h-s járműnél kicsit vicces pont azt megörökíteni, hogy hússzal becsorog, majd megáll, de ez van :)
Balra: ennek a beállításnak kellemesen hetvenes évek hangulata volt :) Jobbra: ugyanez a mozdony megint nappal szemben. Sebaj, két hónappal később Kölnben kétszer is elcsíptem!
Hát ez bizony nem Kelenföld: a peronok közt három aluljáró is húzódik, és az esőtetők is elég hosszúak. Ja, és van rendes nyilvános vécé, gyorsbüfé(k), gyógyszertár, könyvesbolt.
Az emeletes vonatok a legkényelmesebb régiós közlekedési eszközök errefelé, de úgy látszik, emeletes vezérlőből (balra) hiány volt, így néha "földszintes" vezérlőt raktak az ilyen vonatok végére.
Egy S-Bahn megálló ritkán bonyolult hely; Nürnberg-Dürrenhof esetében is csak egy szigetperonról van szó, melynek két oldalán állnak meg az elővárosi szerelvények. Viszont ez a szigetperon igencsak jó helyen van: a nürnbergi főpályaudvar keleti végénél! A Hauptbahnhof peronjai itt már véget értek, gyakorlatilag két sínpáron megy a helyi forgalom, kettőn a távolsági, a maradék pedig a tárolóvágányokhoz vezet (plusz van valahol valami regionális vonal is, amit nem sikerült kifigyelnem). Ez a pár forgalmi vágány pont elég ahhoz, hogy állandóan mozogjon valami; különösen a távolsági forgalom két vágánya látványos: felüljáró jelleggel esik be, a tárolóvágányok fölött. A fenti videón egy esti félóra színe-java látható: a mozdonyos és motorvonatos S-Bahnokon túl láthatunk regionális és távolsági szerelvényeket is.
A címben említett 3000 kilométer nagy részét ICE-vel tettem meg, már csak a rendelkezésre álló idő minél jobb kihasználása miatt is. Meg mert ezek a legkényelmesebbek :) Bónuszként ICE 3-asoztam is, mert már tizenvalahány éve nem mentem (vonattal) 300-zal.
Melléktermék fotók: balra a wuppertali főpályaudvarról a városba vezető, nem túl barátságos aluljáró (azóta - azt hiszem - lezárták), jobbra pedig egy Alstom Coradia A TER (641-es sorozat) Gothában. Na ez ám a fura kinézetű jószág!
Újabb megállás, ezúttal Naumburgban: balra egy régebbi pofázmányú emeletes vezérlőkocsi, jobbra pedig egy helyi vonalcsoportot kiszolgáló Bzmot-pótlék, azaz DWA LVT/S.
Megint videó. Würzburgban kezdünk: miközben az ICE-mre vártam, jött egy 152-eses tehervonat a szemközti vágányon. Fürthben meg egy ES64F4-es által vontatott - sajnos az nem látszik, hogy a teherkocsik mögött az ellenkező irányba elment egy svájci mozdony által vontatott teher is, pedig az érdekesebb téma lett volna. Dürrenhofot már mutattam korábban, de egy x-wagenes Trabi mindig idefér! Erlangent éppen átépítették, ezért a vonatközlekedés akadozott, de már nem emlékszem, hogy az itt látható dupla Talent 2 is késett-e. Innen Erfurtba ugrunk, ahol előbb egy 612-est látunk indulni, majd egy RegioShuttle-t érkezni. Utána előbb egy emeletes kocsiból nézünk kifelé, majd egy ICE 3-asból. Ezután Düsseldorfban termünk, ahol egy TRAXX-os ingavonatot videóztam le, miközben egy másik vonatra vártam - aztán egy másik ICE 3-assal (a videón sikerült 2-esnek írni) mentem vissza Kölnbe. A videó végül egy újabb emeletes vonattal zárul, Berlinben, még pontosabban Lichterfelde-Ost állomáson, ahonnan 1881-ben a világ első villamosjárata indult. További kommentek felirat formában a videón.
Folytatás: München napfényben és szürkületben